2009 februárjában jelent meg a Palásti Gábor és Vörös Imre által szerkesztett, "Európai kollíziós kötelmi jog. A szerződésekre és a szerződésen kívüli jogviszonyokra alkalmazandó európai jog" című tanulmánykötet.[1] Megalkotását az Európai Unió (korábban Európai Közösség) közelmúltban felgyorsult nemzetközi kollíziós magánjogi tárgyú jogalkotása indokolta. Ezen jogalkotási folyamat eredményeként fogadta el az Európai Parlament és a Tanács azt a két rendeletet, amelyeknek vizsgálata és értelmezése képezi a tanulmánykötet tárgyát. A két rendelet a következő: 864/2007/EK rendelet (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.)[2], valamint az 593/2008/EK rendelet (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.)[3].
A recenzió olvasójában kérdésként merülhet fel, hogy nem megkésett-e a recenzens írása, hiszen közel egy év telt el a könyv megszületése és jelen írás publikálása között. Az ilyen jellegű, esetlegesen felmerülő kétségek eloszlatása érdekében három megállapítást kívánok tenni. Elsőként hadd emeljem ki, hogy a tanulmánykötet közzétételét követően jelent meg Boóc Ádám tollából egy könyvismertető az Ügyvédek Lapjában,[4] amely minden bizonnyal mind a gyakorlat, mind a tudomány képviselői között felkeltette a figyelmet a kötet vonatkozásában. Másodsorban a kötet - illetve a recenzió - aktualitásából mit sem vesztett, hiszen a Róma I. rendeletet 2009. december 17-ét követően kell alkalmazni - Dánia kivételével - az Európai Unió valamennyi tagállamában. Végül, de nem utolsó sorban az Országgyűlés elfogadta a Kódex (1979. évi 13. tvr.) módosításáról szóló törvényt[5], amelynek a szerződésekre vonatkozó szabályai 2009. december 17-én léptek hatályba. Ezen észrevételekre tekintettel is kijelenthető, hogy bizonyosan mind a joggyakorlat, mind a jogelmélet képviselői számára igen hasznos és naprakész információkat nyújtanak a műben megjelent tanulmányok.
1. A tanulmánykötet ismertetésére áttérve mindenképpen előrekívánkozik az a megállapítás, hogy a kötet figyelemre méltó jelentőségű a magyar jogirodalomban, - közelebbről véve - a nemzetközi kollíziós magánjogi tárgyú magyar jogirodalomban. Ezt igazolja elsősorban az, hogy ezen jogterület körében még nem született olyan tanulmánykötet, amely több magyar egyetem kutatójának, oktatójának és a joggyakorlat képviselőinek együttes erőfeszítésével jött volna létre. Ezen hiányosság kiküszöbölésére adott kiváló alkalmat a 2006-ban a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, valamint a 2007-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán megrendezett, a nemzetközi magánjogot oktatók sorrendben harmadik és negyedik országos találkozója, amelynek kibővített és átdolgozott előadásai képezik a kötetet. Mindenképpen szükségesnek tartom kiemelni azt, hogy a mű több, mintsem a két konferencián elhangzott előadások egymás mellé szerkesztett egysége. A tanulmányok írói és a szerkesztők ennél többre vállalkoztak, hiszen az egymásra épülő tanulmányok a két rendelet megalkotásának a folyamatát, azok szabályozási rendszerét, valamint a joggyakorlatot is felölelve kommentárként (kézikönyvként) szolgálnak az alakulóban lévő európai nemzetközi kollíziós magánjoghoz. A mű kommentár (kézikönyv) jellegét tovább erősíti, hogy a szerkesztők a függelékben elhelyezték a Róma I. és a Róma II. rendeletek magyar és angol szövegváltozatát. A kétnyelvűségre azért volt szükség - ahogy arra több tanulmány szerzője is rámutat[6] -, mert a magyar fordítás hiányosságai nemcsak a könnyen érthetőséget csorbítják, hanem általa még a jogi fogalmak tartalma is több esetben megváltozik a rendeletek által eredendően elérni kívánt célhoz képest.
2. A kötet, a tárgyát képező két rendelet szabályozási köréhez igazodva, két tartalmi-logikai egységbe szerkesztve közli a tizenegy szerző kilenc tanulmányát. A mű első része, a Róma I. rendelet szabályozását követve, a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jog kérdésével foglalkozik.
Ezen témakörön belül kapott elsőként helyet Czigler Dezső Tamás és Gyöngy Mónika "A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet elfogadásának előzményei és a jogalkotás menete" című közös tanulmánya, amelyben Szerzők felvázolják az Olvasó előtt azt az európai közösségi politikai és jogalkotói környezetet, amelyben a rendelet megszületett. Szerzők rávilágítanak arra a jelenségre, hogy a Római Egyezmény[7] a 2006. évi XXVIII. törvénnyel történt kihirdetésétől kezdve, a magyar jogalkalmazónak "elengedte a kezét" a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog területén. Ugyanis az Egyezmény, a Kódexszel ellentétben nem határozta meg a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog "lépcsőfokait", hanem bízva a jogalkalmazó szaktudásában, a legszorosabb kapcsolat kapcsolóelvét rögzítette. Az előbb említettekhez kapcsolódóan említésre méltó, hogy amikor a magyar joggyakorlat még éppen csak ismerkedett az Egyezmény szabályaival, valamint a Kódex vonatkozó rendelkezéseinek szubszidiáriussá válásával, az Egyezményre épülő Róma I. rendelet megal-
- 380/381 -
kotása a végéhez közeledett, amelynek folyamatát és problémáit a tanulmány mélyrehatóan vizsgálja. A Tanács 2008. március 15-én megalkotta a rendeletet, amely azt az új helyzetet hozta létre, hogy a Kódexnek a rendelet szabályaitól eltérő rendelkezései nem csupán szubszidiáriussá, hanem - a Közösségi jog elsődlegességének elve értelmében - alkalmazhatatlanná is váltak. Így közel három év leforgása alatt a magyar jogalkotónak és a joggyakorlatnak jelentős szemléletbeli változást[8] kellett megvalósítania ahhoz, hogy a Róma I. rendelet szabályai kellő hatékonysággal tudják betölteni a funkciójukat. A tanulmány kapcsán továbbá kiemelésre érdemes az a tény, hogy a rendeletet történeti kontextusba helyezi, ezáltal egyfajta történeti perspektivikus alapot képez az Olvasó számára a további tanulmányok értő, és történetiségében is helyes feldolgozására.
Nagy Csongor István "A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló rendelet hatálya" című tanulmányában három fogalom elkülönült vizsgálatát végzi el. Ezek a következők: "polgári vagy kereskedelmi ügy"; szerződés (szerződéses kötelem, szerződéses kötelezettség); "különböző országok jogai között kell választani" kitétel. Az említett fogalmak értelmezését követően tér át a Róma I. rendelet hatálya alól kivett tárgykörökre. A Szerző ezen kérdések tisztázását és értékelését - megnyerő szellemességgel - a "kollíziós instrumentum temploma kapujának tekinti". A tanulmány rámutat arra, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 24-ei 44/2001/EK Tanácsi rendelet (továbbiakban Brüsszel I.), valamint a Róma I., illetve Róma II. rendelet a hatályuk és a rendelkezéseik vonatkozásában szerves módon kapcsolódnak össze azáltal, hogy a két "Róma rendelet" kölcsönösen utal egymás szabályanyagára, valamint a Brüsszel I. szabályaira vonatkozó összhangra. Ezen összefüggést alapul véve Szerző világosan rámutat arra, hogy mind a polgári és kereskedelmi ügyek, mind a szerződéses kötelem fogalmának a tagállami jogoktól független, önálló közösségi jogi tartalma van. Szerző szerint az egységes terminológiára törekvés remélhetőleg elvezet majd egy közösségi szintű átfogó uniós-nemzetközi magánjogi rezsim kialakulásához.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
