Az újságírók információforrásainak védelme, a forrásvédelemhez való jog a sajtószabadság egyik legfontosabb eleme. Ennek biztosítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sajtó megfelelően el tudja látni legfontosabb feladatát, a közvélemény tájékoztatását a közérdeklődésre számot tartó ügyekben. Előfordulhatnak azonban olyan kivételes helyzetek, amikor a forrásvédelem jogának más érdekekkel összeütközve háttérbe kell szorulnia. A tanulmány az információforrások védelmének kérdéseit tekinti át külföldi szabályozási példákon keresztül, illetve azt vizsgálja, hogy az újságírókat milyen mértékben illeti meg az a különleges jogosultság, hogy megtagadhassák bizalmas forrásaik kilétének felfedését. A cikk első része a forrásvédelem általános kérdéseivel foglalkozik, melynek során ismertetésre kerül az Európa Tanács forrásvédelemről szóló ajánlása, amely részletesen meghatározza a tagállamok számára a források védelmének követelményeit és azokat a garanciális feltételeket, amikor az újságíró kivételesen mégis a források felfedésére kötelezhető. A második rész az Egyesült Államok joggyakorlatát mutatja be, amely alkotmányos szinten nem ismeri el a források védelméhez való jogot, és szövetségi törvény sem rendelkezik erről, ám a legtöbb állam törvényben biztosít védelmet, ezek az ún. pajzs-törvények (shield law), viszont előfordul, hogy a szövetségi bíróságok forrásfelfedésre köteleznek újságírókat. Külön érdemes kitérni azokra a nem hivatásos újságírókra, bloggerekre, akik nem állnak valamilyen médium alkalmazásában, hogy jogosultak-e forrásaik titokban tartására. Végül röviden áttekintésre kerül néhány további ország szabályozása (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország).
Az újságírók forrásvédelemhez való jogán legszűkebb értelemben azt értjük, hogy az újságíró számára információt átadó, de neve elhallgatását kérő személy kiléte titokban maradhasson, azaz az újságírót ne lehessen arra kényszeríteni, hogy informátora kilétét felfedje. A forrásvédelem jogát ma már számtalan nemzetközi egyezmény tartalmazza, illetve a demokratikus országok döntő többsége is kifejezetten elismeri. Az információforrások védelme "lényeges eleme", "alapfeltétele" a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény a közhatalom beavatkozásától mentesen, szabadon juthasson hozzá bármilyen eszméhez és információhoz, illetve biztosított legyen az információk szabad áramlása. A sajtó és annak képviselői, az újságírók legfontosabb feladata a közvélemény megfelelő tájékoztatása a közérdeklődésre számot tartó ügyekben. Ahhoz pedig, hogy a sajtó hatékonyan tudjon információkat gyűjteni, pontos és megbízható információk alapján legyen képes tudósítani, elengedhetetlen a bizalmas források védelme. Az információk egy része ugyanis olyan forrásokból származnak, akik csak névtelenségük garantálása esetén járulnak hozzá a közvélemény tájékoztatásához. A felfedés komoly következményekkel - pl. polgári vagy büntetőeljárás indítása -, illetve hátrányokkal járhat a forrásszemélyre nézve, hiszen egy-egy forrás a minősített, titkos vagy bizalmas információ, dokumentum átadásával a karrierjét, munkahelyét, szabadságát vagy akár az életét is kockáztathatja. Ebből a szempontból a forrásvédelem az újságíró és a forrás között fennálló bizalmi viszonynak is tekinthető, amely elősegíti a sajtó számára az egyébként nehezen hozzáférhető információkhoz való hozzájutást. A forrásvédelem ezért azt is célozza, hogy a társadalom tagjai bizalommal fordulhassanak a sajtó munkatársaihoz akkor is, ha név nélkül, anonim módon szeretnének nyilatkozni, vagy valamilyen információt, dokumentumot átadni. E bizalmi viszony nélkül a sajtó számos közérdekű információtól esne el, mert ha egy forrás nem lehet biztos abban, hogy kilétére nem fog fény derülni, akkor a következményektől tartva a bizalmas, közérdeklődésre számot tartó információt nem fogja átadni, így az jó eséllyel nem fog a nyilvánosság elé kerülni. Ez pedig a tájékoztatáshoz való jogot és az információk szabad áramlását is hátrányosan érintené, illetve a demokratikus nyilvánosságot is korlátozná. Forrásvédelem nélkül a sajtó nem lenne képes betölteni a véleményszabadságot szolgáló ellenőrző szerepét, s a demokratikus közvélemény sem valósulhatna meg. Ezért az újságírókat fel kell jogosítani arra, hogy megtagadhassák információforrásaik kilétének felfedését.
A védelem korlátozódhat magára a forrás személyére, hanem a forrással kapcsolatos minden olyan információra (pl. az újságíró dokumentumai, adatai, feljegyzései, fotói, kutatásai) is ki kell terjednie, amely kapcsolatba hozható a forrással, illetve alkalmas kilétének azonosítására. Emellett biztosítani kell a nyilvánosság számára még nem publikált, kiadatlan anyagok (pl. vágatlan videó- és hangfelvételek) védelmét is. Az ilyen információk átadására kényszerítés szintén káros hatást gyakorolhat az információk szabad áramlására.
Azonban még manapság is gyakran próbálják meg különböző okokra hivatkozva arra kényszeríteni az újságírókat, hogy tanúvallomás útján fedjék fel bizalmas forrásaikat. Számtalanszor előfordul még az erős jogi védelmet biztosító országokban is, hogy újságírókat tartóztatnak le, szerkesztőségekben vagy az újságírók otthonaiban hajtanak végre házkutatásokat, illetve különböző dokumentumokat, számítógépeket foglalnak le annak érdekében, hogy információt szerezzenek az újságíró forrásának kilétéről.[1] A házkutatások a források azonosításán túl azzal a veszéllyel is járnak, hogy a hatóságok számára bármely más információ, kiszivárgott dokumentum megszerzését, más források azonosítását is lehetővé teszi, amelyek még az eredeti vizsgálat céljain is túlmutatnak. Az ily módon összegyűjtött információkat nem szabad bizonyítékként felhasználni más eljárásban. Az ilyen intézkedések nem alkalmazhatóak a forrásvédelem megkerülésére, ezért a mentességnek ki kell terjednie azokra a házkutatásokra, lefoglalásokra, lehallgatásokra, amelyek az újságírók forrásainak azonosítását célozzák. Ezekre az intézkedésekre rendszerint az általános büntetőeljárási szabályok vonatkoznak, és csak kevés ország eljárási törvényei határoznak meg külön szabályokat a szerkesztőségekben és az újságírók otthonaiban végrehajtott házkutatásokra, lefoglalásokra. Az információforrások védelme gyakran más érdekekbe, elsősorban az igazságszolgáltatás, illetve a nyomozás érdekeivel ütközik. A következő példák azok a tipikus esetek, amikor a nyomozó hatóságok követelni szokták, hogy az újságíró a forrás felfedésével nyújtson segítséget az eljárásban:
- az újságíró jogellenesen kapott bizalmas vagy minősített információt hoz nyilvánosságra, ezért a hatóságok arra kérik, hogy nevezze meg a forrásszemélyt, hogy vele szemben felléphessenek;
- magát az újságírót vádolják bűncselekmény elkövetésével (pl. titoksértés), amiért törvénytelenül vett át, hozott nyilvánosságra, vagy birtokolt titkos vagy más bizalmas információkat; egyes esetekben az újságírót azzal is vádolhatják, hogy közvetlenül részt vett a bűncselekmény elkövetésében, például az információt átadó személy megvesztegetésével;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
