Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az állami támogatások bejelentésére vonatkozó gyakorlatot. Ennek megértéséhez a tanulmány elsőként az állami támogatások jogának jogforrási rendszerét tekinti át, majd bemutatja az állami támogatások uniós jog szerinti fogalmi elemeit, amelynek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy magát a bejelentési eljárás gyakorlatát megértsük. Végezetül áttér és ismerteti az állami támogatások bejelentésének gyakorlatát, kitérve a prenotifikációs és úgynevezett "rendes" notifikációs eljárásra egyaránt.
The goal of this study is to present the practice of state aid notification system. In order to understand this, the study will first eview the legal source system of state aid law, and then it will present the conceptual elements of state aid according to EU law, the knowledge of which is essential in order to understand the practice of the notification procedure itself. Eventually, the study is going to explain the practice of notification system of state aid, mentioning the pre-notification and so-called "regular" notification procedures as well.
Az állami támogatások jogának jogforrásai kapcsán csak a legfontosabbakat emelem ki, azokat, amelyek a témánk szempontjából jelentőséggel bírnak. A state aid jog primer jogforrása az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) - amely tartalmaz anyagi (107. cikk) és eljárási (108. cikk) szabályokat is. Szekunder jogforrásnak tekintendők tipikusan a Tanács által elfogadott rendeletek, valamint a Tanács felhatalmazása alapján a Bizottság által elfogadott csoportmentességi rendeletek.[1] Az EUMSZ 109. cikke értelmében ugyanis a Tanács - a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően - megfelelő rendeleteket alkothat a 107. és 108. cikk - azaz mind az anyagi, mind az eljárási szabályok - alkalmazására.[2] Mindemellett - tekintettel arra, hogy a Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról[3] - a Tanács meghatározhatja e tájékoztatási kötelezettség feltételeit, valamint az állami támogatás belső piaccal össze nem egyeztethető vagy visszaélésszerű felhasználására vonatkozó eljárása alól mentesülő támogatási fajtákat.[4] Következésképpen fontos megjegyezni, hogy az állami támogatásokra vonatkozóan a jogalkotási hatáskör a Tanácsot illeti,[5] azaz a Tanács az ezzel összefüggő joganyagot különleges jogalkotási eljárás keretében fogadja el a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően.[6] Az egyik legfontosabb eljárási jogi szabályokat tartalmazó másodlagos jogforrás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2015/1589/EU tanácsi rendelet (a továbbiakban: Eljárási rendelet), amely mellett fontos továbbá megemlíteni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló 2015/1588/EU tanácsi rendeletet (a továbbiakban: Csoportmentességi rendelet) is. A bizottsági rendeletek esetén kiemelendő továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 360/2012/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: ÁGÉSZ de minimis rendelet). A másodlagos jogforrások kapcsán szólnom kell a 2005-ös úgynevezett Monti-Kroes-csomag határozatáról (a továbbiakban: Első ÁGÉSZ határozat)[7] és az azt felváltó, 2011-es úgynevezett Almunia-csomag határozatáról (a továbbiakban: Második ÁGÉSZ határozat).[8] Az elsődleges és a másodlagos jogforrások mellett természetesen beszélnem kell arról a jogforrásról, ami lényegében az írott joganyag alapjául szolgál és folyamatosan alakítja azt, ez pedig nem más, mint az uniós esetjog. Az uniós esetjog kapcsán kiemelem a Bíróság közszolgáltatásokra vonatkozó egyik legnagyobb horderejű ítéletét, az úgynevezett Altmark-ügyet,[9] és azon ítéleteket, amelyekre az Altmark-ügyet megelőzően alapította az EUB a döntéseit, azaz az ADBHU-ügyet,[10] a Ferring-ügyet,[11] és a GEMO-ügyet.[12] Végezetül az állami támogatások jogának jogforrási rendszeréhez hozzátartoznak a soft law jellegű uniós dokumentumok is, amelyek közül említést érdemel a Monti-Kroes-csomag keretszabálya (a továbbiakban: Első ÁGÉSZ keretszabály),[13] a 2011-es úgynevezett Almunia-csomag keretszabálya (a továbbiakban: Második ÁGÉSZ keretszabály)[14] és közleménye (a továbbiakban: ÁGÉSZ közlemény).[15]
- 38/39 -
A state aid-re vonatkozó legfőbb anyagi jogi szabályt az EUMSZ 107. cikke tartalmazza: míg az (1) bekezdés az állami támogatás fogalmi elemeit határozza meg, addig a (2) és (3) bekezdés a belső piaccal összeegyeztethető magatartásokat, azaz a kivételi kört nevesíti. Mindezeknek megfelelően, ha az EUMSZ és Az Európai Unióról szóló szerződés másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.[16] Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében e norma - vagyis az állami támogatás fogalma - objektíven értelmezendő,[17] amely kizárólag az uniós bíróságok feladata.[18] Emellett fontos kiemelni, hogy a state aid fogalmi elemei konjunktív elemek, azaz együttesen kell teljesülniük ahhoz, hogy tiltott állami támogatás nyújtásáról beszélhessünk. Ezt hangsúlyozza Gyürkés Anita is.[19] Az állami támogatás e konjunktív feltételeként értelmezendő fogalmi elemei az alábbiak: i) az állami támogatás mindig tagállamok által vagy állami forrásból nyújtottnak minősül; ii) az állami támogatás kedvezményezettjei mindig vállalkozások; iii) e vállalkozások - azaz kedvezményezettek - részére gazdasági előnyt nyújt az állami támogatás; iv) lényeges eleme az állami támogatás fogalmának a szelektivitás, azaz a szelektív előny (erre utal a "bizonyos" kifejezés a normában, azaz hogy bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését részesítik előnyben); v) mindemellett az állami támogatás fogalmi eleme, hogy az érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet/versenyt; vi) és végül, hogy torzíthatja a tagállamok közötti kereskedelmet/versenyt. Az egyes fogalmi elemek meghatározásában is alapvetően az uniós case law és soft law nyújt segítséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
