A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével és a felügyelőbizottságra vonatkozó szabályozásnak a magánjogi kódexünkben való elhelyezésével újfent aktuálissá vált a címben szereplő témakor mélyrehatóbb vizsgálata. Mivel a gazdasági társaságokra, mint jogi személyekre vonatkoznak a jogi személyek általános szabályai is, ezért a gazdasági társaságok esetén több szinten helyezkednek el a felügyelőbizottságra vonatkozó normák. Egy társaság felügyelőbizottságára alkalmazni kell az adott társasági típus tulajdonosi ellenőrzést megvalósító szervére vonatkozó speciális normákat (ha vannak ilyenek), és ezzel párhuzamosan a gazdasági társaságokra és a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezéseket is. A több szintű szabályozás alkalmazása úgy történik, hogy csak akkor kell a magasabb fokú rendelkezésekhez nyúlni, ha a specifikus szabályok nem adnak választ egy adott kérdésre. Ha van a speciális normák között megfelelő rendelkezés, akkor azt kell alkalmazni, de ha az ugyanarról a kérdésről rendelkező általános szabályokat csupán kiegészíti, vagyis egyszerre is alkalmazható a két szabály, akkor azok együttes alkalmazására kerül sor. Amennyiben a speciális szabály az általános szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a speciális szabályt kell figyelembe venni.
A gazdasági társaságok felügyelőbizottsága esetén tehát az adott társasági típusra vonatkozó normák által nem rendezett kérdésekben, illetve speciális rendelkezések hiányában a gazdasági társaságok általános szabályai kerülnek alkalmazásra, de ugyanígy alkalmazni kell a gazdasági társaságokra vonatkozó általános rendelkezések közül azokat, amelyek ugyan a speciális szabályok körében rendezett kérdésről szólnak, de nem ellentétesek azzal. Ha valamely kérdést sem az adott társasági típusra vonatkozó, sem pedig a gazdasági társaságok általános normái nem rendeznek, akkor a jogi személyek általános szabályai között található rendelkezéseket kell alkalmazni egy gazdasági társaság esetében is.
A felügyelőbizottság kötelezővé tételének három olyan indokát szokták kihangsúlyozni, amit egyébként feltétlenül biztosítani szükséges egy társaságon belül. Ezek a következők: a) a dolgozói participáció megteremtése annak érdekében, hogy a felügyelőbizottságon keresztül ellenőrizhető legyen a menedzsment; b) a törvényesség biztosítása a társaság működése során a közérdek védelme érdekében; c) a kisebbség érdekeinek védelme. Az előbbi célokkal kapcsolatban azt a kérdést teszi fel a mai társasági jogi elmélet, hogy azok megvalósítása lehetséges-e felügyelőbizottság nélkül is, vagy sem? A kérdést igennel megválaszolók elképzelései szerint az angolszász board-rendszerben már működő megoldás általánossá tételével, "európaizálásával" lehetne elérni ugyanazt az eredményt. A cél az, hogy az igazgatóság tagjainak többsége a társaságtól független személy legyen, akik által alakított speciális bizottságok döntenének a vezető alkalmazottakról és a könyvvizsgálóról, valamint látnának el ellenőrzési feladatokat. E megoldásnak vitán felül vannak racionalizáló és költségkímélő céljai is, ugyanakkor még tapasztalható ellenállás egyes tagállamok, így például Németország részéről. (Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. 109-191. o.)
Hazai jogunkban felügyelőbizottság létesítése csak akkor kötelező, ha ezt jogszabály előírja. A gazdasági
- 9/10 -
társaságokra vonatkozó általános szabályok - a három korábbi társasági törvényünkhöz hasonlóan - egy ilyen esetkört ismernek, nevezetesen azt, ha a munkavállalóknak az ellenőrzési tevékenységben való részvétele valósul meg a felügyelőbizottságon keresztül. Ennek az a feltétele, hogy a dolgozói létszám éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A Ptk. fenti szabálya azonban - a korábbi Gt. vonatkozó rendelkezéséhez hasonlóan - csupán főszabály, hiszen utóbbi esetben az üzemi tanács lemondhat a részvétel jogáról, és ilyenkor a dolgozói részvétel megvalósítása érdekében nem kötelező a felügyelőbizottság létesítése. A Ptk. a dolgozói részvételre való jogosultságról történő lemondást legfeljebb öt évre teszi lehetővé, de a lemondás feltételeit nem határozza meg, azt a lemondásról döntő üzemi tanácsra bízza, amely ilyen módon megfelelően tudja a dolgozók érdekeit védeni. Ha nem történik kifejezett lemondás a munkavállalók nevében a részvételről, de az üzemi tanács nem jelöl dolgozókat, ez nem akadályozza a felügyelőbizottság szabályszerű megalakítását.
A felügyelőbizottság létrehozatalának a dolgozói részvételen kívül más kötelező esetei is vannak. Ezek vagy a Ptk.-n kívüli (pl. a biztosítási vagy a hitelintézeti törvény), más jogszabályokban szereplő előírásokon nyugszanak, vagy egyes társasági típusokhoz kapcsolódnak. Zártkörűen működő részvénytársaságnál például, ha a szavazati jogok legalább öt százalékával együttesen rendelkező részvényesek ezt kérik, a felügyelőbizottságot létre kell hozni. Nyilvánosan működő részvénytársaságnál pedig felügyelőbizottság választása akkor is kötelező, ha a társaság nem egységes irányítási rendszerben működik.
A társaságok irányításában meghonosodott két alapvető felfogás alapján a felügyelőbizottság vagy része az irányításnak (ez inkább a német megoldás, melyet dualista modellnek hívunk), vagy kizárólag kontrollfunkciója van (ez inkább az angolszász megoldás, melyet monista rendszernek hívunk). E két szélső pont között található a francia és holland variáns, amely a társaság tagjainak tágabb teret biztosít, mint a német vagy az angolszász. A dualista irányítási szisztéma alapján a felügyelőbizottság az ügyvezető szervek fölé helyeződhet, sőt, a társaság legfőbb szervének az ügyvezető szervek tagjaira vonatkozó hatáskörét is átveheti. Az angol-amerikai Board of Management-rendszerben a fő szerep az igazgatóságé, a tagok kevésbé kívánnak beleszólni az igazgatásba, még a felügyelőbizottságon keresztül sem. Az ellenőrzést akként oldja meg az igazgatóság, hogy egyes tagjai kizárólag ilyen feladatokat látnak el.
Az Európai Bizottságnak a jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről és a felügyelőbizottság által létrehozott bizottságokról szóló 2005/162/EK ajánlása szerint a felügyelőbizottsági tagoknak megkülönböztetett jelentőségű szerepük van az ügyvezető igazgatósági és a vezetőségi tagok ellenőrzésében, valamint az összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzetek kezelésében. Az ajánlás értelmében az utóbbi szerep megerősítése különösen fontos a bizalom helyreállítása érdekében a pénzügyi piacokon. Azt, hogy legyenek független képviselők a vezető szervekben, akik képesek arra, hogy követelményeket támasszanak a vezetés döntéseivel kapcsolatban, széles körben a részvényesek és más érdekeltek érdekeinek védelmét szolgáló eszköznek tekinti az ajánlás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
