https://doi.org/10.59851/jk.80.01.4
A vád törvényességének vizsgálata a tisztességes eljárás szellemiségében lefolytatott büntetőeljárás egyik biztosítéka, hiszen a törvényes elemekkel rendelkező vád a bizonyítási eljárás kereteinek kijelölése révén hozzájárul a védelemhez való jog hatékony érvényesülésének biztosításához. Arról, hogy a bírák mennyiben bocsátkoznak a vád tartalmi elemeinek vizsgálatába, és élő jogintézmény-e a vádirat hiányosságainak pótlására felhívás, a legpontosabb képet leginkább egy kérdőíves kutatás révén lehetett felvázolni. A kapott eredmények bemutatják, hogy a közvádas, magánvádas és pótmagánvádas ügyekben a bírák milyen gyakorisággal és esetekben tesznek intézkedést e körben, alapot teremtve az eltérő gyakorlat okainak és az ítélkezés lehetséges irányának elemzésére.
Tárgyszavak: a vád törvényessége, védelemhez való jog, tisztességes eljárás, a vádirat hiányosságainak pótlására felhívás, a törvényes elemeket mellőző vád jogkövetkezményei
Examination of the legality of accusation is a basic requirement for criminal proceedings to be conducted in the spirit of due process of law. By defining the framework of the evidentiary procedure, an accusation containing the necessary legal elements enhances the effectiveness of the right of the defence. To determine the extent to which judges are involved in the review of indictments, and whether calling for remedies is a living legal institution, a nation-wide questionnaire seemed to be an appropriate tool. The results of this research show how often, and under what circumstances judges take measures in cases brought by the public prosecutor, the private prosecutor and the deputy private prosecutor, thus providing a fair basis for the analysis of the reasons for the divergent practice and the possible direction of jurisprudence.
Keywords: legality of accusation, criminal procedures, due process of law
Jóllehet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (a továbbiakban: Be.) szó szerint nem jelenik meg a bírósági ítélkezés conditio sine qua nonjaként jellemezhető törvényes vád fogalma,[1] az annak szellemiségéből fakadó követelmények az eljárási kódex egyes rendelkezésein keresztül megtestesülnek. A törvényesség, mint a büntetőeljárásban részt vevők jogainak biztosítását szolgáló elvárás és minőségi kritérium,[2] a vád viszonylatában egy olyan összekötő kapocsként, a vádelv tartalmi elemein átívelő hídként fogható fel, amelynek a vádemeléstől az ítélet meghozataláig át kell hatnia a bírósági eljárás egészét.[3] A tisztességes eljárás egyik fokmérőjeként tehát minden ügyben mérlegelni kell azt, hogy a vádirat birtokában a vádlott tisztában lehet-e azzal, hogy pontosan mely cselekmény elkövetését rója a terhére a vádhatóság, így képes-e már az eljárás kezdetén kellő időben és megfelelő módon gyakorolni a védekezéshez való jogát. Amennyiben a vád tárgyává tett cselekmény leírása nem pontos, sérülhet a vádlott azon joga, hogy a vádirat történeti tényállását képező tények ismeretében mérlegelni tudja, hogy az eljárás későbbi szakaszában mely védekezési stratégia választása hozza számára a legkedvezőbb eredményt.
Az előbbiekkel összhangban a védelem materiális oldala a hatóságok azon kötelezettségében is megvalósul, hogy biztosítsák a terhelt számára a vele szemben érvényesített büntetőigény megismeréséhez való jogot, továbbá a lehetőséget arra, hogy kifejthesse az ezzel kapcsolatos álláspontját, felhozhassa az igénnyel szembeni érveit, előterjeszthesse a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit, és megtehesse indítványait, azaz összességében gyakorolhassa terhelti jogosítványait.[4] Emellett a vád tartalmát övező bizonytalanság vagy pontatlanság az eljáró bírót hátráltatja abban, hogy a bizonyítási eljárást a törvényi tényálláshoz igazodó tényekre vetítve megtervezze és a bizonyítást a szükséges körben, az ügy észszerű elbírálásához fűződő jog biztosítása mellett lefolytassa. A gondos előkészítő munka ellenben helyes irányba tereli a büntetőügy tárgyalását, meggyorsítja és az eljárás megszüntetése révén sok esetben kiküszöböli a szükségtelen tárgyalási munkát. Az ítélkezés időszerűsége iránti igény, valamint az, hogy az állampolgárok feleslegesen ne kerüljenek büntetőbíróság elé, komoly jelentőséget ad a tárgyalás-előkészítés szakaszának, amelynek keretében mérlegelendő a vád törvényes volta.[5]
A fenti kívánalmak jogszabályi szinten a Be. 422. § (1) bekezdésében jelennek meg, amely felsorolja a vádirat kötelező tartalmi elemeit. Ezek közül a vádlott személyének beazonosítható módon való megjelölése és a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása képezik
- 30/31 -
azokat az elengedhetetlen kritériumokat,[6] amelyek nélkül a büntetőeljárás tárgyalási szakasza megfelelő vádlói legitimációval rendelkező személy indítványa nélkül nem folytatható le.[7] A Be. 493. § (1) bekezdése teremti meg az alapot az eljáró bíró számára arra, hogy amennyiben a vádirat valamely törvényes elemének hiányát észleli, felhívja a vádlót - határidő tűzése mellett - a hiányosság pótlására. Amennyiben erre a megadott határidőn belül nem kerül sor, és ez a vád érdemi elbírálásra való alkalmatlanságát eredményezi, az a Be. 492. § (2) bekezdés d) pontja alapján az eljárás megszüntetését vonja maga után.
Egy adott jogintézményre, így a vád törvényességének vizsgálatára vonatkozó tapasztalatokkal kapcsolatos állítások megfogalmazása, valamint az azokból eredő problémák felvetése és következtetések levonása leginkább akkor hiteles, ha arról is képet kapunk, hogy az adott jogintézmény ténylegesen hogyan érvényesül a gyakorlatban, és valós működése mennyire felel meg a rá irányuló elvárásoknak.[8] A jog valós tartalmának feltárását a törvényi rendelkezések mégoly széles ismerete sem biztosíthatja teljeskörűen.[9] Mindezen felvetések alapján szükségesnek mutatkozott egy olyan kutatás elvégzése, amely azt célozta, hogy feltárja a bírák vád törvényességének vizsgálatához kapcsolódó gyakorlatát egyrészt az eljárás alaptípusának számító közvádas eljárásban, másrészt a magánvádas és pótmagánvádas ügyek tekintetében. Ennek eszközeként, leginkább a megkérdezés formájában lebonyolított empirikus primer kutatástól lehetett megbízható eredményeket várni.[10]
A tanulmány nemcsak arra kívánt következtetést levonni, hogy mennyiben élő jogintézmény a vádirat hiányosságai miatti intézkedés, hanem egyfajta törekvésnek is tekintendő az eltérő gyakorlat kialakulásához vezető okok feltérképezésén túl az ezekből következő javaslatok megfogalmazására. A kutatási cél elérését leghatékonyabban szolgáló adatszerzési forma kiválasztása során ezért szem előtt kellett tartani, hogy az alkalmazott módszer a gyakorlat mozgatórugóinak feltárása mellett az elemzés kereteit meghaladó elgondolások bemutatását is lehetővé tegye.[11] Figyelemmel arra, hogy a kutatás tárgyához igazodó ez irányú keresés - erre rendszeresített adatrögzítés hiányában - a bírósági lajstromadatokban nem volt végezhető, a legadekvátabb módszernek az elsőfokú büntetőügyeket tárgyaló bírák kérdőív útján való megkérdezése bizonyult.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
