I. A Tanácskozás résztvevőit köszöntötte Dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) Elnökhelyettese. Beszédében kiemelte a Polgári perrendtartás és a Közigazgatási perrendtartás jelenleg folyamatban lévő kodifikációjának jelentőségét, az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországgal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából levonható tanulságok hasznosításának szükségességét, és utalt a fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatban újonnan indult perekkel és az elektronikus eljárás bevezetésével kapcsolatos kihívásokra. Megköszönve a Kúria rugalmas együttműködését, hangsúlyozta a Tanácskozás fontosságát a szakmai tapasztalatcsere, az egységes szemlélet kialakítása és annak az eljáró bírák felé közvetítése szempontjából.
II. A Tanácskozás résztvevőit Dr. Benkő Imola, az OBH Bírósági Főosztályának főosztályvezető-helyettese tájékoztatta a 2015. évi fontosabb, civilisztikai tárgyú OBH jogszabály-módosítási javaslatokról és a 2016. tavaszán várható jogalkotási folyamatokról.
III. A Tanácskozás résztvevői meghallgatták Dr. Gyarmathy Judit, az OBH Elnökhelyettesének előadását az EJEB előtt a bíróságok tevékenységével összefüggésben kezdeményezett eljárásról való tudomásszerzés esetén követendő eljárásról.
IV. A Tanácskozás résztvevői számára Dr. Virág Csaba, az OBH új polgári perrendtartás kodifikációjával összefüggő feladatok ellátásával megbízott munkacsoportjának elnöke ismertette a kodifikáció aktuális állását.
V. A Tanács résztvevőit Dr. Kékedi Szabolcs, az OBH Elektronikus Eljárások Főosztályának főosztályvezetője tájékoztatta a bíróságok elektronikus kapcsolattartásának 2015. évi tapasztalatairól.
VI. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Balogh Zoltán, a Kecskeméti Törvényszék kollégiumvezetője és Dr. Ónódi Csaba, a Kecskeméti Törvényszék kollégiumvezető-helyettese által készített, "Az új Ptk. gondnoksági perekkel kapcsolatos rendelkezései alkalmazása során felmerült joggyakorlati kérdések, problémák" című vitaanyagot.
A Tanácskozás a felmerült jogkérdésekben az alábbi többségi álláspontot foglalta el:
1. A gondnokság alá helyezés iránti perekben a Ptk. 2:28. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kereshetőségi jog fennálltának vizsgálata során az együttélés feltételét csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha annak meglétét a perben vitássá teszik. E körben azonban szélesebb körű bizonyítás lefolytatásának nincs helye, mert az meghaladná a gondnokság alá helyezés iránti per kereteit. Ha a feltétel fennállta kis terjedelmű, elsősorban okirati bizonyítás keretében nem tisztázható, akkor a kereshetőségi jog hiányát kell megállapítani. Ugyanez igaz az élettársi minőség vitatása esetén.
2. A Ptk. 2:28. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása körében - a Ptk. 4:97. § (1) bekezdésére tekintettel - az örökbefogadó szülő, illetve az örökbefogadott gyermek is egyenesági rokonnak minősül.
3. A Pp. 307. § (2) bekezdése alapján a fél nem kötelezhető hiteles tulajdonilap-másolat csatolására, kivéve, ha annak tartalma a perben vitássá válik, és a bíróságnak nincs lehetősége az adatok közvetlen, elektronikus úton történő ellenőrzésére az ingatlan-nyilvántartásban. Erre tekintettel nem kifogásolható, ha a felperes a keresetlevél mellékleteként az e-hiteles tulajdoni lap kinyomtatott, nem hiteles másolatát csatolja a keresetlevélhez.
4. A Pp. 307. § (2) bekezdése alapján szakorvosi véleményként a gyámhatóság köteles nem alakszerű orvos szakértői véleményt csatolni a kereset mellékleteként, hanem elegendő olyan szakorvos által készített okirat (vélemény, zárójelentés, lelet stb.) csatolni, amely az alperes mentális zavara fennálltának valószínűsítésére alkalmas.
5. A gondnokság alá helyezés iránti perben előterjesztett keresetlevélben az ügycsoportok törvényi taxációja hiányára tekintettel nem valamely konkrét ügycsoportot kell nevesíteni, hanem - a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24. napján tartott Országos Tanácskozásának álláspontjával összhangban - elegendő azt az élethelyzetet meghatározni - adott esetben pusztán annak tartalmi körülírásával -, amely tekintetében a belátási képesség hiányát, illetve korlátozott voltát a felperes állítja.
6. A Pp. 305. §-ának (1) bekezdésének célja, hogy a gondnoksági perben eljáró bíróság lehetőleg minél kisebb nehézségek árán legyen megközelíthető az alperes számára; ezzel összhangban az ott meghatározott "huzamos idő" megállapíthatósága mindig az ügy összes releváns körülménye, illetve a gondnokság alá helyezési per várható pertartama függvényében vizsgálandó. A Pp. 305. § (1) bekezdése kifejezetten csak a szociális és egészségügyi intézményben való elhelyezést jelöli meg a vagylagos illetékesség megállapításának feltételeként, a büntetés-végrehajtási intézményben való huzamos tartózkodás e jogszabályban meghatározott körön kívül esik.
7. Nem orvosszakértői kompetencia annak az eldöntése, hogy az alperest ki kell-e zárni a választójogból annak ellenére, hogy a Pp. 312. §-ának (2) bekezdése e tekintetben is nevesíti az igazságügyi elmeorvos-szakértőt. A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett fél választójogból való kizárása körében az aktív és a passzív választójog tekintetében eltérő döntés nem hozható.
8. A Pp. 309. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kivételek köre nem bővíthető; az alperes perbíróság eljáró tanácsa általi személyes meghallgatását nem helyettesítheti sem a szakértő, sem a megkeresett bíróság általi személyes meghallgatás, mert ez sértené a közvetlenség elvét, ami e körben kiemelt jelentőséggel bír. Ha az alperes személyes meghallgatása - a Pp. 309. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kivételek körébe nem tartozó esetekben - nem biztosítható, a kereset elutasításának van helye. Ugyanez a helyzet a Pp. 309. §-ának (3) bekezdése esetén, ha az alperes elmebeli állapotára vonatkozóan nem áll rendelkezésre orvosi dokumentum.
9. A Pp. 130. § (2) bekezdése szerinti fekvőbeteg-gyógyintézetben való elhelyezés végrehajthatóságát a jogalko-
- 693/694 -
tónak a szükséges részletszabályok megalkotásával kellene biztosítani.
10. Az alperes részére ügygondnok kirendelése nem mellőzhető azon az alapon, hogy az alperesnek van meghatalmazott képviselője; az alperest azonban az ügygondnok kirendelése nem zárja el attól a lehetőségtől, hogy jogi képviselőt is meghatalmazzon. Ha az ügygondnok, illetve a meghatalmazott képviselő nyilatkozatai eltérnek, erre az esetre a Pp. 66. § (2) bek. rendelkezése irányadó. Az ügygondnokkal szemben mulasztása esetén ugyanazok a szankciók alkalmazhatóak, mint a meghatalmazott képviselővel szemben; emellett nem kizárt a tisztségből történő felmentés, vagy csökkentett összegű ügygondnoki díj megállapítása sem.
11. A gondnokság alá helyezési perben az alperest - állapotára tekintettel, figyelemmel a Pp. 311. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra - az elővezetés költségének megfizetésére nem lehet kötelezni.
12. A gondnokság alá helyezés iránti perben, ha a felperes keresete az alperes cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alá helyezésére irányul, és a teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés felülvizsgálata iránti perben, ha a felperes keresete a teljes korlátozó gondnokság fenntartására irányul, a bíróság a bizonyítás eredményeként keresetmódosítás hiányában is elrendelheti az alperes részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezését.
13. A régi Ptk. alapján elrendelt gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti perben - a Ptké. 5. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében - a Ptk. 2:30. § rendelkezései szerinti szempontokat kell vizsgálni.
14. A gondnokság alá helyezés felülvizsgálata tárgyában született újabb, a gondnokság alá helyezést fenntartó bírósági határozat ingatlan-nyilvántartási feljegyzésére nincs szükség; a korábbi feljegyzés hatálya ebben az esetben ugyanis fennmarad.
15. A gondnoksági perben az eljárási illetékről történő rendelkezés - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 12. §-a (4) bekezdésének hatályon kívül helyezésére tekintettel - a tárgyi költségmentességre utalással sem mellőzhető.
16. A Ptk. 2:20. §-a (3) bekezdésének c) pontja nem önálló ügycsoportot alapít, pusztán egy járulékos kérdést rendez a vagyonnal való rendelkezés tekintetében elrendelt korlátozó gondnokság kapcsán; a jövedelemmel való önálló rendelkezés hányadrészének meghatározására ezért nem kell határozott kérelmet előterjeszteni.
17. Ha a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata során az alperes ismeretlen helyen tartózkodik, és ezért személyes meghallgatására nincs lehetőség, a bíróság kizárólag a kereset elutasításáról dönthet, mert ilyen esetben sem a gondnokság alá helyezés fenntartásának, sem a megszüntetésének feltételei megállapítására nincs lehetősége.
18. A bíróságnak a Pp. 308. § rendelkezései szerint az ideiglenes gondnokrendelés megalapozottságát kell a megfelelő határidőn belül körültekintően megvizsgálnia; az ideiglenes gondnok tevékenysége felett a gyámhatóság gyakorol ellenőrzést.
19. Az 1991. évi XXXIV. tv. 1. §-ának (6)-(6b) bekezdései alapján a NAV felé fennálló értesítési kötelezettség teljesítése formailag akkor megfelelő, ha az az ítélet rendelkező részében szerepel, és abból egyértelműen kiderül a NAV részére, hogy arra milyen további intézkedések céljából került sor. A konkrét adatközlés történhet az ítélet rendelkező részt tartalmazó, jogerősített kivonatának a megküldésével, vagy az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével és megküldésével.
20. Érdemes lenne a bírák részére egységesen biztosítani a Gondnokoltak Országos Nyilvántartásába való betekintés jogosultságát, természetesen ennek megfelelő, egységes szabályozása mellett.
21. A közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 16. § d) pontjának módosítása szükséges, mert az nem biztosítja a részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezés esetére a járművezetési képességre vonatkozóan szükséges differenciálás lehetőségét.
VII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Pecsenye Csaba, a Miskolci Törvényszék kollégiumvezetője által készített, "A társasági részesedés elszámolása a házastársi vagyonközösség megosztása során" című vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a társasági részesedés meghatározása speciális szakértelmet igényel, amellyel a könyvszakértők nem minden esetben rendelkeznek, ezért célszerű lenne a szakértői névjegyzékben erre egy külön szakterületet létesíteni.
A felszólalók többsége azon az állásponton volt, hogy ha a gazdasági társaságbeli részesedés értékének utólagos változását a Ptk. 4:60. §-ának (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni, a gazdasági társaságbeli részesedés jogi sorsának rendezése kérdésben részítélet meghozatalának nincs helye akkor sem, ha a szakértői vélemény beszerzése és az ítélet meghozatala között előreláthatólag hosszabb idő telik el, és ezért a szakértői véleményben meghatározott érték az ítélkezés alapjául nem szolgálhat. Ebben az esetben - szükség esetén - a szakértői vélemény kiegészítése lehet indokolt az ítélethozatalkori forgalmi érték megállapítása érdekében.
A felszólalók többsége egyetértett azzal, hogy ha az üzletrész megszerzéséhez vagy felosztásához, vagy a részvényátruházáshoz a társaság hozzájárulására van szükség, akkor a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben az ítélet meghozatala előtt a társaságot a hozzájárulás megadásáról nem szükséges nyilatkoztatni, mert a társaságtól nem várható el, hogy az alanyváltozáshoz a bíróság által hozott ítéleti rendelkezés tartalma ismeretének hiányában adja meg a hozzájárulását. Elfogadhatónak tűnik ugyanakkor, hogy az ítélet eshetőleges rendelkezést tartalmazzon arra az esetre nézve, ha a gazdasági társaság a "külső" házastárs taggá (részvényessé) válására vonatkozó ítéleti rendelkezés hatályosulását - a hozzájárulás megadásának megtagadásával - megakadályozza. Ilyen esetben a tag (részvényes) házastárs másodlagosan arra kötelezhető, hogy ha a "külső" házastárs taggá (részvényessé) válására vonatkozó ítéleti rendelkezést meghatározott határidőn belül nem teljesítik, akkor ehelyett az ítéletben a házastársának megítélt tagsági részesedés ellenértékét fizesse meg házastársa részére.
VIII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Vasady Lóránt, a Kúriára beosztott bíró által a devizaalapú fogyasztói kölcsönügyleteket érintő, a devizahiteles törvények hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó új érvénytelenségi keresetek aktuális kérdései tárgyában készített vitaanyagot.[1]
- 694/695 -
IX. A Tanácskozás résztvevői számára Dr. Demjén Péter, az OBH önálló közigazgatási perrendtartás kodifikációjával összefüggő feladatok ellátásával megbízott munkacsoportjának elnöke ismertette az önálló közigazgatási perrend kodifikációjának jelenlegi állását, aktuális kérdéseit.
X. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Illés Krisztina, a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője által a végrehajtási nemperes eljárások aktuális kérdései tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői a felmerült jogkérdésekben az alábbi többségi álláspontot fogadták el:
1. A végrehajtási nemperes eljárásban előterjesztett költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet attól függően kell a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 6. §-a, illetve a 10. §-a alapján elbírálni, hogy a végrehajtás elrendelését megelőzte-e olyan bírósági eljárás, amelyben a kérelmező a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét előterjeszthette volna. Ha igen (például a bírósági ítélet végrehajtásának végrehajtási lappal történő elrendelése esetén), akkor a Kmr. 10. §-a alapján, ha nem (mert például közjegyzői okirat végrehajtási záradékolásáról van szó), akkor a Kmr. 6. §-a alapján kell a kérelmet elbírálni.
2. Ha az adós ellen több végrehajtási eljárás indul, a költségmentesség engedélyezésének a Kmr. 10. §-a, illetve a Kmr. 6. §-a szerinti feltételei fennálltát minden végrehajtandó követelés tekintetében külön-külön kell vizsgálni. Ha a végrehajtási ügyeket egyesítik, az egyik ügyben engedélyezett költségmentesség hatálya valamennyi egyesített ügyre kiterjed.
3. A Tanácskozás fenntartotta a 2013. május 8-10. napján elfogadott azon álláspontját, hogy ha a jelzálogjogosult személyében következik be jogutódlás, a jogutódra - a jogutódlást eredményező anyagi jogi feltételek esetén - törvény erejénél fogva száll át a jelzálogjog, ezért a jelzálogjog jogosultja erre hivatkozva, és ezt igazolva anélkül is kérheti a végrehajtásba történő bekapcsolódásának az engedélyezését, hogy a zálogjogi nyilvántartásba, vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték volna, minthogy a bejegyzés az alapításának és nem az átszállásának a feltétele (BH 2013. évi 8. szám, 848. old.).
4. A Tanácskozás úgy foglalt állást, hogy ha a jogosultnak több követelése van az adóssal szemben, de csak egyikre nézve folyik a végrehajtás, a zálogjoggal biztosított másik, végrehajtás alatt nem álló követelésére nézve bekapcsolódhat a maga által kezdeményezett végrehajtási eljárásba is. Ez a lehetősége a Vht. 114. § (2) bekezdése alapján azonban csak akkor áll fenn, ha a végrehajtást kérő bekapcsolódással érintett, biztosított követelése nem azonos az alapügyben érvényesített követeléssel. Mivel a Vht. 114. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a végrehajtó akkor értesíti a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárás során érvényesítheti, ha az alapügyben nem végrehajtást kérő, ezért a fenti esetben a végrehajtást kérőt zálogjogosultként a bekapcsolódás lehetőségről a végrehajtó nem köteles értesíteni.
5. A Tanácskozás megerősítette a 2013. május 8-10. napján elfogadott azon álláspontját, hogy ha az alapvégrehajtás a zálogjogosult bekapcsolódási kérelmének az előterjesztése előtt vagy azt követően, de még az elbírálása időpontja előtt ügykezelési befejezést nyert szüneteléssel, a kérelem tárgyában indult eljárást a Vht. 9. §-a szerint irányadó Pp. 152. § (2) bekezdése alapján fel kell függeszteni a szünetelés időtartamának leteltéig (BH 2013. évi 8. szám, 848. old.).
6. A becsérték elleni kifogással kapcsolatos szakértői díj előlegezésére a Kmr. 4. § c) pontja nem alkalmazható, mert az kizárólag a végrehajtó által ingók becsértékének megállapítása érdekében igénybe vett szakértő becsüs költségére vonatkozik. Ha azonban a személyes költségmentességben részesülő adós a becsérték ellen kifogást terjeszt elő, a Vht. 140. §-ának (7) bekezdése alapján köteles a 39/2012. (VIII. 27.) KIM rendelet szerinti szakértői díj előlegezésére, mert e szabály alól a költségmentes fél vonatkozásában a jogszabály nem állapít meg kivételt.
7. A Vht. 9. §-a alapján alkalmazandó Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel a törvényszék (gazdasági hivatal) által kezdeményezett végrehajtási eljárásban előterjesztett végrehajtási kifogást a törvényszék területén működő járásbíróság nem bírálhatja el, bármilyen cselekményre is vonatkozzon az. A helyes eljárás szerint a kifogást fel kell terjeszteni az ítélőtáblára annak érdekében, hogy az más törvényszék területén működő járásbíróságot, illetve az esetleges fellebbezési eljárásra más törvényszéket jelöljön ki.
A kérdés ugyanakkor jogszabályi rendezést igényelne annyiban, hogy az államnak járó összegek behajtása iránti ügyekben ne a törvényszék Gazdasági Hivatala legyen a végrehajtást kérő, mert az ügyek többségében ez okozza a problémát.
8. A bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrehajtás elrendeléséért a díjmegállapodásra alapítottan felszámított ügyvédi díj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a végrehajtási ügyértékkel. Ebben az esetben a bíróság a végrehajtási lapot a végrehajtási kérelemtől eltérően állítja ki. A 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 3-4. §§-ai alapján felszámított ügyvédi munkadíj mérséklésének nincs helye.
9. Ha a végrehajtás elrendelését követően akár az adós, akár a végrehajtást kérő vitatja a végrehajtás elrendeléséért felszámított költség összegét, akkor - a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 11. §-ának (2) bekezdésére is tekintettel - a Vht. 212. §-a alapján a végrehajtási lap részleges visszavonását kérheti.
10. A 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet hatálya - 1. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően - kizárólag a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet megillető díjra terjed ki. Az adós jogi képviseletét ellátó ügyvéd díjára, és a végrehajtási nemperes eljárásban a másodfokú bíróság előtt felmerült ügyvédi díjra nézve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet az irányadó.
11. A 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 28. §-ának (3) bekezdés már kifejezetten lehetővé teszi a rész-díjjegyzék elkészítését arra az esetre, ha a végrehajtó az eljárás során befolyt összegből az eljárás befejezését megelőzően számol el végrehajtási költséget. A rész-díjjegyzék tartalmára, az ellene előterjeszthető jogorvoslati lehetőségre ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a díjjegyzékre.
12. A 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 29. § (1) bekezdése [illetőleg a korábban hatályban volt 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 22. § (1) bekezdése] a Vht. 217/A. §-ának (5) bekezdésével összhangban értelmezendő, vagyis helyes ér-
- 695/696 -
telme szerint nem zárja ki a díjjegyzék megsemmisítését azzal, hogy kizárólag annak módosításáról rendelkezik, hanem olyan jogszabály, amely "ezt [is] lehetővé teszi", ha "a döntéshez szükséges tények megállapíthatók".
13. A Vht. 171. § (4) bekezdése is a Vht. 217/A. §-ának (5) bekezdésével összhangban értelmezendő, vagyis helyes értelme szerint nem zárja ki a felosztási terv megsemmisítését azzal, hogy kizárólag annak módosításáról rendelkezik, hanem olyan jogszabály, amely "ezt [is] lehetővé teszi", ha "a döntéshez szükséges tények megállapíthatók".
14. A végrehajtást kérő a Vht. 40. § (1) bekezdése alapján abban az esetben is köteles haladéktalanul bejelenteni a végrehajtó felé a követelése megszűnését, és a Vht. 34. § (5) bekezdése alapján a végrehajtási költségek (állam által előlegezett költségek, végrehajtót megillető összegek stb.) kielégítéséről gondoskodni, ha a követelés azért szűnt meg, mert az adós ingatlanát a Nemzeti Eszközkezelő vásárolta meg, és a befolyt vételár a végrehajtást kérő részére megfizetésre került.
15. A Tanácskozás megerősítette a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2012. október 18-19. napján tartott Országos Tanácskozásáról készített Emlékeztető VII/2. pontjában rögzített azon álláspontját, hogy ha a végrehajtási kifogás több végrehajtói intézkedést támad, vagy több elkülöníthető okból támadja azt, az illeték meghatározásánál a keresethalmazatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (BH 2013. évi 1. szám, 99. old.), vagyis az 1991. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (8) bekezdése szerint annyiszor 15 000 forint illeték megfizetésének van helye, ahány kifogásolt intézkedés szerepel a fél beadványában.
XI. Végül a Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Kun Péter, a Fővárosi Törvényszék csoportvezető bírája által a civil szervezetek nyilvántartásának aktuális kérdései tárgyában készített vitaanyagot. ■
- 696 -
JEGYZETEK
[1] A vitában kialakult többségi álláspontokat külön emlékeztető tartalmazza (lásd ugyanabban a számban).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kollégiumvezető.
[2] A szerző kollégiumvezető-helyettes.
Visszaugrás
