A fogyasztóvédelem interdiszciplináris terület, amelynek a jelentősége napjainkban egyre inkább nő. A fogyasztóvédelem szabályozásában a magánjog terén a kereskedelmi jognak és a kötelmi jognak (lásd pl. a termékfelelősség) van kiemelkedő jelentősége. A fogyasztóvédelem előtérbe kerülését az a jelenség idézte elő, hogy a modern piacgazdaságban a gazdasági és politikai hatalom egyre fokozódó mértékben kapcsolódik a nagy szervezetekhez, s mind kevesebb jut belőle az állítólagos szuverén fogyasztónak.[1] A fogyasztóvédelem fogalmát a szakirodalomban különféle módokon közelítik meg. Így a Jogi Lexikon is ad fogalmi közelítést.
Azon polgári jogi, büntetőjogi és közigazgatási jogszabályok összessége, amelyek a fogyasztó és a vele szemben álló fél között - a tömegtermelés megjelenése, a kereskedelmi ügyletek tömegessé válása és a monopóliumok elterjedése miatt - felbomlott vagyoni egyensúly helyreállítására irányulnak és amelyeket a fogyasztói kiszolgáltatottság ellensúlyozásának és hatékony védelmének szempontjai foglalnak egységbe.[2]
Különös jelentősége van a fogyasztóvédelem polgári jogi eszköztárának.
A magánjog fogyasztóvédelemmel összefüggő jogi előírásait három csoportba oszthatjuk:
a) Elsődlegesen fogyasztóvédelmi célzatú jogi eszközök, kötelező jogi előírások, amelyek vonatkozásában a kérdéses jogszabályok megalkotása is kifejezetten fogyasztóvédelmi célzattal történt. Pl. tisztességtelen szerződés kikötések tilalma, a termékfelelősség, továbbá a fogyasztók megtévesztésének tilalma.
b) A minőségvédelem polgári jogi intézményei: itt egyaránt figyelembe kell venni a hibás teljesítés jogkövetkezményeit, a fogyasztói tranzakciókat és más gazdasági célú szerződéseket, különös súllyal jönnek figyelembe, továbbá:
- kellékszavatosság,
- jótállás,
- minőség meghatározásával és tanúsításával kapcsolatos szerződéses kikötések.
c) A polgári jog reparados és szankciós rendszere
- kártérítési igények
- szavatossági igények,
- érvénytelenségi jogkövetkezmények.[3]
A fogyasztóvédelem legfontosabb előírásait a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban Fogyasztóvédelmi Törvény) tartalmazza.
A fogyasztóvédelem fő irányai, legfontosabb területei egyben prioritásai a fogyasztóvédelmi törvény tartalmi beosztásában nyernek meghatározást:
- általános és értelmező rendelkezések,
- a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme,
- a fogyasztók tájékoztatása,
- a fogyasztók oktatása,
- a fogyasztói jogok érvényesítése.[4]
Kiemelten fontos speciális fogyasztóvédelmi szabályozást tartalmaz a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozások tilalmáról szóló 2000. évi CXXXVI-II. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (Versenytörvény). E törvény a harmonikusan működő piacgazdaság fenntartásán keresztül védi a fogyasztót. Ugyanis amennyiben a fogyasztót becsapják, kisemmizik, a piacgazdaság rendeltetésszerű működésének igénye szenved, csorbát. A Versenytörvényben szabályozott fogyasztóvédelmi előírások lényegében a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát szabályozzák, amely kiterjed:[5]
- a fogyasztók megtévesztésének tilalmára,
- a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazásának tilalmára.[6]
- 295/296 -
A szellemi alkotások jogában létrehozott művek felbecsülhetetlen tömegű információt továbbítanak, itt elég a szerzői jogban a számítógépes adatbázisokra, vagy pedig az iparjogvédelmi alkotások körében az árujelzőkre gondolni. Természetesen ezeknek az információknak pontosaknak, korrekteknek kell lenniük, nem téveszthetik meg a fogyasztót. Abban az esetben, amelynél például a szerzői jog,[7],[8],[9] vagy a szabadalmi jog[10] a névfeltüntetés kötelezettségét írja elő[11] a személyiséget védő előírásoknak - mellékesen - fogyasztóvédelmi célzatai is vannak. Akár szerzőről (mondjuk festőről), vagy éppen feltalálóról van szó, névjogának a szerzői mű felhasználója, vagy a szabadalom hasznosítója, vagy szabadalmazott termék vevője számára kiemelkedő jelentősége van.
Azonban itt csak közvetett fogyasztóvédelmi célzatról[12] beszélhetünk. A szellemi alkotások jogában azonban találhatunk olyan előírásokat is, amelyek közvetlenül is fogyasztóvédelmi jellegűek. Ilyen például a fogyasztó megtévesztésének tilalma a védjegyek, földrajzi árujelzők és formatervezési minták szabályozása körében.
A védjegyek azért rendelkeznek erős fogyasztóvédelmi vonásokkal, mert mint információs eszközök, a fogyasztókra közvetlen hatást gyakorolnak.
E megjelöléseknek ezen túlmenőleg megkülönböztető minőségjelző és reklámfunkciójuk révén jelentős szerepük van az áruk értékesítésének ösztönzésében. A védjegyek jogi szabályozását a védjegyek és földrajzi árujelzők jogi oltalmáról szóló módosított 1997. évi XI. törvény (Vft.) tartalmazza.[13]
A védjegyek körében a fogyasztó megtévesztését hivatott megakadályozni:
a) Az áru, illetve szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas megjelölések lajstromozási tilalma. Vft. 3. § (1) bekezdés b) pont.
b) A védjegyoltalom átruházására irányuló, a fogyasztók megtévesztését eredményező szerződés semmisségére vonatkozó előírás. Vft. 19. § (4) bekezdés.
c) A fogyasztók megtévesztését eredményező használati szerződés semmisségének előírása. Vft. 23. § (2) bekezdés.
d) A védjegyoltalom megszűnésére vonatkozó azon rendelkezés, melynek értelmében törlési okot képez az a körülmény, hogy a védjegy - használata következtében - a fogyasztók számára megtévesztővé válik. Vft. 35. § (1) bekezdés b) pont.
e) Az együttes és tanúsító védjegy kizárása az oltalomból a fogyasztók megtévesztése miatt. Vft. 96. § (3) bekezdés a) pontja.
ad a) A megtévesztésre való alkalmasság abszolút kizárási okot szolgáltat a védjegyjogban.
A megtévesztés előfordulhat az áru fajtája (tiszta gyapjú helyett műszálas anyag értékesítése, ásványvíz helyett szódavíz eladása), minősége vonatkozásában.
Így például ha a védjegyen utalás van arra, hogy a termék házilagos előállítású, vagy környezetbarát jellegű, és amennyiben ez nem igaz, a megtévesztés nyilvánvaló.
A védjegy megtévesztésre alkalmas lehet különösen akkor, ha más eredetre utal, mint ahonnan a termék valóban származik. Montana, Las Vegas, Manhattan - mind amerikai származásnak utalnak, nyilvánvalóan megtévesztők görög, osztrák és francia gyártók termékein.[14]
Ez a tilalom analóg vonásokat mutat az áru minősége vonatkozásában fennálló versenyjogi tilalommal.[15]
ad b)
A védjegyoltalom átruházása a fogyasztó megtévesztését eredményezi, ha a védjegyjogosult átruházza a védjegyét más jogosultnak, de a jövőben az átruházott védjegyhez hasonló megjelölést maga is használni fog,[16] azaz ugyanazt a terméket két gyártó különböző minőségben gyártja.
ad c)
A védjegyjogosultság használatának átengedése szerződés (licencia) formájában is a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. Ez akkor fordulhat elő, ha mondjuk egy nemzetközileg ismert és elfogadott termék előállítására Magyarországon műszakilag fel nem készült kisvállalkozás számára adnak licenciát.[17] A fogyasztók megtévesztését eredményező szerződés semmis.
ad d)
A védjegy használata során megtévesztővé válhat. Például egy korábban
- 296/297 -
világviszonylatban közismert védjegyet licencia alapján használó vállalat más vállalatba történő beolvadása, vagy más cég által történő felvásárlása esetén, ha a továbbiakban a kellő minőség fenntartására nincs mód. Ilyen eset az is, ha mondjuk egy jó hírű védjegyet pl. MOM tovább alkalmaznak a gyártó cég megszűnése ellenére. Ez az eset akkor is előfordulhat, ha az összeolvadással, vagy felvásárlással, az adott vállalkozás profilja jelentősen megváltozik.[18]
ad e)
Együttes, vagy tanúsító védjegy is válhat a használat során megtévesztővé, ha az adott védjegyek árujegyzékéhez tartozó áruk vonatkozásában nem tartják a meghatározott minőségi előírásokat. Ez akkor adódhat, mikor például egy eredeti borminőséget tanúsító védjegyet az eredeti származási helytől eltérő helyen termelt és palackozott bor minőségének tanúsítására használnak.[19]
A földrajzi árujelzők olyan megjelölések, amelyek az árukat földrajzi származásuk szerint különböztetik meg. A földrajzi árujelzők körében is a fogyasztók megtévesztését eredményező rendelkezések tilalma érvényesül:
a) az összetéveszthető földrajzi árujelző lajstromozásának tilalma. Vft. 106. § (1) bekezdés b) pontja;
b) a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztót megtévesztő cselekmény tilalma. Vft. 109. § (2) bekezdés e) pontja;
c) a földrajzi árujelzővel védett terméknek a termékleírástól való eltérése. Ez az oltalom megszűnéséhez vezető ok. Vft. 111. § (1) bekezdés;
d) a földrajzi árujelzők tekintetében átruházás és licencia adásának tilalma.
ad a)
A földrajzi árujelzők összetéveszthetősége a fogyasztóvédelem szempontjából kardinális kérdés.
Itt lényegében arról van szó, hogy nem lajstromozható olyan földrajzi árujelző, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek korábbi védjeggyel, vagy korábbi földrajzi árujelzővel, így összetéveszthető lenne.
PL: Egri Bikavér borvédjegy és az Egri Bikavér brandy eredet megjelölések ütközése, vagy például a balatonmelléki szőlő jelzés ütközik a balatonfelvidéki gyümölcs megjelöléssel.[20]
ad b)
Fogyasztóvédelmi szempontból negatív következményei is vannak annak, ha valaki valamely termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban megtévesztő cselekményt valósít meg. Ilyen cselekmény:
- dunántúli paprikát kalocsai paprikaként értékesíteni,
- német, belga és más pálinkaféleségek orosz hírességek nevével, így Gorbacsov, Raszputyin, Jelcin névvel történő forgalmazása.
- németek által Echt Ungarische Gulasch hústermék forgalmazása.[21]
ad c)
Abban az esetben, ha egy földrajzi árujelző nem felel meg a termékleírásnak, azt jelenti, hogy a funkcionális kapcsolat a földrajzi hely és az áru minősége és jellemzői között megszűnik.[22]
ad d)
A fogyasztókat védi az a rendelkezés, hogy a földrajzi árujelző jogosultját vagy jogosultjait nem illeti meg a földrajzi árujelző átruházásának, sem a hasznosítás engedélyezésének joga. Az átruházás, illetve a licencia engedélyezése azt eredményezné, hogy pl.: Bordeaux-i cabernet sauvignon bort nemcsak Franciaország híres borvidékén, hanem mondjuk a csongrádi borvidéken is elő lehetne állítani és eredeti Bordeaux-i-ként forgalmazni[23]
A formatervezési minták jogi oltalmával kapcsolatos legfontosabb szabályokat a formatervezési minták oltalmáról szóló módosított 2001. évi XLVIII. törvény (Forma tv.) tartalmazza.[24]
A formatervezési minták általában az ipari termékek esztétikai célú új egyéni kialakításait védik. Formatervezési mintaoltalomban általában csak formatervezett minta részesülhet.[25]
A formatervezési minták körében a fogyasztó megtévesztését tiltó rendelkezések:
a) a fogyasztóra korábbira azonos vizuális összbenyomást gyakorló - azaz nem új és nem egyéni jellegű minta - kizárása az oltalomból. (Forma tv. 2-3. §);
b) szavatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmazó közérdekű használatú minták kizárása az oltalomból. (Forma tv. 8. § (1) bekezdés b) pontja);
c) a mintaoltalom megsemmisítésére vonatkozó rendelkezések -azonos vizuális összbenyomást keltő későbbi minta megsemmisítése esetén (lásd Forma tv. 28. § (1) bekezdés a) pontja);
d) közvetlenül fogyasztóvédelmi célzatú előírásnak tekinthetők.
ad a)
A formatervezési minták az ipari
- 297/298 -
termék kialakításának új formáját védik.
Itt célszerűnek mutatkozik az az előírás, hogy az azonos vizuális összbenyomást keltő formatervezési mintákat a fogyasztók összetéveszthetik, ezért azok az oltalomból ki vannak zárva. A korábbi mintával összetéveszthető minta nem új. Az újdonság-vizsgálat megköveteli az azonos és különböző vonások vizsgálatát az összevetett mintáknál. Az egymástól lényegtelen részletekben különböző mintákat azonosnak, azaz az oltalomból kizártnak kell tekinteni.[26]
ad b)
Abban az esetben, ha egy síkbeli alakzatként oltalomra benyújtott formatervezési minta hivatalos szavatossági, vagy hitelesítési jegyet tartalmaz, ez megtévesztő a fogyasztó számára, hiszen a mintát ebben az esetben az adott szavatosságra garanciát nyújtó[27] vagy hitelesítő szervezet[28] hivatalos megjelölésként értékelheti.[29]
ad c)
A 28. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a mintát meg kell semmisíteni, ha utólag kiderült, hogy nem volt új, azaz korábban létező, engedélyezett hasonló minta megléte ellenére engedélyezték, vagyis korábbival összetéveszthető mintát engedélyeztek. Mint ahogy erről már szó volt, itt is azonosnak kell tekinteni az összevetett mintákat, akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.[30] A minta egyéni jellegének megítélésekor nem a tájékozatlan átlagfogyasztót, hanem a tájékozott használót veszik figyelembe.[31] Ez pedig rendkívül markáns fogyasztóvédelmi követelmény. A tájékozott használóra nem eltérő összbenyomást keltő mintákat meg kell semmisíteni.[32] Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző - különösen a termék természetére figyelemmel - és az ipari, illetve kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel milyen alkotói szabadsággal alakította ki a mintát.[33]
A szellemi alkotások területén több intézménynek van minőségtanúsító szerepe. Itt döntően az iparjogvédelem jön számításba.
Számos jogi előírás kifejezetten minőségtanúsító jellegű, amelyek közül kiemelt figyelmet érdemelnek az alábbiak:
Szabadalmi okiratok,[34],[35],[36] védjegyokiratok,[37] földrajzi árujelzők okiratai,[38] formatervezési minták okiratainak[39] kiadása.
Ezek az okiratok díszes formákban tanúsítják, hogy államilag vizsgált, engedélyezett és deklarált jogokról van szó, amelyeknek a jogosult, a terjedelem és a fennállás ideje vonatkozásában tisztázott a helyzete.
A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat, vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól, hogy a minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja.[40]
Ilyen tanúsító védjegyek:
- Hazai Termék, Hazai Munkahely védjegy,
- Vásárolj Magyarul védjegy, valamint
- Kiváló Magyar Élelmiszer védjegye.[41]
A földrajzi árujelzők valamely termék földrajzi származásának egyben kiváló minőségének tanúsítására szolgálnak. Az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők és jellemzőik bekerülnek a Magyar Élelmiszer Könyvbe.[42]
A földrajzi árujelzők esetében funkcionális kapcsolat áll fenn az adott helyről származó
- döntően mezőgazdasági termékek minősége és a földrajzi származás között. Ezt a funkcionális kapcsolatot az FVM által kiadott termékleírás egyértelműen deklarálja. A termékleírás a földrajzi árujelzőkre vonatkozó bejelentés törvényes kelléke.[43]
Az eredet megjelölésnél a földrajzi származás között a funkcionális kapcsolat erősebb, a földrajzi jelzéseknél gyengébb. Az eredet megjelölések
- 298/299 -
kiváló minőségű, a földrajzi jelzések meghatározott minőségű termékekre vonatkoznak.[44]
A fogyasztók direkt jellegű megtévesztésének tilalmáról szó volt jelen tanulmány 3. részében[45] ez a tilalom közvetlenül fogyasztóvédelmi célzatú.
A fogyasztók védjegyek és földrajzi árujelzők által történő megtévesztésének közvetlen fogyasztóvédelmi tilalmát a jelen tanulmány 3. 2. pontja részletesen tárgyalja.
A védjegyeknél a fogyasztók megtévesztését közvetve tiltó jogi előírások is fogyasztóvédelmi funkciót is ellátnak. Ezek részletes ismertetése nem tűnik célszerűnek. Elég azt megjegyezni, hogy a földrajzi árujelzők jogának az előírásai túlnyomó részben ilyenek.[46] Például a fajtamegjelöléssé vált megjelölések ki vannak zárva mind a védjegyek[47] (eternit, celofán, bakelit, telefax, walkman), mind a földrajzi árujelzők (veronai felvágott, dijoni mustár, debreceni kolbász) oltalmából. Ilyen megjelölések oltalma megtévesztené a fogyasztókat a minőség, illetve a földrajzi származás valódisága[48] vonatkozásában. Különösen a védjegyre vonatkozó jogi előírások között találunk olyanokat, amelyek egyúttal közvetve a fogyasztók érdekeit védik, így
- a megkülönböztető képesség szabálya,
- a lajstromozási akadályok meghatározása,
- a védjegytörlésre vonatkozó rendelkezés.[49]
A szellemi alkotások bitorlása, hamisítása lényegében a fogyasztó megtévesztését eredményezi.
A bitorlás a szellemi alkotásokhoz fűződő vagyoni értékű jogokat sértő cselekmény, amelynek büntetőjogi alakzata is van. Bitorlást az követ el, aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, illetve jogosulatlanul hasznosítja és azzal vagyoni hátrányt okoz.[50]
A szellemi alkotások körében nyilván fogyasztóvédelmi célzatúak a bitorlások visszaszorítására irányuló rendelkezések. A bitorlások ugyanis a forgalom biztonsága, a minőség, az áru, valamint a szavatossági igények érvényesítése vonatkozásában, különösen pedig az értékesítés lehetőségének drasztikus csökkenése tekintetében teljesen ellehetetlenítik a fogyasztót.
A bitorlás visszaszorítása fogyasztóvédelmi szempontból is kiemelt feladat. A bitorlás mind a szerzői alkotások, mind az iparjogvédelem területén jelentős anyagi vonzatú, különösen fontos össztársadalmi jellegű feladat. Különösen nyilvánvaló a fogyasztók veszélyeztetettsége élelmiszerekre és gyógyszerekre vonatkozó szabadalmak és védjegyek bitorlása esetén. ■
JEGYZETEK
[1] Csécsy György: A védjegyjog és a piacgazdaság. Novotni Kiadó, Miskolc 2001. 153.
[2] Jogi Lexikon (Lamm Vanda és Peschka Vilmos szerk.) KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest 1999.
[3] Lásd bővebben: Fogyasztóvédelmi jog. 4. jegyzet, 25-26.
[4] A kérdéses francia bekezdésben elhelyezett címek a fogyasztóvédelmi törvény fejezeteinek címei.
[5] A Fogyasztóvédelmi Törvény és a Versenytörvény hatálya egyaránt kiterjed magányszemélyekre, jogi személyekre és nem jogi személyként működő szervezetekre.
[6] A Versenytörvény III. fejezetének - a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó - 8-10. §-ai.
[7] A szerzői jogban a név feltüntetésének (lásd pl. kettős szereposztás a színházban) műfajonként eltérő szabályai vannak.
[8] A szerzői jogi törvény (Szjt.); az 1999. évi LXXVIII. törvény szabályozza a szerzők, mint alkotók jogviszonyait megkísérelve egyensúlyt tartani a szerzők és felhasználók érdekei között.
[9] Az Szjt.-t módosította a 2003. évi CII. törvény.
[10] A feltaláló név feltüntetési jogát az Szt. 7. § (5) bekezdése szabályozza.
[11] A szerzői jogban a név komoly vonzerőt és anyagi erőforrást jelent.
[12] A közvetlen és közvetett fogyasztóvédelmi cél megkülönböztetése Vida Sándor professzortól származik.
[13] A védjegytörvényt módosította a 2003. évi CII. törvény, amely 2004. május 1-jével lép hatályba.
[14] Lásd bővebben: Tattay Levente: A védjegyekről vállalkozóknak. KJK Budapest 1985. 29.
[15] Lásd bővebben: Dr. Vida Sándor: A fogyasztó versenyjogi védelme a megtévesztéssel szemben. Magyar Jog 2000/11.
[16] Pl.: ha a Meinl áruházláncolat eladta ábrával kombinált védjegyét, de a továbbiakban Meinl védjegyet a jövőben változatlanul használja
[17] Vass Géza: Requiem három védjegyért. Védjegyvilág 2001/2. Hasonló problémákat vet fel a Meinl cég kivonulása Magyarországról
[18] Turi Mária: Bírósági gyakorlat az utánzás, tanúsítás és védjegybitorlás esetén. Védjegyvilág 1999/3.
[19] Pl. az Egri Bikavér együttes védjegyének használata a mátraaljai borokra nyilvánvalóan megtévesztő lenne.
[20] Lásd bővebben: Tattay Levente: A bor és az agrártermékek eredetvédelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 41-42.
[21] Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1992. 218.
[22] Lontai Endre: A szellemi alkotások joga, oktatási segédanyag. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 2001. 241.
[23] Ez a tilalom annyira komoly, hogy az eredet-megjelölések oltalmára is nemzetközi lajstromozására kötött 1958. évi Lisszaboni Egyezmény nem teszi lehetővé sem licenc, sem jogosultság változás bejelentését.
[24] A forma tv.-t módosította a 2003. évi CII. törvény
[25] Forma tv. 1. § (1) bekezdés fogalom meghatározása.
[26] A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény indoklása. Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2001. december különszám.
[27] Szavatossági jegy pl. a brazil kávé közismert jelzése.
[28] Hitelesítési jegy az aranytárgyak magas aranytartalmának megállapítására alkalmas jelzés.
[29] Hivatalos ellenőrzési jegy például "a hatósági állatorvos ellenőrizte magyar baromfi" megjelölés, amelyet a Baromfi Terméktanács ad ki.
[30] Forma tv. 2. § (2) bekezdés.
[31] Forma tv. 3. § (1) bekezdés.
[32] Indoklás a formatervezési minták oltalmáról szóló törvényjavaslathoz.
[33] Ficsor Mihály: Törvényjavaslat a formatervezési minták oltalmához; Védjegyvilág 2001/1.
[34] Szt.78.§(1)bek.
[35] A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 2002. évi XXXIX. tv-el módosított 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) szabályozza a szabadalmak oltalmát.
[36] A szabadalmak jogi oltalma kapcsolódik a fogyasztók védelméhez, pl. a különböző szabadalmazott vegyipari temrékek eltarthatósága és környezetkímélő jellege vonatkozásában.
[37] Vft. 64. § (3) bek.
[38] Vft. 113. § (3) és Vft. 64. § (3) bek.
[40] Vt. 101. §(1) bek.
[41] Lásd: Tattay Levente: Szellemi alkotások joga, Szent István Társulat, Budapest 2001. 241-142.
[42] A terméklajstromról szóló rendelkezéseket a mezőgazdasági földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó szabályokkal 87/1998. (V.6.) termékek és élelmiszerek.
[43] Vft. 103. §(1) bek.
[44] Naggyörgy Imréné: A földrajzi megjelölés garantálhatja az áru minőségét I-II. Védjegyvilág 1997/1-2.
[45] Közvetlen fogyasztóvédelmi előírások a szellemi alkotások jogában direkt módon a fogyasztókra vonatkoznak.
[46] Csécsy Görgy: Védjegyjog és piacgazdaság, Novotni Kiadó Miskolc 2001. 152.
[47] Vft. 2. § (2) bek.
[48] Meg kell jegyezni, hogy a Vft. 105. § (1) bekezdése szerint akkor sem azonosítja a terméket, ha az tényleg az adott földrajzi helyről származik, pl. amerikai mogyoró.
[49] Vida Sándor: A védjegy és a vállalat. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1982. 393-394.
[50] Jogi Lexikon (Lamm Vanda - Perschka Vilmos szerk.) KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 1999. 83.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
