A haszonbérlet, mint a polgári jogi szerződés klasszikus formája már több évszázada része a magyar jognak és a jogi oktatásnak. A jogtudomány azonban mindmáig adós maradt a haszonbérlet általános szabályainak, és a mezőgazdasági haszonbérlet speciális szabályainak az elkülönítésével. E cikk célja, hogy bizonyítsa, hogy a mai magyar jogban a mezőgazdasági haszonbérlet elkülöníthető differencia specifikái folytán önálló szerződés, jelenleg azonban, mint az agrár-haszonbérletet alaptípusa, a polgári jog szabályai közt kap helyet. E gondolatot, mintegy folyamatábraként kezelve a haszonbérletre vonatkozó szabályok, nem teljes felsorolásban, a következők:
- a szerződéstan általános szabályai
- a dologbérlet, mint a non facere szerződés alapesete
- a haszonbérlet, mint speciális hasznot hajtó dolog bérlete
- a mezőgazdasági haszonbérlet Ptk.-beli szabályai
- a termőföld haszonbérlet, mint speciális mezőgazdasági haszonbérlet
- a feles bérlet és a részesművelés, mint speciális termőföld-haszonbérleti módozatok.
E rendszer minden elemének az ismerete azonban még nem elegendő a gyakorlatban felmerülő probléma megoldásához, ugyanis az igazi jogértelmezéshez ismerni kell a "lex specialis derogat generali" általános szabályát is. E cikkben azt szeretném megvizsgálni, hogy milyen általános tendenciák mutathatók ki e speciális formák érvényesülésében, és ezt a fent vázolt klasszikus keretet milyen módon oldja ki a mai magyar gyakorlat. Az elemzés forrása a hatályos Ptk. és Termőföldről szóló törvény és kommentárjai mellett a joggyakorlat és ennek hatására kialakult új formák nem teljes elemzésén alapul, de a Ptk. rekodifikációja előtt talán új gondolatokat szolgáltathat a jogalkotóknak. Az elemzés módszere - a speciálisból haladva az általános felé, kiemelem az alkalmazandó jogszabályokat, és megpróbálom megvilágítani, az agrárjogász szemével, az elkülönítő ismérveket, és a jelenlegi szisztéma problémáit.
E régi magánjogban meghonosított intézményeket a mai magyar jogba a termőföldről szóló törvény szabályai iktatják be. Jelenleg tehát kizárólag termőföld ingatlanra lehet a korábban általánosan használt, az MJT-
ben1 szerepelt szerződésfajtát megkötni. A régi magánjogban, ahol nem volt elválasztva a haszonbérlet két speciális fajtája.2 A feles haszonbérlet kérdésében is vita volt a tekintetben, hogy ez egy speciális szerződésfajta a haszonbérlet alfajaként, vagy szolgálati szerződés-e.
A szolgálati szerződés mellett érvelők arra hivatkoztak, hogy ez nem haszonbérlet, mert birtokbaadás és gyümölcsöztetés nem jár vele, és a feles bérlő rendszerint csak munkát ad.3
Mások a haszonbérlet speciális fajaként emlegették: érveik, hogy a bérlő a föld okszerű művelésére köteles, a konkrét munkálatokra vonatkozó utasítási jog csak külön kikötés esetében illeti meg a feles bérbe adót. További érvek a haszonbérletbe való besorolás mellett, hogy a feles haszonbérleti jogviszony a telekkönyvbe bejegyezhető, a feles haszonbérlő nem kap munkadíjat, és nem járul a szerződéshez társadalombiztosítási kötelezettség. Bár a feles bérlő rendelkezési joga nem teljes, maga is bírlaló, illetőségére végrehajtás vezethető. A várható bevétele részében a biztosítási költségekhez köteles hozzájárulni.4
Az ennél is régebbi OPTK 1103. §-a egy speciális társaságként értékeli ezt a jogviszonyt. A feles bérlő az általa bérletbe vett területet más munkaerejével is megművelheti, és más által adott magot is vethet a földbe, és lehetőséget ad a feles bérlet albérletbe adására is.
Az önálló, részetekre is kiterjedő jogszabályba foglalását e szerződésnek viszont elvetették, arra hivatkozva, hogy az egyes szerződési feltételeket az egyes vidékeken megjelenő gazdasági viszonyok határozzák meg, és a harmadba és negyedbe bérlők szabályait nem lehetne egységesíteni.
E történeti bevezető azért is érdekes, mert a mai magyar jog számos jogszabályában visszaköszön mind a két megközelítés. (A mezőgazdasági haszonbérlet alhaszonbérletbe adására vonatkozó OPTK-beli szabályt a Ptk. kategorikusan elveti.)5 A történelmi gyökereket is magában hordozó Termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban Tft.) a haszonbérlet speciális intézményként értékeli, és legfontosabb szabályai megfogalmazásában a Ptk.-ra utal vissza. Hogy érvényesülhetnek a Ptk. szabályai e speciális agrár-intézményekben?
A legfontosabb szabályt e területekre nézve a Tft. 26. § (3) bek.-e mondja ki, mikor kijelenti, hogy a feles bérlet és a részesművelés tekintetében nem alkalmazhatók a Tft.-ben megfogalmazott birtokszerzési és időbeli korlátok. Ebből adódóan a legfontosabb szabály e jogintézményekre nézve, hogy e helyen alkalmazható a Ptk.-ban szabályozott mezőgazdasági haszonbérlet néhány olyan szabálya, amelyet Polgári Törvénykönyvünk a mezőgazdasági haszonbérlet általános szabályaként tüntet fel.
Ilyen például az az eset, ha a feles bérletet vagy a részesművelési szerződést határozatlan időtartamra kötik meg. Az ilyen szerződési fajtát a felek egyoldalú felmondással szüntethetik meg 6 hónappal a gazdasági év végére. E megszüntetésben az a speciális, hogy a 6 hónapnak akkor is meg kell lennie az ilyen szerződés megszüntetése tekintetében, ha a gazdasági évből ennél kevesebb idő van hátra. Ebben az esetben a szerződés megszüntetése csak a következő gazdasági év végével szűnik meg.
A Ptk. mint háttérjogszabály azonban más esetben is, például a feles bérlehető, részes művelés alá vonható terület nagyságában is megmutatkozhat. A magyar termőföld külföldieknek való átjátszásának egyik lehetséges eszköze lehet ez a szabály, ugyanis egy feles bérletnek vagy részes művelési szerződésnek feltüntetett haszonbérleti szerződésre nem vonatkoznak a Tft. 23. §-ában foglalt korlátozások.6 A törvény ilyen kijátszása azonban nem életszerű, mert egy másik, a gazdálkodás egyik fontos összetételét meghatározó jogszabályunk, az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szólva,7 kifejezetten a mezőgazdasági bérmunkához véli hasonlónak ezt a szerződést, és kategorikusan kizárja az ilyen szerződés bérlőjét az agrártámogatások igénybe vételéből. A támogatási feltételek hiánya nem csak a külföldieket, hanem a mezőgazdaságban működő gazdasági társaságokat és szövetkezeteket is elriasztja attól a lehetőségtől, hogy ilyen módon játsszák ki a Tft. haszonbérletet korlátozó rendelkezéseit. A termőföldtörvény legutóbbi módosításával8 beiktatott Földhasználati nyilvántartás azonban az utolsó kiskaput is lezárja azzal, hogy a bármilyen jogcímen történő földhasználatot az ingatlan-nyilvántartásban előírt okirati formában be kellett jelenteni 2000. március 30-ig a Földhivatalokban vezetett földhasználati nyilvántartásokba, és ennek elmaradása jelentős bírsá-gokat9 vonhat maga után.
Véleményem szerint nem szerencsés, ha a gazdálkodásban két ilyen egymásra fontos hatást gyakorló jogszabály egymással tökéletesen ellentétes elvi alapokon szabályoz fontos intézményeket. A támogatási kormányrendelet ilyen kategorikus tiltása magát az egész, részesművelésre és feles bérletre épülő, készpénzkímélő gazdálkodási módot kiiktatja a gyakorlatból, aminek alkalmazásával meg lehetne oldani számos, a haszonbérleti szabályozás gyakorlatából adódó ellentmondásokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
