"Ha nem vállaltad a felelősséget ma, nem bújhatsz ki a jövőbeni felelősségre vonás alól.
Vedd elejét a pörösködésnek. Ha csak teheted, beszéld rá felebarátodat a kiegyezésre. Az ügyvédnek, ha békeszerző, páratlan alkalma adatik, hogy jó emberré váljék. Lesz még elég más jó üzlete."
Abraham Lincoln
Arra a kérdésre, hogy amióta közösségben élnek egymással az emberek vajon a megegyezésben élést, az egyezséget vagy a konfliktust részesítik-e előnyben, valószínűsíthető az az életszerű válasz, hogy az emberek számára nem optimális állapot konfliktusban, főképpen nem tartós konfliktusban élni. A személyek nem abban érdekeltek, hogy ne legyen egyáltalán konfliktus az életükben, abban viszont igen, hogy ne időzzenek tartósan a konfliktusban, ne érje őket hátrány emiatt.
A konfliktus érdekek ütközését jelenti. A mediáció, a közvetítés és annak eszközrendszere hazánkban és nemzetközileg is dolgozik azon, hogy a ma konfliktusban álló személyek számára a jövőben pozitív kapcsolódást eredményezzen az alternatív vitarendezésben való részvétel.
A konfliktus szó eredeti jelentéséhez képest (latin eredetije fegyveres harc) ma már lényegesen többet jelöl a belső válságtól az élet különböző területein felmerülő manifesztálódott és lappangó viszályon keresztül a demokráciában elengedhetetlen érdekütközésekig.[1] Maga a konfliktus felmerülése az élet velejárója, számos esetben az érintett feleket fejleszti, dönteni tanítja, a jövő felé fordítja. Számos esetben ellenben negatív hatásai lesznek emlékezetesek, mintsem a fejlődést tartalmazó hatásai. A destruktív konfliktusok érzelmileg telített helyzetet, védekező, blokkoló magatartást eredményeznek, míg a konstruktív konfliktusok bátorítják a kreativitást, leválasztják a problémát az egyénről, enyhítik a feszültséget, érdemi problémamegoldást tesznek lehetővé. A konfliktus számos tipizálása ismert, akár a konfliktusban álló személyek, akár a kiváltó okai alapján: információ alapú, kapcsolati alapú, értékalapú, strukturális alapú, érdek alapú konfliktusokat is tipizálhatunk.
Az információ alapú konfliktus egyes jellemzői: túl sok, vagy túl kevés, esetleg téves az információ, eltérőek a vélemények arról, hogy mi is a fontos információ, vagy eltérően értelmezik őket, értékelésük módja is eltérő lehet. A kapcsolati alapú konfliktus jellemzően kommunikációs-, érzelmi- és szerepzavarok, téves észlelések, sztereotípiák, negatív viselkedések megjelenésén, észlelésén alapul.
Értékalapú konfliktusban jellemzőek az alapértékek különbözőségei, továbbá a dolgokat más kritériumok alapján ítélik meg a szereplők, kulturális eltérések, vagy védendő értékek ütközése (pl. természetvédők vs erőmű-beruházók) látható. Strukturális alapú a konfliktus, ha egyenlőtlen hatalommegosztás, egyenlőtlen kontroll lehetőségek, a források eltérő hozzáférhetősége, időhiány és jogi korlátozások jellemzik. Érdekalapúak lehetnek azon konfliktusok, melyek szubsztantív (lényegi) vagy tartalmi, procedurális vagy folyamatra vonatkozó, pszichológiai (pl. kollégák közötti versengés előlépésért) aspektusai kerülnek előtérbe.[2]
A konfliktus különböző definíciói világszerte ismertek, és a definíciók történeti változásokkal éltek, melyeket az emberek és a társadalom alkottak meg. A konfliktus a természetes vagy jogi személyek érdekeinek ütközése. A konfliktusok egy része közösségi konfliktus, a közös érdek (állam, helyi önkormányzatok) alapján egyes konfliktusok egyéni érdeklődésen alapulnak, továbbá konfliktus keletkezik nemzetközi szinten, az államok között. A történelem során államok közötti konfliktusokból háború tört ki nem egy esetben.
A mediare szó jelentése középen állni, közvetíteni. Semmilyen utalás nem található a szóban arra, hogy valaki felett vagy netalán helyett kellene eljárni és dönteni. Már az őskorban is voltak konfliktusok, azonban a közösségek törzsekbe szerveződését követően mutatkozott meg az igény először arra, hogy az emberek egy központi személy elé vigyék konfliktusukat és békítést kérjenek. A törzsfőnökhöz vagy a közösség időseihez fordultak a konfliktus résztvevői. Egyértelművé vált, hogy az államok közötti vitákban is jó eséllyel alkalmazható a közvetítés, a békítés. A 19. században többször is sikeresen alkalmazták a mediációt, aminek hatására a nemzetközi diplomáciai tevékenység alapjává vált.
Arra a kérdésre, hogy amióta közösségben élnek egymással az emberek vajon a megegyezésben élést, az egyezséget vagy a konfliktust részesítik-e előnyben, valószínűsíthető az az életszerű válasz, hogy az emberek számára nem optimális állapot konfliktusban, főképpen nem tartós konfliktusban élni. A személyek nem abban érdekeltek, hogy ne legyen egyáltalán konfliktus az életükben,
- 297/298 -
1. ábra: A konfliktus jéghegy-modellje
Forrás: szerző saját szerkesztése
abban viszont igen, hogy ne időzzenek tartósan a konfliktusban, ne érje őket hátrány emiatt.
A konfliktusok elkerülése a kelet-ázsiai országokban gyakori, és a konfuciánus harmónia fogalma gyakran ezen tendencia alátámasztására használatos.[3]
Számos fontos következménye van a személyek, a jogi személyek vagy a társadalom választott, követett viselkedésének a döntéshozatalhoz és a megoldások megtalálásához a felmerülő konfliktusok esetén.
A mediácó, mint a konfliktus megoldásának, feloldásának egyik lehetősége a konfliktushelyzetben jellemzően felbomlott bizalom helyreállítását is szolgálja.
Az alternatív vitarendezés során természetesen az egyes országok hatályos jogi szabályozásuk alapulvételével, az Európai Unió[4] szabályozására és a vonatkozó nemzetközi szabályozásra[5] is tekintettel kell lenni.
Túl néhány korábban említett hazai sajátosságon tehát hangsúlyozandó, hogy az alternatív vitarendezés a világ számos helyén megtalálható. A békés vitarendezésre, konfliktusmenedzsmentre való törekvés folyamatában alternatív vitarendezésnek nevezzük a bírósági közvetítést, a közvetítést, a választottbírósági eljárást, a békéltető testületek vitarendezési eljárását, a békéltetést.
A mediáció olyan eljárás, amely hasznot jelenthet az üzleti élet számára. Azok a személyek, akik konszenzust értek el, nagyobb eséllyel szándékoznak a jövőben is kapcsolódni egymáshoz. Továbbá a kapcsolódáshoz szükséges bizalom így fenntartható, nem időszakos, ez pedig a gazdasági élet érdeke. További tanulmány alapkérdése lehet, hogy az egyes országok gazdaságát pozitív irányba befolyásolja-e, ha a társadalom bizalmi szintje magas.
A konfliktus jéghegy modelljéből annak csúcsán, a bírósági eljárásban az üggyel, a jogvitával, a bizonyítással - a jogkérdésekkel találkozhatunk. Ami a bírósági eljárásban - a jéghegy csúcsán - nem látszik, az már megmutatkozik a következő szinten - ez a mediáció szintje, a közvetítői eljárás által biztosított konfliktuskezelési lehetőségek. A felek érdekei is felszínre kerülnek, belekerülnek a kommunikációba, használatban vannak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
