A Széchenyi István Egyetem Batthyány Lajos Jogász Szakkollégiuma az Ellenzéki Kerekasztal 1989 márciusában történt megalakulása emlékére alkotmányjogi szimpóziumot szervezett, melyben helyet kapott az alkotmánybíróság tizenöt éves működésének értékelése valamint az ügyészség alkotmányos helyzetének megvitatása.
A szimpózium első részének - a beszélgetés résztvevői Polt Péter, Hack Péter és a moderátor Halmai Gábor - témája nem tartozott az EKA kiemelt kérdései közé, mégis a rendszerváltás óta eltelt időszakban többször került a közjogi viták előterébe az ügyészség kormány alá rendelése.
Polt Péter az ügyészség helyzetét illetően a folytonosságot emelte ki a rendszerváltás éveiben. Az alkotmányos berendezkedés több új intézménnyel gazdagodott, ám az ügyészséget érintő változások nem voltak szembetűnőek. A szervezet kicsit távolabb került a kormányzattól, megszűnt a legfőbb ügyész visszahívhatósága és a kormány jogtanácsosa-szerep, megnyirbálták magánjogi hatásköreit - mégis maradt az 1953-ban kialakult szovjet típusú szervezet. Hack Péter hozzátette, hogy mellékesen felmerült az EKA-tárgyalásokon a büntető törvénykönyv és a Be.-módosítás kapcsán is az alapvetően politikailag elkötelezett szervként elkönyvelt ügyészség kormány alá rendelése. A kérdésre aztán még az MDF-SZDSZ paktum sem tért ki, és a legfőbb ügyész megválasztása sem került a minősített többségű kérdések közé. 1990-ben az őszre tervezett ügyészségi törvény-módosításra az addigra megszűnt politikai konszenzus miatt hiába vártak.
A közelmúltban alkotmánybírósági határozat született az Alkotmány ügyészségre vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése tárgyában (383/G/2003. AB hat.), ennek értékelésében a vitapartnerek eltérő álláspontot képviseltek. Polt Péter szerint a történelmi jelentőségű határozat az ügyészség függetlenségének szabályát tölti meg tartalommal. A legfőbb ügyész interpellálhatóságának nem csak a kérdésválasz és a szavazás a lényege. Az interpelláció további menete elutasítás esetén, a bizottsági szakaszon és újbóli plenáris szavazáson keresztül végső soron oda vezet, hogy intézkedési javaslatot dolgoz ki a bizottság és fogad el az országgyűlés (ez ebben a formában egyetlen esetben játszódott majdnem végig). Egy ilyen intézkedés egyedi ügyben befolyásolhatná az ügyész tevékenységét, amit Polt Péter nem tartott elfogadhatónak, ezért kérte az Alkotmánybíróság értelmezését, és kapott megfelelő választ, miszerint az országgyűlés irányítási jogkört nem gyakorolhat az ügyészség felett. Az országgyűlés továbbá nem szakmai fórum, szemben az ügyészséggel; szakmai döntésekhez politikai következményeket nem lehet fűzni, tehát az ügyészségnek nincs politikai felelőssége, van viszont megjelenési, felvilágosítási, válaszadási kötelezettsége. Az ügyészség függetlensége vagy kormány alá helyezése tárgyában egyébként az Európa Tanács ajánlására lehet hivatkozni, amely a két modellt egyformán demokratikusnak tekinti, azzal, hogy a kormány alá helyezés esetén több biztosítékra van szükség. A két modell közötti választás pedig nem szakmai, hanem politikai döntés - a legfőbb ügyész a magyar megoldást működőképesnek és hatékonynak tartja, elismerve, hogy a másik is lehet ilyen. Hack Péter azokkal ért egyet, akik inkább három modellről beszélnek (a magyart mint vegyes modellt tekintve). Számára a fő kérdés az, hogy az ügyészség politikai befolyás alá kerülhet-e - és ez a politikai befolyás érkezhet az ellenzék oldaláról is. A független intézmények között vannak "függetlenebbek", például az Állami Számvevőszék. A vezető 2/3-os megválasztása, egyéb előírások a politikai pártoktól való távoltartásra, alkalmas garanciákat teremtenek. Az intézmények között találunk "kevésbé független", de szakmai alapon működő szerveket, így a rendőrséget, honvédséget, nemzetbiztonsági szolgálatokat... Az "interpellációval mi a teendő" kérdését Hack Péter szerint megfelelő módon válaszolták meg, de felhívta néhány eljárásjogi kérdésre a figyelmet. Így az ügyészség mérlegelési jogára. Amíg az ügyészség döntései normatív alapon születnek, addig nincs különösebb gond, a probléma viszont éppen a célszerűségi megfontolásokkal van: a legalitás és az opportunitás viszonyát illetően az utóbbi szűkítése következhet be, ha a törvényhozó helytelennek ítéli az ügyészség mérlegelési gyakorlatát. Továbbá a jogpolitikát büntető jogszabályváltozással érvényesítik, ami a jogbiztonságot veszélyezteti: jobb volna, ha a kormány a büntetőügyekben más eszközökkel is befolyást gyakorolhatna. Polt Péter reagálásában az ügyészség függetlenségének a nemzetközi összehasonlításban is jónak minősíthető garanciáit említette. Helytelennek minősítette azt a nézetet, amely a függetlenség kérdését a legfőbb ügyész helyzetére hegyezi ki, hiszen az ügyek pártatlan intézését kell biztosítani -
- 209/210 -
ennek kapcsán különösen szerencsésnek tartotta a pótmagánvád bevezetését (amelynek révén a bíróság, mint ellenőrző szerv elé kerülhet az adott ügy).
Halmai Gábor az ügyészség alkotmányos helyzetének vizsgálatát az új büntetőeljárási törvényre is kiterjesztette. Polt Péter szerint tévhit, hogy a nyomozó hatóságok között erőátrendeződés történt volna. Vannak többletfeladatok, többletfelelősség, de azok a jogosítványok, amelyek az ügyészt a nyomozás urává tették, a korábbi Be-ben is megtalálhatóak voltak. Az a koncepcionális változás, amely szerint meghatározták a nyomozás célját (összegyűjteni olyan információkat, amelyek alapján eldönthető, az ügyész vádat emel-e) az egyensúlyt nem érinti. Hack Péter úgy látja, hogy a törvény szövege (és pl. Király Tibor tankönyve) erősen táplálja félreértést, hogy felügyelet helyett irányítást gyakorol az ügyészség. A törvényalkotó változtatási szándéka is nyilvánvaló volt, nevezetesen, hogy az ügyészség felügyelet helyett irányítási jogköröket kapjon, továbbá hogy a nyomozás szakszerűségét erősítsék, hiszen ezeknek a követelményeknek az ügyészség a rendőrségnél jobban megfelel. Az további kérdés, hogy elmaradt a törvény hatályba lépése előtt egy szakmai átképzés úgy a rendőrségen, mint az ügyészségen.
A vita kitért még néhány rövidebb kérdésre is. A legfőbb ügyész az ügyészséget az igazságszolgáltatás leghatékonyabb ágazatának tekinti, a hatékonyság mérhetőségének kérdésére pedig az időtényezőt hozta fel. Az ügyészség a ráirányítható határidők tekintetében a 100%-hoz közelít. Hack Péter az eljárások minden résztvevőjének felelősségét és lehetőségét húzta alá az időszerűség követelményének érvényesítésére. Az ügyészség hatáskörébe tartozó általános törvényességi felügyelet kérdésében is eltért a vitapartnerek álláspontja: a legfőbb ügyész az európai kollégák "irigykedését" említette, és nem nagyon látja, hová lehetne telepíteni ezt a jogkört; Hack Péter viszont egy ilyen központi felügyelet szükségességét általában kérdőjelezte meg, továbbá sajnálatosnak nevezte, hogy az ügyészség munkáját mélységében érintő és az ilyen kérdéseket tisztázó viták hazánkban elmaradtak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
