Az óvadék, mint új jogintézmény célja az volt, hogy elősegítse a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadságát, a tőke szabad áramlását és ezeken keresztül az egységes piac megerősödését a készpénzen, a tőkepiacokon forgalmazott értékpapírokon és egyéb pénzügyi eszközökön alapított biztosítéki jogok meghatározott kérdéseinek szabályozásával. Az óvadék, mint dologi biztosíték a zálogjog egyik fajtája, amelynek külön szabályozását annak speciális tárgya, és az eltérő kielégítési szabályok indokolják.
A 2002. június 6-án elfogadott, a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv rendelkezései szükségessé tették az óvadék jogintézményének bevezetését. Az óvadék, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség hatályos szabályait a 2004. évi XXVII. törvény állapította meg. Rendelkezéseit a 2004. május 1. napját követően kötött óvadéki szerződésekre kell alkalmazni.
A Ptk. rendelkezései értelmében valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Az óvadéki szerződés létrejöttéhez az óvadék tárgyának átadása szükséges, azaz az óvadék a jogosult birtokába kerül. A rendelkezésre bocsátásnak bizonyíthatónak kell lennie, ugyanakkor az óvadék kikötésére a törvény kötelező alakszerűséget nem rendel, így a felek szóban, de ráutaló magatartással is érvényesen megállapodhatnak. Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
Az óvadék a zálogjog alfajaként szintén dologi jellegű biztosíték arra az esetre, ha a kötelezett nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít, a kielégítés módja viszont más. Míg az óvadékból a jogosult közvetlenül kielégítheti a követelését, a zálogjog esetén a jogosult főszabály szerint bírósági út igénybevételével kereshet kielégítést a zálogtárgyból. Ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz, kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult akkor gyakorolhatja közvetlen kielégítés jogát, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját meghatározták. Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként - ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz - nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni (BH 1996/542. I.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
