A közösségi média napjainkra a mindennapi élet egyik párhuzamos színterévé nőtte ki magát, virtuális jelenlétünk láthatóan és érezhetően kihat a társadalom egy igen jelentős hányadának szinte minden életterületére, legyen szó akár önkifejezésről, akár kapcsolattartásról vagy ügyletek kötéséről. Ezzel együtt a munka világát is egyre inkább áthatja az online tér, a közösségi médiával kapcsolatban felmerülő kérdések sok esetben munkajogi vagy HR-megoldás igényével merülnek fel.
A social media munkahelyi összefüggései számos összefüggésből vizsgálhatók, így gyakran találkozhatunk az online vagy a hagyományos írott sajtó és szakirodalom hasábjain a véleménynyilvánítás gyakorlásának határkérdéseivel, vagyis azzal a dilemmával, vajon meddig terjed a vélemény szabad kifejezése, és mely ponton válhat az a munkáltatói érdekek súlyos veszélyeztetésével. Jogi tárgyú írásokban ugyanakkor kevesebb szó esik arról, miként keveredik az online identitás a szakmai profillal, és e vonatkozásban meddig terjednek a munkavállalói jogok és a munkáltatói érdekek. A magánszféra és a munkahelyi imázs határai ugyanis könnyen elmosódnak a virtuális térben. Éppígy érdekes - és nagyon releváns - kérdés, hogy vajon milyen HR- és jogi problémákat vethet fel kollégák, különösen a vezető és a beosztott közösségi médiában való "barátsága", illetőleg kapcsolódása.
1. Bevezetés: a közösségi média a munka-magánélet összefonódásában
2. A közösségi média térhódítása a 21. században
3. A közösségi média találkozási pontjai a munka világával
3.1. "Hatások és mellékhatások": támogatott közösségi médiahasználat kontra függőség
3.2. Közösségimédia-használat: a magánszféra határait feszegető szituációk
3.3. Magánéletünk részletei tálcán kínálva: a közösségi médián megosztott tartalmak
3.4. Online identitás: a személyes önkifejezés mint a munkáltatói imázs része
4. Barátok és ellenségek a munkahelyen és az online térben
4.1. Munkahelyi kapcsolódás, munkahelyi barátságok: a munka és magánélet szinte elkerülhetetlen keveredése
4.2. Főnök és követő egyben: az alá-fölé rendeltségben lévő munkatársak kapcsolódása a közösségi médiában
4.3. A Roberts versus Launceston-eset: a Facebook-kirekesztés következménye
5. Jogi és szabályozási kérdések a közösségi média és magánélet kapcsolatában
6. Összegzés: a munka-magánélet viszonya és a magánszféra határai a munkavállalói online jelenlét összefüggésében
Andreas Kaplan és Michael Haenlein 2010-ben, Világ felhasználói, egyesüljetek! A közösségi médiában rejlő kihívások és lehetőségek[1] című cikkükben úgy definiálták a közösségi média[2] fogalmát, mint internetalapú alkalmazások csoportját, amely a Web 2.0 ideológiai és technológiai alapjaira épül, és lehetővé teszi a felhasználó által létrehozott tartalom (user-generated content) létrehozását és cseréjét. A meghatározásban lényegében az is benne rejlik, hogy e platformokon lehetővé válik a felhasználók közötti interaktív kommunikáció, tartalommegosztás és közösségépítés.[3] A közösségimédia-hálózatok meghatározására sokféle definíció létezik, ezek többsége a következő fogalmi elemeket hangsúlyozza: ezek webalapú szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik az egyén számára, hogy egyéni profilt készítsen, és integrálja ezt a profilt egy kötött rendszerbe, amelyben a felhasználó megoszthatja azt, illetve a rendszeren belül megtekintheti más felhasználók adatait, és kapcsolatokat hozhat létre a rendszeren belül. E rendszerekben jellemzően a felhasználó választja ki, hogy mely információkat tesz közzé a hálózatban, és azokhoz ki férhet hozzá, sőt egyes profiloldalak még a hálózatba nem integrált, normál keresőmotorral végzett egyszerű kereséssel is láthatók lehetnek, míg mások csak azok számára érhetők el, akik hasonló oldallal rendelkeznek a hálózatban, és végül néhány oldal csak a kiválasztott emberek számára érhető el.[4]
A 2025. évre vonatkozó becslések alapján Magyarországon a Facebook-felhasználók száma körülbelül 5,65-6,78 millió
- 37/38 -
fő, míg az Instagramot használók 2,60-3,60 milliós csoportot alkotnak. Az eltérések a különböző mérési módszerekből és időpontokból adódnak.
a) A DataReportal a Kepios Digital 2025 Hungary jelentésre támaszkodva 5,65 millió Facebook- és 2,6 millió Instagram-felhasználót valószínűsít;[5]
b) a NapoleonCat piaci elemző adatai ennél magasabb értéket találtak, eszerint a Facebook magyar felhasználói 2025 augusztusáig 6,8 millió főt,[6] az Instagramé 2,89 millió főt tettek ki;[7]
c) míg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 3031 fős - a tizenhat év feletti, internetező személyek tekintetében reprezentatív - kutatása 2024-ben a vizsgált populáció vonatkozásában 92 százalékos Facebook- és 53 százalékos Instagram-használatot állapított meg, amely a teljes lakosságra vetítve a két másik kutatás által beállított értékekhez hasonló megállapításhoz vezetett: a Facebookra 6,26 milliós, az Instagramra 3,6 milliós felhasználói számot eredményez.
E felhasználók igen jelentős része munkavállalónak minősül, ez akár a konkrét statisztikai adatok ismerete nélkül is bátran kijelenthető. Megerősítik ezt azonban a korábban már hivatkozott statisztikai adatok is: eszerint (összegezve) a Facebook-felhasználók 67-76 százaléka (3,8-4,8 millió fő) jelenleg aktív munkavállaló, míg az Instagram-felhasználók 69-75 százaléka (1,8-2,7 millió fő) tartozik ebbe a kategóriába. A potenciálisan munkavállalási korú (18-65 éves) felhasználók aránya még magasabb, ugyanis a Facebook esetében 85 százalék (4,8-5,8 millió fő), Instagram esetében 90 százalék (2,3-3,2 millió fő).
A közösségimédia- (socialmedia-) jelenlét nyilvánvalóan sok tekintetben összefügg a munka és magánélet relációjával, és a fenti adatok számossága alapján ennek jelentősége nem alábecsülhető. Vizsgálatra érdemes terület a közösségimédia-felületek munkavállalói használata és a munkára való kihatása is, hiszen a munkavállalók jellemzően több közösségi platformon rendelkeznek profillal (Facebook, Instagram, LinkedIn, TikTok stb.). Ezzel kapcsolatosan több jogi szempontból fontos kérdés is felmerül. Csak néhányat említve ilyen kérdés lehet a munkáltatói ellenőrzés lehetősége: jogszerű-e, megengedett-e akár az állásra jelentkező személy felvétele során, akár a munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló profiljának megtekintése, mi több, legyűjtése vagy abból következtetések levonása? Ebben a kérdésben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) is állást foglalt,[8] ám véleménye 2016-ban került közzétételre, így az már a magánélet védelméről szóló törvény 2018-as szabályainak tükrében is vizsgálandó. Ilyen, több szerző által is kutatott téma a munkáltatóra vonatkozó vélemény megfogalmazása a közösségi médiában. E kontextusban a jogi, pontosabban alapjogi dilemma, hogy meddig terjed a véleménynyilvánítás szabadságának határa a munkaviszonyban, illetve mennyiben korlátozható az, figyelemmel a munkaviszony rendeltetésére, a munkáltató jogos érdekeire.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
