Az előzetes ítélet hozatalának kérelmezése a Horst Otto Bickel, ill. Ulrich Franz ellen a Bolzanoi Járásbíróság előtt folyamatban lévő két büntetőeljárással áll összefüggésben.
Horst Otto Bickel osztrák állampolgárságú és Ausztriában állandó lakóhellyel bíró tehergépjármű-vezetőt egy közlekedési rendőr-őrjárat Dél-Tirolban feltartóztatta, és ellene ittas vezetés miatt feljelentést tett.
Ulrich Franz német állampolgárságú németországi lakos. Ő turistaként utazott Dél-Tirolba. Ennek során egy vámellenőrzésnél kiderült, hogy egy tiltott kést vitt magával.
A Bolzanoi Járásbíróság előtt ellenük megindult büntetőeljárás során mindkét vádlott bejelentette, hogy nem tud olaszul, és kirendelt védőjük útján kérelmezték az eljárás német nyelven történő lefolytatását. DélTirol tartományában a bíróság előtt a német nyelv egy tekintet alá esik az olasz nyelvvel.
Ezt a választási lehetőséget csupán a Bolzano tartományban lakó olasz állampolgárok részére irányozták elő; ez felveti annak kérdését, hogy mennyiben hivatkozhatnak erre - az egyértelműen a kisebbségvédelem szolgálatába állított - szabályozásra az uniós polgárok. Az, hogy ebben a kérdésben csak a Közösségi jog útján lehet orvoslást várni, már jó ideje világossá vált: már több ízben megkísérelték eljárás folytatását német nyelven olyan német nyelvű uniós polgárok ellen a Bolzanoi Járásbíróságnál, akik nem Bolzano tartományban laktak. A vonatkozó ítéleteket azonban a Trienti Tartományi Bíróság egytől egyig megsemmisítette.
A Bolzanoi Járásbíróság az egyesített Bickel-Franz büntetőügyet felfüggesztette, és az Európai Bíróság (EuGH) elé az alábbi kérdést terjesztette előzetes állásfoglalás céljából:
"Megkövetelik-e a diszkrimináció tilalmának a Szerződés 6. cikkelye (1) bekezdése értelmében vett alapelvei, az uniós polgárok ama jogának alapelvei, amelyek szerint a 8a. cikkely alapján őket szabad mozgás és tartózkodás joga illeti meg, ill. a Megállapodás 59. cikkelye nyomán helye van a szolgáltatások szabad áramlásának, hogy egy olyan Uniós polgárnak, aki egy másik tagállamnak állampolgára, és aki egy másik tagállamban tartózkodik, megadják az annak kérelmezésére vonatkozó jogot, hogy az ellene indított büntetőügyet más nyelven folytassák le, ha annak az államnak a polgárait, akik hasonló helyzetben vannak, ez a jog megilleti.
Ha egy eljárás valaki ellen olyan nyelven folyik, amelyet ő nem, vagy nem teljesen ért, ez döntő mértékben befolyásolhatja a fegyverek egyenlőségét, és súlyos következményeket idézhet elő vagyonjogi területen vagy, éppenséggel, a szabadságjogok vonatkozásában.
Nemzetközi síkon büntetőeljárásban a tolmács ingyenes igénybevételére vonatkozó jogot az 1950. évi MRK (Emberjogi Egyezmény) 6. cikkelye (3) bekezdésének a) és e) pontjai, úgyszintén az 1966. évi ENSZ-Emberjogi Egyezmény 14. cikkelye (3) bekezdésének a) és f) pontjai, szó szerint megegyező szövegezéssel, szabályozzák.
A Nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995. február 1-jei Európai Keretegyezmény is foglal magában szabályokat a kisebbségi nyelvek nemzeti bíróságok előtti használatáról. így, kötelezik magukat a szerződő felek arra, hogy "szavatolják a nemzeti kisebbség minden tagjának azt a jogát, hogy általa értett nyelven nyomban tudomására hozzák őrizetbe vételének okait és a vele szemben támasztott gyanú jellegét és indokát, valamint, hogy szükség esetén tolmács ingyenes bevonásával ezen a nyelven védekezhessen."
Ezek a szabályok ekképp lényegileg csak azt a lehe-tőséget nyújtják a kisebbség tagja számára, hogy egy nyelvi közvetítőt vehessen igénybe, de nem ad jogot annak követelésére, hogy a tárgyalást a kisebbségi nyelven folytassák le. Ezért utasította vissza az Egyesült Nemzetek Emberjogi Bizottsága egy svéd állampolgár által a 14. cikkely (3) bekezdésének a) és f) pontjaira alapított panaszt, akivel szemben finn bíróságok előtt folyó eljárásokban nem fogadták el az anyanyelvén előterjesztett védekezést, habár ebben az országban a bírósági nyelv a svéd nyelv.
Mindent összevéve a bírósági nyelvnek Bolzano tartományban való szabályozása az egyedi jogvédelem aspektusában mintaszerűnek minősíthető.
A Trentino-Dél-Tirol tartományra kiterjedő önkormányzati statútum 99. cikkelye részletekbe menően szabályozza, hogy a német nyelv a hivatalos államnyelvül szolgáló olasz nyelv területein e nyelvvel ugyanazon tekintet alá esik.
Az önkormányzati statútum 100. cikkelye kimondja, hogy Bolzano tartomány német nyelvű polgárai a bírósági hivatalokkal és a közigazgatás hivatalaival és szerveivel, valamint a közszolgáltatásokat nyújtó vállalatokkal való érintkezésben használhatják anyanyelvüket.
A Statútum végrehajtási utasítása szerint a bíróságok hivatalai és szervei a Bolzano tartomány polgáraival való érintkezésben és azokban az ügyiratokban, amelyek reájuk vonatkoznak, a kérelmező nyelvét tartoznak használni.
A tettenérés alkalmából végrehajtott letartóztatás vagy rendőri őrizet esetében a bírói, ill. a rendőri hatóság a kihallgatás vagy egyéb eljárási cselekmény előtt köteles a gyanúsítottat megkérdezni, hogy mi az anyanyelve. Amennyiben az anyanyelv német, minden további eljárási cselekménynek ezen a nyelven kell megtörténnie.
Az a bírói hatóság, amelynek olyan eljárási ügyiratot kell írásba foglalnia, amelyet a gyanúsítottal vagy a vádlottal közölnie vagy neki kézbesítenie kell, ennek feltehető nyelvét köteles használni. A terhelt vagy a gyanúsított az első perirat közlését vagy kézbesítését követő tíz napon belül az alkalmazott nyelv miatt felszólamlással élhet. Ilyen esetben a bírói hatóságnak rendelkeznie kell aziránt, hogy az eddig elkészült iratokat lefordítsák, és a további iratokat a megadott nyelven foglalják írásba.
Mindent összevéve tehát, ez a szabályozás, azáltal, hogy Dél-Tirol bírói hatóságai előtt a német vádlottak teljes egyenjogúságot élveznek, a védekezés legteljesebb hatékonyságát mutatja. "Objektív" körülményeknek, mint a nyelvcsoporthoz tartozásra nézve tett nyilatkozatnak, csak indicium jellege van, amely csak addig releváns, ameddig a vádlott vagy gyanúsított választási lehetőségével élt.
Összehasonlítva egy olyan eljárási szabályzattal, amely tolmács útján csupán a nyelv közvetítését irányozza elő, az említett szabályozás német nyelvű uniós polgár számára messzemenően előnyösebb. Olasz oldalról azonban kétségbe vonják e szabályozás személyi alkalmazási területének kiterjeszthetőségét.
Az Államügyészség állásfoglalásában elsőként az egyes kisebbségi jogok hatósugarának vonatkozásában legújabban kialakult alkotmánybíráskodási joggyakorlatra hivatkozott. Nem vetett azonban ennek során ügyet arra, hogy itt nem a kisebbségi jogok államon belüli kiszélesítéséről és ezzel, végső soron, további segédforrások igényléséről folyik a vita. Ellenkezőleg: egyedül és kizárólag az volt a kérdés, hogy az uniós polgárok is hivatkozhatnak-e a fennálló intézkedésekre anélkül, hogy ezzel az olasz államháztartás pótlólagos megterhelést szenvedne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
