https://doi.org/10.59851/jk.79.06.1
1864-ben Románia a francia polgári törvénykönyv, a napóleoni kódex átvételével modernizálta és egységesítette magánjogát. Első ránézésre ez sikertörténet: a törvénykönyv 1865 és 2011 között másfél évszázadon keresztül hatályos volt, számos társadalmi megrázkódtatást átélt és túlélt. Igaz, a szovjet típusú diktatúra alatt "megcsonkították", a személyek joga és a családjog külön jogszabályokba került, és az elévülés szabályainak reformja is új jogszabály révén valósult meg. Viszont nem eléggé vizsgált téma, hogy miként valósult meg a francia eredetű jogszabály átvétele. A korabeli nehézségek, viták vizsgálata rendkívül érdekes és tanulságos. Egyfelől kiderül, hogy az átvétel egyáltalán nem volt problémáktól mentes folyamat. Másfelől ezeknek a nehézségeknek az aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a régi gondok ma is hangsúlyosan felmerülnek a jogi transzplantálások, illetve az európai jogegységesítés és jogharmonizáció folyamatában. Egyszóval a régi probléma nagyon is aktuális.
Tárgyszavak: jogátültetés, polgári jogi kodifikáció, tartalom nélküli formák
In 1864 Romania modernized and unified its private law by adopting the French Civil Code, the Napoleonic Code. On the face of it, this is a success story: the code was in force for a century and a half between 1865 and 2011 and has survived and endured many social upheavals. It is true that it was 'mutilated' under the Soviet-style dictatorship, with the law of persons and family law being separated into distinct laws and the rules on limitation periods being reformed also by means of a new law. However, the way in which the adoption of the French legislation was achieved is not sufficiently studied. The analysis of the difficulties and debates at the time is extremely interesting and instructive. On the one hand, it shows that the transposition process was not without its problems. On the other hand, the topicality of these difficulties is unquestionable: old problems are still prominent today in the process of legal transposition or in the European unification and harmonization. In short, the previous difficulties are very much contemporary.
Keywords: legal transplants, civil law codification, Alexandru Ioan Cuza, Titu Maiorescu, forms without content, Eugen Lovinescu
Az 1864. évi román polgári törvénykönyv (Codul civil) a francia Code Civil átvétele volt, gyakorlatilag annak fordítása. Divatos angolszász fogalom szerint: legal transplant, idegen jog átültetése. Ahogy az orvosi szervátültetés, úgy a jognak mint kulturális terméknek az átültetése sem egyszerű folyamat. A szerv- és jogátültetés a befogadó - a biológiai vagy társadalmi - szervezetnek is sokk, fennáll a szövődmények és a kilökődés veszélye. Az orvosi szervátültetés esetében a kilökődést gyógyszerekkel próbálják megakadályozni, gyakorlatilag az immunrendszer legyengítésével, ennek minden kiegészítő kockázatával.[1]
Az 1864. évi román polgári törvénykönyv átvétele tulajdonképpen sikertörténet: 2011. október 1-jéig, másfél évszázadig volt hatályos.[2] A pontos kép azonban messze nem ilyen egyszerű. A francia Code Civil befogadása valójában egyáltalán nem volt komoly megrázkódtatásoktól mentes folyamat.[3] És ez - az idegen jog "kilökése" mellett és a "kilökődése" ellen folytatott ádáz kulturális küzdelem - egyáltalán nem közismert. Ráadásul a tanulságai általánosak a globalizáció kontextusában, amikor különböző jogi modellek hatásai egész világunkra kiterjednek. Az európai integrációs folyamatok jogalkotása is tulajdonképpen nagyon sok esetben, a szerves fejlődéstől idegen "jogátültetés".[4] Ezért is érdemes megvizsgálni az
- 273/274 -
1864. évi román polgári törvénykönyv elfogadásának és befogadásának történetét, hiszen annak aktualitása kétségtelen. A kodifikáció közvetlen eszmei gyökerei és a személyi kérdések (a kodifikációt mozgató politikai aktorok kérdése) pedig a román eszmetörténetben fogalommá vált "paşoptism": "negyvennyolcizmus" vagy "negyvennyolcasság" keretei között értelmezhetőek. Ezért az első vizsgálandó kérdés az 1848-as mozgalom és a másfél évtizeddel későbbi kodifikáció összefüggésrendszere.
Ahhoz, hogy megértsük ennek az egy évnek, 1848-nak az előzményeit és következményeit, valójában fél évszázad román történelmét és jogtörténetét kell röviden áttekintenünk. A negyvennyolcas eszmék olyan társadalmi mozgalomnak (a már említett "negyvennyolcasság"-nak) adták a forrását, amelynek gyökerei az 1848-as évet megelőző évtizedekre nyúltak vissza, és amelynek következményei szintén évtizedekig tartottak. Ez a mozgalom a jogi gondolkodásra is alapvető hatást gyakorolt.
A XIX. század elején két kisállam, Havasalföld és Moldva az orosz és a török nagyhatalmi erőtérben, függésben, katonai felvonulási zónaként, konfliktusövezetként léteztek. A századelőn 1806-1812 és 1828-1829 között zajlott le két orosz-török háború (mindkettőt az oroszok nyerték meg), amelyek alapvetően befolyásolták a két kisállam történelmét. Az 1806-1812-es orosz-török háborúban az Oszmán Birodalom igyekezett visszaszerezni korábbi pozícióit a Fekete-tengeren. Kutuzov azonban 1811-ben legyőzte a török erőket, és 1812-ben megkötötték a bukaresti békét. Kelet-Moldvát (Besszarábiát) Oroszországhoz csatolták. Amikor az orosz csapatok kivonultak a két román fejedelemségből, a török porta Ioan Carageát és Scarlat Callimachot nevezte ki Havasalföld, illetve Moldva fejedelmévé hét évre. A hatalmi berendezkedés ebben a korszakban is egyértelműen oligarchikus volt: az uralkodó az oszmán birodalom ügynöke, aki egyúttal a nagybojárokból álló - egyszerre politikai és agrárgazdasági - elitet is vezette.
A török közigazgatásban magas pozíciót betöltő görög tisztviselők (dragománok, azaz tolmácsok) számára a havasalföldi vagy moldvai fejedelemség fejedelmévé való szultáni kinevezés a karrier egyik lehetséges csúcspontja volt. Mivel e görög fejedelmek általában Isztambul Fener kerületéből származtak, a két fejedelemség történelmének ezt az időszakát fanarióta korszaknak nevezik (a 18. század elejétől 1821-ig). Ezt az időszakot gyors fejedelemváltások és nagyfokú korrupció jellemezte. Előfordulhatott, hogy ugyanaz a fejedelem egyszer az egyik, máskor a másik fejedelemségben uralkodott, sőt megszakításokkal akár többször is uralkodhatott ugyanabban a fejedelemségben. Ezek a fejedelmek viszont művelt, idegen nyelveket beszélő, a nyugati és a keleti kultúrát egyaránt ismerő, bizonyos reformokra nyitott uralkodók voltak. Caragea és Callimach uralkodása a fanarióta korszak legvégét jelentette.[5]
A mi szempontunkból fontos, hogy az első kodifikációs projektek e két fanarióta fejedelemhez kötődnek. A jogi reformkísérletek nem idegenek a fanarióta fejedelmektől: a XVIII. században Alexandru Ipsilanti[6] a lehetőségekhez viszonyítva szintén komoly - bizánci és a helyi jogot rögzítő - szabályozást vezetett be 1780-ban, amely először rögzített polgári jogi normákat is az egyházjogi és büntetőjogi normák mellett. Visszatérve a vizsgált kérdéshez, Callimach 1817-ben kihirdette a Codul Callimach vagy Codica Ţivilă a Moldovei című, görög nyelvű polgári törvénykönyvet. A fejedelmet 1819-ben a szultán megfosztotta a tróntól. Törvénykönyve azonban túlélte őt, és egészen 1864-ig, a polgári törvénykönyv hatálybalépéséig alkalmazták. A Callimach-törvénykönyvet 1833-ban fordították le román nyelvre. A kódex a bizánci hagyományt is követte, de közvetlen hatással volt rá az 1811-es osztrák és az 1804-es francia polgári törvénykönyv is (a normák átvétele fordításban). A leginkább domináns osztrák hatás azzal magyarázható, hogy Anania Cuzanos és Andronache Donici mellett jelentős szerepet játszott a kódex megalkotásában a Bécsben tanult erdélyi (brassói) szász jogász, Christian Flechtenmacher (1785-1843). Flechtenmacher gyakran hivatkozott Franz von Zeiler, az osztrák kodifikáció egyik vezető alakjának munkáira. Flechtenmachert Callimach fejedelem hívta meg jogásznak, és élete végéig Moldvában maradt, később bojári (nemesi) rangot is kapott. Bár a kódex a bizánci hagyományokra épült, mégis újszerű volt, mivel a nyugathoz való közeledést jelentette. Nem törekedett a törvények egyetemes szintézisére, kizárólag a jog egyetlen ágára, a polgári jogra összpontosított. Három részből állt: a személyekre vonatkozó szabályok, a dolgokra vonatkozó szabályok, valamint a személyekre és a dolgokra egyaránt vonatkozó szabályok alkották a kódex szerkezeti elemeit. A francia kódex hatását a gyámságra, az örök-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
