Nem túlzás a megállapítás, hogy a digitális technológia térnyerése a tulajdon és birtok szerkezeti erózióját eredményezi.[1] Jelen tanulmány arra az esetre fókuszál, amikor digitális távoli hozzáférés útján valamely dolog működését, illetve működőképességét lehet befolyásolni. Ez hatékony eszköz lehet ahhoz, hogy a távolról a dologhoz hozzáférő jogosult a dolog birtokosával szemben rendszerint szerződéses jogviszonyon fennálló követelésének "érvényt szerezzen", pontosabban, hogy a kötelezettet teljesítésre ösztönözze. A tanulmány elkészítéséhez az inspirációt a német legfelsőbb bíróság (Bundesgerichtshof, a továbbiakban: Szövetségi Törvényszék) 2022. október 26-i ítélete,[2] valamint Linda Kuschel német jogtudós "Digitale Eigenmacht",[3] azaz "digitális önhatalom" című 2020-ban megjelent tanulmánya szolgáltatta.
A vizsgálandó kérdés az, hogy minősülhet-e digitális távoli hozzáférés útján megvalósuló dologba való behatás tilos önhatalomnak, amely megnyitja a birtokos számára a posszesszórius birtokvédelmet, függetlenül attól, hogy a behatáshoz előzetesen ügyleti úton hozzájárult-e vagy sem. E kérdés megválaszolásához a birtok fogalmának vizsgálata, valamint a posszesszorius birtokvédelem dogmatikájának feltárása szükséges. Ennek érdekében első lépésként a tanulmány 2. fejezetében a Szövetségi Törvényszék ítéletének ismertetetésére kerül sor, amelyet második lépésként a 3. fejezetben a felvetett kérdésnek a magyar magánjog birtoktana és Ptk.-beli szabályozása alapján történő vizsgálata követ, európai kitekintéssel kiegészítve. Végezetül a 4. fejezet a vizsgálat eredményeit összegzi.
A Szövetségi Törvényszék felülvizsgálat tárgyában hozott ítéletének hivatalos vezérelve (rendelkező része) a következőt rögzítette:
"Az általános szerződési feltételek azon kikötése, amely megengedi a gépjármű akkumulátora bérbeadójának, hogy a bérleti szerződés rendkívüli felmondását követően távolról zárolja az akkumulátor feltölthetőségét, a bérlő, mint fogyasztó indokolatlan hátránya miatt érvénytelen, ha a bérlő az akkumulátor és a külön megvásárolt, lízingelt vagy bérelt elektromos járműve tovább-használatát vita esetén csak úgy tudja elérni, ha a használat további átengedését bírósági úton érvényesíti."[4]
Ahogy az a vezérelvből is kitűnik, a Szövetségi Törvényszék a jogvitát nem a birtokvédelem mentén döntötte el, hanem fogyasztói szerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel[5] tisztességtelenségének vizsgálatára és megállapítására alapozta, amelynek normatív alapját a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 307. §-a szolgáltatja.[6] A felperes egyébként közérdekű kereset előterjesztő fogyasztói érdekképviseleti egyesület volt.[7] Az alperes egy franciaországi bank, amely különböző pénzügyi termékeket forgalmazott, és az ügyfelei által vásárolt vagy lízingelt elektromos járművekhez akkumulátorokat is bérbe adott. E célból az "Általános akkumulátor bérleti feltételeket" (határozatlan bérleti szerződés) alkalmazta.[8]
A Szövetségi Törvényszék az alperesnek a Düsseldorfi Tartományi Felsőbíróság, mint másodfokú bíróság (a továbbiakban: Másodfokú Bíróság) ítélete[9] ellen benyújtott
- 357/358 -
felülvizsgálati kérelmét elutasította.[10] Noha a Szövetségi Törvényszék rögzíti, hogy a tilos önhatalommal kapcsolatos kérdés eldöntésére nincs szükség, mivel a kérdést kötelmi jogi alapon döntötte el (ti. ÁSZF tisztességtelensége fogyasztói szerződésben), részletesen reflektált a Másodfokú Bíróság tilos önhatalommal kapcsolatban kifejtett álláspontjára. A Szövetségi Törvényszék szerint a vita tárgyát képező szerződéses kikötés a birtokvédelem vizsgálata nélkül is olyan egyoldalú szerződéses megállapodásnak minősül, amellyel az alperes visszaélésszerűen, a bérlők érdekeinek megfelelő figyelembevétele nélkül igyekezett saját érdekeit érvényesíteni.[11] Azzal, hogy a zárolás lehetősége a bérbeadó kezében volt, az ő egyoldalú elhatározásától függött, és a tovább-használat biztosításának a terhe a bérlőre hárult.[12] Igaz ugyan, hogy a bérbeadónak alapvetően jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a bérlet tárgyának tovább-használatát a bérleti szerződés megszűnését követően megakadályozza, mivel a bérlő már nem lenne jogosult a bérlet tárgyának birtoklására és használatára. Azzal, hogy a bérlő a bérlet tárgyát bérleti díj fizetése és jogalap nélkül tovább használná, ezzel amortizálná, kárt okozna a bérbeadónak. Annak sincs akadálya, hogy valamely szerződéses fél a szerződés megszűnéséhez kapcsolódó követeléseit tényleges (technikai) vagy számára kedvező jogi eszközökön keresztül biztosítsa. Önmagában nincs semmi kivetnivaló abban sem, ha jogok érvényesítését valamely ellenszolgáltatás vagy valamely ellenkövetelés érvényesítésére használják fel. Ezt tükrözi például a szerződés teljesítése elmaradásának kifogása (BGB 320. §), a visszatartási jog (BGB 273. §), de ezzel összhangban nevezik az ellenkövetelés beszámítását (BGB 387. skk. §-ok) a követelésnek ‘önsegély útján történő megengedett érvényesítésének', amely közel áll a végrehajtáshoz.[13] A másik oldalon ott van azonban a bérlőnek a szerződés további teljesítéséhez fűződő jogos érdeke, amelyre különösen akkor kell tekintettel lenni, ha a felek között vitás a felmondás jogszerűsége. Ha például a bérlő hiányosságok miatt a bérleti díj leszállítására vagy visszatartási jogra hivatkozik, kockáztatja, hogy a bérbeadó erre tekintet nélkül felmondja a szerződést és a bérlet tárgyát távoli hozzáférés útján zárolja. Ez főként akkor jelentős, ha a bérlőnek a bérlet tárgyához, illetve annak tovább-használatához különös érdeke fűződik, mint például a lakásbérletnél vagy munkavégzéshez használt gépjárműnél. A bérleti jogviszonynál ezért a törvényi kockázatmegosztás úgy alakul, hogy alapvetően a bérlő viseli a bérlet tárgyának átengedéséhez kapcsolódó, a szerződés megszűnését követő tovább-használatának és amortizációjának kockázatát. Ez ellen biztosíthatja magát óvadék kikötésével és megtérítési igény illeti meg a dolog tovább-használata miatt.[14]
A Szövetségi Törvényszék szerint az alapul fekvő tényállásnál a bérbeadó jogos érdekei nem indokolják azt, hogy a bérbeadó ilyen terjedelemben beavatkozhasson a bérlő jogi helyzetébe. Az, hogy a kérdéses szerződési feltétel lehetővé teszi az akkumulátorra való behatást, közvetetten az elektromos autóra való behatást is jelenti, amely az akkumulátor zárolása miatt használhatatlanná válik. Ehhez hozzájárul, hogy az akkumulátor gyártó-függő és az autóval szervesen összekapcsolt, így a bérlőnek rendszerint nincs lehetősége annak más gyártmánnyal való helyettesítésére. Ezzel a vagyontárgynak egy lényegesen magasabb értékű része (maga az autó) is használhatatlanná válik, de emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a bérlő általában hosszútávra szerzi meg az autót, amelyre gyakran munkájához kapcsolódóan vagy fontos magánéleti feladatok (család) ellátása során van szüksége.[15] Ha a bérlő vitatja a bérbeadó rendkívüli felmondásának jogszerűségét, mert a bérlet tárgyát a továbbiakban is használni kívánja, a kockázatmegosztás sztenderd törvényi képletének felborulása miatt a jogérvényesítés terhe a bérlőre hárul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
