Az ügyvédi tevékenység szabályozása alapvetően nemzeti hatáskörben van, azonban a tagállami határokon átlépő ügyvédi munkára tekintettel egyre nagyobb szerep jut a közösségi szabályoknak. Valamely tagállami ügyvéd egy másik tagállamban a szolgáltatások szabad áramlása és a letelepedés szabadsága körében végezheti a tevékenységét.
A Római Szerződés 14. cikkének (2) bekezdése szerint a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térséget foglal magában, amelyen belül az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított.
A személyek szabad áramlására vonatkozó rendelkezések valamely tagállami állampolgár részére nemcsak a másik tagállamban történő munkavállalást teszik lehetővé, hanem a letelepedési szabadság keretében a másik tagállamban önálló kereső tevékenység folytatását, vállalkozás alapítását és irányítását is. A Római Szerződés 43. cikke szerint tilos minden olyan korlátozás, amely egy tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén való letelepedésére vonatkozik, és ez a tilalom kiterjed azon korlátozásokra is, amelyek valamely tagállamnak egy másik tagállam területén letelepedett állampolgára által alapított képviselet, fióktelep vagy leányvállalat létrehozására vonatkoznak.
A letelepedési szabadság magában foglalja a vállalkozói tevékenység megkezdését és gyakorlását, valamint vállalatok, társaságok alapítását és irányítását, az alapítás helyén a saját állampolgárokra vonatkozó feltételek között. A letelepedés szabadsága tehát az állampolgárságtól eltérő tagállam gazdasági életében való tartós jelenlétre vonatkozik. Ennek értelmében valamely tagállam ügyvédként tevékenykedő állampolgára egy másik tagállamban állandó jelleggel praktizálhat.
A szolgáltatások szabad áramlása az olyan korlátozások tilalmát jelenti, amelyek az eltérő tagállamban letelepedett tagállami állampolgárok közötti, határon átnyúló szolgáltatásokra vonatkoznak. A Római Szerződés 49. cikke szerint a Közösségen belül tilos a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozni a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösség olyan tagállamában telepedtek le, amely eltér a szolgáltatás igénybevevőjének tagállamától. Szolgáltatásnak azok a tevékenységek tekintendők, amelyeket rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, és nem vonatkoznak rá az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgásának előírásai. Így szolgáltatásnak minősülnek különösen az ipari, a kereskedelmi, a kézműipari vagy a szabadfoglalkozású tevékenységek. Ez utóbbi csoportba tartozik az ügyvédi hivatás gyakorlása is, amely szerint az egyik tagállamban működő ügyvéd ideiglenes jelleggel egy másik tagállamban folytathatja tevékenységét anélkül, hogy ebben a tagállamban kellene letelepednie.
A szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága közti különbség meghatározását nehezíti, hogy a Római Szerződés lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltatást nyújtó, a szolgáltatás teljesítése érdekében, átmenetileg abban a tagállamban is gyakorolhatja a tevékenységét, ahova a szolgáltatást nyújtja. Az elhatárolás érdekében az Európai Bíróság a Gebhard ügyben úgy foglalt állást, hogy a másik tagállamban történő tevékenység folytatása a letelepedés szabadsága keretében állandó és folyamatos, míg a szolgáltatások szabad áramlása esetén az időleges, eseti jellegű. A tevékenység időleges jellege annak tartamától, rendszerességétől, ismétlődésétől, illetve folyamatosságától függ. Továbbá a szolgáltatásnyújtás érdekében is lehetőség van a fogadó tagállamban bizonyos szintű infrastruktúra kiépítésére, például iroda létesítésére és működtetésére, addig a mértékig, amíg ez a szolgáltatás nyújtásához elengedhetetlen. Ez még nem jelenti a letelepedés joga feltételeinek való megfelelés kötelezettségét.
Az ügyvédi hivatásnak valamely más tagállamban történő gyakorlását leginkább a jogrendszerek eltérése és a jogászképzésben mutatkozó különbségek nehezítik meg.
Az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló 1977. március 22-i 77/249/EGK számú tanácsi irányelv könnyítette meg a tagállami határokon átnyúló egyedi ügyvédi tevékenység folytatását. Az irányelv kizárólag a szolgáltatásnyújtás formájában megvalósuló ügyvédi tevékenységre alkalmazandó.
Az ügyvédi szolgáltatásnyújtás tényleges gyakorlásának feltétele, hogy a fogadó államban ügyvédként ismerjék el azokat a személyeket, akik más tagállamban ügyvédként tevékenykednek.
Az irányelv felsorolja azokat a szakmai megnevezéseket, amelyek a Közösségen belül az ügyvédi tevékenység folytatására jogosítanak fel. A meghatározott szakmai címek valamelyikével rendelkező személyt minden tagállamban ügyvédként kell elismerni, a tevékenység gyakorlása nem köthető állandó lakóhelyhez vagy kamarai tagsághoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
