A különböző érdekek mentén tagolt és értékpluralizmuson nyugvó modern társadalmak kihívó kérdése a közösségi döntéseket meghozó személyek (vagy testületek) mibenléte, illetve a döntések demokratikus keretek között tartása. Ilyen értelemben alapvető feladatnak tűnik a kollektív döntéseket meghozó többség kiválasztási eljárása (eszmei szempontok), illetve a döntések tartalma (eszmei, de elsősorban hatékonysági szempontok) közötti különbségtétel. A komplexebb struktúrával rendelkező modern társadalmakban egyre nagyobb teret nyer az a valóságértelmezés, hogy nem létezik egyetlen, egyetemes, objektív igazság, jóval realisztikusabbnak tűnik az igazságok sokféleségének elfogadása. Az igazság-pluralizmusok világában fontos, hogy minden társadalom törekedjék egy közösségi szinten történő egységesítésre. A demokráciák fejlődéstörténetében egyre elfogadottabbá vált, hogy a társadalom egészére kiterjedő kollektív döntéshozatalnak a többségi elven (mennyiségi szempont szerinti döntési mechanizmuson) kell nyugodnia. A tanulmány a többség és a többségi elv fogalmainak rövid ismertetésével kezdődik, majd a többségi elv alapvető pro és kontra érveit mutatja be, ezt követően a többség kiválasztásnak három eljárását (első-preferencia, páros-összehasonlítás, sorrend-preferencia) vizsgálja, különös tekintettel e módszerek sajátosságaira.
A modern demokrácia fogalmához szorosan kötődő többségről és többségi elvről beszélni nem idejétmúlt vállalkozás. Lényegénél fogva a demokrácia a korábbi monarchikus vagy többnyire egyforrásúnak tekintett hatalmat, sokforrású (poliarchikus) hatalomra tagolta, és e felbontott formában intézményesítette. Nem meglepő, hogy az intézményesített plurális hatalomból értelemszerűen következik a társadalom tagoltsága, a vélemények, az álláspontok, az ideológiák és politikai erők, azaz a hatalomért versengő táborok plurális volta. A demokrácia abban az esetben lehet működőképes, ha a társadalmi tagoltságot és a politikai sokféleséget bizonyos centripetális,
- 5/6 -
egységesítő erők fogják össze, tartják egyben. Az egységteremtés azonban nem egy önmagától létrejövő folyamat, szükség van ehhez a plurális társadalom sajátos megszervezésére, irányítására és fenntartására. Ilyen értelemben központi jelentősége van a szabad és demokratikus választásoknak, melynek értelmében a nép a népszuverenitás nevében, adott választási procedúra alkalmazása mellett és a többségi elv alapján választja ki a képviselőket, és hatalmazza fel őket a hatalom ideiglenes gyakorlására. A hatalom birtokosai - a maguk során - a társadalom igényeinek és elvárásainak figyelembevételével ugyancsak a többségi elv alkalmazásával hozzák meg a társadalom egészére nézve kötelező erejű döntéseket.[1]
Mi a többség? Statisztikai entitás? Több tudás, bölcsesség vagy erény? Több vagy nagyobb méltányosság? Netán gazdasági erők terméke? Mindenképp sejthető, hogy a többség valamilyen szinten elvi, eszmei, erkölcsi, hatékonysági, illetve mennyiségi szempontok mentén közelíthető és határozható meg, ezért a komplexebb tanulmányozása mennyiségi, hatékonysági és erkölcsi-méltányossági szempontok és okok figyelembe vételét is megköveteli. A tanulmányban a többség mennyiségi szempontok szerinti megközelítése lesz az elsődleges.
A többség - ahogy Fredric Harrison is fogalmaz[2] - egy egésznek (közösség) a többlet része a maradékhoz képest, és ez a "túlszárnyalás" lehet befolyás, erő, meggyőződés, de elképzelhető jelentőség vagy érték szerint, illetve mennyiségi szempont mentén is.
Szűkebb értelemben a többséget adott szempont vagy kérdés mentén értelmezhetjük. Egy adott szemponton belül, a többséget hasonló társadalmi, gazdasági vagy kulturális csoporthoz tartozó egyének "sokasága" jelenti, mely sokasághoz tartozó egyének számértéke nagyobb, mint az ugyanazon szempont mentén, de más csoporthoz tartozó egyének számértéke.[3] Analóg módon, adott kérdésben a többség hasonló álláspontot, véleményt képviselő egyének csoportja, mely csoport - tagjai létszámát illetően - mennyiségi fölényt mutat a kérdésben más
- 6/7 -
álláspontot vagy véleményt képviselő egyének csoportjához képest.[4] Ilyen megközelítésben tehát a többség nem minőségi, hanem mennyiségi entitás, amely tulajdonképpen viszonyításon alapuló mennyiségi többlet, mely két vagy több mennyiség összehasonlításából derül ki.[5] Ebben a megvilágításban tehát a major pars (nagyobb rész), nem pedig a melior pars (jobbik rész), a sanior pars (egészségesebb rész), a valentior pars (erősebb rész) vagy a prudentius pars (okosabb rész) kerül előtérbe. Nem szükségszerű, de a mennyiségi többség magában foglalhatja a felsoroltak bármelyikét, és nem tűnik meglepőnek, hogy a modern demokrácia fokozatos kibontakozásával egyre nagyobb teret nyert az a feltételezés, hogy a nagyobb rész egyben a jobbik vagy az ésszerűbb rész is.[6] Ez igen fontos mozzanat a mindenkori kormány hatalmának legitimálásában.
Mennyiségi megközelítésben nem teljesen világos, hogy mit jelent az "egész", amelyhez vonatkoztatva meghatározzuk a többséget, de az sem egyértelmű, hogy kikre vagy mire vonatkozik, esetleg kellene vonatkoznia a többségnek. Az általános választások alkalmával például nem tekinthetünk el egy közösség teljes lakosságának számától, ami mindig több, mint a választásra jogosultak száma, ami a maga során nagyobb mennyiség, legfeljebb egyenlő az urnák előtt megjelentek számával. Mi több, a gyakorlatban az is megesik, hogy olyan jelölt lesz a többségi elv értelmében győztes, akire a leadott szavazatok száma lényegesen kevesebb, mint a többi jelöltre leadott szavazatok összege.[7]
Mit sejtet egy többség jelenléte egy társadalmon belül? Azt, hogy van egy behatárolt (közösségi) egész, egy mennyiségileg behatárolt (számú egyénből álló) embercsoport, melyen belül, bizonyos szempontok alapján megkülönböztethetünk mennyiségileg többlet sokaságokat, illetve kisebbségeket. A többség (akár szervezett tevékenység révén) tehát megkülönböztet és elválaszt, az egészet "Mi" és "Ők" csoportokra tagolja. Továbbá azt, hogy a többség nemcsak meg-
- 7/8 -
különböztet és elválaszt, hanem egyesít és csoportosít. E csoportosítás azonban nem feltétlenül jelenti, hogy a többségi csoport szerves és oszthatatlan totalitás. Végül azt, hogy a többlet sokaság és a kisebbség(ek) között egy sajátos viszonynak kell fennállnia, annak érdekében, hogy a társadalom közép- és hosszú távon működőképes legyen. A többség és kisebbségek viszonyának jellege a modern demokráciák megítélésének egyik alapkritériuma.
Egy adott szempont jellegétől függően a többség és kisebbség közötti határvonal lehet élesebb vagy elmosódottabb. Arról van szó, hogy megkülönböztethetünk stabilan állandó (etnikai, vallási, kulturális, faji stb.), viszonylag permanens (egy adott ideológiához, eszméhez, politikai párthoz való kötődést vagy hűséget tanúsító egyének csoportja, vagy egy választási győzelem során létrejött kormánypárti többség és ellenzéki kisebbség), illetve ad hoc jellegű többséget és kisebbségeket. Ez utóbbi általában a közügyi kérdésekre vonatkozik, és az egyes kérdések támogatása vagy ellenzése szabja meg a társadalom polgárainak vagy bizonyos testületek tagjainak a többséghez vagy a kisebbséghez való tartozását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
