Az "Életút" cikksorozatban elsőként megszólított interjúalanyunk diplomáját a Szegedi Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, "summa cum laude" minősítéssel szerezte. Ezt követően gyámügyi és lakásügyi előadóként dolgozott a városi tanácsnál, 1958-tól a Szeged Városi Gazdasági Döntőbizottság döntőbírója és vezetője. 1963-tól félállású, majd 1964-től főállású egyetemi adjunktus a JATE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén, 1979-től - amikor a szerződés teljesítésének alapkérdései témaköréről írt disszertáció megvédése után kandidátusi fokozatot szerzett - egyetemi docens, 1985-ig dékánhelyettes. 1989-1995 között párhuzamosan a Szegedi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán a szociális jogi képzés szakvezetője. 2005 óta címzetes egyetemi tanár. Számos külföldi tanulmányúton vett részt, 1994-2000 között Belgiumban az European Institute of Social Security magyar tagozatának tagja. Az egyetemen polgári és családi jogot oktat, szakvizsgáztat, 2005-ben történő nyugdíjba vonulását követően is. Két évtizeden át diákköri patronáló tanár. Az MTA köztestületi tagja. 1998-tól 2007 nyaráig közreműködött a Ptk.-t előkészítő Családjogi Kodifikációs Munkacsoport munkájában, amelyet vagyonjogi témakörben írott tanulmányával is segített. Munkásságát számos elismeréssel honorálták, legfontosabbak: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Kiváló Munkáért (1989) Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2003), a SZTE ÁJK Kari Tanácsának Arany Díszoklevele, a Hallgatói Önkormányzat Év Oktatója Plakett (2009).
1. Tisztelt Tanárnő! A Családi Jog folyóirat interjúsorozatot indít, amelyben olyan kiváló tudósok és gyakorlati szakemberek munkásságát mutatja be, akik egész életüket a családjognak szentelték. Mikor alakult ki vonzódása ehhez a jogterülethez, már egyetemi tanulmányai során vagy csak később?
Bevallom, az egyetemen még messze nem gondoltam arra, hogy egyszer családi joggal fogok foglalkozni. Ebben az időben, még a tanrendbe se nagyon fért bele ez a tantárgy a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A polgári jog keretén belül hallottunk róla. A leckekönyvünkben névlegesen nincs is benne. Ekkor a gazdasági élet szereplői és szerződéseik érdekeltek. Olyan fakultatív tárgyakat hallgattam, mint "Döntőbizottsági eljárás és gyakorlata", "A vállalati revízió alapelemei". Az ún. gyakorlati időmet is Pesten, a Központi Döntőbizottságnál (későbbi nevén Központi Gazdasági Döntőbizottság) töltöttem. Így bár végzés után egy rövid évet eltöltöttem a Szeged Városi Tanács VB Igazgatási Osztályán, mint másodfokú gyámügyi és lakásügyi ügyintéző, de adódott a lehetőség, hogy a Szeged Városi Döntőbizottság vezetője, bírája és egy ideig ügyintézője, adminisztrátora lehessek egy személyben. Nem volt egyszerű. Az országban ez az egy ilyen városi döntőbizottság volt. Ezek a szervek elvileg a megyeszékhelyeken működtek, de mivel Szegeden jelentős létszámú állami, tanácsi, szövetkezeti cég volt, célszerűségi okokból létesítettek a hódmezővásárhelyi Megyei Döntőbizottságtól függetlenül egy Szeged Városi Döntőbizottságot is. Mindezek később, az 1968. évi gazdasági reform eredményeként betagozódtak a bírósági szervezetbe.
2. Diplomáját "summa cum laude" minősítéssel szerezte meg. Mi volt az oka annak, hogy ezt követően mégsem maradt az egyetemen, hanem a gyámügyi, lakásügyi igazgatásban helyezkedett el? Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatok jelentettek-e előnyt későbbi tudományos, illetve oktatói munkája során?
Az egyetemen a Polgári jogi Tudományos Diákkör tagja, majd titkára voltam és demonstrátor is. Szó volt róla, hogy benn maradok a tanszéken, ha lesz álláshely. Mire végeztünk volna, az egyetemnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az utánpótlással foglalkozzék. Ekkor ugyanis az 1956/57. tanévben vagyunk. Elkezdődtek 1957 tavaszán a vizsgálatok: ki, miben vett részt? Rövidesen kihallgatások, letartóztatások, fegyelmi eljárások indultak. Az egyetem és a karok vezetői, oktatók, hallgatók egyaránt érintettek voltak. Szerencsésebb esetben "csak" fegyelmi eljárások folytak. A szegedi egyetemen alakult meg ugyanis a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége, a MEFESZ. Ennek főszervezői zömmel joghallgatók voltak, de széles körű volt a támogatottsága az többi karon is. Az események következtében a Jogi Kar vezetése 1957 februárjában, áprilisában, júliusában folyamatosan változott.
- 23/24 -
Ekkor csak az lehetett a célom, hogy Szegeden maradhassak, valami halvány reménnyel arra, hogy egyszer bekerülhetek a Polgári Jogi Tanszékre.
Ami a gyámügyi ügyintézés gyakorlati tapasztalatait illeti, az rendkívül lehangoló volt egy addig "iskolai" légkörben nevelkedett fiatal, kezdő jogász számára. Ekkor szembesültem kiskorú elhanyagolásával, sőt veszélyeztetésével, szülők ádáz vitáival. Nem hatott éppen inspirálóan...
Természetesen mire az egyetemre visszakerültem, ha nem is a gyámügy, hanem a gazdasági bíráskodás már hozzászoktatott az éles vitákhoz. Itt a feladatom elsősorban a kötelmi jog oktatása volt. Később átalakult a tanterv, mert akkor is volt számos oktatási reform, és lett félévi egy elméleti és egy gyakorlati óra, a családi jog tantárgyból. A gyakorlati órát kisebb csoportokban tartottuk. Ekkor kaptam meg a polgári jogi óráim mellett a családi jog teljes oktatási feladatkörét. A tanszékvezetőnk, Dr. Kemenes Béla professzor véleménye az volt, hogy a polgári joggal mint főtárggyal együtt minden tanszéki kollégának legyen egy-egy önállóan oktatandó területe, mint a családi jog, földjog, vagy iparjogvédelem stb. Tulajdonképpen ekkor ástam igazán a mélyére e tantárgy elméletének és gyakorlatának. Később már két elméleti órát kapott a tárgy - félévenként - a gyakorlatok mellett, ami a mai napig így van.
A magam részéről mindvégig párhuzamosan oktattam a két tárgyat. Általában jellemző volt ez a megoldás a többi karra is. Jogdogmatikai szempontból ez nagyon is hasznos, csak az a kérdés mi fér bele a 24 órába. Egyedül a pécsi karon volt több évtizeden keresztül önálló tanszéke a családi jognak. Majd jöttek az intézetesítési elképzelések, amelyek differenciáltabbá tehették az oktatási feladatokat. Néhol megvalósultak, máshol nem.
3. Kik voltak a példaképei a családi jog oktatásában, művelésében?
A családi jogot oktatók közül mindenekelőtt Nizsalovszky Endre professzor urat említeném. Kiválóan képzett, nagy tudású jogász volt, aki mind a jogtörténet, római jog, mind a korabeli külföldi szabályozás területén otthon volt. Ezért tudta helyére tenni a családi jogot az adott társadalmi-gazdasági környezet szabályrendszerében, 1963-ban megjelent könyvében.[1] Professzor úrral egy tanszéken dolgozott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, Weiss Emilia professzor asszony. Mindkettőjüktől sokat tanultam. A Janus Pannonius Tudományegyetemen Pap Tibor professzor úr volt - kezdő koromban - a tanszékvezetője az önálló családjogi tanszéknek. Az ő tankönyvéből, majd Somfainé dr. Filó Erika átdolgozásában megjelent, újabb tankönyvből generációk tanulták a családi jogot.[2] Természetesen gyakorló jogászok, bírák, ügyvédek közül is sokakat megemlíthetnék, a legkülönbözőbb szintű beosztásokban levők közül, akik írásaikkal nagyban segítették a később kialakult szabályrendszer folyamatos csiszolását. Igen élénk volt ez idő tájt a családjogi szakirodalmi tevékenység. Nem emlékszem olyan állásfoglalásra, amely tagadta volna a családi jog és a magánjog, majd a polgári jog összefüggéseit, de a társadalmi, állami tulajdon, és szövetkezeti forma elsöprő túlsúlya és az alig létező magántulajdon mellett, önként adódott ennek a jogterületnek a különállása. Megmutatkoztak sajátos jellemzői, úgymint: e jogviszonyok elsősorban személyes jellegű jogviszonyok, tartalmukban, nincs meghatározó jelentősége a vagyoni viszonyoknak és azon vonásoknak sem, amelyek általában a vagyoni jogviszonyokat jellemzik. Az elhatároló ismérv egyértelmű volt. A családi jogviszonyok tartalmát - a hozzá kapcsolódó vagyoni viszonyokkal együtt - a törvény határozza meg, nem a felek akarata. Ez utóbbi általában, önmagában a jogviszonyt nem is szüntetheti meg. Itt a törvényalkotó azt feltételezi, hogy ezek a jogviszonyok egész életre szólnak és ezért a cselekvések, magatartások széles szövevényét kell szabályozni. A kötelezetti és jogosulti pozíciók nem állíthatóak egymással szembe, mint a polgári jog egyéb jogviszonyainál, védeni kell a házasságot, a gyermekek érdekeit stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
