A közigazgatási hatósági eljárások tárgyuk, vagyis a keretükben elintézett (hatósági) ügyek szempontjából változatos képet mutatnak, hiszen a közigazgatás feladata az egyszerű regisztratív cselekmények elvégzésétől a komplex műszaki létesítmények engedélyezéséig rendkívül szerteágazó. A közigazgatási hatósági eljárások tárgy szerinti változatosságából fakadóan - a tisztességes ügyintézéshez való jogra figyelemmel - más és más a releváns tényállási elemek megállapításának, a tényállás tisztázásának jogi eszközrendszere. Az ügyfelek jogainak védelme és a közigazgatási hatósági eljárások során érvényesített közérdek egyensúlyának megteremtése a speciális szakmai kérdések, mint tényállási elemek megállapítása során garanciális eljárásjogi szabályozást igényel.
A közigazgatási hatósági eljárások célja a hatóságok társadalom tagjainak jogi helyzetét befolyásoló, joghatással bíró cselekményeinek, aktusainak kibocsátása, vagyis a polgárok és a jog által elismert szervezetek magatartásának befolyásolása. Ennek érdekében a közigazgatási hatóságok közhatalom birtokában eljárva - jellemzően - egyoldalúan döntenek a címzettek jogairól és kötelezettségeiről.
A közigazgatási hatósági eljárási szabályozás alapvető rendeltetése a közigazgatás hatalomgyakorlásának, beavatkozási lehetőségeinek a korlátozása azáltal, hogy a jogállamiság - ezen belül a jogbiztonság és a legalitás - követelményének megfelelően megköti a közigazgatás cselekvését, védelmet nyújt az indokolatlan, önkényes közigazgatási beavatkozással szemben, a (köz)hatalommal való visszaélés ellen. Ezek a jellemzők fejeződnek ki a közigazgatási hatósági eljárásokkal szemben támasztott minőségi elvárás, a tisztességes ügyintézés jogi követelményében, alapjogi jellegében, amelynek a teljes közigazgatási hatósági eljárást és annak egyes jogintézményeit összességében kell áthatnia. A közigazgatási hatósági eljárások komplexitása rendkívül nagy eltéréseket mutat, az egyszerű regisztratív cselekményektől, a bonyolult létesítmények (pl. atomerőmű) engedélyezéséig és rendkívül nehezen áttekinthető tevékenységek (pl. banktevékenység) hatósági felügyeletéig, amelyek során számos olyan ténykérdés - ún. szakkérdés - merülhet fel, amelyek megállapítása a döntések legalitásának, ezáltal a társadalmi viszonyok befolyásolásának alapvető feltétele.
A fentieket figyelembe véve, a tanulmányban a szakkérdés vizsgálatához kapcsolódó jogintézmények és a tisztességes ügyintézéshez való jog[1] közigazgatási hatósági eljárásban megjelenő - alapvető - összefüggéseit vizsgálom. Ezt követően a közigazgatási hatósági eljárásjog szakkérdés vizsgálatára irányuló hazai szabályozásának alakulását mutatom be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénytől (a továbbiakban: Et.), az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvényen (a továbbiakban: Áe.) át, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) rendelkezéseiig. Nem célom a szakkérdés vizsgálatához kapcsolódó egyes jogintézmények részletes vizsgálata, csupán az alkalmazási feltételeiknek és kötöttségüknek a feltárása.
A tisztességes eljárás a jogállamiság követelményének részeként jelenik meg. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke kizárólag a polgári és a büntetőperek vonatkozásában biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke már a megfelelő (tisztességes) ügyintézéshez való jog deklarációjaként, az Európai Unió tekintetében rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intéz-
- 104/105 -
ményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A megfelelő ügyintézéshez való jog - a Charta alapján - magában foglalja - többek között - mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen, az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják.
A közigazgatási hatósági eljárás szabályozása szempontjából a hazai jogrendszerben a tisztességes ügyintézéshez való jog - mint törvény által, vagyis nem alapjogként biztosított jogként - a Ket. hatálybalépésével - 2005. november 1. napján - a közigazgatási hatósági eljárás alapelveként jelent meg, tekintettel arra, hogy a Ket. 4. § (1) bekezdése rögzíti, az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog.[2] A Charta által megfogalmazott megfelelő ügyintézéshez való jog tartalmával azonosan Magyarország Alaptörvényének XXIV. cikke azonban már alapjogként és nem törvény által biztosított jogként rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Az Alaptörvény a XXVIII. cikkében pedig külön is rögzíti a bírósági eljárásra irányadó tisztességes eljárás követelményét. Az alapjogi szabályozás a tisztességes eljárás követelménye tekintetében tehát összekapcsolja a közigazgatási hatósági eljárást és a bírósági eljárást.
Az eljárás és az ügyintézés tisztességessége komplex fogalom, alaki, illetve tartalmi szempontból megragadható eljárási értékek gyűjteménye.[3] Felfoghatjuk tulajdonképpen egy összefoglaló jogként is, hiszen azon túl, hogy a hatóság oldaláról az eljárás során magában foglalja a jogszabályok megtartásának kötelezettségét, tulajdonképpen a többi eljárási jogban és alapelvben foglaltakat is magába tömöríti (indokolási kötelezettség, egyenlő bánásmód követelménye, jogorvoslathoz való jog, pártatlanság és részrehajlás-mentesség, az ügyek észszerű határidőn belül való befejezése, az anyanyelvhasználat joga). Ez, egyik oldalról nézve, azt jelenti, ha egy ügyfél valamely jog vagy alapelv sérelmére hivatkozik általában, az a tisztességes ügyintézéshez való jog sérelmét is jelenti. Másik oldalról nézve - a Kúria értelmezésének megfelelően - a tisztességes ügyintézéshez való jog sérelme akkor állapítható meg, ha az összekapcsolódik egy további eljárási szabályszegéssel, és ezen keresztül kihat az ügy érdemére. A tisztességes ügyintézéshez való jog elsődleges célja tehát - hasonlóan a közigazgatási hatósági eljárási szabályozás egyéb alapelvi rendelkezéseihez -, hogy értelmezési segédletül szolgáljon a közigazgatási hatósági eljárás egyéb tételes jogi rendelkezéseinek értelmezéséhez, arra közvetlenül jogot vagy kötelezettséget alapítani azonban csak egészen kivételes körülmények között lehet.[4] Épp a fentiekből következően a tisztességes eljárás (ügyintézés) követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni.[5] Ahogy az Alkotmánybíróság kiemeli, e joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog, vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. Egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása mellett, lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
