https://doi.org/10.59851/mj.73.10.2
A büntetőeljárások gyorsítása évtizedek óta visszatérő büntetőpolitikai elvárás, amely 2026 őszén ismét kodifikációs feladattá vált. A nemzetközi összehasonlító mutatók ugyanakkor a magyar büntető igazságszolgáltatás működésében súlyos jogállamisági hiányosságokat jeleznek. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan valósítható meg a gyorsítás a garanciák erősítése mellett. Az ügyészségi statisztikák szerint az elhúzódás fő oka a nyomozás hossza, nem a bírósági szakasz. A nyomozás leghosszabb tartamát a jogalkotó éppen 2025-ben emelte meg, 2,5 évről akár 4,5 évre. A tanulmány az eljárások gyorsítása érdekében ezért a szaknyomozói kapacitás megerősítését, informatikai támogatását, a kényszerítő erejű hatósági határidők széles körű alkalmazását, a gazdasági bűncselekményi értékhatárok jelentős emelését és a bizonyítási rend módosítását javasolja.
Kulcsszavak: büntetőeljárás gyorsítása; váderedményesség; eljárási garanciák; nyomozási kapacitás; jogállamiság; bűncselekményi értékhatárok; szemlélődő bíróság; mesterséges intelligencia
Speeding up criminal proceedings has been a recurring criminal policy demand for decades, and in the autumn of 2026 it once again became a codification task. At the same time, international comparative indicators point to serious rule-of-law deficiencies in the operation of the Hungarian criminal justice system. The study examines how proceedings can be accelerated while the guarantees are strengthened. According to the statistics of the prosecution service, the main cause of delay is the length of the investigation, not the court stage. It was in 2025 that the legislature raised the maximum duration of the investigation, from 2.5 years to as much as 4.5 years. In order to accelerate proceedings, the study therefore proposes strengthening the capacity of specialised investigators and supporting it with information technology, the wide-ranging application of enforceable time limits binding on the authorities, a substantial increase in the value thresholds of economic offences, and an amendment of the rules on the taking of evidence.
Keywords: acceleration of criminal proceedings; conviction rate; procedural guarantees; investigative capacity; rule-of-law; value thresholds of offences; observing court; artificial intelligence
A büntetőeljárások gyorsítása 2026 őszén újra kodifikációs feladattá vált. A Kormány felhívta az igazságügyi minisztert, hogy vizsgálja meg, milyen jogszabály-módosítások csökkenthetik a büntetőeljárások indokolatlan elhúzódását. A javaslatok előkészítésének határideje 2026. október 31. A Kormány az ehhez szükséges emberierőforrás- és infrastruktúra-fejlesztés felmérését is elrendelte.[1] A határozatot a miniszterelnök augusztus 28-i bejelentése előzte meg, amely a büntetőeljárási szabályok szigorítását, az eljárási határidők rövidítését, valamint a bíróságok és a nyomozó szervek megerősítését állította a kodifikációs munka fókuszába. A bejelentés szerint elfogadhatatlan, hogy egyes büntetőügyek lezárása öt-tíz évig tart.[2]
A kodifikációért felelős igazságügyi miniszter a kinevezése előtti bizottsági meghallgatásán a kérdést a tisztességes eljárás oldaláról közelítette meg. Kiemelte, hogy a késedelmes igazságszolgáltatás sokszor önmagában is igazságtalan. A megfelelő időben történő döntéshozatalt a tisztességes eljárás részeként a jogállamiság meghatározó elemének nevezte.[3] E büntetőpolitikai deklarációk azért érdemelnek figyelmet, mert a büntetőeljárási kódex várható módosításának irányát jelölik ki.
A gyorsítás hosszú évtizedek óta jogos társadalmi igény és büntetőpolitikai elvárás. Ez - Tóth Mihály találó megfogalmazásában - "örökzöld"[4] téma. Már az 1962-es eljárási kódex[5] indokolása is ezt a célt fogalmazta meg: "fokozni kell a büntető eljárás gyorsítását és egyszerűsítését, az ítélkezés időszerűségéhez fűződő büntetőpolitikai célkitűzések elérését".[6] A kérdés ezért nem az, hogy kell-e gyorsítani, hanem az, hogy mely eljárási szakaszban, milyen eszközökkel és milyen garanciális áron. Az elmúlt évtizedek gyorsítási novellái sokszor a védelmi és a terhelti jogok szűkítésével keresték a megoldást. A jogirodalomban ugyanakkor alapvetés, hogy a gyorsítás nem mehet a garanciák rovására. Tóth Mihály szerint "a gyorsaság és egyszerűsítés bűvölete nem szoríthatja háttérbe a garanciákat".[7]
Az eljárások elhúzódása azonban továbbra is jelentős probléma. A három évnél hosszabb büntetőeljárások aránya 2024-ben országosan 16,79% volt. A Fővárosi Főügyészség ügyeiben ez az arány 33,53%, a Központi Nyomozó Főügyészség által emelt vádak esetében pedig 41,85%.[8] Az egyik cél teljesítése nem mehet a másik ro-
- 654/655 -
vására: a jogállami garanciarendszer megerősítése szintén jogos elvárás.
Először azt érdemes megvizsgálni, hogy nemzetközi összehasonlításban az eljárási garanciák és egyéb jogállamisági kérdések terén milyen kihívásokkal küzd a magyar büntető igazságszolgáltatási rendszer. Ezek a fő szegélykövek képezik ugyanis a gyorsítási igények kielégítéséhez vezető út padkáját.
A jogállamiság különböző dimenzióinak mérésére az egyik legismertebb és leginkább elfogadott nemzetközi felmérést a World Justice Project (WJP) nevű amerikai civil szervezet végzi 2012 óta. A 2025-ös kiadás 143 országot rangsorol ugyanazon szempontok és módszertan szerint, több mint 215 000 háztartás és 4100 szakértői kérdőív alapján.[9] Az index statisztikai felépítését az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja auditálta,[10] adatait pedig többek között a Világbank kormányzási mutatói is forrásként használják.[11]
Az index eredményei ugyanakkor kellő óvatossággal kezelendők. A pontszámok nem hivatalos ügyforgalmi adatokon, hanem lakossági és szakértői tapasztalatokon, szubjektív érzékeléseken alapulnak. A lakossági felmérést csak néhány évente veszik fel, Magyarországon legutóbb 2024-ben, 1750 fős online mintán. A szakértői kérdőívekből országonként átlagosan mintegy 29 válasz érkezik.[12] A WJP maga is rögzíti, hogy a kis szakértői minta pontatlanabb becslést eredményezhet. Továbbá azt is kiemeli, hogy általában az index oksági összefüggések megállapítására nem alkalmas, ezért más mérőeszközökkel együtt használandó.[13] A Közös Kutatóközpont auditja a rangsorokat azonban statisztikailag robusztusnak találta. Kimutatta ugyanakkor, hogy a nyolc tényező erősen összefügg, varianciájuk 85 százalékát egyetlen közös összetevő magyarázza.[14] A tényezők tehát nem egymástól független mérések. Magyar szempontból az is tanulságos, hogy az audit szerint a lakossági felmérés elhagyása a 2020-as index adatain Magyarország összesített helyezését a 60. helyről a 76. helyre rontotta volna.[15] A szakértői értékelések tehát kedvezőtlenebb képet mutatnak, mint a lakossági felmérés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás