Mértékadó szakszervezeti körök nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy a szakszervezetek annak fejében, hogy választási együttműködési szövetséget kötve a Magyar Szocialista Párttal, jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a szociálliberális ellenzék le tudta váltani a polgári kormányt, el szeretnék érni az általuk csak "cselédtörvénynek" minősített jogharmonizációs célból megvalósított Mt. módosításnak, azaz a 2001: XVI. tv.-nek a hatályon kívül helyezését és a 2001. július 1. előtti jogi állapot visszaállítását. A szakszervezetek ugyanis úgy gondolják, hogy ez esetben vissza állna az Mt. munkavállaló-barát jellege, amelyet a 2001. évi módosítás munkáltatói érdekeket preferáló jellegűvé alakított át. Ha e kívánalmakat az új kormány teljesítené, egyrészt elmaradna attól a jelenkori nyugat-európai jogfejlődéstől, amely reális alapokra akarja helyezni a munkáltatók és a munkavállalók egymással szemben álló érdekeit azáltal, hogy a gazdaságilag károsan jelentkező indokolatlan munkavállalói kedvezményeknek nem adna teret. Kétségtelen, a globalizációnak vannak káros kinövései. Ezek mindenekelőtt a posztkommunista közép-kelet-európai régióban éreztetik hatásukat, ahol a külföldi befektetők részéről tapasztalható időnként olyan tisztességtelen gazdasági nyomás és munkáltatói fellépés, amelyet az Európai Unió országaiból érkezők a saját hazájukban sem morálisan, sem jogilag, azaz sem informálisan, sem formálisan nem tehetnek meg.
Lényegében ennek a nyomásnak engedve a most leköszönő polgári kormány a jogharmonizációs módosításban olyan szabályokat is alkotott a munkáltató javára és a munkavállalók terhére, amelyek bár az EU és tagállamai munkajogában megvannak, de többségükben jóval enyhébben szabályozva, mint ahogy e kérdéseket a 2001: XVI. tv. rendezte. Míg ugyanis az EU tagállamainak túlnyomó része vagy törvényi/rendeleti szinten vagy országos kollektív szerződéssel az irányelvek által lehetővé tett kereteken belül, a munkavállalókra nézve azoknál jóval enyhébben rendezi e kérdéseket, addig a magyar módosítás e kereteket esetenként túllépve a munkavállalók jogait indokolatlanul csorbítja. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy "a fürdővízzel együtt kidobjuk a kádból a gyereket is." Egy ilyen radikális megoldás, vagyis egy teljes visszatáncolás objektíve sértené a munkavállalók érdekeit, mivel a külföldi befektetők szélsebes gyorsasággal elhagynák az országot, újak pedig nem érkeznének, ami jelentősen megnövelné a munkanélküliek számarányát. Ezen kívül a szakszervezeti oldal kívánságainak teljesülése esetén, vagyis a korábbi állapot visszaállításával a magyar munkajog ellentétbe kerülne az EU számos munkajogi irányelvével, ami tagfelvételünket veszélyeztetné vagy legalább is késleltetné mindaddig, amíg egy újabb jogharmonizációs módosításra nem kerülne sor. Éppen ezért csak a túlzásokat kellene lefaragni, illetve a vadhajtásokat lenyesegetni, meghagyva a módosításban mindazt, ami jó.
E nézőpontból kiindulva kívánom megvizsgálni az Mt.-nek azokat az intézményeit, amelyek a szocialista-szabaddemokrata kormány leendő munkaügyi miniszterének és a szakszervezeti szövetségek funkcionáriusainak nyilatkozatai alapján létükben veszélyeztetve vannak, továbbá azokat is, amelyeknél az előbb már említett kiigazításokat elvégezni szükséges.
1. Az Mt. kollektív szabályait vizsgálva Kiss Péternek, a jelenlegi munkaügyi miniszternek és Borsik Jánosnak igaza van abban, hogy helyre kell állítani a tripartit érdekegyeztetés hagyományos módszerét, ami azt jelenti, hogy a benne szereplő három oldalnak mindvégig együttesen kell tárgyalnia, azaz valóságos döntésrészvételre (echte Mitbestimmung) kerüljön sor, ne pedig az történjen, amit a leköszönt kormány alakított ki. A leköszönt kormány ugyanis a szakszervezeti és a munkáltatói oldalt felhívta, hogy megadott határidőn belül egyezzenek meg és ha ezzel egyetért, akkor eszerint dönt, ha viszont nem, akkor fenntartja magának a másként való döntés jogát. Ugyanígy fenntartotta magának az önálló döntés jogát arra az esetre is, ha a két szociális partner nem tud egymással megegyezni. A 98. sz. ILO egyezménynek megfelelő három oldalú tripartit tárgyalási rendszert azonban nemcsak a minimálbér-tárgyalásokra, illetve az Mt. 17. § (1) bek.-ében meghatározott körre, hanem mindenre kiterjesztve kellene alkalmazni, úgy, hogy bármely kérdésben három oldalú országos általános és ágazati kollektív szerződés köthető legyen. Ugyanezt a rendszert szükséges kialakítani területi általános és ágazati szinten egyaránt.
Mindez azt is igényli, hogy visszaálljon a Herczog László által kidolgozott és a Munkaügyi Szemle 1999. évi 2. számában publikált az az országos szinttől ágazatokig és területi szintre lefutó általános érdekegyeztetési fórumhálózat, amely a közalkalmazotti és a köztisztviselői érdekegyeztetési rendszert is magába foglalja, és amelyet az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) fog össze (H. L.: Koncepció az érdekegyeztetés átalakításáról, 9-13. o.) Indokolt szólni arról is, hogy az új kormány és a szakszervezetek az OMT elnevezés helyett visszaállítani tervezik az Országos Érdekegyeztető Tanács elnevezést. Ennek különösebb jelentősége nincs. Precízebb azonban az lenne, ha az új elnevezés Országos Érdekegyeztető Munka- és Szociálisügyi Tanács lenne, mivel e két terület közel áll egymáshoz, sőt sok tekintetben össze is kapcsolódik egymással. Ezen kívül így megkülönböztethető a munka- és a szociális érdekegyeztetés az egyéb érdekegyeztetési intézményektől, pl. az Agrárpiaci Rendtartás keretében folyó érdekegyeztetéstől vagy a környezetvédelmitől.
Végezetül szükségesnek látszana az egész országos érdekegyeztetési rendszert, az országos és területi általánost éppen úgy, mint az országos és a területi ágazati-szakmát egységesen az Mt. második részének jelenleg csak az országosat két szakaszban szabályozó I. fejezetében szabályozni oly módon, hogy az országos, az ágazati és a területi érdekegyeztetésnek a jelenleg a koalíciós partnerek és az állam között 1999 áprilisában megkötött megállapodás alapján elfogadott szabályzatban megfogalmazott normái az Mt. 17/A. stb. paragrafusaiba kerülnének, ide értve a mindkét szociális partnerre egyenlő követelmények szerint megkövetelt reprezentativitási feltételeket is.
2. Hasonlóképpen volna indokolt az Mt. 198. §-ának ugyancsak ABC-s sorrendű betűs szakaszokkal történő kiegészítésével a kódexbe beemelni az egyeztető, közvetítő és arbitrátori szolgálat szabályzatát is, azonban azzal, hogy a szolgálat egyeztető, közvetítő és arbitrátor tagjai - ellentétben a mai helyzettel - csakis a szociális partnerektől független személyek lehetnek. Elfogadható az az új elképzelés is, hogy e szolgálat szerepet kapna az individuális munkaügyi jogvitákban való egyeztetői közreműködésnél, a sztrájk előtt pedig helyesnek látszana, ha az egymással vitában álló feleknek a belga-holland joghoz hasonlóan (Jura Europae /:Droit du travail- Arbeitsrecht:/ Edition Technique Juris Classeurs/H. C. Beck Verlag, Paris-München, I. 20.50-6-7; II. 60.50-8-9) kötelező egyeztetést lennének kötelesek e szolgálat közreműködésével lefolytatni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
