A magyar jog szerint, magyar magánszemélyek által alapított Cartesio Oktató és Szolgáltató Betéti Társaság 2004. május 20. napján jött létre, székhelye is Magyarországon található. A cégjegyzékét vezető magyar cégbíróságtól székhelyének Olaszországba történő áthelyezése cégjegyzékben történő regisztrálását kérte. Miután az eljáró cégbíróság a társaság változásbejegyzés iránti kérelmét elutasította, az ügy fellebbezés folytán a Szegedi Ítélőtábla elé került.
A másodfokú bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte az alábbi kérdésekben.
1. Jogosult-e a cégbíróság változásbejegyzési eljárásban hozott határozatával szembeni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság a Római Szerződés 234. cikke szerint előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ha a cégbírósági határozat meghozatalára és a fellebbezés elbírálására is nem kontradiktórius eljárásban kerül sor?
2. Amennyiben a másodfokú bíróság megfelel a Római Szerződés 234. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni jogosult bíróság fogalmának, úgy a másodfokon eljáró bíróságot kell-e olyan utolsó fokon eljáró bíróságnak tekinteni, akinek a Római Szerződés 234. cikk értelmében kötelessége a közösségi jog értelmezése vonatkozásában az Európai Bírósághoz fordulni?
3. A magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való - közvetlenül a Római Szerződés 234. cikkéből következő - jogosultságát korlátozza, korlátozhatja-e olyan nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a nemzeti jog szabályai szerinti fellebbezési jogosultságot teremt, ha fellebbezés esetén a végzést a felsőbb szinten eljáró nemzeti bíróság megváltoztathatja, mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését és utasíthatja a végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására?
4. A./ Ha egy Magyarországon, a magyar társasági jog alapján létrejött és cégjegyzékbe bejegyzett társaság székhelyét az Európai Unión belül egy másik tagállamba kívánja áthelyezni, a közösségi jog kompetenciájába tartozik-e a kérdés rendezése, vagy jogharmonizáció hiányában kizárólag az egyes nemzeti jogok szabályai irányadók?
B./ Közvetlenül a közösségi jogra (Római Szerződés 43. és 48. cikkére) hivatkozással kérheti-e egy magyar honosságú társaság székhelyének az Unió más tagállamába történő áthelyezését? Amennyiben igen, úgy köthető-e - akár az "áthelyező", akár a "befogadó" tagállam részéről - bármilyen feltételhez, engedélyhez a székhelyáthelyezés?
C./ Értelmezhetők-e úgy a Római Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, mely a gazdasági társaságokat érintő jogok gyakorlása kapcsán aszerint tesz különbséget a gazdasági társaságok között, hogy a gazdasági társaság székhelye mely tagállamban van?
Értelmezhetők-e úgy a Római Szerződés 43. és 48. cikkei, hogy azok alapján összeegyeztethetetlen a közösségi joggal az a belső jogi szabályozás, vagy gyakorlat, amely megakadályozza azt, hogy egy magyar honosságú társaság az Európai Unió másik tagállamába helyezze át a székhelyét?[1]
Az 1-3. kérdés vonatkozásában az EK Szerződés 234. cikkének rendelkezései kerültek nagyító alá. A Római Szerződés (továbbiakban: EK-Szerződés) 234. cikke értelmében csak bíróság jogosult az Európai Bírósághoz előterjesztést tenni. A közösségi jog gyakran dolgozik autonóm fogalmakkal, így a nemzeti "bíróság" fogalmának[2] is sajátos közösségi jogi értelme van.[3] Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy kik jogosultak előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, nem a szervezet elnevezése a döntő. Mindez azt jelenti, hogy nem csupán a bíróságnak nevezett szervezetek rendelkeznek ilyen jogosultsággal, és a bíróságnak nevezett szervezetek közül is egyesek ki vannak zárva az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogából, amennyiben az Európai Bíróság által a joggyakorlata során kialakított elveknek, feltételeknek nem felelnek meg. Az említett fogalmat a Bíróság az EK 234. cikk értelmében vett nemzeti bíróság fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint egyes olyan tényezők kimondásával írta körül, amelyeknek az adott fórumnak meg kell felelnie. E feltételek közé tartozik az, hogy a törvény
- 234/235 -
alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, és jogszabályokat alkalmaz-e,[4] valamint hogy független-e és pártatlan-e.[5] A bírósági eljárás tipikus eleme, hogy az ügyben a felek kifejthetik véleményüket, annak alátámasztására bizonyítékokat hozhatnak fel, és cáfolhatják a szembenálló fél álláspontját. A jogirodalomban ma is vannak olyan meghatározó nézetek, amelyek a bírósági eljárás e tipikus elemét a bíróság-fogalom döntő elemének tekintik. Jól mutatja a problematika súlyát, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban írásbeli észrevételt tevő lengyel kormány kifejtette, hogy a fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság nem jogosult előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, minthogy a bejegyzési eljárás nem kontradiktórius. Ezzel szemben az Európai Bíróság által a korábbi ítélkezési gyakorlatával definiált bíróság fogalomból a kontradiktórius feltételt mára tekinthetjük relativizálódottnak,[6] ugyanis az Európai Bíróság parte" és "inter partes" eljárásokban egyaránt nyilvánított már előzetes döntéshozatalra előterjesztett ügyekben véleményt.[7] A mára részben átalakult esetjogra figyelemmel az a következtetés adódott, hogy a bíróság fogalomnak nem szükségképpeni, hanem esetleges eleme a kontradiktórius eljárás.[8] Az EK-Szerződés 234. cikkének helyes értelmezése nem feltétlenül teszi függővé a Bíróságnál történő keresetindítást azon eljárás kontradiktórius jellegétől, amelynek során a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket fogalmaz meg,[9] e cikkből mindazonáltal az következik, hogy a Bírósághoz kizárólag olyan bíróság fordulhat, amely előtt eljárás van folyamatban, és amelyet igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak.[10] Par excellence vizsgálandó ugyanis, hogy az előterjesztő szerv tevékenysége igazságszolgáltatási jellegű-e. Az igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlása magában foglalja a jogvitában a jogszabályokban rögzített jogokról és kötelezettségekről való, kötelező erővel bíró döntés hozatalát. Ha erről az oldalról közelítjük meg a kérdést, látható, hogy valójában az igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlása az esetjogban már megfogalmazott követelmények összefoglaló eredője. Ez azért is gyakorlatiasabb megközelítésre ad lehetőséget az előfeltételek fennállása tekintetében, mert sem pusztán a szerv elnevezése, sem a fentebb felsorolt kontradiktórius eljárás léte nem minden esetben elegendő útmutató az előterjesztő szerv bíróság jellegére. Esszenciaként leszűrhető tehát, hogy jogvita, aminek az elbírálása történik az igazságszolgáltatási tevékenység során. Ez a következtetés levezethető magából az EK Szerződés 234. cikkéből, mondhatjuk, hogy a jogvita léte önálló - nem a bíróság fogalmához tartozó - szövegbeni feltétele a 234. cikknek.[11] Az előterjesztő bíróság e következtetését egyértelműen megerősítette az ügyben eljáró főtanácsnok és a Bíróság ítélete is. Poiares Maduro főtanácsnok kifejtette, hogy az első fokon eljáró cégbíróság nem lát el igazságszolgáltatási feladatokat, hanem jogvita eldöntése nélkül közigazgatási határozatot hoz. Ezzel szemben a fellebbezést elbíráló bíróságnak, ugyan nem peres felek közötti, de valódi jogvitát kell elbírálnia, és így az ilyen bíróság jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket előterjeszteni.[12] Az Európai Bíróság ítéletében kifejtette, hogy az olyan bíróságot, amelyhez a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan a cégbíróság változásbejegyzési kérelmet elutasító határozatával szembeni fellebbezéssel fordulnak, az EK Szerződés 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére jogosult bíróságnak kell tekinteni annak ellenére, hogy az említett cégbíróság határozatának meghozatalára és az említett fellebbezésnek a kérdést előterjesztő bíróság általi elbírálására is nem kontradiktórius eljárásban kerül sor.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
