A Magyar Kriminológiai Társaság Igazgató Tanácsa és a megjelentek nevében szeretettel köszöntöm 80. születésnapja alkalmából Társaságunk tiszteletbeli elnökét, Szabó András professzor urat, akadémikust, volt alkotmánybírót.
A jeles évforduló okán Szabó Andrást, aki 1928. február 19-én született az erdélyi Radnóton, az utóbbi pár napban már két rendezvényen is ünnepelte családja, a barátok, pályatársak és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának közössége. Ezen a mai köszöntésen tiszteletbeli elnökünk szellemi érdemeinek, emberi értékeinek olyan területeiről szeretnék beszélni, amelyeket nem, vagy kevésbé érintettek az említett rendezvények színvonalas, szellemes, frappáns szónoklataiban.
Elsőként - igazodva Társaságunk fő profiljához - Szabó Andrásnak a magyar kriminológia és a hazai kriminológiai gondolkodás fejlődésében játszott szerepét emelném ki.
Mintegy négy évtizede magától értetődőnek tekintjük, hogy a bűnözés és az azokkal összefüggő jelenségeknek nem a tételes jog keretében való tanulmányozásának diszciplínája a kriminológia. Közel sem volt azonban egyértelmű ez a megközelítés az 1960-as évek elején, akkor amikor újra lehetőség nyílott a bűnözés hazai alakulásának vizsgálatára elemzésére. A kriminológia versenytársaként jelentkezett a szociológia és a pszichológia. Ebben a kriminológia önállóságának elismerésével járó sajátos kompetenciaharcban, Szabó András metaforáihoz igazodva azt mondhatjuk, egyfajta nehéztüzérségnek bizonyult A kriminológia kutatások elvi kérdései c, az ünnepelt által írt, 1963-ban megjelent tanulmány. Írásában a szerző érveket hoz fel amellett, hogy a kriminalitás vizsgálata miért nem tartozik a szociológia és pszichológia tárgykörébe, konklúziója pedig az, hogy a bűnözési jelenségek nem jogi szempontú megközelítése csak a kriminológia keretében lehetséges..."
A keret tartalmának számos hazai kutató számára érvényes körvonalazása, meghatározása szintén Szabó András nevéhez fűződik. A magyar kriminológiai gondolkodás egyik kiemelkedő produktumát jelentő, 1980-ban megjelent
"Bűnözés-Ember-Társadalom" c. monográfiájában a következőket írja erről:
"A kriminológia - mint kriminálszociológia - a bűnözést a jogilag tilalmazott tettek társadalmi jelenségekkel való kapcsolatában vizsgálja, a jogi tilalmazottság ugyanolyan társadalmi realitás lévén, mint minden társadalmi objektiváció és így tárgya nem a társadalmi patológia. A kriminológia -mint kriminálpszichológia - az elkövetők személyiségét tekintheti és tekinti is kiindulási alapnak, tárgya intrapszichológiai jelenség (és itt a személyiség társadalmi meghatározottsága más módon és más síkon merül fel, mint a kriminálszociológiában, vagy a büntetőjogban), és ilyenként abban különbözik a kriminálszociológiától, hogy a személyiség mozzanatait vizsgálja."
A monográfia kapcsán feltétlenül utalni kell két olyan megállapítására a műnek, amelyek alighanem a legtöbbet idézett mondatok az 1980 utáni magyar kriminológiában:
Az egyik: a kriminológia a jogsértések valóságjelenségének tudománya. A másik: a bűnözés problémamegoldó és szükségletkielégítő magatartás.
Elméleti munkái mellett, empirikus kutatásai révén is jeles tudósa a kriminológiának az ünnepelt. A "magyarországi bűnözés felfedezéséhez"- a kifejezés ugyancsak Szabó András leleménye, aki egy korabeli társadalomtudományi könyvsorozat címét alakította át ily módon - olyan jelentős tényvizsgálatokkal járult hozzá, mint a társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése közötti kapcsolat feltárására irányuló nemzetközi összehasonlító kutatás (1972) vagy a Társadalmi beilleszkedési zavarok c. átfogó kutatási program "Bűnözés" c. alirányában végzett vizsgálatok.
Empirikus vizsgálatok nélkül aligha gazdagodhat a kriminológia, éppen ezért egyet érthetünk Szabó András egy 2003-ban publikált írásának azzal a megállapításával, hogy kriminológiánk akkor fejlődhet tovább, ha "a bűnözés kutatását a magyar társadalmi valóság felfedezésének tekinti, és megkísérli emberi valóságának megragadását is."
Azt hiszem ebben Andrásra már inkább kritikusként mint empirikus vizsgálatok folytatójaként számíthatunk. Ennek oka, hogy az utóbbi két évtizedben - összefüggésben az 1990-1998 között betöltött alkotmánybírói tisztségével - érdeklődése homlokterébe a büntetőjog elméleti kérdései, mindenekelőtt a büntetőjog alkotmányossági problémái kerültek. Kreativitását, a
- 89/90 -
magyar jogfejlődés múltbeli értékeit és a jogtudomány külföldi művelői munkásságának eredményeit is felölelő jogi műveltségét bizonyítja, hogy kriminológusi munkássága mellett megkerülhetetlen mindaz, amit alkotmánybíróként, illetve alkotmány és büntetőjog összefüggéséről az utóbbi húsz évben alkotott. Különböző okokból tevékenységének ezt a területét nem kívánom értékelni. Két megjegyzésem azonban lenne. Az egyik: aki, még nem olvasta, javaslom, olvassa el az ünnepelt Alkotmány és büntetőjog c., 1999. február 16-án a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló előadásnak szövegét. Ebből megérthető, hogy jutott el, milyen gondolati lépcsőkön át jutott el Szabó András az alkotmányos büntetőjog fogalmához. Engedjék meg, hogy a székfoglaló számomra - a stílus szempontjából is - legfigyelemreméltóbb megállapítását idézzem. Ez így hangzik:
"A mértéktartás a büntetőjog civilizálásának és humanizálásának alapelve. Olvasom a Magyar Tudományban - írja Szabó András - a fizikusok, kémikusok magával ragadó okfejtését, hogy a szép esztétikainak mondott kategóriája hogyan is szemlélhető a fizikai modellekben, a kémiai folyamatok leképezésében. A büntetőjog szépségkategóriája a mértéktartásban, az arányosság mértékszabásában szemlélhető. Ami egyúttal erkölcsi erény is, mint azt Arisztotelész Nikhomakhoszi etikájában olvashatjuk."
A másik megjegyzésem pedig, hogy az "alkotmányos büntetőjog" kategóriájának értelmezése, az ezzel kapcsolatos viták során nemcsak az Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseit, hanem Szabó Andrásnak a fogalom hazai "szülőatyjának" értelmezését is érdemes figyelembe venni. Megfogalmazása szerint az "alkotmányos büntetőjog": " ...lényegét tekintve értékelési formula arra, hogyan végezze az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság, ha alkotmányjogi és büntetőjogi norma ütközik egymással. Az alkotmányos értékek és a büntetőjog általános elvei alapján mondhatjuk azt, hogy egy büntetőjogi norma alkotmányos vagy alkotmányellenes." (2005)
Az eddigi szakmai életút főbb területeinek felvillantása nem lenne teljes, ha nem szólnék Szabó András oktatói tevékenységéről, a tanítványokról. Sajátosan alakult az ünnepelt oktatói tevékenysége. Annak ellenére, hogy kriminológiánk 1956 utáni újjászületése után az első, kísérleti egyetemi kurzust Szabó András tartotta 1963-ban a szegedi Jogi Karon, kiszorult az egyetemi oktatásból gyakorlatilag egészen az 1990-es évekig. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének abból a korszakból is olyanok, akik a tanítványának tekintik magukat, pontosabban: tekintjük magunkat. Szabó András művein túl sokat tanultunk azokból a beszélgetésekből, amelyek helyszíne András dolgozószobája volt az Országház utcában, az Akadémia Jogtudományi Intézetében. Ennek az intézeti "önképzőkörnek" a jelentőségéről szépen ír Gönczöl Katalin a Szabó András 70. születésnapjára készült kötet bevezető tanulmányában. Ami a magam látogatásaival kapcsolatosan számomra eleven élő emlék: az "Édesem" megszólítás után, az esetek többségében cseppet sem édesnek hangzó kritikai értékelés az előzetesen megküldött írásomról, aktuális kutatási tervemről, majd barátságos biztatás az adott munka folytatására. És a látogatások után valahogy jobban érezte az ember, hogy a megvitatott kérdésben mi a lényeges és mi a lényegtelen, esetleg tévút.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
