Tisztelt Alkotmánybíróság!
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. §-ának (6) bekezdésében foglak jogkörömnél fogva indítványozom,
hogy az Alkotmánybírósága az Abtv. 1. §-ának g) pontja és 51. §-ának (1) bekezdése alapján - absztrakt alkotmányértelmezés keretében - értelmezze az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogot az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való alapjog, továbbá az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében deklarált jó hírnévhez való jog összefüggésében, figyelemmel arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatától kezdve (ABH 1990., 42.) az embert méltósághoz való jogot mint "általános személyiségi jogot" fogja fel. E felfogás szerint az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden, esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Így a szabad véleménynyilvánításhoz való jog az Alkotmánybíróság által értelmezett "általános személyiségi joggal" és annak egyes részjogosítványaival is összeütközésbe kerülhet.
Az értelmezés során az Alkotmánybíróság a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, továbbá az emberi méltóság és a jó hírnév, valamint az "általános személyiségi jog" alkotmányos oltalmát egymásra tekintettel értékelje és ennek során állapítsa meg, hogy
- e jogok összeütközése esetén az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való jogok, továbbá az "általános személyiségi jog" alkotmányosan mennyiben lehetnek a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai, azaz az Alkotmánybíróság a szabadságjog milyen súlyú korlátozását tartja ebben az összefüggésben alkotmányosan indokoltnak,
- a demokrácia értékei mellett elkötelezett "közösségek méltóságának" védelme a véleménynyilvánítási szabadságnak milyen súlyú alkotmányos korlátja lehet, azaz "az emberek bizonyos közösségei", "az emberek meghatározott csoportjai" védelme érdekében törvény vagy a bíróság - nem büntetőjogi eszközökkel - korlátozhatja-e alkotmányosan a véleménynyilvánítás szabadságát,
- alkotmányosan mennyiben tágabbak a szabad véleménynyilvánítás halárai a hatósággal, bírósággal, hivatalos személlyel, azaz a közhatalom gyakorlóival szemben,
- a közhatalmat gyakorló intézmények és hivatalos személyek alkotmányos alapjogainak védelme érdekében a szükségtelen és aránytalan büntetőjogi eszközökön kívül egyéb - közigazgatási, polgári jogi - eszközökkel és szankciókkal korlátozhatja-e törvény vagy a bíróság a szabad véleménynyilvánításhoz való alapjogot, azaz a közhatalmat gyakorlók és a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának a védelme céljából a véleménynyilvánítás szabadsága alávethető-e nem büntetőjogi korlátozásoknak és szankcióknak,
- a véleménynyilvánítás szabadsága, továbbá az emberi méltósághoz való és a jó hírnév védelméhez való jogok, illetve az "általános személyiségi jog" ütközésekor alkotmányosan értelmezhető-e a véleménynyilvánítás szabadságával való visszaélés, és ha igen, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősítéssel korlátozhatja-e törvény vagy a bíróság az alapjog gyakorlását,
- alkotmányosan korlátozható-e a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog oly módon, hogy a "közösség méltóságának" védelme érdekében a magát a közösséghez tartozónak valló személy egyéni jogérvényesítésének lehetőségét törvény vagy a bíróság elismerje, illetőleg elfogadja.
Az Alkotmánybíróság a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatában (ABH 1990., 157-138.) rámutatott arra, hogy alkotmányértelmezésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha az indítvány
- arra jogosuktól származik,
- nem általánosságban, hanem valamely konkrét alkotmányjogi probléma aspektusából kezdeményezi az Alkotmány ugyancsak konkrétan megjelölt rendelkezésének értelmezését,
- az adott alkotmányjogi probléma közvetlenül - más jogszabály közbejötte nélkül - levezethető az Alkotmányból.
A határozatban a bíróság azt is kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési hatáskörét megszorítóan kell értelmezni.
Indítványtételi jogosultságomat az Abtv. fentiekben hivatkozott rendelkezései megalapozzák.
- 94/95 -
A konkrét alkotmányjogi probléma meglétét abban az összefüggésben látom, hogy az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alkotmányos alapjogot, annak tartalmát, alkotmányos értékét és gyakorolhatóságának korlátait már több esetben vizsgálta és értelmezte ugyan, de minden esetben egy büntető törvényi rendelkezés vagy javaslat relációjában, ugyanakkor - egyes utalásoktól eltekintve - kifejezetten nem értelmezte a véleménynyilvánításhoz való jogot az emberi méltósághoz, az "általános személyiségi joghoz" és a jő hírnév védelméhez fűződő alapjogok viszonylatában. Márpedig az Alkotmánybíróság a 36/1992. (VI. 10.) AB határozatában (ABH1992., 210-211.) rámutatott arra, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseinek értelme újabb és újabb értelmezések során bontakozik ki, így az Alkotmánybíróság az egyes értelmezésekből kialakuló tételeket - mint például az alapjog-korlátozás határait - alkalmazásuk során tovább értelmezi és formálja. Vagyis "nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság a már értelmezett alkotmányi rendelkezés további részkérdéseiben további önálló, elvont alkotmányértelmezési határozattal állást foglaljon." (ABH 1992., 210.)
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogot a büntetőjogi normák felülvizsgálata során elemezte és értelmezte, azonban mindeddig még nem értelmezte együttesen és teljes körűen az emberi méltósághoz, az "általános személyiségi joghoz" való alapvető joggal, illetőleg az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében oltalmazott jó hírnévhez való joggal összefüggésben.
Álláspontom szerint az együttes, koherens és összefüggő vizsgálatot és értelmezést a következő szempontok különösen indokolják:
- az alapjogi korlátozás "szükségesség és arányosság" tesztjét ki nem álló büntetőjogi normák és törvényjavaslatok alkotmányossági vizsgálata során született alkotmánybírósági határozatok nyomán mind a közfelfogásban, mind a sajtóban, mind pedig a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatában olyan felfogás alakult ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága szinte korlátozhatatlan és szinte minden más alapjog fölött áll,
- e felfogás és jogalkalmazás folytán legtöbbször jogvédelem nélkül maradt a különböző nemzeti, faji, etnikai és vallási "közösségek méltósága",
- mérhetetlenül elszaporodtak az egész társadalomban, de különösen a médiában és a sajtóban e közösségeket, a közhatalom gyakorlóit, a bíróságokat stb. durván sértő, gyalázkodó, tekintélyüket és méltóságukat aláásni szándékozó, pártatlanságukat támadó kijelentések és megnyilvánulások, és ezek is mind szankcionálatlanok maradtak,
- egyre több nemzeti, faji, etnikai, vallási közösség, társadalmi szervezet, közhatalmi szerv követeli a társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme érdekében a becsületsértő, becsmérlő, gyalázkodó, az emberi méltóságot és a "közösségek méltóságát" súlyosan sértő, a hatóságokat, közhivatalokat, bíróságokat kifejezetten rágalmazó véleménynyilvánítások és sajtómegnyílvánulások szankcionálását a jognak a büntetőjog eszközein kívül eső szankciórendszerével,
- mind gyakoribbak azok az egyéni, sőt ma már felelős politikusi kezdeményezések és javaslatok, hogy a "közösség méltóságának" védelme érdekében azok az egyének is, akik a közösséghez tartozónak vallják magukat, felléphessenek a véleménynyilvánítás szabadságával való visszaélés ellen.
Úgy vélem, hogy mindezek a szempontok megalapozzák azt a konkrét alkotmányjogi problémát, hogy az Alkotmánybíróság egymásra tekintettel értékelje az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében foglalt, továbbá az 54. §-ának (1) bekezdésében és 59. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az indítványban felvetett alkotmányjogi probléma, ti. az, hogy az Alkotmánybíróság értelmezze a vonatkozó alapjogok összeütközése esetén az alapjog gyakorolhatóságának a korlátait, vagyis az, hogy a külső korlátok milyen súllyal esnek latba a szabadságjog gyakorol hatósága körében, álláspontom szerint közvetlenül az Alkotmányból levezethető alkotmányossági probléma, amely más jogszabály közbejötte nélkül, közvetlenül az Alkotmány alapján értékelhető.
A kifejtettekre figyelemmel indítványom megfelel a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatban foglalt eljárásjogi követelményeknek, ezért kérem, hogy az Alkotmánybíróság azt érdemben vizsgálja meg és bírálja el.
Az Alkotmánybíróság a 21/1996. (V. 17.) AB határozatában (ABH 1996., 76.) kifejtette, hogy ha "két különböző típusú alapjog" egymással ütközik, sajátosságaik nem hagyhatók figyelmen kívül.
Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozata (a továbbiakban: Abh1.) (ABH 1992., 167, 180.) szerint az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében biztosított véleményszabadság a kommunikációs jogok anyajoga, amely egyrészt az egyén önkifejezését, illetve személyisége szabad kibontakoztatását teszi lehetővé, másrészt az egyénnek a társadalmi és politikai folyamatokban való tevékeny és megalapozott
- 95/96 -
részvételét biztosítja. A szabad véleménynyilvánításhoz való jognak kitüntetett szerepe van, és ez azzal jár, hogy e jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot: korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A határozat azonban rámutat arra is, hogy a véleményszabadsággal kapcsolatos nemzetközi emberi jogi dokumentumok és az Alkotmány 61. §-a is bizonyos esetekben lehetővé teszik e jog korlátozását.
Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában (ABH 1991., 297, 313.) fejtette ki álláspontját az emberi méltóságról. Bár e határozatban az élethez és az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen jogról együttesen volt szó, az emberi méltóság tekintetében a határozat érvelése önmagában is irányadó. A határozat szerint az emberi méltóság minden ember veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető joga, amely korlátozhatatlan. Ugyanakkor a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában (ABH 1990., 42.) már rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy az emberi méltósághoz való jog "anyajog", a személyiség szabad kibontakozásához fűződő "általános személyiségi jog", amelyből minden további személyhez fűződő jog is származik. A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) (ABH 1994., 229-230.) pedig az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében oltalmazott jó hírnévhez való jogot a személy társadalmi értékelésére vonatkozó alapjognak minősítette, egyúttal kimondta azt is, hogy az emberi méltósághoz való jog anyajogából eredő becsület is alapjogi védelem alatt áll.
A véleménynyilvánítás büntetőjogi szabállyal történő korlátozása tekintetében alaptételeket megfogalmazó Abh1. az Alkotmány alapján kifejtette, hogy nem alkotmányellenes az alapjog törvénnyel történő korlátozása, ha másik alapjog védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el, és a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan. Az Alkotmánybíróság az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatát is elemezte az Abh2.-ben, és határozatában erre is figyelemmel hangsúlyozta, hogy az alapjog korlátozásának alkotmányossága akkor ismerhető el, ha a korlátozás más alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében szükséges, és a korlátozás megfelel az arányosság követelményének. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az európai demokratikus országok joggyakorlatának trendje egyértelműen a büntetőjogi eszközök háttérbe szorulása és a véleménynyilvánítási szabadság felértékelődése irányába mutat ugyan, a becsületvédelem jogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében mégis korlátozzák,
E határozatában az Alkotmánybíróság azonban a véleménynyilvánításhoz való jogot az emberi méltóság, továbbá a becsület és a jó hírnév alkotmányos jogát egymásra tekintettel - konkrét alkotmányjogi összefüggésben - nem értékelte, mindössze annyit mondott ki, hogy az emberi méltóság, a becsület és a jó hírnév védelme a szabadságjog gyakorlásának külső korlátja lehet (ABH 1994., 231.).
Álláspontom szerint értelmezésre szorul, hogy az Alkotmánybíróság az említett alapjogi összefüggésben a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak milyen súlyú korlátozását tartja alkotmányosan indokoltnak, vagyis a vonatkozó alapjogi kontextusban hol vannak a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan meghúzható külső korlátai.
Az Alkotmánybíróság már az Abh1.-ben kimondta, hogy a közösségek méltóságának védelme a véleménynyilvánítás alkotmányos korlátja lehet (ABH 1992., 181.). A határozat, azonban nem mutatott irányt a különösen védett alapjog korlátozhatóságának alkotmányos feltételeiről, a korlátozás alkotmányos határairól, A közösség méltóságának alkotmányos védelmét részletesebben tárgyalja a 14/2000. (V. 12.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.) (ABH 2000., 83.). A határozat szerint az alkotmányos értékekkel összeegyeztethetetlen véleménynyilvánítást az Alkotmány 61. §-a nem védi, a közösségek méltóságát sértő, a köznyugalmat súlyosan veszélyeztető magatartás védelemre érdemesebb (ABH 2000., 98-99.). Az Alkotmánybíróság a 33/1998 (VI. 25.) AB határozatában (ABH 1998, 256.) azt is megállapította, hogy az "önkormányzatok képviselő-testületeinek méltósága" is alkotmányos korlátja lehet a véleménynyilvánítás szabadságának. Az Alkotmánybíróságnak az Abh3.-ban kifejtett álláspontja szerint a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek védelmét az Alkotmánynak az emberek egyelőségére és az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való alapvető jogra vonatkozó rendelkezések alapozzák meg, A határozat részletesen kifejti, hogy a közösségek méltósága és az emberek meghatározott csoportjai hatékony alkotmányossági védelemre érdemesek, akár a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása útján is. Az Abh3. határozottan utal arra, hogy a csoporthoz tartozók becsületét, méltóságát az ezt fenyegető veszély ellen védeni kell.
Álláspontom szerint értelmezésre szorul azonban, hogy a közösségek méltóságát sértő véleménynyilvánításnak és a szabad véleménynyilvánításnak hol vonhatók meg az alkotmányos határai, a közösségek méltóságát
- 96/97 -
sértő véleménynyilvánítás szankcionálható-e a jog különböző - nem büntetőjogi - eszközeivel.
Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben elvi éllel mutatott rá arra, hogy a kritika megengedhetőségének határai tágabbak a kormányzat, a közhivatalok esetében, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében. Kifejtette, hogy a véleménynyilvánítási és sajtószabadság alkotmányos értékéből következik, hogy e szabadság különleges védelmet követel akkor, amikor a közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. "A közhatalom gyakorlásában részt vevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek." A leghatározottabban leszögezte, hogy "a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében." (ABH 1994., 229-230.) Kimondta azt is, hogy a társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg. (ABH 1994., 231.).
Az Alkotmánybíróság ezt a korábbi években kialakított álláspontját a 18/2004. (V. 25.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh4.) (ABH 2004., 303.) kifejezetten fenntartotta, és megismételte azt az álláspontját, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága keretében még a szélsőséges megnyilvánulások sem kriminalizálhatók.
Az Abh2.-ben azonban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a hatóság, illetve a hivatalos személy becsületének, tisztességének védelme a közhatalmi működés tekintélyének védelmét szolgálja, a működéshez szükséges bizalmat oltalmazza. A rágalmazás és becsületsértés, gyalázkodás nem csupán a hatóság becsületéi, illetve a hivatalos személy becsületét és emberi méltóságát sérti, hanem a közhatalmi feladatok ellátásának, a hatóság működésének törvényes rendjét is sérti és veszélyezteti. (ABH 1994., 226.).
Az Abh4, ugyanakkor idézi azokat az emberi jogi dokumentumokat, amelyek bizonyos esetekben lehetővé teszik a véleményszabadság korlátozását. E körben elegendő talán egyedül az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkére utalni, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága olyan korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban - egyebek között - mások jó hírneve vagy jogai védelme, továbbá "a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából".
Az Abh4. ezeknek a nemzetközi dokumentumoknak a figyelembevételével együtt határozottan leszögezi, hogy a gyalázkodó, becsmérlő, megalázó típusú véleményközlés is az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének védelme alatt áll. A határozat azonban rámutat arra is, hogy a büntetőjogon kívüli más felelősségi formák, így a szabálysértési vagy polgári jogi felelősségi rendszerek eszközei, az ezekkel az eszközökkel történő felelősségre vonás a szélsőséges nézetekkel szemben elegendő és hatékony védelmet szolgálnak (ABH 2004., 318-319.).
Közismert tény, hogy különösen az utóbbi időben mind a print, mind az elektronikus sajtóban erőteljesen elszaporodott az egyes konkrét ügyekben folytatott igazságszolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban a nyomozó hatóságot vagy az ügyészségei és a bíróságot becsmérlő, sértő, lealacsonyító kifejezések használata, amely becsmérlő, megalázó és gyalázkodó megnyilvánulások jelentősen gyengítik az igazságszolgáltatás irányában megnyilvánuló közbizalmat. Mind az Abh1., mind pedig az Abh4. az Alkotmánybíróságnak csak azt az álláspontját fejti ki, hogy a szélsőséges megnyilvánulások esetén az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével összhangban milyen esetekben alkalmazható büntetőjogi szankció, Álláspontom szerint ezért további alkotmányértelmezésre és alkotmánymagyarázatra szorul az a kérdés, hogy általában a közhatalom, a bíróságok és általában a közszereplők emberi méltóságának, tekintélyének, becsületének és pártatlanságának védelme, oltalmazása érdekében nem büntetőjogi büntetéstartalmú törvénnyel vagy bírósági ítélettel korlátozható és szankcionálható-e a véleménynyilvánítás szabadsága az előítéletekkel teli, gyűlölködő, megvető, rágalmazó és megalázó kifejezésekkel, kijelentésekkel szemben.
Egyre több nemzeti, etnikai, faji és vallási közösség, civil szervezet sérelmezi, hogy az Alkotmánybíróság határozatai és az azok nyomán kialakuló bírói gyakorlat alapul szolgál ahhoz, hogy egyesek a véleménynyilvánításhoz való jogot visszaélésszerűen gyakorolják. Jogalkotói, alkotmánybírósági eljárást kezdeményeznek egyebek között a Magyarországi Zsidó Hírközségek Szövetsége a rasszista, antiszemita és más fajgyűlölő megnyilvánulások visszaszorítása érdeké-
- 97/98 -
ben, a Raoul Wallenberg Egyesület a Mohamed-karikatúráknak az iszlám világban való sérelemokozásával kapcsolatban, az igazságügyi államtitkár annak érdekében, hogy személyhez fűződő jogsértés miatt a közösség méltóságát sértő véleménynyilvánítás ellen felléphessen az az egyén is, aki a közösséghez tartozónak vallja magát,
Az Abh4.-hen az Alkotmánybíróság hivatkozik arra, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió egyes intézményei által kibocsátott dokumentumok is különös figyelmet fordítanak a rasszizmus és a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlása szerint: "a nemzeti jogrendszernek és gyakorlatnak lehetővé kell tenni azt, hogy a bíróságok figyelembe vegyék, hogy a gyűlöletbeszéd egyes eseteiben olyan sértő lehet az egyénekre vagy a csoportokra nézve, hogy ezért nem élvezi az Emberi jogok európai egyezményének 10. cikke által egyéb véleménynyilvánítási formáknak biztosított védelmet" (ABH 2004., 306-307.), Ugyanakkor a magyar bíróságok - és ez a publikált bírósági határozatok alapján nyomon követhető - az Alkotmánybíróságnak azokra a határozataira hivatkozva, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságának büntetőjogi korlátozását alkotmányosan megengedhetetlennek tartották, szabad utat engednek és szankcionálatlanul hagyják azokat a megnyilatkozásokat is, amelyek nem vitásan a véleménynyilvánításhoz való jog visszaélésszerű gyakorlásának minősülnek.
A kifejtettekre figyelemmel álláspontom szerint az Alkotmánybíróság absztrakt alkotmány értelmezésére szorul annak kifejtése, hogy a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlása alkotmányosan minősíthető-e joggal való visszaélésnek, hogy bűntetőjogi korlátozás helyett más felelősségi formákkal, így például a polgári jogi felelősségi rendszerek eszközeivel törvény vagy bíróság szankcionálhatja-e a szabad véleménynyilvánítást, ha annak gyakorlása joggal való visszaélésnek minősül.
A hatályos jog alapján, amennyiben a sértett személye megállapítható, becsületének, jó hírnevének védelme érdekében a jogaiban sértett - legyen a becsmérlés oka bármely csoporthoz tartozása vagy egyéb más tulajdonsága, személyes adottsága - a polgári jog és bizonyos körben a büntetőjog már meglevő eszközeivel élhet, rágalmazás vagy becsületsértés, illetőleg személyhez fűződő jogsértés miatt kezdeményezhet eljárást, A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a személyhez fűződő jogok csak személyesen érvényesíthetők, és a következetes bírósági gyakorlat szerint a bíróságok a valamely közösséget érintő lealacsonyító kifejezések közlése esetén - ha azok nem a konkrét személy ellen irányulnak - a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt elutasítják a személyiségi jogi keresetet. Az állandó bírói gyakorlat alapján a rágalmazás is csak abban az esetben állapítható meg, ha annak sértettje konkrétan felismerhető, személyileg meghatározható.
Az Abh4.-gyel elbírált büntetőjogi tényállás azt a törvényhozói szándékot fejezte ki, hogy abban az esetben, ha a sértettek személye nem állapítható meg, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatti becsmérlés esetében az emberi méltósághoz való jog sérelme önmagában megalapozza a büntetőeljárás hivatalbóli megindítását. Vagyis a törvény abban az esetben is biztosította volna a személyiségi jogsérelem orvoslását, ha az az egyént valamely csoporthoz, közösséghez tartozása miatt érte és a sérelmet szenvedett személyében nem azonosítható.
Az Alkotmánybíróság az Abh4-ben - amelyben e törvényhozó: szándékot és a büntetőjogi védelmet nem fogadta el alkotmányosnak - rámutatott arra, hogy a jogalkotónak figyelemmel kellett volna lennie az Abh1-ben foglalt arra a megállapításra, amely szerint "a gyalázkodásra bírálat kell, hogy feleljen, E folyamatba tartozik az is, hogy számolni kelljen magas kártérítésekkel." Az Abh1. kifejezetten kimondja még azt is, hogy "a közösségek méltóságának hatékony védelmére más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas" (ABH 1993. 167, 181.).
Az igazságügyi kormányzat tévesnek ítéli azt a következetes bírói gyakorlatot, amely nem teszi lehetővé az egyéni igényérvényesítés lehetőségét a közösség méltóságának védelme érdekében. Ezen a szabályozáson a készülő új Polgári Törvénykönyv - amelynek személyek jogáról szóló II. Könyve már publikus és az Igazságügyi Minisztérium honlapján elérhető - sem kíván változtatni.
Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezésére tartozik, hogy a közösségek méltóságának védelme érdekében alkotmányosan korlátozhatja-e a véleménynyilvánítás szabadságát a törvényhozó vagy a bíróság oly módon, hogy mint egy populáris akció formájában lehetőséget ad az egyén számára a közösség érdekében való és a szabadságjog gyakorlásának módjával szembeni fellépésre.
Kérem indítványom érdemi elbírálását.
Budapest, 2006. június
Tisztelettel: Dr. Lomnici Zoltán ■
JEGYZETEK
* A Legfelsőbb Bíróság elnökének indítványát betűhíven közöljük.
Visszaugrás
