A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Bűnügyi Tudományok Intézete 2019. május 15-én workshopot szervezett "Az új büntetőeljárási törvény első éve az elmélet és a gyakorlat tükrében" címmel. A Kar oktatói által folytatott közös diskurzus az új büntetőeljárási törvény elmúlt egy évének tapasztalatait részint az elmélet oldaláról, az oktatók, kutatók szemszögéből, részint pedig az egyes jogászi hivatásrendek képviselőinek nézőpontjából igyekezett értékelni.
A workshopot Szomora Zsolt egyetemi tanár, dékánhelyettes nyitotta meg, aki a tematikát méltatva megállapította, hogy az elméleti témájú előadások keretbe és egységbe foglalják a joggyakorlatban felvetődött problémák megoldásával foglalkozó előadásokat.
1. Felvezető előadásában Fantoly Zsanett egyetemi tanár az új büntetőeljárási törvény keletkezésével kapcsolatban ismertette azokat az elveket, garanciákat és jogalkotási célkitűzéseket, amelyek megvalósítása társadalmi és szakmai elvárásként jelentkezett a kodifikációs tevékenység során. Arra a kérdésre, hogy miért volt szükség új eljárási törvényre, illetve beszélhetünk-e kodifikációs kényszerhelyzetről, az előadó különböző igényeket nevesített, így például a büntető igazságszolgáltatás hatékony működésével kapcsolatos elvárást, a garanciák feltétlen érvényesülését biztosító tisztességes eljárás kívánalmát, az objektív igazság kiderítésének szem előtt tartását, illetve az időszerűség és a pergazdaságosság követelményét. Felvázolta, hogy a korábbi Be. széttöredezetté vált: elfogadása óta 89 törvény és 15 AB-határozat érintette, ezáltal mintegy 2000 helyen változtatták meg az eredeti szövegét. Számos jogintézmény (például az óvadék, a távoltartás, a tárgyalásról lemondás, a kiemelt jelentőségű ügyek) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a gyakorlatban nem vagy csak elvétve nyert alkalmazást.[1] Az előadó szerint általánosan kijelenthető, hogy nem csupán hangsúlyeltolódás, hanem komplex szemléletváltozás következett be a büntető igazságszolgáltatás területén, amelynek sarokpontjait az új büntetőeljárási törvény szabályozási elveiről szóló és 2015 februárjában a kormány által elfogadott dokumentum is megjelölte.[2]
Az előadó ezt követően 14 pontban vázolta fel a törvény azon nóvumait, amelyek jelentős változásokat hoztak a korábbi jogszabály rendelkezéseihez képest. Szólt a sértettek és a különleges bánásmódot igénylő személyek jogérvényesítésének támogatásáról: az e körben megváltozott fogalmakról, kiszélesedett jogosultságokról és felépített új intézkedési rendszerről. A funkciómegosztás következetesebb érvényesítése kapcsán összevetette a valósághű tényállás tisztázása körül kialakult álláspontokat. A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés új rendszerét ismertetve definiálta a leplezett eszközöket és elhelyezte az előkészítő eljárást a büntetőeljárás megváltozott rendszerében. E körben foglalkozott a gyanúfogalom alakulásával. A telekommunikációs eszközök igénybevételének kibővítése kapcsán példákat hozott az alkalmazás kiszélesedett területeire. Ismertette a kényszerintézkedések szabályozásának új rendszerét, e körben üdvözölte a letartóztatás ultima ratióként történő szabályozását. Felvázolta az új osztott nyomozási modellt, ismertette a nyomozó hatóság és az ügyészség feladatait, kapcsolatrendszerét a felderítés és a vizsgálat során. Kiemelte az előrehozott ügyészi döntési felelősséget,
- 373/374 -
az ügyészség opportunitási lehetőségeinek kiszélesítését. Táblázattal szemléltette a terhelti együttműködés két típusát, szólt az egyes együttműködési formák előfordulásáról, alkalmazási gyakoriságáról. A bírósági eljárás egyszerűsítése kapcsán összehasonlította az előkészítő ülés jelenlegi szerepét a korábbi törvényben szabályozott, jóval csekélyebb jelentőségű jogintézményével és hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint várhatóan néhány éven belül az előkészítő ülés lesz az általános eljárási forma a büntetőeljárás bírósági szakaszában. A jogorvoslati rendszer reformja kapcsán kiemelte a korlátozott fellebbezés és az ennek következményeként megjelenő korlátozott felülbírálat fontosságát. Részletesen megvizsgálta a külön eljárások új szabályozási rendszerét és vázolta azokat az újításokat, amelyek a külön eljárások rendszerében jelentős változásokat hoztak a korábbi törvény szabályozásához képest. Végül érintette a különleges eljárások mellett a kártalanítás új, osztott rendszerét is.
2. Urbán Zoltán c. egyetemi docens előadásában három témát érintett.
2.1. A nyomozás felderítési és vizsgálati szakaszra bontása körében kiemelte, hogy a megosztás a nyomozó hatóság és az ügyészség kapcsolatát új alapokra helyezi. A felderítési szakaszban az új Be. fellazította az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolatát, tekintettel arra, hogy csak hathavonta szükséges az ügyészség részére beszámolni a nyomozás állásáról. A vizsgálati szakaszban viszont az ügyészség a büntetőeljárás irányítója, és az eljárási cselekmények végrehajtására közvetlen utasításokat ad, illetve adhat. Az eddigi tapasztalatok szerint a nyomozást nem gyorsította, hogy azt az ügyészség irányítja közvetlenül a vizsgálati szakaszban. A nyomozó hatóság befejezési javaslattal a büntetőügyet csak akkor terjesztheti elő az ügyészség részére, amennyiben azt előzetesen az ügyészség jóváhagyja és újabb feladatot nem határoz meg. Az ügyiratok többszöri bemutatása, újabb feladat-meghatározások a nyomozások elhúzódását eredményezhetik. Az ügyészségek részéről a teljes körű, illetve esetenként a túlbizonyítás igénye figyelhető meg, mely az előadó szerint azon alapul, hogy bár az új Be. rendelkezései szerint a vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása továbbra is a vádlót terheli, azonban a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot főszabály szerint csak indítvány alapján szerez(het) be. Indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.
2.2. A védelemhez való jog biztosítása körében az előadó jelezte, hogy a védőkijelölés viszonylagos azonnaliságán túl a kijelölt védők tényleges elérhetőségét a rendszer nem biztosítja, annak ellenére, hogy a jogszabály ezt előírja. A korábbi nehézségek továbbra is megfigyelhetők, azaz védő részvételét igénylő eljárási cselekmény végrehajtásához, amikor annak elvégzése nem mellőzhető (hétvégén, munkaidőn kívüli, illetve éjszakai időpontban, de sok esetben, hivatali időben is), az esetek jelentős részében a kijelölt védő rövid úton történő értesítése nem lehetséges. Az eljáró szerv helyettes védő kirendeléséről kénytelen határozni, ennek során viszont figyelembe kell venni a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Kormányrendelet 140. § (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint a védői részvétellel érintett eljárási cselekmény a helyettes védő jelenléte nélkül nem végezhető el. Tettenéréses eljárásokban ez jelentős érdeksérelmet okoz a bizonyítás szempontjából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
