A nemdohányzók védelme érdekében tett kormányzati intézkedések egyrészről jelentős eredményeket értek el a dohányzás visszaszorításában, másrészről a szórakozóhelyek üzemeltetői és a korlátozásokat elrendelő jegyzők számára újabb problémakört generáltak. Taktikázás - ellentaktikázás, lehetséges megoldások a lakók megvédése és az üzletek életben maradása érdekében.
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 9. § (4) bekezdése és a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 27. §-a meghatározza a jogszabályoknak nem megfelelő kereskedelmi tevékenység esetén a jegyző által alkalmazható jogkövetkezményeket.
Ezek sorából kiemelést érdemel az üzlet éjszakai nyitva tartásának korlátozására vonatkozó lehetőség[1], amely jogkövetkezmény alkalmazásának azonban két együttes feltétele van.
Egyrészt a kereskedő tevékenységének a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű környezeti zajjal kell járnia, másrészt az intézkedésnek az üzlet környezetében, illetve a kereskedelmi tevékenység hatókörében lakók egészséges életkörülményekhez és pihenéshez való jogát kell biztosítani, vagyis az üzlet környezetében élő lakók hiányában e jogkövetkezmény nem alkalmazható.
Nem igényel különösebb indokolást, hogy az éjszaka is kereskedelemi tevékenységet folytatók számára az alkalmazható jogkövetkezmények közül - a bezáratást követően - ez minősül a legsúlyosabbnak.
Mondani sem kell, hogy az éjszakai kereskedelemi tevékenységet folytatók alatt a különböző szórakozóhelyeket kell érteni, hiszen egy non-stop kisbolt tekintetében veszélyes mértékű környezeti zaj okozására kisebb esély van.
A Kertv. az éjszakai nyitva tartás mellett további két jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét is megengedi veszélyes mértékű környezeti zaj esetén.
Az egyik a vendéglátó üzletben a vendégek szórakoztatására nyújtott szolgáltatás, tevékenység (különösen: zenegépek, zeneszolgáltatás, TV alkalmazása, élőzene szolgáltatás) korlátozásának, megtiltásának lehetősége[2], míg a másik a hirdetés vagy figyelemfelhívás céljára szolgáló hanghatást okozó eszköz (pl. homlokzati hangfalak) használatának korlátozása, megtiltása[3].
Véleményem, s eddigi tapasztalataim szerint ezen utóbbi kettő jogkövetkezmény alkalmazására egyfelől jelentősen kevesebb alkalommal kerül(het) sor, másfelől a kereskedő számára sem olyan fájó, mint a nyitva tartás korlátozás, hiszen tovább is nyitva lehet (azaz keletkezik bevétele), csupán egyes, járulékos szolgáltatásokról kell lemondania, de egy jól bejáratott vendégkör esetén ez igazából nem jelent problémát.
Ráadásul manapság a hirdetés, figyelemfelkeltés legfőbb módja - fizikálisan - elsősorban a vizualitás, hiszen az nagyobb távolságról is észlelhető, semmint a hanghatások, melyek hatóköre jóval korlátozottabb.
Jogos kérdésként merülhet fel, hogy mivel veszélyes mértékű környezeti zajt "legegyszerűbben" veszélyes mértékű zaj okozására alkalmas berendezésekkel lehet előidézni, ami alapján a jegyző csak akkor alkalmazza a Kertv. 9. § (4) bekezdés c) pont ca) alpontját, vagyis a nyitva tartás korlátozását, ha a többi két lehetőség vagy nem alkalmazható, vagy előre láthatóan nem fogja meghozni a kívánt eredményt!?
A válasz elméletben helyeslő lenne, azonban a valóság erre rácáfol, melynek okát egy önmagában támogatandó jogalkotói törekvésben kell keresnünk.
A fenti homályos utalás alatt a dohányzás visszaszorítása, s a nemdohányzók egészségének védelmére vonatkozó törekvésre kell gondolni.
Vitán felüli kérdésnek tartom, hogy a dohányzás egészségtelen tevékenység[4], mi sem igazolja ezt jobban, mint egy szál cigaretta összetétele. S mint számos tevékenységnek, ennek is van "hatásterülete", vagyis az ott tartózkodókra szintén hatással van.
Ezen megállapításhoz képest már más kérdés - s ebben keresendő a vita alapja a dohánygyártók és a dohányzás ellenzői között -, hogy ennek pontosan mekkora hatása is van.
A fentieket annak ellenére szükségesnek tartom leszögezni, hogy jelen cikknek nem tárgya a dohányzás hatásainak vizsgálata, vagy azokkal kapcsolatos elemzés elvégzése, azonban e kérdés mégsem mellőzhető a téma tekintetében.
Ugyanis az ilyen hatások épp aktív magatartást követelnek az államtól, nem tanúsíthat passzivitást. Ezen aktív magatartási kényszer alapja nem máshol, mint Magyarország Alaptörvényében keresendő, ami számos e témát érintő alapjogot deklarál, s ezáltal nem egyszer - igaz indirekt módon - aktív magatartást ír elő az állam számára.
Gondoljunk csak a XVI. cikk (1) bekezdésére, miszerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, vagy a XX. cikk (1) bekezdésére, aminek értelmében mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
A Kormány és az Országgyűlés a fenti kötelezettségének kívánt eleget tenni, amikor védelembe vette a nemdohányzókat, majd az előírásokat jelentősen elkezdte szigorítani.
E folyamat - témánk szempontjából - jelentős állomása 2012. január 1. napja, amikor is jelentősen módosultak a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvénnyel a dohánytermékek fogyasztásának alapvető szabályai.
- 10/11 -
A hatályba lépő módosítások tovább szigorították az addigi rendelkezéseket, s többek között a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével megtiltották a dohányzást a közforgalmú intézménynek a nyilvánosság számára nyitva álló helyiségeiben, jóllehet korábban a tilalom "csupán" az ilyen intézmények zárt légterű helyiségeire vonatkozott.
A hatályba léptetett szigorúbb rendelkezések eredményeként az egyes szórakozóhelyek üzemeltetői nem tehettek mást, mint a nemdohányzók védelméről szóló törvény előírásai alapján dohányzásra külön helyet jelöltek ki az üzleteken kívül, aminek hatására az addig üzletben dohányzók az épületen kívülre vonultak dohányozni.
E rendelkezéssel a jogalkotó kétségtelenül hozzájárult a hivatkozott törvény céljának megvalósulásához, a kívánt állapot eléréséhez, ugyanakkor újabb problémát hozott létre.
A dohányzó vendégek által éjszaka okozott zajhatás érthető módon zavarni kezdte a környékben lakókat, így az egész kérdés végül a Kertv. hivatkozott előírásai miatt a jegyzők asztalán landolt.
A sors fintorának is tekinthetnénk, hogy e lépéssel a jogalkotó éppen azon alapjogot tette ki veszélynek, amit meg kívánt védeni, hiszen bár hozzájárult a szórakozni vágyók egészségének védelméhez, ugyanakkor veszélybe sodorta ezzel a szórakozóhelyek környezetében élők ugyanezen jogát...
Jóllehet tapasztalataim elsősorban Pécs városára korlátozódnak, lévén Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának azon szervezeti egységében dolgozom, amely a kereskedelmi hatósági feladatokat is ellátja, azonban az tisztán látható, s feltételezem más városokban is hasonló tapasztalatokat gyűjthettek a jegyzők, hogy a lakossági panaszok egyértelműen eltolódtak a gépi zene felől a vendégzaj irányába, továbbá a panaszok száma is megnőtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
