A képviselőház november 18-iki határozata a sajtóban és a nyilvános gyülekezetekben a különböző vélemények egész özönét idézte fel. A nyilvános discussio során felszínre került sokféle szempont a kérdés helyes áttekintését felette megnehezíti. E mellett az ellenzéki agitatio mindenképen arra törekszik, hogy a kérdést összekuszálja, a jogi és a politikai momentumokat összezavarja, a helyzet képét elhomályosítsa és hogy ily módon önkényesen formulázhassa - politikai törekvéseinek változó kívánalmaihoz képest - subjectiv conclusióit. A politikai és jogi érvelés kusza végvidéke könnyen megtévesztheti azt is, a ki objectiv véleményt akar magának alkotni.
Ezért szükségesnek mutatkozik, hogy - a politikai vonatkozásokat ezúttal mellőzve - tárgyilagos vizsgálódás tárgyává tétessék a képviselőház házszabályainak közjogi természete, nemkülönben az, milyen jogi következményeket lehet a házszabályoktól való eltéréshez fűzni, s egyáltalában tehet-e a házszabályokban megszabott egyes formalitások mellőzése esetén törvény vagy alkotmánysértésről beszélni.
Szükséges ez annál inkább, mert újabban a jogi szakszerűség örve alatt oly tanokat kezdenek hirdetni, melyek sem a magyar közjog tételes szabályainak, sem a közjogi tudomány elméleti álláspontjainak meg nem felelnek.
Az országgyűlés ügyeinek alaki rendje részint magában a törvényben, részint a házszabályokban van megállapítva. A törvény intézkedik a képviselőház elnökének és tisztviselőinek mikénti megválasztásáról (1848: IV. t.-czikk 8. §.), rendeli, hogy az ülések nyilvánosan tartandók és szabályozza a tanácskozás nyilvánosságával kapcsolatos kérdéseket (u. o. 10-13. §.), a parlamenti kormányzat lényegéből pedig az a szabály folyik, hogy - a mint arra az 1848: IV. t.-czikk 13. §-a is utal - a határozatok a többség elvének érvényre jutásával hozatnak. Mindezek a szabályok mindenkivel szemben a cogens jog jellegével bírnak, a melytől a ház közakarattal sem térhet el.
Egyebekben az országgyűlés mindenik házára van bízva, hogy a tanácskozás és szavazás módjáról és rendjéről s általában a ház belügyéről rendszabályokat alkosson (1848:1V. t.-czikk 14. §.).
Abból, bogy a törvény ezeknek a rendszabályoknak tárgyát s nevezetesen a tanácskozás és szavazás módjára és rendjére vonatkozó rendelkezéseket kifejezetten a ház belügyének általános fogalmával jelöli meg, nagyfontosságu jogi consequentiák folynak. Az említett rendszabályok, a melyeket a gyakorlatban házszabályoknak szokás nevezni, - a törvény által szabadon hagyott részükben - az illető
- 133/134 -
ház működésének csupán intern oldalát érintik és csak statutárius jogot létesítenek a ház tagjainak egymásközti viszonyában.
A házszabályokat érintő kérdésekben a ház önálló és mondhatni souverän.
A házszabályokat a ház minden más alkotmányos tényező kizárásával állapítja meg A tanácskozás rendjének és szabadságának megóvására irányuló eszközöket a ház - a törvény által nem érintett körben - saját szükségleteinek és a czélszerüség kívánalmainak szem előtt tartásával szabadon határozza meg, és a mennyiben azt tapasztalja, hogy a fennálló házszabály a viszonyoknak többé már meg nem felel, a házszabályt megváltoztathatja. E részben a törvény csak azt az egy korlátot állítja fel, hogy a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illető rendelkezések, csak az ülésszak végén s csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után módosíthatók (1848: IV. t.-czikk 14 §.).
A ház által alkotott rendszabályok czélja első sorban a testületi lét biztosítása, a testületi szervezet életképes működéséhez megkivántató eszközök megteremtése s e végből főleg a testületi akaratnyilvánítás lehetővé tétele.
Ennek a czélnak szolgálatában a házszabályokban foglalt idevágó rendelkezések csak utasító (instructiv) jellegűek; a házszabályokhoz való alkalmazkodás a ház mindenik tagjának kötelessége, de a mennyiben egyes esetekben a testület functionálásának érdeke megköveteli, ezek a rendelkezések az alkalmazás körében a czéllal összeegyeztethető módosulást szenvedhetnek.
A fennálló házszabály alkalmazása körül felmerülő controversiákat a ház maga dönti el, a concret eset körülményeihez képest a házszabályok egyes rendelkezéseit hol kiterjesztőleg, hol megszoritólag értelmezve.
Sőt ha azt a szükség vagy a czélszerüség kívánja, egyes ügyek elintézésénél a fennálló házszabályoktól többé-kevésbbé lényeges eltéréseket határozhat el. Ennek különösen akkor lehet helye, ha a körülmények sajátos alakulása következtében a forma a lényeggel összeütközik és a lényeg feláldozása a közérdek jelentékeny sérelmével járna. Gyakori eset, hogy a ház a házszabályoknak formalitásaitól egyes kérdésekben eltekint. E részben többek közt a következő nagyobb fontosságú példák említhetők fel:
Deák Ferencz az 1868. szept. 19-én megtartott országos ülésben indítványt tett, hogy az 1868. évi költségvetés a házszabályokban megrendelt részletes (szakaszonkénti, vagy pontonkénti) tárgyalás (71. §) mellőzésével csak általános összegekben szavaztassék meg, s hogy e végből a ház mindjárt az általános budgettörvényt tárgyalja, (v. ö. 1865/8. évi országgyülés irományai VI. kötet 8. 1.). Jóllehet az akkori házszabályok szerint előbb csak az indítvány felvételére kellett volna a határnapot kitűzni s ekkor csak az iránt kellett volna határozni, vajjon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e vagy sem (35. §), a képviselőház az indítvány beadása után megtartott legközelebbi ülésben (1868. szept. 21-én) mindjárt az érdembe bocsátkozott; és többek hozzászólása után az indítványt elfogadta. Az indítványt többen érdemi okokból ellenezték, nevezetesen ahhoz ragaszkodtak, hogy a ház előtt fekvő költségvetés tételenként tárgyaltassék, de azt, hogy a háznak hatalmában áll az indítványok tárgyalásának rendes szabályától kivételesen
- 134/135 -
eltérni s egyes esetekben a fenforgó szükséget és czélszerüséget szem előtt tartva, a tanácskozás és határozathozatal keretéből a részleteket kikapcsolni, senki sem vonta kétségbe (v. ö. az 1865/8. országgyűlés naplóját X. k. 10 l.).
Ugyancsak Deák Ferencz 1868. évi szept. 24-én megtartott országos ülésben a képviselőház munkaprogrammja és napirendje tárgyában folytatott vita során felszólalva felhozta, hogy a polgári törvénykezési rendtartás javaslatának részletes tárgyalása az idő rövidségénél és a munkálat nagy terjedelménél fogva mellőztessék, s hogy a ház a főbb irányelvekre szorítkozó általános tárgyalás után en bloc határozzon a törvényjavaslat elfogadása felől. Jóllehet a házszabályok szerint (14. §) az indítvány írásban lett volna előterjesztendő, és kinyomatás s szétosztás után előbb napirendre kitűzendő: a ház ugyanabban az ülésben azonnal az indítvány érdemébe bocsátkozott s az indítványt elfogadva, a szóban forgó törvényjavaslatra nézve kivételes tanácskozási rendet állapított meg (v. ö. 1865/8. évi országgyűlés naplója X. köt. 24 1.).
A házszabályok megalkotását, módosítását vagy alkalmazását tárgyazó kérdésekben tehát a háznak teljes elhatározási szabadsága van. Az, vajjon a czélbavett intézkedés a ház egyes tagjainak ellenmondásával találkozik-e vagy sem, a dolog lényegét nem érinti. Ha a házszabályok a ház statutárius jogát és belső ügyét képezik, akkor a ház - erre vonatkozó önkormányzati jogkörében - a többség elvével összeegyeztethető bármely formában nyilváníthatja jogérvényesen akaratát. Ha azonban a házszabály törvénynek vagy oly jogszabálynak volna tekintendő, melynek ereje és hatálya az illető testület körén túl terjed, akkor a háznak egyáltalán nem lehetne joga a házszabály kérdéseiről önhatalmúlag rendelkezni, s ez esetben a házszabálytól való legkisebb eltérésnek a ház valamennyi tagjának kifejezett hozzájárulása esetén sem volna helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
