A köztisztviselők illetményéről a szakirodalomban, az ebben érintett érdekképviseleti szervek, önkormányzati szövetségek, továbbá a helyi önkormányzatok és a polgármesteri hivatalok vezetői részéről, de a köztisztviselők részéről is viszonylag kevés szó esik. S arról is viszonylag keveset beszélünk, hogy az alapilletmény meghatározó eleme, az illetményalap törvényben - a költségvetési törvényben - meghatározott összege, 2008 óta változatlanul 38 650 Ft.
A költségvetési törvény ugyan már több éve lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatok képviselő-testületei ezt az illetményalapot évente önkormányzati rendeletben - az önkormányzat saját forrásai terhére - megemeljék és magasabb mértékű illetményalappal próbáljanak versenyt tartani leginkább a piaci szférával, de ma már a közszféra más ágazataival is. Az évente történő emelés lehetősége azt is jelenti, hogy az illetményalap-emelésről - akkor is, ha az csupán szinten tartást jelent ugyanazzal a korábban megemelt illetménnyel - minden évben dönteni kell, ellenkező esetben az visszacsökken a törvényben meghatározott illetményalap mértékére.
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi XV. törvény (a továbbiakban: Charta) 6. Cikk 2. pontja szerint "A helyi önkormányzatoknál az alkalmazási feltételeknek olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék magasan képzett személyi állománynak a teljesítmény és a szakértelem alapján történő alkalmazását. E célból megfelelő képzési lehetőségeket, díjazást és előléptetési rendszert kell kialakítani."
A Chartában említett "megfelelő díjazás", a fent említett törvényi illetményalap megemelése a legtöbb önkormányzat számára komoly pénzügyi teher, ezért az emelés többnyire nem nagymértékű. Ennek oka egyértelműen az, hogy a helyi önkormányzatok számára még a kötelezően ellátandó feladatok biztosítása is sok esetben - pénzügyi szempontból - nagy kihívás, főleg ha emellett olyan élhető települést szeretnének a lakosság számára biztosítani, ahol önként vállalt feladatokkal egészítik ki azokat. S ez utóbbi feladatok lényegében - néhány kivétellel - csak a saját bevételeik (pl. a helyi adók) terhére biztosíthatók. Ez esetben is csak akkor, ha azok nem veszélyeztetik a kötelező feladatok ellátását.
Az illetményalap-emelés tehát egy lehetőség a magasabb illetményre, de a bérjellegű kiadások (személyi juttatások) nagyon megterhelik az önkormányzatok költségvetését. Sok esetben pedig hiába van illetményalap-emelés, mert a garantált bérminimum évente történő folyamatos emelkedése (amely természetesen üdvözlendő) miatt a középiskolai (érettségi) végzettségű köztisztviselők törvényi besorolás szerinti illetménye az illetményalap emelése után is a legtöbb esetben kevesebb a bérminimumnál, azaz azt ilyen esetben erre ki kell egészíteni. A törvényben meghatározott illetményalap (főleg, hogy az nem emelkedik immár 15 éve) tehát nem tart lépést a garantált bérminimum-emeléssel. A törvényben meghatározott illetményalap (38 650 Ft) emelkedése hiányában az érettségi végzettségű köztisztviselők illetményemelkedése csak a bérminimum szintjét követi. Ez az illetményalap helyi önkormányzati rendeletben emelhető tehát akár évente is, erre a folyamatos, érdemi szintű emelésre azonban kevés önkormányzat képes. A felsőfokú végzettségű köztisztviselők alapilletménye esetében is csupán további juttatások biztosítása mellett lehet esély arra, hogy a szakemberállomány megtartható legyen a helyi önkormányzati szférában.
Visszatérve az illetmény meghatározásának általános szabályaihoz, a köztisztviselők alapilletményének megállapításakor az illetményalap csak az egyik összetevő. Az alapilletményt a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött idejétől függően, továbbá iskolai végzettsége - érettségi vagy felsőfokú végzettsége - alapján kell megállapítani. Azaz a végzettsége alapján be kell sorolni a megfelelő osztályba és a gyakorlati idejétől függően meghatározni a besorolási, illetve fizetési fokozatát. Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz pedig növekvő szorzószámok tartoznak. E szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt. A besorolási osztályokat és a besorolási, illetve fizetési fokozatokat a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 1. melléklete tartalmazza.
Nézzük, ez mit jelent a gyakorlatban a 2023. december 1-jétől hatályos, 326 000 Ft összegű garantált bérminimum esetében, mivel az illetményt tehát - ha a besorolás alapján ez kevesebb - erre ki kell egészíteni, fel kell emelni.
Az érettségi végzettségű, pályakezdő köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott illetményalappal számolva bruttó 69 184 Ft. Ugyanez tíz év gyakorlat, azaz közszolgálati jogviszony után bruttó 88 895 Ft, húsz év esetén bruttó 102 423 Ft, harminc év után bruttó 112 085 Ft, és a maximális 37 év feletti jogviszony esetében (ennél magasabb kategória nincs) bruttó 170 060 Ft.
A felsőfokú végzettségűek esetében szintén egyre szűkül az olló az emeltebb illetmény és a bérminimum között, vagy a pályakezdőknél - a helyi önkormányzatoknál történő illetményalap-emelés hiányától vagy az emelés mértékétől függően akár még többéves gyakorlat után is - el sem éri azt.
Nézzük ezt is néhány gyakorlati példával.
A felsőfokú végzettségű, pályakezdő köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott illetményalappal számolva bruttó 119 815 Ft. Ugyanez tíz év közszolgálati gyakorlat után bruttó 162 330 Ft, húsz év után bruttó 200 980 Ft, harminc év után bruttó 220 305 Ft, és végül a maximális összeg 37 év után bruttó 231 900 Ft. Tehát itt sem éri el ebben az esetben sem a garantált bérminimum szintjét.
Ezen jelentősen (vagy esetenként egyáltalán) nem változtat az sem, ha a képviselő-testület - szintén évente és önkormányzati rendeletben - illetménykiegészítést állapít meg a köztisztviselők számára.
Ilyen esetben az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú végzettségű köz-
- 6/7 -
tisztviselők esetében a vármegyei önkormányzatnál, a megyei jogú városban, a fővárosban és a fővárosi kerületben a köztisztviselők alapilletményének legfeljebb 40%-a, egyéb városokban legfeljebb 30%-a, a községi önkormányzatoknál legfeljebb 20%-a. Az érettségi végzettségű köztisztviselők esetében pedig az alapilletményük legfeljebb 20%-a lehet az illetménykiegészítés az összes önkormányzatnál.
Amennyiben tehát a törvényi illetményalappal számolunk, az illetménykiegészítéssel megemelt illetmény így sem éri el a garantált bérminimum összegét.
A helyi önkormányzatok lehetőségei arra, hogy versenyképes fizetést biztosítsanak a köztisztviselők számára, igen szűkösek tehát. Ez azt a tendenciát erősíti, amely ma is megfigyelhető: a köztisztviselők elvándorolnak a magasabb juttatást adni képes szférák felé. Helyükre sok esetben csak olyan munkaerő érkezik, aki "beéri" a kevesebb fizetéssel. Akinek lehetősége van arra, hogy ne érje be ezzel, ennyivel, az általában a szakmailag képzettebb réteghez tartozik, így máshol is alkalmazzák magasabb összegű bérért. S ez tovább csökkenti a helyi önkormányzatoknál dolgozók szakmai szintjét, amely a minőségi munkavégzés rovására megy. Általánosítani természetesen nem lehet, a tendencia azonban érezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
