Gyöngyösiné Antók Éva: Követeléskezelés, átadás kérdései a felszámolási eljárásban III.[1] (CH, 2017/1., 6-7. o.)

A törvény megszövegezése alapján az elsődleges kielégítés a zálogtárgy értékesítéséhez, illetve a zálogjoggal terhelt követelés behajtásához kapcsolódik, nem alkalmazható, ha nem kerül sor értékesítésre. Amennyiben az értékesítés megtörtént, de a vételárat a felszámoló nem fizette ki a jogosultnak, felszámolási költségekre fordította, a kifizetés a nem zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegből történhet.[1]

Kifizetés a nem zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegből

A felszámoló - a Csődtörvény megfogalmazása szerint - a zálogjoggal terhelt vagyon értékesítési bevételéből köteles kifizetést teljesíteni a zálogjogosult hitelezőnek a Csődtörvény 49/D. § alapján. Ha az adós gazdálkodó szervezet felszámolása során a felszámoló a zálogjoggal terhelt felszámolási vagyon értékesítéséből bevételt realizál, de a vagyonértékesítés költségeinek levonása után a Csődtörvény 49/D. § (1) bekezdése szerint megillető mértéket nem fizeti ki teljes összegben a zálogjogosult részére, helyette felszámolási költségeket egyenlít ki, a felszámolás későbbi szakaszában nem zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegből is teljesíthet kifizetést a jogosult részére. A felszámolás befejezésekor meglévő pénzeszköz a zálogjogosult hitelezőt illeti meg, függetlenül annak forrásától, ha a zálogjoggal terhelt vagyon értékesítési bevételének költségek levonása utáni 49/D. § szerinti mértéke a zálogjogosult részére nem került teljes egészében kifizetésre. A Kúria Gfv.VII.30.212/2014/10. számú elvi jelentőségű határozata (www.kuria-birosag.hu/hu/fizeteskeptelensegiugyek) szerint a Csődtörvény 49/D. § (1) bekezdése alapján főszabályként a zálogtárgy vételárából "kizárólag" a zálogjoggal biztosított követelés egyenlíthető ki, tehát elsődlegesen "abból" kell a követelést kielégíteni. Ha a felszámoló a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező kifejezett előzetes hozzájárulása nélkül a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat nem a mindenki mást megelőző kielégítésre jogosult zálogjogos követelés kifizetésére használta fel, és utóbb az adós más - zálogjoggal nem terhelt - vagyontárgyának értékesítéséből, követelésének behajtásából valamilyen összeg befolyik, a zálogjoggal rendelkező hitelező jogosult ebből a neki járó, ki nem egyenlített összeg erejéig kielégítést kapni. Ebből következően nem csak a zálogtárgy értékesítésből befolyt bevételből, hanem addig a bevétel összegig illeti meg a zálogjogosult hitelezőt a privilegizált pozíció. Ez a Csődtörvény szigorúbb kielégítési sorrendre vonatkozó szabályából következik. Ez a jog független attól, hogy az értékesítést követően a kifizetésre a felszámolási eljárás tartama alatt mikor kerül sor (az idézett ügyben figyelemmel arra is, hogy az eljárásban alkalmazandó Csődtörvény 49/D. § (1) bekezdése nem tartalmaz konkrét határidőt a zálogjogosult részére történő kifizetésre).[2]

- 6/7 -

Felmerülhet a zálogjogosultnak történő értéke­sítés:

Az értékesítés a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés vagy a 49/B. § (7) bekezdés alapján történik azzal, hogy a tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követő 15 munkanapon belül köteles megfizetni a felszámoló költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet. A BH 2014.311. számú eseti döntés szerint pedig "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint - ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt -, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.

Amennyiben nem sikerült a zálogtárgyat értékesíteni, a zálogjogosult sem vásárolta meg, sor kerülhet a zálogtárgy átadására:

A Cstv. 56. § (2) bekezdés szerint a felosztás az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével történik. Az 57. § (1) bek. b) pontja szerint minősülnek a felszámolás kezdő időpontja előtt körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (2) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 5:118-5:122. §-a az irányadó. A törvény kifejezetten a Cstv. 57. § szerinti kielégítési rangsorra utal, a zálogjogosult értékesítéskor a bevételből kap privilegizáltan kielégítést, ha nem kerül sor értékesítésre, a körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelések jogosultja az 57. § b) pontja szerinti sorrendben részesül a felosztásból.

Lehetséges azonban másik megközelítés is, abból kiindulva, hogy a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó Cstv. 49/D. §-a a hitelezői kielégítési rangsor része.[3] Ennek alapján viszont a zálogtárgy átadásakor a zálogjogosult elsőbbséget élvez. A kérdésben kialakult bírósági gyakorlatról nem beszélhetünk. A közzé nem tett határozatok közül kiemelem a Fővárosi Ítélőtábla 13.Fpkf.43.176/2009/2. számú határozatát, mely szerint a vagyont terhelő zálogjog jogosultját illeti a természetben átadandó vagyon 50%-a, a fennmaradó részre érvényesül a Cstv. 57. §-a.

4. Mit tegyen a felszámoló a vagyonfelosztás során, ha nincs meg a vagyontárgy?

A bíróság vagyonfelosztására vonatkozó végzésével szemben alapvető követelmény a végrehajthatóság, tartalmaznia kell mindazokat az anyagi jogi elemeket, amelyek nemteljesítés esetén kikényszeríthetőségét a bírósági végrehajtás szabályai szerint lehetővé teszik (BH 1992.178., BH 1983.120.). A felszámolónak pedig a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet és a Számviteli törvény előírásait figyelembe kell vennie.

A felszámolás kezdő időpontját követően a könyvviteli nyilvántartásokban felszámolási eredményt érintő tételként rendezni kell: a meglévő, a nyitó felszámolási mérlegben értékkel nem szerepeltethető, de a hitelezőkkel szembeni kötelezettségek teljesítésére felhasználható vagyoni eszközöket, azok piaci értékén (köztük a használatban lévő 100 ezer forint alatti tárgyi eszközöket, vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket, a nullára leírt eszközöket) felszámolási eredményt növelő tételként állományba kell venni. A vagyoni eszközök terven felüli értékcsökkenéséből, értékvesztéséből (selejtezéséből, leértékeléséből) származó különbözetet a felszámolási eredmény terhére el kell számolni.[4]