A Ptk. XXIII. fejezete szerinti szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül egyes dologi biztosítékok (óvadék, zálogjog) előnyös (a biztosított összeg erejéig a többi hitelezői követelést megelőző és attól függetlenül) kielégítést biztosítanak a hitelezőnek arra az esetre, amennyiben az adós vagyonbeli elégtelensége folytán singuális vagy totális végrehajtás (felszámolás) alá kerül. (A hitelezési gyakorlatban azonban a hitelező egyéb jogintézményekkel is biztosítékot kereshet: pl. biztosítéki engedményezést köt az adóssal, vagy biztosítéki céllal vételi jogot köt ki magának.) A biztosítékok célja, hogy az adós fizetésképtelensége esetén a hitelező a felszámolási eljárásában a többi hitelezőt megelőző elsőbbséggel jusson kielégítéshez (a csődvagyonba tartozó) biztosítéki vagyontárgyból vagy pedig (opció, biztosítéki engedményezés, visszavásárlási jog esetén) a csődvagyonba tartozó vagyontárgyat leválassza és abból azonnal kielégítse a követelését.
Vannak egyéb, biztosítéknak nem minősülő szerződéses konstrukciók (pl. a hitelező javára egy követelés engedményezése teljesítés jogcímén), amelyek a hitelezőnek a többi hitelezőhöz képest megtérülési előnyt, magasabb megtérülési arányt jelentenek (pl. nem kell attól tartania, hogy a felszámolási eljárásban a saját kielégítési osztályában csak részleges kielégítést kap), amely előny általában időbeni előny is (nem kell megvárnia az elhúzódó felszámolási eljárásban a vagyonfelosztási javaslatot). Mindennapos megoldás például, hogy a hitelező (pl. építőipari alvállalkozó) az adóssal (megrendelővel) pénzügyi teljesítésének hiányában engedményezési szerződést ír alá, amellyel teljesítés jogcímén (pénzfizetés helyett) egy követelést fogad el az adóstól, vagy az adós a hitelezőre ruházza valamely vagyontárgyát és a vételártartozásba beszámítják a hitelező követelését. A gazdasági életben bevett, polgári jogilag jogszerű megoldások utólag, az egyik szerződő fél (adós) (ráadásul jogi és nem gazdasági értelemben vett) fizetésképtelenségének (és felszámolása elrendelésének) puszta ténye alapján megkérdőjelezhetővé, pontosabban csődjogi minősítés alapján érvénytelenné válhatnak. Ez nemcsak hogy egy laikus hitelezőét, hanem még egy gyakorló ügyvéd "igazságérzetét" is sérti, bár csődjogilag erre következetesen levezethető jogi magyarázatot lehet adni, mint oly sok mindenre a jog világában. A modern csődjogok alapelve a hitelezők egyenlőségének az elve, amelyet már a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőzően érvényre kell juttatni, biztosítva azt, hogy a már bekövetkezett fizetésképtelenség állapotában (amikor a vagyon már nem elegendő az összes hitelező követelésének kielégítésére) az adós egyik hitelezőjét se részesítse előnyben a többi rovására. Az esetlegesen bekövetkezett "hangsúlyeltolódásokat" a hitelezőt előnyben részesítő ügylet törvényi tényállása hivatott orvosolni.
A különböző országokban a hitelezői biztosítékok formái hasonlóak annak ellenére, hogy az adott ország az angolszász vagy a kontinentális jogrendszerek közé sorolható. A csődmegtámadási tényállások (beleértve a hitelezőket előnyben részesítő ügyletek szabályozását) hasonlóak, azonban nem biztos, hogy ugyanazon tényállás különböző országokban egyaránt megtámadható lesz hitelezőt előnyben részesíthető ügyletként (még akkor sem, ha a törvényi tényállás ugyanaz), hiszen kétségtelen, hogy különböző országokban mások a fizetésképtelenségi okok, a szerződést biztosító mellékkötelezettségre vonatkozó polgári jogi szabályok, a hitelfolyósítás jogi és banki szabályozása, a kielégítési sorrend stb. Különböző országokban ugyanazon tényállás eltérő ítélethez vezethet, az alkalmazandó jog meghatározásának pedig pl. óriási jelentősége lehet egy nemzetközi elemekkel tarkított jogviszonyban. Pl. Look Chan Ho: Conflicts of laws in insolvency transactions avoidance (Singapore Academy of Law Journal, 2008) tanulmányában többek közt azt vázolja, hogy melyik állam joga alapján kell elbírálni a beszámítás érvényességét, amikor egy Szlovákiában bejegyzett cég (adós), amelynek fő érdekeltségei központja Angliában van, óvadékot helyez letétbe egy francia bank londoni fiókjában, hogy biztosítsa azon kölcsönt, amelyet a bank az adós francia anyavállalatának nyújtott, majd miután mind a szlovák cég és anyavállalata fizetésképtelenné vált, a bank a követelését az óvadékból akarja kielégíteni (beszámítani). A magyar valósághoz visszatérve jelen tanulmányban a régi csődtörvényünk, majd néhány más ország szabályozásának rövid ismertetése után a hatályos szabályozást és joggyakorlatot ismertetem, feltárva a tényállás elemeit, a hitelezői előny mibenlétét.
Egy rövid jogtörténeti visszatekintést azért is indokoltnak tartok, mert a csődmegtámadással foglalkozó 3/2008. sz. jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság is élt ezzel. A modern csődjogunk forrása az 1881. évi XVII. Tc. (a továbbiakban: a régi Cstv.), amely különböző tényállásokon keresztül következetesen érvényre juttatta a hitelezők egyenlőségének alapelvét (par conditio creditorum). "A törvény mindenik esetben, alapgondolatból indul ki, hogy a közadós hitelezőinek csupán ahhoz van joguk, hogy a csődvagyonból aránylagos kielégítésben részesüljenek." (Nagyváradi Tábla 1911 feb. 8., 1910 G.I.171.)
A hitelezők közül a külön kielégítésre jogosult hitelezők (záloghitelezők) a csődtömeg egy elkülönített részéből tarthattak igényt teljes kielégítésre, a csődhitelezők pedig a csődtömegből aránylagos (quotális) kielégítésre voltak jogosultak. A törvény nemcsak a közadóst tiltja el az egyes hitelezők előnyben részesítésétől, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, amire a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak, tehát a fizetések megszüntetésétől kezdve a csődtömeg egységet képezzen a hitelezők arányos kielégítésére. (Curia 1884 okt. 30. 543.) Az adós csődközeli helyzetéről tudomással bíró hitelező nem fogadhatott (ill. csak a csődmegtámadás kockázatával fogadhatott) el teljesítést a követelésére, nem fogadhatott el előnyös (külön) kielégítést biztosító zálogot, hiszen ezen cselekményekkel elvonta volna a csődhitelezők kielégítésére rendelkezésre álló vagyontömeget. (Pl. egy követelésre zálog nyújtása folytán a zálogtárgy az immár zálogjogos hitelező követelésének teljes fedezetére szolgált, így csökkent az egyszerű csődhitelezők kielégítésére szolgáló vagyon.) A hitelező a "válságos időben" elfogadott teljesítés vagy biztosíték eredményes megtámadása esetén csak aránylagos (quotális) kielégítésre tarthatott igényt a többi csődhitelező mellett.
A régi Cstv. különböző tényállásokon keresztül biztosította a hitelezőknek nyújtott kedvezések megtámadását. A 27. § 1. pontja alapján megtámadhatóak voltak: "A közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszűntetése (244. §) után kötött azon ügyletei, melyeknek megkötése által a csődhitelezők megkárosíttattak, feltéve, hogy a másik félnek az ügylet megkötésekor, a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt." A közadós részéről a csődbejutása előtt zálogkölcsön felvétele és annak zálogjoggal biztosítása a csődhitelezők megkárosításának nem volt tekinthető, ha az adós a kölcsönt tényleg felvette és azzal a csődvagyon a zálogtartozásnak megfelelő arányban növekedett (Curia 78/908. 1908. okt. 20. ) Megkárosítás hiányában nem volt támadható a törvényes zálogjoggal biztosított bér- és haszonbér követelések kifizetése; továbbá a törvényes zálogjoggal biztosított hitelezőnek a zálogjoggal terhelt dologra vezetett biztosítási vagy kielégítési végrehajtása (ami amúgy is külön kielégítésre jogosító igénynek minősült). Nem volt támadható azon "jólelkű" hitelező sem, aki a követelésére az adós csődközeli helyzetének ismerete nélkül fogadott el kifizetést vagy biztosítást. A Nagyváradi Tábla, 1911. feb. 8. 1910. G. I. 171. sz. ítélete szerint a megkárosítás nem volt megállapítható, ha az adós a hitelezőit a csődnyitás előtt egyenlő mértékben elégíti ki, mert ebben az esetben az egyik hitelező a többiek rovására előnyben nem részesült, hanem a csődeljárás céljának megfelelően az aránylagos kielégítés elve érvényesült. (Nagyváradi Tábla, 1911. feb. 8. 1910. G. I. 171.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
