A tanulmány központi témája egy, a XX-XXI. század korszerű interdiszciplináris kutatási területének jogi döntéshozatal szempontjából hasznosítható eredményeinek bemutatása. Az ítélkezés ugyanis egy olyan komplex szakmai tevékenység, melyhez elengedhetetlen bizonyos készségek, kompetenciák, valamint más tudományterületekről szerzett ismeretek megléte.
Társadalmi viszonyokat és kapcsolatokat vizsgál, melyet lehet elemezni a szociológia szempontjából, azonban egyéni döntéshozatal révén, mely gyakran egyének által elmondottakból építkezik, a pszichológia, de akár a pszicholingvisztika is hasznos tudást nyújt a konkrét tényállások feltárása és a jogi probléma helyes megoldása során. A tételes jogi jogtudomány ad választ arra, hogyan igazodjon el a bíró a jogalkotás adta keretek között és a jogszociológia arra, hogy mi is áll a kialakult joggyakorlat hátterében, milyen következményekkel jár a fennálló helyzet, és milyen irányban lehet azt fejleszteni. A jogi eljárásokban gyakran sor kerül a mentális állapotok megfigyelésére, így például a büntetőjogi ítélkezés során különös jelentőséggel bír a beszámítási képesség vizsgálata, melyhez az igazságügyi elmeorvosszakértő tevékenysége és a pszichiátria módszertana (kiegészítve neurológiai, belgyógyászati és pszichopathológiai vizsgálattal) nyújt segítséget.[1]
Természetesen még számos más tudományterület biztosít hasznos tudást az ítélkezési tevékenység különböző aspektusairól. A példálózó felsorolásban említett tudományokban közös, hogy azok eredményei széles körben ismertek, már régóta hazai tudományos viták tárgyát képezik és azok relevanciája elismert a jogi eljárások szempontjából. A kognitív tudományok (megismeréstudományok), különösen az idegtudományok és a kognitív pszichológia eredményei azonban egyelőre kevésbé kerültek a "jogi döntéshozatallal" kapcsolatos érdeklődés középpontjába hazánkban.[2] Jelen tanulmány célja különösen a kognitív pszichológia általánosan elismert eredményeinek rávetítése a jogalkotásra és jogalkalmazásra, kiváltképp azért, hogy lehetőség nyíljon a döntéshozatal kognitív illúzióinak kiküszöbölésére.
- 30/31 -
Napjaink szakirodalma tényként kezeli azt az információt, hogy a bírói döntések nem lehetnek pusztán matematikai számítások eredményei, s ennek nem csupán érzelmi-lelki okai lehetnek, hanem maga az elme is elterelheti a racionalitás útjáról a gondolkodást.[3] A döntéseket és választásokat tanulmányozó pszichológusok felfedezték, hogy az emberek gyakran esnek áldozatául olyan kognitív illúzióknak, melyek a döntéseikben hibákat idéznek elő.[4] Annak ellenére, hogy a bírák jól képzett, tapasztalt és erősen motivált döntéshozók, fogékonyak maradhatnak a kognitív illúziókra. Ez azonban egy teljesen természetes dolog, mely mindenkire jellemző, ezt az emberi elme olyan sajátosságai okozzák, amelyek a hétköznapi döntések meghozatalához szükségesek.[5]
Empirikus kutatási eredményekkel igazolható és leggyakoribb kognitív illúziónak tekinthető a lehorgonyzás,[6] a kerethatás,[7] az utólagos bölcsesség,[8] a reprezentativitási heurisztika,[9] és az egocentrikus torzítás,[10] melyek mind befolyásolhatják a döntéshozatalt. Ezeket vizsgálta 167 szövetségi bíró részvételével Chris Guthrie, Jeffrey J. Rachlinski és Andrew J. Wistrich empirikus kutatásaik során, melyek eredményét 2001-ben publikálták a Cornell Law Review elnevezésű folyóiratban.[11] Kísérleteikbe a bírák mellett esküdteket is bevontak, így született meg az a fontos következtetés, hogy a bírák az 5 kognitív illúzióból 2-vel szemben ellenállóbbak voltak (reprezentativitási heurisztika, kerethatás) mint az esküdtek, akiknek mind az 5 torzítás jelentősen befolyásolta a döntéshozatalát. Minden esetre a kutatások azt bizonyítják, hogy "a bírák is emberek", így, ha néhány esetben kevésbé látványosan is, de hatással vannak döntéseikre a kognitív illúziók, mint minden más ember esetében.[12] Az empirikus kutatások hatására általános ismeretté vált a heurisztikák és torzítások tana, bár a pszichológiai munkák eredménye az ítélkezési tevékenységben egyelőre kevéssé mutatkozik meg. Kivétel ez alól az angliai és walesi büntetéskiszabási elvek kognitív pszichológiai alapon nyugvó kialakítása, valamint a fiatalkorúak büntetőjogi fogalmának megváltoztatása (18 évről 20-as évek elejére) Hollandiában és Németországban.[13]
A heurisztika szaknyelvi megfogalmazás szerint "egy olyan egyszerű eljárás, amely segít megfelelő, bár sokszor nem tökéletes választ találni nehéz kérdésekre."[14] Ilyen heurisztikákat szükséges használnunk a mindennapi élet döntéseinek meghozatalakor, mert kognitív és motivációs erőforrásaink nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre, azonban gyakran a hatékony és gyors döntéseket igényeljük az egyes helyzetekben.[15] Ezekhez a heurisztikákhoz kapcsolódnak az egyes torzítások, mint kognitív csapdák. A heurisztikák és torzítások tana erősen kötődik Daniel Kahneman és Amos Tversky nevéhez, akik 1969-től végeztek közös kutatómunkát, melynek eredményeként 21 közös cikk-
- 31/32 -
ben értekeztek az egyes kognitív sajátosságokról, a gondolatmenetet eltérítő csapdákról. Kahneman (közgazdasági Nobel-emlékdíjas pszichológus) a 2012-ben magyar nyelven is megjelent Gyors és lassú gondolkodás című művében[16] az elme kétféle gondolkodási mechanizmusáról ír, mellyel összekapcsolja a heurisztikák és torzítások elméletét.[17]
A kétféle gondolkodás elmélete szerint (dual-process thinking) az agyban egy gyors, "automatikus rendszer" és egy lassabb, "akaratlagos rendszer" működik. Ezeket 1. rendszernek és 2. rendszernek nevezik a pszichológusok a könnyebb megértés érdekében.[18] Az 1. rendszer automatikusan és gyorsan, kevés erőfeszítéssel dolgozik, viszont kontrollját csak a 2. rendszer képezi, amely azokra az erőfeszítést igénylő mentális tevékenységekre összpontosítja a figyelmet, amelyeknél erre szükség van.[19]
Az 1. rendszerhez kötődő egyik heurisztika a hozzáférhetőségi (vagy elérhetőségi) heurisztika. E szerint egy esemény bekövetkezésének valószínűségét gyakran aszerint ítéljük meg, hogy milyen könnyen tudunk előhívni korábbi tapasztalatokat, mintákat az adott eseményre.[20] Így például amennyiben repülésre kerülne a sor, a légikatasztrófák történéseit könnyebben felidézzük és azok kockázatát magasabbra becsüljük. Természetesen a bírói döntéshozatal esetében is számos alkalommal sor kerül hasonló, döntően tapasztalatokon nyugvó döntés meghozatalára, leginkább a mérlegelést igénylő kérdések esetében pl. hogy szavahihető-e a tanú, vagy annak megítélése során, hogy mennyiben áll fenn a szökés veszélye és szükséges-e a letartóztatás kényszerintézkedés elrendelése. Ezekben az esetekben az elme számára a legkönnyebb útvonal az döntés eléréséhez a heurisztika, mely szerint a tapasztalatokat kell először sorra venni. Amennyiben több hasonló esetet láttunk már és azok könnyen előhívhatók az emlékezetből, nagyobb valószínűséget tulajdonítunk az esemény bekövetkezésének, nagyobb előfordulási gyakoriságot fogunk megbecsülni. Ennek a módszernek ugyan hatalmas előnye, hogy a bíró egyfajta szakértője ezeknek az eseteknek, hiszen számtalan ügyet látott már, ezek alapján pedig megalapozott döntést hozhat viszonylag kevés erőfeszítéssel, viszont hátránya, hogy az elménk nem tud minden egyes ügyet előhozni az emlékek közül. Az elme ugyanis szelektív: egyrészt az utóbb említettek miatt (hogy nem képes minden lehetséges példát felidézni), másrészt azért, mert az irreleváns vagy szokatlan példákat előrébb rangsorolja, így azok hamarabb eszünkbe jutnak.[21] E tulajdonság - mindamellett, hogy a tényleges előfordulási gyakoriság figyelmen kívül hagyásával történhet meg a döntéshozatal - könnyebben vezethet torzításokhoz.
Ilyen eset lehet, amikor a média számos részletet közöl egy adott üggyel kapcsolatban és a tárgyalást megelőzően a nyilvánosság már határozott véleménnyel bír, hogy a vádlott bűnös-e. A hírekben olyan ismeretet is közölhetnek, amely nem szerepel a vádirati tényállásban, hiszen előfordulhat, hogy olyan személyektől gyűjtik be az adatokat, akiket a nyomozó hatóság nem hallgatott ki tanúként az üggyel
- 32/33 -
kapcsolatban. Amennyiben ezeket a döntéshozó bíró is elolvassa, fokozott óvatossággal kell eljárnia az ítélethozatal során, hiszen a fentieknek megfelelően a memória hajlamos könnyebben előhívni azokat a különösebb, színesebb információkat, amelyeket a média szolgáltatott, mint azokat a száraz tényeket, amiket az ügyész. Szerencsére hazánkban a bírónak segítségére van az az eljárásjogi intézmény, hogy indokolnia kell a döntését, mely sorvezetőként szolgál neki a tényállás megírása, ezt követően a bizonyítékok mérlegelése során, egyfajta emlékeztetőként, hogy milyen tényeket vegyen figyelembe a döntéshozatal során. Ekkor azonban már nem is heurisztikus gondolkodásról beszélünk, hanem a gondolkodási mechanizmus átkapcsol a 2. rendszerre a mérlegeléssel és a tények átgondolásával. Azonban az ülnökök esetében már nem áll fenn ez a lehetőség és az is előfordulhat, hogy nemcsak az irreleváns információ, de a nyilvánosság nyomása is hatással lehet a kialakult álláspontjukra.
Hasonló esetről számolt be Vidmar[22] az esküdteket illetően: 1997-ben egy édesanyát azzal vádoltak, hogy 84 késszúrással megölte 7 éves kislányát. A média főként az ügyészség álláspontját ismertette és a közvéleményt az is felbőszítette, hogy olyan hírek jelentek meg az újságokban, mely szerint az édesanya mind az 5 gyermeke különböző édesapától származott, valamint, hogy az elhunyt gyermek ügyét a gyámhatóság is vizsgálta. A média olyan cikkeket is közölt, amelyek egyéb körülményekről is negatívan számoltak be, mint például, hogy a gyermeket életében is gyakorta bántalmazták és elhanyagolták. A vádlott álláspontjáról azonban senki nem számolt be, mely szerint a gyermekét egy, a közelben véresen megtalált pitbull ölhette meg - mely állítást később két igazságügyi szakértő is megerősített. Vidmar professzor három évvel később annak felmérésére vállalkozott, hogy vajon még mindig olyan erősen izzik-e a közvélemény. Nyílt kérdéseket használt, és szó szerint rögzítette a válaszadók válaszait. A megkérdezettek többsége tudott az esetről, és sokan részletesen is be tudtak számolni a tényekről. Bár ez az ügy soha nem került bíróság elé (Mrs. Reynolds ellen ejtették a vádakat, miután az ügyészség által alkalmazott igazságügyi szakértő megváltoztatta addigi véleményét), a megkérdezettek válaszai alapján feltételezhető volt,[23] hogy az esküdtek ilyen jellegű előzetes információknak kitéve nagyon nehezen tennék félre és saját előzetes ismereteiknek megfelelően[24] értékelnék[25] a tanúvallomásokat.[26] Ugyanis, az elérhetőségi heurisztika lényege, hogy amennyiben az előzetes információk hozzáférhetők és a memóriában könnyen elérhetők, az nemcsak az emlékezés módját változtathatja meg, de a bizonyítékok értékelését is.[27] Egy másik kognitív illúzió, a megerősítési torzítás (és erről a későbbiekben még részletesebben szó esik) szerint ugyanis amennyiben az embereknek van egy kialakult meggyőződésük vagy hipotézisük egy adott témát illetően, akkor hajlamosak azokat a bizonyítékokat elfogadni, amelyek az előzetesen kialakult véleményüket támasztják alá és
- 33/34 -
kirekeszteni azokat, amelyek azzal ellenétben állnak.[28]
Az elérhetőségi heurisztika azonban nem csak a kívülről érkező megelőző információ tekintetében terelheti el a helyes útról a gondolkodást, hanem a korábbi személyes tapasztalatokat, történéseket is figyelembe véve. Colwell egy olyan esetről számolt be, amikor is egy pennsylvaniai bíró döntését olyan személyes tapasztalatok befolyásolhatták, amelyek a tárgyalótermen kívül érték. Egy állatkínzással vádolt terheltet a büntetési tétel maximumára, 2 év börtönbüntetésre ítélt, míg egy későbbi esetben rablás miatt már csak próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az ellentmondás hátterében az a tény állhat, hogy a bíró épp az első ügyben hozott döntés napján temette el 14 éves házi kedvencét. E tapasztalat még annyira élő és szembetűnő lehetett a memóriájában, hogy befolyásolta (torzította) a döntéshozatalt.[29] Itt azonban szóba jöhettek olyan érzelmi indíttatású befolyásoló tényezők, amelyek már szigorúan az elme, sokkal inkább az érzelmi-kognitív pályák összekapcsolása miatt törhettek felszínre.
Az érzelmi torzítás is részt vehet a döntéshozatalban, ugyanis az érzelmek sem választhatók el élesen az elmétől. Sőt, ahogyan arról a kognitív idegtudomány állítja: "az összetett kognitív-érzelmi viselkedésnek az alapja az agyterületek hálózatának dinamikus egyesülésében található"[30], így ezek "együttesen és egyformán járulnak hozzá a gondolatok és a viselkedés kontrolljához". Az érzelmek és a viselkedés kontrolljára számtalan esetben szükség lehet az ítélkezési folyamatban, akár a tárgyaláson, akár a döntéshozatal pillanatában, a legfontosabb általános követelmény azonban a pártatlanság, az objektivitás megtartása.[31] "A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítélet mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében."[32] A követelmény megtartása eszerint két teszttel vizsgálható: a szubjektív és objektív teszttel. Utóbbi alkalmazásával a külső látszat is jelentős szerephez jut, ugyanis annak elvesztése a bíróságok működésébe és döntéseibe vetett közbizalom megrendülésének kockázatát hordozza.[33]
Kognitív pszichológia szempontjából ez azért érdekes, mert lehetséges, hogy a döntéshozó tisztában van azzal, hogy éppen félelmet vagy dühöt érez, azonban azzal már nem feltétlen van tisztában, hogy ezek az érzelmek más következtetések felé vezérelhetik, mint amilyeneket ezek hiányában hozott volna.[34] Ehhez a tanulsághoz pedig az érzelem szó meghatározásából juthatunk el. Az érzelmek egyrészt szubjektív érzések (mint a düh vagy félelem érzékelése), másrészt társas jelenségek (az érzelmek arcon, testen és hangon történő kifejezésével felismerhető jeleket küldünk érzelmeink minőségének és intenzitásának az érzékeltetésére), harmadrészt, alapját képezik a motivációnak (bizonyos következtetések vagy
- 34/35 -
célok, cselekvési vágyak irányába terelnek), negyedrészt a biológiai reakcióknak (a test energia mozgósításában megnyilvánuló válasza, ami felkészíti a testet az alkalmazkodásra bármilyen szituációval is nézünk szembe).[35]
A pszichológiai szakirodalom ezen túlmenően az érzelmeknek tulajdonítja azt a sajátosságot is, hogy képes feltárni a gondolatainkat, az érveinket.[36] Eszerint az elme nemcsak tudatos, de tudatalatti rendszerével is kölcsönhatásba lépnek az érzelmek által vezérelt döntések. A pártatlanság szubjektív tesztje azt követeli meg a bírótól, hogy legyen tudatában az érzelmek által generált személyes elfogultságának és előzetes meggyőződésének, a pártatlanság látszata tekintetében (objektív teszt) viszont már az érzelmek viselkedésre gyakorolt hatása az, amire rendkívül oda kell figyelni. Ahogyan arról a fentiekben szó esett, a viselkedés kontrollját pedig az a kognitív-érzelmi együttes jelenti, ami a döntéshozatali folyamat során kiszolgáltatott a kognitív illúzióknak, torzításoknak, így a teljes objektivitás idegtudományi korlátokba ütközik. Sajnos ezeket nagyon nehéz kikerülni, ugyanis az emberek hajlamosak a torzítás vakfoltra ("bias blind spot"), ami azt jelenti, hogy saját magunk érvelésében nem vesszük észre a torzításokat.[37] Ezt nemcsak a motiváció tekintetében kell érteni, hanem egy általános jelenségként, hogy azt gondoljuk, jobbak vagyunk, mint az átlag, így hozzájárul egy általános pozitív kép kialakításához magunkról.[38] Ebben az esetben azt gondolhatnánk, hogy egyáltalán nem létezik lehetőség a torzítások kiküszöbölésére, azonban rengeteg kutatást folytattak már le ebben a témában és egyre több kutatót érdekli, hogy milyen torzítás-mentesítő technikákat (debiasing technique) lehetne alkalmazni, és ezek közül is a legérdekesebb, hogy milyen technikák alkalmazhatóak a büntetőeljárásban. E tekintetben azonban nem elég az elmebeli sajátosságokkal foglalkozni, szükséges a teljes képet látni. A bírák ugyanis nem csupán érzelmek által vezérelt emberek kognitív korlátokkal, de olyan döntéshozók, akik sokszor társas döntéseket hoznak pl. egy tanácsban más bírákkal vagy ülnökök közreműködésével.
Mindemellett egy bírósági szervezetrendszer keretében járnak el, amelynek megvannak a maga sajátosságai pl. az a cél, hogy az ítélet megfeleljen a másodfokú bíróságnak, vagy, hogy ne legyenek két éven túli ügyek, így gyorsabban és hatékonyabban működjön az ítélkezés. Maga a bírói döntéshozatal definícióját és természetét tekintve egy emberi döntés folyamata (és itt hatással lehetnek rá a heurisztikák és torzítások) eljárásjogi keretekbe foglalva.[39] Nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni az eljárásjogi kontextust, amikor kognitív pszichológiai sajátosságokról beszélünk, mint ahogyan a fentiekben már szó esett róla, fontos lehet pl. az indokolási kötelezettség, a vádhoz kötöttség, de a bizonyítás szabályai is gátat szabnak az elme döntéshozatali szabadságának. A legújabb kutatások szerint az eljárásjogi szabályok kitűnő torzításmentesítő hatással bírnak.[40] A következőkben a bírói döntéshozatalt eljárásjogi kontextusban vizsgálva hívom fel a figyelmet néhány további, gyakran előforduló
- 35/36 -
torzításra és az azokat semlegesítő eljárásjogi intézményekre.
A büntetőeljárás során nemcsak a vádról határozó (felmentő vagy bűnösséget megállapító) ítélet, de más ügydöntő határozat és nem ügydöntő végzés, vagy határozati formát nem igénylő bírói intézkedés meghozatalára is sor kerül a bírósági szakban,[41] emellett természetesen az ügyészség részéről is döntések sorozata vezet el a vádemelésig. A következőkben elsősorban a bizonyítási eljárás során előforduló torzításokról lesz szó (kis kitekintéssel a bírósági eljárást megelőző nyomozati és vádemelési szakra), majd a büntetéskiszabást fenyegető kognitív csapdákról nyújtok rövid áttekintést.
"A bizonyítási eljárás a bírósági (esetleg más hatósági) eljárásra jellemző speciális megismerési folyamat, amelynek során a bíróság (vagy más hatóság) tudomást szerezhet azoknak az adatoknak, tényeknek, információknak a tartalmáról, amelyek a hatáskörébe tartozó ügyek eldöntéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A megismerés tárgyai ismeretlen múltbéli tények vagy események, amelyek minden esetben konkrét módon, a maguk egyediségükben jelennek meg. A megismerő tevékenység célja, hogy a bíróság (más hatóság) az előtte folyó jogvita elbírálására irányadó anyagi jogi szabályok alkalmazásához szükséges adatokról és tényekről tudomást szerezzen."[42] Ezt a megismerő tevékenységet számos elmebeli sajátosság terelgetheti egyik vagy másik irányba, minden mérlegelési folyamatot az 1. és 2. rendszer gondolkodási sémái működtetnek. A büntetőeljárásban résztvevő feleknek komplex anyagi- és eljárásjogi környezetben kell megfontolnia és meghoznia a döntéseket, valamint, gyakran kétes tényeket és ellentmondó érveléseket kell figyelembe venniük, amikor a jogszabályokat a tényekre vonatkoztatják. Ezen túlmenően a büntetőeljárás fő kérdései, például, hogy szándákosan követte-e el a vádlott a bűncselekményt, a valószínűségek, lehetőségek mérlegelésével dőlnek el. Mindez az emberi elmén belül zajlik, így a heurisztikák alkalmazása során egyes torzítások[43] könnyedén előfordulhatnak.[44]
Ilyen a már említett megerősítési torzítás, melynek hatására a jogi döntéshozók is hajlamosak lehetnek a már meglévő elméletüket alátámasztó bizonyítékok elfogadására, míg az azzal ellentétesek kirekesztésére vagy elvetésére. A szakirodalom rámutatott a jelenség büntetőeljárással (azon belül is a bírói, ügyvédi és nyomozó hatósági döntésekkel) való kapcsolatára, a tanulmányok túlnyomórészt empirikus kutatásokon alapulnak.[45] Kiemelkednek közülük Moa Lidén kutatásai,[46] aki Svédországban, az ügyészi szakban előforduló megerősítési torzítást vizsgálta, ugyanis meggyőződése, hogy a hatás jobb megértése és enyhítése közvetlenül kapcsolódik a büntetőeljárás pontosságának növeléséhez, és ezáltal a jogrendszer egészének legitimitásához is.[47] Megállapította, hogy a bírák ellenállóbbak a megerősítési torzítás-
- 36/37 -
sal szemben akkor, ha más bíró jár el a letartóztatás elrendelése tárgyában és a főkérdésről (bűnösségről) történő döntéshozatal során.[48] Magyarország hatályos büntetőeljárási törvénye a megerősítési torzítás szempontjából teljes mértékben megfelelő módon szabályozza a kizárás intézményét, tekintettel arra, hogy a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.[49]
Lidén azonban tekintettel volt arra, hogy a nemzeti jogszabályok vizsgálata mellett a nemzetközi szint sem maradhat el, ezért nemcsak a svéd jogrendszert vette szemügyre, hanem egyedülálló módon betekintést nyújtott a hatás nemzetközi büntetőjoggal való kapcsolatába is.[50]
Álláspontja szerint az érzelmi torzítás is eltérő módon mutatkozik meg a nemzetközi gyakorlatban, ugyanis az olyan bűncselekmények esetén, mint a népirtás, háborús és emberiség elleni bűncselekmények, számos ponton jelen van az érzelmi tényező. Egyrészt, a nyomozó hatóság sokszor évekig megfigyeli a gyanúsítottakat, amely ahhoz vezet, hogy éveken át csak rájuk összpontosítanak és az ő elítélésükhöz keresik a bizonyítékokat. Ez annak ellenére, hogy jogilag természetes folyamat, könnyen megerősítési torzításhoz vezethet. Az érzelmek azon fogalmi eleméből kiindulva, hogy alapját képezik a motivációnak (bizonyos következtetések vagy célok, cselekvési vágyak irányába terelnek), fontos megemlíteni, hogy ezeknél a bűncselekményeknél nagyon erősen van jelen a média-figyelem, ugyanis az egész világ érdeklődik a büntetőeljárás aktuális állása felől. Naiv lenne azt gondolni, hogy ez nincs kihatással a büntetőeljárásban résztvevők érzelmeire, valószínűleg félnek a kritikától és a kudarctól, ezen kívül azt érzékelteti velük a tömeg, hogy a társadalom erkölcsi hanyatlását kell helyrehozniuk a felelős megtalálásával és megbüntetésével, ami további érzelmekhez vezethet, melyek mind-mind képesek elterelni a döntéshozók következtetéseit az objektív útról.[51]
A Nemzetközi Büntetőbíróság és annak Főügyészsége is alapelvi szinten elismeri, hogy a bíráknak és ügyészeknek "erkölcsös jellemmel" és "a legmagasabb szintű kompetenciával és tapasztalattal kell bírniuk a nyomozások lefolytatását és a büntetőügyekben történő vádemelést figyelembe véve".[52] Az érzelmi torzítás elkerülését és a minél objektívebb döntéshozatalt Lidén az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésével látja megvalósíthatónak, ugyanis mind az elkövetők, mind az áldozatok érzelmeinek a felismerésével, mind a nemzetek és kultúrák közötti konfliktusok megértésével és a nemzetközi szinten működő különböző bűnüldöző csoportokkal való együttműködéssel is nagyban elő lehet segíteni az integritás sérelme nélküli, de hatékony döntéshozatalt.[53] Ezen túlmenően az érzelmi intelligencia fontos lehet a szándékosság, gondatlanság megítélésénél, valamint a cselekvésre vezérlő indokok és célok, motivációk felismerésénél is.[54]
Nemzetközi szinten megvizsgálva a jelenséget, megállapítható, hogy számos ügyészségi szervezet foglalko-
- 37/38 -
zik az érzelmi intelligencia és az elfogulatlan döntéshozatal kapcsolatával. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala az ügyészek jogállásáról és szerepéről szóló útmutatóban felhívja a figyelmet, hogy szigorúan csak szakmai elkötelezettség alakulhat ki még az érzelmileg leginkább megterhelő ügyekben is a szervezetrendszer integritásának fenntartása érdekében.[55] Az ukrán ügyészközpont az ukrajnai amerikai nagykövetség rendvédelmi osztályának (INL) támogatásával képzések tartására kérte fel a "Holnap Jogásza" civil szervezetet az ügyészek érzelmi intelligenciájának fejlesztése érdekében.[56] A tréningen az érzelmekről, érzésekről, azok megkülönböztetéséről és osztályozásáról, más emberek érzelmeinek beazonosításáról, reflexiós készségről, saját érzelmek és érzések tudatosításáról, felismeréséről és kifejezéséről hallhattak az ügyészek előadásokat, valamint a szakmai tevékenységükhöz kapcsolódóan a saját érzelmi állapot tudatos szabályozása képességnek a kialakulásáról és az önszabályozás bizonyos technikáinak elsajátításról is. Ezek a kompetenciák elősegítik azt, hogy az érzelmileg megterhelőbb ügyekben, a diszkrecionális döntéseket is helyes érzelmi-ténybeli alapon hozzák meg a döntéshozók.
Maroney az érzelmileg intelligens bíróról szóló írásában két kisebb esettanulmány alapján állapította meg, hogy természetesen a bírák munkája is gyakran jár érzelmi válaszokkal, melyek túlnyomórészt kellemetlenek, és hogy nehéznek ítélik ezen érzelmek kezelését, amik nemcsak a bírák aktuális viselkedését határozzák meg, de kihatnak hosszútávon is a hangulatukra. A megkérdezett bírák nem érezték úgy, hogy munkájuk ezen aspektusára is megfelelő képzés és támogatás lenne biztosítva.[57] A képzés minden büntetőeljárásban résztvevő döntéshozó számára megfontolandó lenne, különös tekintettel arra, hogy az érzelmek és a döntéshozatal kapcsolatával napjainkban igen ígéretes pszichológiai tanulmányok foglalkoznak, mely kutatások kiterjednek arra, hogy ezek az érzelmek mikor befolyásolják pozitívan és mikor negatívan az elmeműködést, valamint arra is, hogy gondolkodásunk 1., gyors rendszeréhez vagy a lassabb, 2. rendszeréhez kapcsolódnak. Azt azonban tényként állapítja meg a szakirodalom, hogy az érzelmek erőteljes mozgatórugói a döntéshozatalnak,[58] így az elme kognitív-érzelmi oldala szoros kapcsolatban áll egymással.[59] Bár feltehetőleg nagyon kevés bíró vallaná be, hogy az ítélkezés közben is feltörnek benne érzések, álláspontom szerint sokkal megalapozottabb lenne az az állítás, hogy igen, vannak érzéseink, de megtanultuk azokat felismerni és félretenni (akár az érzelmi intelligenciára vonatkozó képzésekkel).
A büntetéskiszabást tekintve az egyik legszembetűnőbb kognitív torzítás a csoportképzés (klaszterezés, "clustering"). A kifejezés arra utal, hogy a bírák szabadságvesztés kiszabása esetén hajlamosak a kiszabott éveknek csak bizonyos, meghatározott számok köré csoportosítására (pl. 3 év 6 hónap).[60] A csoportképzés legnagyobb problémája, hogy az egyéniesítés szempontjai jelentőségüket veszíthetik. Legfőbb okai pedig, hogy a heurisztikák és torzítások
- 38/39 -
hatására a bírák kevesebb információt mérlegelnek, mint amennyi elérhető lenne számukra, valamint kevesebb alternatívát gondolnak végig,[61] melynek köze lehet a hozzáférhetőségi heurisztikához (mely alapján csak a speciálisabb vagy ismertebb tényezőkre fókuszálnak), vagy akár a lehorgonyzáshoz is (figyelmük ugyanis megragadhatja az előírt törvényi büntetési tétel). Ez utóbbi kapcsán érdekes megállapítást tett Englich és Musswiler, kutatási eredményeik alapján ugyanis a bírákat igen nagymértékben tudja befolyásolni az a tény, hogy milyen mértékű büntetést kért kiszabni az ügyészség.[62]
Ebből a szempontból érdekes, hogy hazánkban az új (2017. évi) Be. megjelenése óta az előkészítő ülést megelőzően, a büntetés mértékére is tehet indítványt az ügyész, míg ez korábban nem volt megengedett a büntetőeljárásjogban. Ezt a gyakorlatot a lehorgonyzási heurisztika szempontjából érdemes lenne megvizsgálni, ugyanis nem indokolt fenntartani az intézményt, ha megállapítható, hogy egy irreleváns faktor (az ügyészség által indítványozott mérték) más irányba tereli a bírák döntését, mint amelyet ilyen indítvány hiányában határoznának meg. Empirikus úton kontrollcsoport felállításával lehetne kideríteni, hogy más lesz-e a végeredmény amennyiben önmagában áll egy tényállás, vagy ha szerepel utána egy ügyészség által indítványozott mérték. Csupán érdekességként megjegyzendő, hogy egy 2006-os kutatás alkalmával az is megállapíthatóvá vált, hogy még a szabadságvesztés éveire tett újságírói javaslat is jelentős befolyásoló tényező lehet, bár ez esetben a kutatást nem gyakorló bíró résztvevőkkel, hanem fiatal jogászokkal végezték el, szintén Németországban.[63] Annak ellenére, hogy hazánkban még nem végeztek empirikus kutatásokat a lehorgonyzás ezen formái vonatkozásában, magát a büntetéskiszabást és annak egységességét már vizsgálta a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja, legutóbb 2018-ban, amikor is a testi sértés és lopás vonatkozásában az országos gyakorlatot hasonlították össze. Eredményeik alapján nem igazolható olyan kirívó eltérés a különböző megyék büntetéskiszabási gyakorlata között, amely már rendszerhibának lenne tekinthető, így sem a csoportképzés (és az azzal járó egyéniesítés elmaradása), sem annak ellentéte, a nagyon eltérő döntéshozatal sem okoz gondot.[64]
Az összefoglaló vélemény egyik érdekes felvetése, hogy az egyes bírák közötti eltérő gyakorlatot is meg lehetne vizsgálni, bár nagy valószínűséggel ezek is a megyei szintű elvárásokhoz igazodnának, tekintettel arra, hogy a bírák általában meg akarnak felelni a másodfokú bíróság elképzeléseinek: "karrier szempontok miatt egy adott törvényszék járásbírói alkalmazkodhatnak a törvényszéki bírók gyakorlatához, mivel döntő részben tőlük függ a minősítésük és így a szervezeti hierarchiában történő előrelépésük is".[65] A jogszabály és a joggyakorlat által megkövetelt szempontokon túlmenően befolyásolhatja a döntéshozatalt az időbeli megszorítás is. Az igényelt idő hiánya a heurisztikus gondolkodásnak kedvez, ugyanis minél rövidebb úton szeretne az elme eljutni egy következtetésre, annál kevesebb ismeretet vesz
- 39/40 -
szemügyre. A döntéshozatal időt és kognitív erőforrásokat követelne, azonban a tanulmányban vázolt (és még sok más) sémával, torzítással leegyszerűsödik. Azonban, ahogy az érzelmek meglétének az elismerése is elvezethet az azok kizárására vonatkozó képesség kialakításához, ugyanez elmondható a kognitív torzításokról is. Akármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy urai vagyunk saját elménknek és gondolatainknak (egocentrikus torzítás vagy "bias blind spot"), ha el tudjuk fogadni az idegtudomány és kognitív pszichológia megállapításait, lehetőség adódik a még pontosabb, még helyesebb alapokon nyugvó döntéshozatalra. Természetesen ezt nemcsak belső indíttatásból érhetjük el, maga a jogalkotás is terelheti a döntéshozókat (bírót, ügyészt) abba az irányba, hogy megelőzzék vagy kiküszöböljék a kognitív torzításokat.
A fentieknek megfelelően számos módon lehet elősegíteni a torzításoktól mentes gondolkodási folyamatot. Egyrészt, a megfelelő idő biztosításával, hogy átválthasson az elme a 2. rendszerre és alaposan szemügyre vehesse a döntéshez vezető indokokat, és valamennyi releváns információt. A torzításmentesítő technika (debiasing technique) egy olyan módszer, amellyel minőségileg más döntést lehet elérni, mint a heurisztikus gondolkodással, de a döntés a jogszabályi előírásoknak megfelelő marad.
Ilyen technikákat már régről is ismer a jogrendszerünk, ugyanis az olyan intézmények, mint a felülbírálat (ami elősegíti, hogy alaposabban átgondolja az elsőfok a döntést), a védőügyvéd jelenléte (ami segíti az ellenkező megfontolását, így felsorakoztatva az érveket a döntést megelőzően), az indokolási kötelezettség (szintén a pro-és kontra érvrendszer felállításában segít), a kizárt bizonyítékok köre (az elfogadhatatlan bizonyítékot figyelembe se vegye a bíró), és a diszkrecionalitás korlátai (pl, hogy az enyhítő-súlyosító körülményeknek büntető kollégiumi véleményben felállított listája van), mind arra szolgálnak, hogy a gondolkodást a 2. rendszerben tartsák. Érdemes azonban végiggondolni, hogy hogyan változtak ezek az intézmények az elmúlt években, és milyen hatással vannak a torzításmentes gondolkodásra. Pl. a hatékonyság és időszerűség jegyében megtett lépések a növekvő adminisztrációs teherrel kevesebb időt hagynak az alapos gondolkodásra, vagy akár a rövidített indokolás minél szélesebb körben történő bevezetése, az ügyészi mértékes indítvány hatása, az egyezség intézménye, a társas bíráskodás, így az ülnökök jelenlétének visszaszorítása, mind-mind olyan változás, amelyet érdemes lenne megvizsgálni a kognitív tudományok szempontjából. Láthatóan, a lista nagyon hosszú, így a jogalkotás szintjén bekövetkező változásokra még feltehetően nagyon sokat kell várni. Addig is egyetlen torzításmentesítő módszer az, ami mindenképpen alkalmazandó, ez pedig a tudatosság.
Amennyiben tudatában van a döntéshozó, hogy a hozzáférhetőségi heu-
- 40/41 -
risztika rá is hatással lehet, talán kevésbé hagyatkozik döntően a különleges tényadatokra a döntés meghozatalakor. Ha a szervezetrendszer figyelembe veszi az érzelmi torzítás jelenségét és az érzelmi intelligencia kívánalmát, akkor előbb-utóbb képzéseket szervez a pártatlanabb, objektívebb döntéshozatal érdekében. Természetesen magukról a kognitív torzításokról is érdemes lenne felvilágosítást nyújtani, ilyen esetben elkerülhető, hogy például az ügyész által indítványozott büntetés mértéke nagyobb hatással bírjon a meghozott döntésre, mint amennyire az szükséges a tényállás, a bizonyítékok és az ügy egyéni jellemzői alapján. Minél több mindent tudunk a tudomány döntéshozatalt érintő álláspontjáról, annál többet tudunk meg a bírói döntéshozatali folyamatról is, mely alapján a jogi kereteket is olyan mederbe tudjuk terelni, ami összhangba kerül a természetes gondolkodási sémákkal. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány elkészítése az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.
[1] Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről. Elérhető: https://semmelweis.hu/igazsagugy/files/2012/06/14_mszlev.pdf (2020. 04. 26.)
[2] Fontos kiemelni, más jogi megközelítésből azonban már megmutatkoznak törekvések, így például egy jogelméleti megközelítéshez lásd: Molnár András: Jogelmélet a tudományos innováció fényében: "a jog és idegtudomány" kutatások és a jog emberképe. Jogelméleti Szemle, 2019/1. 65-78. o.
[3] Dhami, M.K.: Psychological models of professional decision making. Psychological Science, 2003/2. 175-180. o. Doi: 10.1111/1467-9280.01438; Dhami, M.K. - Ayton, P.: Bailing and jailing the fast and frugal way. Journal of Behavioral Decision Making, 2001/2. 141-168. Doi: 10.1002/bdm.371; Englich, B. - Mussweiler, T. - Strack, F.: Playing dice with criminal sentences: The influence of irrelevant anchors on experts' judicial decision making. Personality and Social Psychology Bulletin, 2006/2. 188-200.; J. Goodman-Delahunty - Sporer, S. L.: Unconscious influences in sentencing decisions: A research review of psychological sources of disparity. Australian Journal of Forensic Sciences, 2010/1. 9-36.; Guthrie, Chris - Rachlinski, Jeffrey J. - Wistrich, Andrew J.: Inside the Judicial Mind. Cornell Law Faculty Publications, 2001, 778-830. Doi:10.2139/ssrn.257634.; Rachlinski, J.J. - Johnson, S. - Wistrich, A. J. - Guthrie, C.: Does unconscious racial bias affect trial judges? Notre Dame Law Review, 2009/3. 1195-1246. o.; Peer, Eyal - Gamliel, Eyal: Heuristics and biases in Judicial Decisions. Court Review, 2013/2. https://digitalcom-mons.unl.edu/ajacourtreview/422 (2021. 05. 17.)
[4] Kahneman, Daniel: Gyors és lassú gondolkodás. HVG Könyvek, Budapest. 2012.
[5] Gábri Angéla: Kognitív tudományok az ítélkezési tevékenység szolgálatában. Pro Futuro - A jövő nemzedékek joga, 2020/1. 109-132. o.
[6] "Amikor az emberek számszerű becsléseket végeznek (például, hogy milyen a piaci ára egy lakásnak), gyakran támaszkodnak a számukra elérhető kezdőértékekre (például listaár). Ez a kezdőérték az, aminél lehorgonyoznak, és ahonnan elvégzik számításaikat, míg eljutnak a végső, becsült értékig." In: Gábri: i.m. 121. o.
[7] "Amikor az emberek kockázatos döntésekkel találják szembe magukat - mint például, hogy egyezséget kössenek vagy tárgyaljanak - aszerint kategorizálják a döntési lehetőségeiket, hogy azok hasznokkal járnának-e, vagy költségekkel. Ekkor a legegyértelműbb, fennálló állapothoz, mint hozzáigazítási ponthoz viszonyítanak, ezt nevezzük "status quo"-nak. A döntési lehetőségek kategorizálása vagy "keretezése" befolyásolja az opciók értékelését és a kockázatvállalási hajlandóságot." In: Gábri: i.m. 123-124. o.
[8] "Az utólagos bölcsesség azt a jelenséget írja körül, hogy az emberek túlzottan magabiztosak azon képességüket illetően, hogy megjósolhatták-e az eseményeket azok bekövetkezte előtt, és másokról is azt gondolják, hogy reális esélyük lett volna erre." In: Gábri: i.m.126. o.
[9] "A reprezentativitási előítélet (representativeness bias) szerint az emberek aránytalanul eltérően érzékelik a különböző időpontbeli valószínűségeket; nagyobb valószínűséget (s így jelentőséget) tulajdonítanak az időben közelebb bekövetkező eseményeknek, míg a korábbiaknak vagy későbbieknek kisebbet, függetlenül azok tényleges bekövetkezési valószínűségétől." In: Berki-Süle Margit - Hlédik Erika: Viselkedésgazdaságtan a fogyasztóvédelemben. Nemzetközi Tudományos Konferencia konferenciakötete. EMOK, 2018. 835. o. https://emok.hu/tanulmany-kereso/d668:viselkedesgazdasagtan-a-fogyasztovedelem-ben/pdf (2021. 06. 04.)
- 41/42 -
[10] "Az egocentrikus torzítás alapján az emberek egocentrikus és önszolgáló módon ítélik meg magukat és képességeiket. Átlagon felülinek gondolják magukat, mind a magánéletben, mind a tulajdonságaikat tekintve, mind szakmai képességeiket nézve." In: Guthrie, Chris - Rachlinski, Jeffrey J. - Wistrich, Andrew J.: Inside the Judicial Mind. Cornell Law Faculty Publications, 2001. 811-812. https://scholarship.law.cornell.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1734&context=facpub (2020. 03. 30.)
[11] Guthrie - Rachlinski - Wistrich: i.m. 778-830. o.
[12] Guthrie - Rachlinski - Wistrich: i.m. 779. o.
[13] Sagana, Anna - van Toor, D.A.G.: The judge as a procedural decision-maker. Adressing the disconnect between legal psychology and legal practice. Zeitschrift für Psychologie, 2020/3. https://doi.org/10.1027/2151-2604/a000417 (2021. 06. 04.)
[14] Kahneman: i.m. 116. o.
[15] Peer, Eyal - Gamliel, Eyal: Heuristics and biases in Judicial Decisions. Court Review, 2013/2. https://digitalcommons.unl.edu/ajacourtreview/422 (2021. 05. 17.)
[16] Lsd. 4. végjegyzet
[17] Gábri: i.m. 119.o.
[18] Kahneman: i.m. 39. o.
[19] Kahneman: i.m. 28. o.
[20] Peer, Eyal - Gamliel, Eyal: i.m. 114. o.
[21] Greene, Edie - Ellis, Leslie: Decision Making in Criminal Justice. In: (Carson, D. - Milne, R. - Pakes, F. - Shalev, K. - Shawyer, A. Eds.): Applying psychology to criminal justice. John Wiley & Sons Ltd., 2008. 183-200. DOI: 10.1002/9780470713068.ch11
[22] Vidmar, N.: Case studies of pre-and midtrial prejudice in criminal and civil litigation. Law and Human Behavior, 2002/1. 73-105. o.
[23] Vidmar: i.m. 93. o.
[24] Lásd még: Elek Balázs: Pszichológiai szempontok a tanúvallomásom értékelésében. Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis 4. 2004. 35-37. o.
[25] Lásd még: Elek Balázs: A téves ténymegállapítás egyes pszichológiai aspektusai. Debreceni Jogi Műhely 2006/4. 3-9. o.
[26] Greene, Edie - Ellis, Leslie i.m. 187. o.
[27] Greene, Edie - Ellis, Leslie i.m. 188. o.
[28] Peer- Gamliel i.m. 114-115. o.
[29] Colwell, L.: Cognitive heuristics in the context of legal decision making. American Journal of Forensic Psychology, 2005/2. 17-41. Idézve: Greene,Edie -Ellis, Leslie i.m. 188. o.
[30] Pessoa, L.: On the relationship between emotion and cognition. Nature Reviews Neuroscience, 2008/2. 148. https://doi.org/10.1038/nrn2317 (2021. 05. 30.)
[31] Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (1) bekezdés: "mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
[32] 21/2014. (VII. 15.) AB határozat
[33] 3154/2017. (VI. 21.) számú AB határozat
[34] Lidén, Moa: Emotions and Cognition in International Criminal Justice: An Exploration from Cognitive Biases to Emotional Intelligence. Forensic Science International: Mind and Law, 2020/1. 3. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2666353820300308 (2021. 05. 26.)
[35] Izard, C. E.: Four systems for emotion activation: Cognitive and noncognitive processes. Psychological Review, 1993/1. 68-90. https://doi.org/10.1037/0033-295X.100.1.68 (2021. 05. 30.)
[36] Maroney, Terry A.: The Emotionally Intelligent Judge: A New (and Realistic) Ideal. Court Review, 2013/2. 103. https://digitalcommons.unl.edu/ajacourtreview/423 (2021. 06. 03.)
[37] Pronin, E. - Lin, D. Y. - Ross, L.: The bias blind spot: Perceptions of bias in self versus others. Personality and Social Psychology Bulletin, 2016/3. 369. https://doi.org/10.1177/0146167202286008 (2021. 05. 30.)
[38] Pronin - Lin - Ross: i.m. 370. o.
[39] Sagana, Anna - van Toor, D.A.G.: i.m. 2. https://doi.org/10.1027/2151-2604/a000417
[40] Sagana, Anna - van Toor, D.A.G.: i.m. 3. https://doi.org/10.1027/2151-2604/a000417
[41] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be. 449. § (1) bekezdés)
[42] Kúria Büntető-Közigazgatási-Munkaügyi és Polgári Kollégiumai Joggyakorlat-Elemző Csoportja: Összefoglaló vélemény. Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései. Budapest, 2017. 16. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefogl_velemeny_iteleti_bizonyossag.pdf (2021. 05. 17.)
[43] Lásd még: Kulcsár Gabriella - Pásztor Attila: A gyermek-tanúvallomások információtartalmának torzulási lehetőségei a gyakorlat tükrébe. Rendészeti Szemle 2007/5. 83-89. o.
[44] Lásd még: Elek Balázs: A tanúk és a vádlottak kihallgatásának egyes pszichológiai és jogi kérdései. In: Stipta István (szerk.): Studia iurisprudentiae doctorandorum Miskolciensium - Tomus 4. Bíbor Kiadó, Miskolc 2004. 159-163. o.
- 42/43 -
[45] Rassin, Eric - Eerland, Anieta - Kujpers, Ilse: Let's Find the Evidence: An Analogue Study of Confirmation Bias in Criminal Investigations. 2010/7. 231-246.; Kassin, S. M.: On the psychology of confessions: Does innocence put innocents at risk? American Psychologist, 2005/3. 215-228; Lidén, Moa - Gräns, Minna - Juslin, Peer: From devil's advocate to crime fighter: confirmation bias and debiasing techniques in prosecutorial decision-making, Psychology, Crime & Law, 2019/5. 494-526. https://doi.org/10.1080/1068316X.2018.1538417 (2021. 05. 23.)
[46] Lásd 34-es és 37-es végjegyzet.
[47] Lidén, Moa - Gräns, Minna - Juslin, Peer: i.m. 521.o.
[48] Lidén, Moa - Gräns, Minna - Juslin, P.: Guilty, no doubt: detention provoking confirmation bias in judges' guilt assessments and debiasing techniques. Psychology, Crime & Law. 2019/3. 219 - 247. https://doi.org/10.1080/1068316X.2018.1511790 (2021. 05. 30.)
[49] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 14. § (3) bekezdés a) pont.
[50] Lidén, Moa: Emotions and Cognition in International Criminal Justice: An Exploration from Cognitive Biases to Emotional Intelligence. Forensic Science International: Mind and Law, 2020/1. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2666353820300308 (2021. 05. 26.); Lidén, Moa: Confirmation Bias in Investigations of Core International Crimes: Risk Factors and Quality Control Techniques In: Quality Control in Criminal Investigation, Agirre - Bergsmo - de Smet - Stahn (Eds.), Torkel Opsahl Academic EPublisher, 2020. 461-528. o.
[51] Lidén (2020/1.): i.m. 5-6. o.
[52] Lidén (2020/1.): i.m. 7. o.
[53] Lidén (2020/1.): i.m. 7. o.
[54] Lidén (2020/1.): i.m. 7. o.
[55] The Status and Role of Prosecutors. A United Nations Office on Drugs and Crime and International Association of Prosecutors Guide. New York, 2014. https://www.unodc.org/documents/justice-and-prison-reform/14-07304_ebook.pdf (2021. 06. 03.)
[56] Tomorrow's lawyer: Trainings on Emotional Intelligence for PGO Prosecutors. https://tomorrow-slawyer.org/en/trainings-on-emotional-intelligence-for-pgo-prosecutors-groups-5-6/ (2021. 06. 03.)
[57] Maroney, Terry A.: i.m. 102. o.
[58] Lerner, Jennifer - Li, Ye - Valdesolo, Piercarlo - Kassam, Karim: Emotion and Decision Making. Annual Review of Psychology, 2015/66. 35. doi: 10.1146/annurev-psych-010213-115043 (2021.06. 03.)
[59] Lerner - Li - Valdesolo - Kassam i.m. 4. o.
[60] Marder, Ian, D. - Pina-Sánchez, Jose: Nudge the judge? Theorizing the interaction between heuristics, sentencing guidelines and sentence clustering. Criminology and Criminal Justice, 2018/1. 3. https://doi.org/10.1177/1748895818818869 (2021. 06. 04.)
[61] Marder - Pina-Sanchez: i.m. 8. o.
[62] Englich, B. - Mussweiler, T.: Sentencing under uncertainty: anchoring effects in the courtroom. Journal of Applied Social Psychology, 2001/7. 1535-1551. o.
[63] Englich, B. - Mussweiler, T. - Strack, F.: Playing Dice With Criminal Sentences: The Influence of Irrelevant Anchors on Experts' Judicial Decision Making. Personality and Social Psychology Bulletin, 2006/2. 188-200. https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/0146167205282152 (2021. 06. 04.)
[64] Kúria 2018.El.II.JGY.B.2.: Összefoglaló jelentés a büntetéskiszabás országos gyakorlatának vizsgálatáról. 58. o. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/az_orszagos_bunteteskiszabasi_gya-korlat_vizsgalata.pdf (2021. 06. 04.)
[65] Kúria i.m. 44.o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola bírósági titkár, Debreceni Törvényszék.
Visszaugrás
