A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv (a továbbiakban: Cstv.) 1997. évi XXVII. törvénnyel történt módosítással vezette be a végelszámoló tájékoztatási kötelezettségét. A módosítás 1997. augusztus 6-án lépett hatályba, és kifejezett kizáró rendelkezés hiányában a folyamatban levő végelszámolási ügyekben is alkalmazni kell.
Ennek megfelelően a Cstv. 73. §-ának (4) bekezdése értelmében a végelszámolás kezdetét követő egy év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, melyben be kell mutatnia a gazdálkodó szerv helyzetét, meg kell indokolnia, hogy miért húzódik az eljárás, és jeleznie kell a befejezés várható időpontját. A tájékoztatót meg kell küldeni a cégbíróságnak, a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervnek, illetve a gazdálkodó szervezet hitelezőinek (választmányának).
A Cstv. hivatkozott módosítását megelőzően a cégbíróságnak nem volt jogszabályi alapja arra, hogy a folyamatban levő végelszámolás állásáról tájékozódjék, illetve a végelszámoló tevékenységének törvényességét vizsgálja. Ezt - igaz, csak kérelemre és csak szűk körben - a Cstv. hivatkozott módosításával megállapított 51. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás intézménye biztosítja a cégbíróság részére.
A végelszámolási eljárások a gyakorlatban több okból is megakadhatnak. Például ha a cég adóhatósági, illetve társadalombiztosítási vizsgálata elhúzódik, ha a cég a hitelezőktől részletfizetési kedvezményt kapott, vagy a cég fizetésképtelen, de a végelszámoló elmulasztja a felszámolási eljárás megindítását, illetve a felszámolási kérelmet az illeték lerovásának, illetve a közzétételi költségtérítés megfizetése igazolásának elmulasztása miatt elutasítják, vagy a végelszámoló meghal, esetleg alkalmatlan a feladata ellátására.
A tájékoztatóküldési kötelezettség bevezetéséig ilyen és hasonló helyzetek esetén a cégbíróságnak nem volt jogszabályi alapja a beavatkozásra annak érdekében, hogy a megkezdett végelszámolási eljárások be is fejeződjenek. Kérdés azonban, hogy a tájékoztatóküldési kötelezettség elmulasztása esetén a cégbíróság kivel szemben és milyen szankciókat alkalmazhat, s ezek a gyakorlatban milyen eredményre vezethetnek?
A tájékoztatókészítési és - megküldési kötelezettség a Cstv. hivatkozott 73. §-ának (4) bekezdése szerint kifejezetten a végelszámolót terheli. Ugyanakkor a végelszámoló megbízatása főszabályként a Cstv. 65. §-a (2) bekezdésének c) pontja és az 1997. évi CXLIV. tv - a továbbiakban: Gt. - 57. §-ának (2) bekezdése szerint a társaság legfőbb szervének határozatán alapul. A társaság legfőbb szerve a végelszámolási eljárás alatt is szükségszerűen működik és a végelszámoló a megbízatása teljesítéséért ennek tartozik felelősséggel. Erre utal, hogy a tájékoztatómegküldési kötelezettség kiterjed a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervnek, azaz a társaság legfőbb szervének történő megküldési kötelezettségre is, valamint az, hogy a végelszámoló munkájának eredményét tartalmazó zárómérleg jóváhagyásáról és a végelszámoló felmentéséről is a társaság legfőbb szerve határoz. A fenti összefüggésben a végelszámolás folyamatos végzése és befejeződése a társaság legfőbb szervének érdekkörébe és felelősségi körébe tartozik, és a társaság felelőssége e körben végső soron az, hogy a végelszámoló a tájékoztatót elkészítse és a cégbíróság részére is megküldje.
Figyelemmel a végelszámoló közvetlen kötelezettségére és felelősségére a tájékoztató elkészítéséért és megküldéséért, a cégbíróság elsődlegesen a végelszámolót jogosult és köteles felhívni a teljesítésre, és vele szemben alkalmazhat szankciót, mégpedig a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 8. §-ának (4) és (5) bekezdése szerinti pénzbírságot, amely szükség esetén ismételhető is.
Az 1997. évi CXLV. tv (Ctv.) 52. §-ának (3) bekezdése e körben tehát csak másodlagosan, abban az esetben alkalmazható, ha a végelszámoló felhívása bármely okból nem vezet eredményre.
A folyamatban levő, de különböző okok folytán megakadt, esetleg többéves végelszámolási eljárások befejeződése érdekében a Ctv. 52. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hivatalból indított cégtörvényességi eljárás folytatható le a társasággal szemben. Ennek fázisai különbözőek lehetnek attól függően, hogy a végelszámoló megbízatása a társaság legfőbb szervének vagy jogszabályi rendelkezés folytán a cégbíróság határozatán alapul, továbbá attól függően, hogy a végelszámolás mely okból akadt meg. Ezt figyelembe véve két fő esetkör határozható meg:
I. A társaság legfőbb szervének határozatán alapul a végelszámoló megbízatása főszabályként akkor, ha a társaság elhatározza jogutód nélküli megszűnését [Gt. 53. § (1) bekezdés b) pont]. Ezen túlmenően a társaság legfőbb szervének határozatán alapulhat a végelszámoló megbízatása a Gt. 53. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogutód nélküli megszűnés esetén is.
II. A cégbíróság határozatán alapul a végelszámoló megbízatása a Gt. 53. §-a (1) bekezdésének d) pontja és h) pontja, valamint a Gt. 104. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti jogutód nélküli megszűnési esetekben a Gt. 104. §-ának (3) bekezdése alapján, de a Gt. 53. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti cégbíróság általi megszűntnek nyilvánítás - mint jogutód nélküli megszűnési mód - esetében is a Ctv. 55. §-a alapján.
Az I. pont szerinti esetkörben:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
