Az emberkereskedelem komplex problematikája sokféle irányból közelíthető meg, így pl. a prostitúció és más szexuális szolgáltatások piaca,[1] a modern rabszolgaság és gazdasági kizsákmányolás,[2] a nemi szerepek és szegénység feminizációja,[3] illetve az (illegális) migráció[4] kapcsán. Az emberkereskedelem elleni küzdelemben más normarendszerek - így különösen a gazdasági szektorok önszabályozása[5] - mellett nyilvánvalóan komoly szerep jut a büntetőjognak is. Az utóbbi évtizedben külföldön és hazánkban is örvendetesen nőtt azoknak a munkáknak a száma, amelyek a nemzetközi (európai) egyezményekben és instrumentumokban található emberkereskedelemre vonatkozó büntetőjogi tárgyú rendelkezéseket elemezték.[6] A nemzetközi eredetű szabályozási kötelezettségek nemzeti imple-
- 273/274 -
mentációja során felmerülő elméleti kérdések feldolgozása azonban egyelőre inkább a külföldi szakirodalomra jellemző.[7] Holott a hazai büntetőjogi szabályozást[8] csak áttekintve is nyilvánvaló, hogy az emberkereskedelem kapcsán sem kerülhető meg a nemzeti és nemzetközi jog interakciójának (illetve az ebben a tekintetben megfigyelhető hiányosságok) tüzetes elemzése.
Tanulmányom e célkitűzés teljesítése végett az emberkereskedelemmel kapcsolatba hozható hatályos[9] nemzetközi egyezményeket és más instrumentumokat két szempontból veszi górcső alá. Egyrészt áttekinti, hogy az azokban található rendelkezések - vagy azok hazai jogalkotó általi (félre)értelmezései - mennyiben befolyásolták az emberkereskedelemre vonatkozó hazai büntetőjogi szabályozás [1978. évi IV. törvény (Btk.) 175/B. §] beiktatását és reformját. Másrészt azt is megvizsgálom, hogy mely instrumentumokból eredő kötelezettségekre nem voltak eddig tekintettel az eddigi magyarországi büntetőjogi kodifikáció során. A tanulmányt záró összegzés útmutatóként kíván szolgálni a jogalkotás számára, hogy miképpen kell(ene) a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelni az emberkereskedelem tényállásának reformja (illetve az új Btk.-ban történő szabályozása során).
Az emberkereskedelem tényállását hazai büntetőjogunkba beiktató 1998. évi LXXXVII. törvény 43. §-ához fűzött miniszteri indokolás 1. pontja hivatkozik a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én
- 274/275 -
kelt nemzetközi egyezményre (továbbiakban: az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezmény)[10] is. A miniszteri indokolás egyébként expliciten nem mondja ki, hogy az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezmény alapján a magyar jogalkotó számára a rabszolga-kereskedelem kriminalizálása kötelezettségként jelentkezik. Az erről való "tapintatos" hallgatás oka valószínűleg az volt, hogy nehéz lett volna megválaszolni azt a kérdést, hogy a kötelezettségnek a jogalkotó miért csak a becikkelyezéstől számított hatvanöt év elmúltával tett eleget. A jogirodalom alapján is egyértelmű azonban, hogy "az emberkereskedelem bűncselekményének pönalizálását [...] nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése tette indokolttá".[11] Ennek forrása az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezmény 6. Cikke, amely szerint "a Magas Szerződő Felek, amelyeknek törvényhozása nem elégséges arra, hogy a jelen egyezmény céljainak megvalósítása végett megállapított törvények és szabályzatok ellen elkövetett sérelmeket elnyomják, kötelezik magukat, hogy a szükséges rendszabályokat alkalmazzák arra, hogy e vétségek szigorúan büntettessenek".[12] Ilyen vétség az egyezmény értelmezéséből adódóan többek között a "rabszolgakereskedés", amely az egyezmény 1. Cikkének 2. bekezdése szerint "magában foglal minden elfogási, megszerzési vagy átengedési cselekményt, amely az egyénnek rabszolgaságba vetésére irányul, minden cselekményt, amely rabszolgának eladás vagy csere céljára való megszerzésére irányul; minden eladás vagy csere útján való átengedését a rabszolgának, aki eladás vagy csere céljaira szereztetett, úgyszintén általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy ezeknek szállítására vonatkozó minden cselekményt".[13] Ehhez kapcsoló-
- 275/276 -
dik az 1. Cikk 1. bekezdésének definíciója, amely szerint "a rabszolgaság az egyénnek az az állapota vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják".
Az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezményből eredő kriminalizációs kötelezettség, illetve a Btk. 175/B. § (1) bekezdésében szereplő tényállás hatóköre között találhatók pusztán formai, illetve tartalmi eltérések is.
Formai eltérésnek tartjuk, hogy
- az egyezmény a rabszolga-kereskedést határozza meg, míg a Btk. 175/B. § az emberkereskedelem címet viseli, mivel abban a vonatkozásban, hogy egy tényállás a nemzetközi egyezmény megfelel-e, nem az elnevezés, hanem a "tartalmi lefedettség" számít;
- az egyezmény által említett elfogást a Btk. 175/B. § nem tartalmazza, hiszen ezen elkövetési magatartás tekinthető a megszerzés speciális esetének, amely viszont a tényállásnak is eleme;
- az egyezmény definíciója szerint az eladás vagy csere nem különálló elkövetési magatartás, hanem az átengedés módja, mivel a két objektív tényállási elem közötti különbség a belső jogban is viszonylagos.[14]
Tartalmi különbségnek tartjuk viszont a következőket:
- Az átengedéshez az egyezményben a "rabszolgaságba vetésére irányultság" eleme kapcsolódik, míg (magyar tényállásbeli megfelelőjéhez) az átadáshoz nem.
- A megszerzés az egyezmény szerint az egyén rabszolgaságba vetésére is irányulhat, a tényállásban ez nem szerepel. Ugyanakkor az utóbbi tartalmazza az átadás céljából kifejtett megszerzés fordulatát, amely az előbbiből viszont hiányzik.
- Az egyezmény megszerzésre irányuló cselekményről szól, a magyar tényállás megszerzésről.
- 276/277 -
- Az egyezmény alapján az eladás vagy csere céljára való megszerzés, eladás vagy csere útján való átengedés csak rabszolga vonatkozásában tartozik bele a fogalomba, a tényállás szerint bármely ember vonatkozásában.
- Az eladás vagy csere útján való átengedés csak olyan rabszolga vonatkozásában tartozik az egyezmény definíciója alá, aki eladás vagy csere céljaira szereztetett, a magyar büntető tényállás szerint bármely ember vonatkozásában.
- A nemzetközi egyezmény tartalmazza az általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy ezeknek szállítására vonatkozó cselekmény fordulatot, amely a tényállásban nem szerepel.
A Btk. 175/B. § (1) bekezdésének tényállása látszólag egyes vonatkozásokban szűkebb, mint az egyezmény definíciója, hiszen a nemzetközi egyezmény tartalmazza az általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy ezeknek szállítására vonatkozó cselekmény fordulatot, amely a tényállásban nem szerepel. Ezen felül az egyezmény megszerzésre irányuló cselekményről szól, míg a tényállás megszerzésről. Ezek az eltérések azonban nem kérdőjelezik meg, hogy a jogalkotó teljesítette az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezményből eredő kriminalizációs kötelezettségét. Ennek oka - korábbi álláspontommal[15] szemben - pusztán az, hogy a rabszolgákkal való kereskedésre, ezek szállítására vonatkozó, illetve a megszerzésre irányuló cselekmény esetén az emberkereskedelem előkészületének [Btk. 175/B. § (6) bekezdés] büntetni rendelése fedi le az egyezményből eredő kriminalizációs kötelezettséget.
A Btk. 175/B. § (1) bekezdése bizonyos vonatkozásban tágabb körű, mint az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezmény rabszolga-kereskedelemről szóló definíciója. Ez egyáltalában nem tekinthető önmagában véve helytelennek, hiszen "lehet, hogy egy büntetőjogi szabályozás mögött nemzetközi egyezmény áll, de az abban foglaltaktól eltérően szélesebb körben büntetőjogi felelősség előírásának nincs akadálya."[16] A tényállás - az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezményhez képest - tágabb alkalmazási körét eredményező eltérések nagy része azonban abból ered, hogy a jogalkotó a rabszolga-kereskedés (egyezmény szerinti) definíciójában szereplő elkövetési magatartásokat a rabszolgaságra történő utalás nélkül vette bele a nem-
- 277/278 -
zeti tényállásba. Az átengedés magyar tényállásbeli megfelelője az átadás ugyanis pl. akkor is büntetendő, ha ahhoz a "rabszolgaságba vetésére irányultság" eleme nem kapcsolódik. Részben erre a megoldásra is visszavezethető viszont, hogy a tényállás nem felel meg a határozott büntetőtörvény alkotására vonatkozó alapelvi követelménynek (nullum crimen sine lege certa).[17] A hazai tényállás a nemzetközi egyezményhez képest is teljesen bizonytalan kontúrúvá vált, hiszen pl. az eladás elkövetési magatartásának értelmezése feloldhatatlan nehézségeket okoz, amikor azt a jogalkotó nem rabszolgára, hanem bármely személyre ("más") vonatkoztatja.[18] Az a körülmény nem teszi a büntetőtörvényt határozottabbá, hogy a rabszolgaság eleme megjelenik a miniszteri indokolásban, mivel azt "a gyakorlat ... sajátos módon használja fel a jogszabály értelmezése során. Ha a miniszteri indokolásban foglaltak támogatják az értelmezést, akkor a jogalkalmazó hivatkozik rá, ellenkező esetben viszont a miniszteri indokolásban foglaltakat nem cáfolja."[19]
Az 1998. évi LXXXVII. törvény 43. §-ához fűzött miniszteri indokolás 1. pontja hivatkozik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (továbbiakban: EJENY) 1. cikkére. Ennek első mondata szerint "minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van".[20] A miniszteri indokolás azonban sajnálatos módon nem tisztázza, hogy pontosan mi volt az EJENY idézett rendelkezésének szerepe az emberkereskedelem tényállásának megalkotásánál. Álláspontom szerint az EJENY idézett rendelkezéséből nem vezethető le kriminalizációs kötelezettség az emberkereskedelem (vagy akár csak a rabszolga-kereskedés) büntetni rendelésére. A miniszteri indokolás furcsa módon nem hivatkozik más olyan nemzetközi instrumentumokra, amelyek kötelező ereje nem (csak) a nemzet-
- 278/279 -
közi szokásjogon alapul,[21] illetve amelyek témánk vonatkozásában jobban hasznosítható (konkrétabb) rendelkezéseket tartalmaznak. Ha már az EJENY említést nyert, akkor éppen annyira (vagy még inkább) kiemelést érdemelt volna a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (továbbiakban: PPJNE)[22] 8. Cikk 1. bekezdés harmadik fordulata, amely szerint "a rabszolga-kereskedelem minden formájában tilos."
Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény[23] ugyan említést tesz prostitúciós célú emberkereskedésről, de nem definiálja annak fogalmát. Az egyezmény az emberkereskedelemmel szembeni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések [vö. 17., 19. Cikk] között kifejezetten nem utal a jelenség nemzeti kriminalizációjára. Meg kell azonban jegyezni, hogy az emberkereskedelem megfelelhet a nemzeti jogok azon büntető tényállásainak, amelyek az egyezmény prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezései (pl. kerítés 1. Cikk. 1. bek. I. fordulat) alapján kerültek megalkotásra.
Már az 1998. évi LXXXVII. törvény megalkotása során figyelmet érdemelt volna az Európai Unió Tanácsának 1997. február 24-i 97/154/IB számú az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló együttes fellépése (a továbbiakban emberkeres-
- 279/280 -
kedelem elleni együttes fellépés).[24] Mégpedig annak ellenére is, hogy az együttes fellépés az emberkereskedelem vonatkozásában csak megelőzést szolgáló intézkedések alkalmazására kötelezi a tagállamokat[25], de kriminalizációra nem. Az emberkereskedelem abban szereplő definíciója[26] ugyanis nemcsak hazánk csatlakozási szándékaira, hanem kimunkáltságára tekintettel is figyelmet érdemelt volna a hazai kodifikátorok részéről. Az általános jogharmonizációs tervek és a speciális büntetőjogi kérdések megoldása közötti diszkrepanciát jól példázza az is, hogy a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat melléklete az együttes fellépés vonatkozásában Btk. módosítást is előirányoz, de csak mint 2001-re vonatkozó jogalkotási feladatot.
Az emberkereskedelem tényállását módosító 2001. évi CXXI. törvény megalkotása során a jogalkotó figyelemmel volt "az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében" (a továbbiakban emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv) meghatározott követelményekre.[27]
A 2001. évi CXXI. törvény 21. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. Cikk a) pontjának fordítása a következő: "emberkereskedelem: kizsákmányolás céljából erőszak, fenyegetés vagy a kényszer más formáinak erőszakos emberszöktetés, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés, illetve más ember felett hatalmat gyakorló személy beleegyezése
- 280/281 -
érdekében anyagi vagy más előnyök adása vagy elfogadása alkalmazásával, emberek toborzását, szállítását, átadását, bújtatását, átvételét jelenti. A kizsákmányolás magába foglalja legalább mások prostitúciójának kihasználását vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáit, kényszermunkát, rabszolgaságban tartást, vagy ehhez hasonló gyakorlatot, mások leigázását, illetve emberi szervek eltávolítását."
A miniszteri indokolás fordításához öt kisebb kritikai megjegyzés fűzhető. a) Az "abduction" fordításaként az "erőszakos emberszöktetés" kifejezés alkalmazása - ha a szó köznyelvi jelentése ez is[28] - nem szerencsés, mivel az emberkereskedelem definíciójában egyébként szerepel az erőszak eleme. Erre tekintettel a definícióban az abduction kifejezés csak nem feltétlenül erőszakos értelemben szerepelhet. b) Az "exploitation" kifejezést minden esetben kizsákmányolásnak kellene fordítani, nem pedig kihasználásnak, még akkor is, ha így a "kizsákmányolás magába foglalja legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását" szöveg jönne létre. A prostitúció kizsákmányolása ugyanis szűkebb hatókörű fogalom, mint annak kihasználása. c) A miniszteri indokolás fordítása a kényszermunka fogalmába (helytelenül) beletartozónak véli, így nem említi külön a kikényszerített szolgáltatásokat. d) A servitude nem mások leigázása, hanem a szolgaság angol megfelelője. e) A "rabszolgaságban tartás" terminológia arra tekintettel problematikus, hogy "az abban tartásról" a jegyzőkönyv kifejezetten nem szól.
Az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. Cikk a) pontjának szerintünk helyes fordítása erre tekintettel a következő: "emberkereskedelem: személyek olyan toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti, amelynek kizsákmányolás a célja, valamint fenyegetéssel, erőszakkal vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, a személyi szabadságtól való megfosztással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaéléssel valósul meg, illetve úgy történik, hogy anyagi ellenszolgáltatást vagy előny adnak vagy fogadnak el, hogy elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kizsákmányolásnak magában kell foglalnia legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy kikényszerített szolgálta-
- 281/282 -
tásokat, a rabszolgaságot vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatot, a szolgaságot, illetve az emberi test szerveinek eltávolítását".
A 2001. évi CXXI. törvény 21. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv "a jelenlegi elkövetési magatartásokon túl további elkövetési magatartások büntetendőségét is megkívánja. [...] A törvény a hatályos szabályozásra építve bővíti - az említett kiegészítő jegyzőkönyv elvárásainak megfelelően - a lehetséges elkövetési magatartásokat és módokat." Ennek következtében viszont a hatályos tényállás - nem csökkentve az addigi szabályozás bizonytalanságát - bármely elkövetési mód tanúsítása nélkül mindössze a rabszolgaság elleni egyezményen alapuló emberkereskedelmi magatartások (pl. eladás) céljából történő elkövetés esetén nyilvánítja büntetendőnek az emberek szállítását. A magyar jog a bűncselekmény alapesetében nem jeleníti meg azt a célzatot, illetve azokat az elkövetési módokat, amelyek a toborzás, szállítás elkövetési magatartásait a jegyzőkönyv szerint büntetést érdemlővé teszik (erőszak, illetve kizsákmányolás). A magyar jogalkotónak ugyan általában joga van a nemzetközi szabályozáshoz képest szélesebb körben kriminalizáljon,[29] de az emberkereskedelem vonatkozásában már a jegyzőkönyv által megkívánt kriminalizáció is elérte azt a szintet, ami még a jogbiztonság követelményével összhangban az alapjogok szükséges és arányos korlátozásának tekinthető.
A helyes megoldás nem a korábbi tényállás toldozgatása, hanem a jegyzőkönyvet szigorúan követő (azon nem túlterjeszkedő) újraalkotása lett volna. Az ember-kereskedelem ilyen új szabályozása egyébként - a fenyegetés, erőszak, illetve a személyi szabadságtól való megfosztás elemén keresztül - szükségszerűen lefedte volna a rabszolga-kereskedés fogalmát (és alkalmas lett volna a 1926. évi rabszolgaság elleni egyezményből eredő kriminalizációs kötelezettség teljesítésére). Méghozzá anélkül, hogy ezzel a büntetőjogi tényállás a hatályos szabályozáshoz hasonlóan alkotmányellenesen bizonytalan kontúrúvá vált volna.
- 282/283 -
Az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvet kihirdető 2006. évi CII. törvény az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pontját a következőképpen fordítja: "»emberkereskedelem«: személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott felhasználását."
A fenti hivatalos fordítás számos - köztük több alapvetőnek tekinthető - hibában szenved, amelyeknek következtében nemcsak magyar nyelv szabályainak nem felel meg, hanem az eredeti rendelkezés értelme is alapvetően eltorzul. Erre tekintettel szerencsésnek mondható, hogy a kodifikáció nem a hivatalos fordítás, hanem feltehetően egy a miniszteri indokolásban idézett, sokkal jobban sikerült "munkaanyag" fordítása alapján zajlott. Mivel azonban a későbbi hazai tudományos és jogpolitikai vitát a hivatalos fordítás hibái kedvezőtlenül befolyásolhatják, azok "pellengérre állítását" mindenképpen szükségesnek tartom:
- Az abduction kifejezést nem rablásnak kell fordítani, mert az angolul robbery, hanem pl. személyi szabadságtól való megfosztásnak.
- A kizsákmányolás minden elkövetési magatartás célja nem pedig csak annak az elkövetési magatartásnak, hogy "elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik".
- Az exploitation kifejezést minden esetben kizsákmányolásnak kellene fordítani, nem pedig kihasználásnak. Esetünkben ugyanis jogi szakszövegről, nem pedig irodalmi műről van szó. Ha a nemzetközi egyezmény alkotói azt többször használják, akkor ezt kellene tennie magyar szöveg fordítójának is, nem pedig stilizálnia a szöveget. A
- 283/284 -
hivatalos fordításban teljesen elvész a második mondat értelmező szerepe, hiszen a kihasználás kifejezés, amit a fordítás definiálni igyekszik, nem szerepel az első mondatban, mivel abban a fordító helyesen a kizsákmányolás kifejezést használja. A kihasználás kifejezés nem is tudja egyébként kellően kifejezni a deliktum jogtalanságának döntő komponensét. A szexuális kihasználás ugyanis mindenki számára nyilvánvalóan sokkal kevésbé társadalomra veszélyes, mint a nemi kizsákmányolás.
- A kihirdető törvényben nem "mások prostituálásának", hanem "mások prostitúciójának" kizsákmányolásáról kellene szólni. Nem feltétel ugyanis, hogy a sértettet valaki előzőleg prostituálja, már ha ennek a kifejezésnek az értelme jogi szöveg számára egyáltalán tisztázható.
- A kihirdető törvényben kikényszerített szolgáltatásokról kellene szólni, mivel a forced szó csak az angol nyelvben tapad a labour mellett a services kifejezéshez is minden további írásjel nélkül, a magyar nyelvben a kényszerítésre a munka és a szolgáltatás vonatkozásában is külön kell utalni.
- A slavery magyarul rabszolgaságot, nem pedig rabszolgatartást jelent, ami nyilvánvaló az 1926. évi rabszolgaság ellen egyezményből is. A rabszolgatartás ugyanis csak a rabszolgaság része.
- A "rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot", valójában "rabszolgasághoz hasonló gyakorlat", amint az a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt kiegészítő egyezmény kihirdetésétől[31] fogva nyilvánvalónak kellett volna legyen egy nemzetközi egyezményekben járatos vagy azokat előzetesen tanulmányozó fordítónak.
- A removal magyarul nem felhasználás, hanem eltávolítás, még akkor is, ha a Btk. emberi test tiltott felhasználásáról (173/I. §) szól.
- 284/285 -
Az Európai Unió Tanácsának 2002. július 19-i az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2002/629/IB számú kerethatározata[32] (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni kerethatározat) lényegében felváltja a 97/154/IB számú együttes fellépést,[33] mivel az nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy elegendő mértékben csökkentse a tagállamok eltérő jogi megközelítéseit.[34] A kerethatározat célja az, hogy kiegészítse[35] emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv az Európai Közösségek által is aláírt[36] és az Európai Unió által is elismert[37] rendelkezéseit. A kerethatározat a kriminalizálás körét tekintve (ugyan nem túl jelentős körben, de) alatta marad a jegyzőkönyv által megkívánt szintnek, bár a szankcionálás mértéke vonatkozásában annál szigorúbb kötelezettséget ró az Európai Unió tagállamaira. A kerethatározat alapján nemcsak az emberkereskedelem büntetni rendelése az államok kötelezettsége, hanem annak biztosítása is, hogy a bűncselekményt "hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióval" rendeljék büntetni.[38] A kerethatározat meghatároz bizonyos körülményeket, amelyek esetén a nemzeti jogban a szabadságvesztés büntetési tételének felső határa nem lehet kisebb mint nyolc év. Ilyen körülmény, ha
- a bűncselekmény szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a sértett életét veszélyeztette;[39]
- a bűncselekményt különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettel szemben követték el,[40]
- 285/286 -
- a bűncselekményt súlyos erőszak alkalmazásával követték el, vagy a sértettnek különösen súlyos sérelmet okozott;[41]
- a bűncselekményt a 98/733/IB együttes fellépésben meghatározott bűnszervezet keretében követték el, akkor is, ha az emberkereskedelem büntetési tétele kisebb, mint négy év.[42]
A sértett legalább akkor tekintendő különösen kiszolgáltatott helyzetben lévőnek, ha az elkövetéskor az irányadó nemzeti jog szerint még nem érte el legalább a nemi értelemben vett nagykorúságot, amennyiben a bűncselekményt szexuális kizsákmányolás céljából követték el (beleértve abba mások prostitúciójának kizsákmányolását és a pornográfiát is).[43]
A hazai tényállás minősítő körülményeit nyilvánvalóan már át kellett volna alakítani a kerethatározatnak megfelelően, hiszen az implementációra előírt határidő hazánk vonatkozásában is 2004. augusztus 1. napján járt le,[44] függetlenül attól, hogy az instrumentum elfogadásakor Magyarország még nem volt tagja az Európai Uniónak.
Az emberkereskedelemre vonatkozó - a nemzetközi kötelezettségeknél nagyságrendekkel tágabb - hazai szabályozás jogállami szempontból aggályos módon és körben keletkeztet büntetőjogi felelősséget, így gyökeres felülvizsgálata szorul. Az emberkereskedelemre vonatkozó új hazai rendelkezést úgy kellene megszövegezni, hogy annak hatóköre pontosan kövesse a jegyzőkönyvet (és a kerethatározatot), de azon túl ne terjeszkedjen. Ennek segítségével elkerülhető lenne, hogy az emberkereskedelemre vonatkozó büntető rendelkezés alkotmányellenesen határozatlan legyen vagy az alapjogokat szükségtelenül korlátozza. Az emberkereskedelem új tényállása - a fenyegetés, erőszak, illetve a személyi szabadságtól való megfosztás alapeseti elemén keresztül - szükségszerűen lefedné a rabszolga-kereskedés fogalmát (és alkalmas lenne az 1926. évi rabszolgaság elleni egyezményből eredő bizonyos kriminalizációs kötelezettség teljesítésére is). Az
- 286/287 -
új tényállás minősítő körülményeinek kialakításakor figyelembe kellene venni a hazánkra már több éve irányadó emberkereskedelem elleni kerethatározatból eredő (mindmáig nem teljesített) követelményeket is.
* * *
by Miklós Hollán
The essay examines international instruments on trafficking in human beings and their impact on Hungarian criminal legislation. The author analyses how international conventions influence the introduction and modification of the legal definition of trafficking in human beings in the Hungarian Criminal Code. Those international instruments are also reviewed that, mistakenly, have not been taken into account when the Hungarian legislator defined the crime of trafficking in human beings. Hungarian definition of trafficking in human beings is much wider than any definitions of international instruments. The author argues that the Hungarian definition infringes the principle of legal certainty. It is proposed that the new Hungarian definition of trafficking in human beings should not go beyond the requirements of international and European instruments.■
- 287 -
JEGYZETEK
[1] Global Sex Workers. Rights, Resistance, and Redefinition (ed.: Kempadoo, K.). Routledge, New York, 2000.; O'CONNOR, M.-HEALY, G.: The Links between Prostitution and Sex Trafficking: A Briefing Handbook. Coalition Against Trafficking in Women, North Amherst, 2006.
[2] WIJERS, M.-LAP-CHEW, L.: Trafficking in Women. Forced Labour and Slavery-Like Practices in Marriage, Domestic Labour and Prostitution. Foundation Against Trafficking, Utrecht, 1997.
[3] TRUONG, T.-D.: Poverty, Gender and Human Trafficking in Sub-Saharan Africa: Rethinking Best Practices in Migration Management. United Nations Educational Scientific and Cultural Organization (UNESCO), Paris, 2006.
[4] Illegal Immigration and Commercial Sex. The New Slave Trade (ed.: Williams, P.). Frank Cass Publishers, London, 1999.
[5] EU quality standards in support of the fight against trafficking in human beings and sexual exploitation of children. Explorartory study of the potential and feasibility of self-regulation and public-private co-operation (ed.: Vermeulen, G.). Maklu, Antwerpen-Apeldoorn, Maklu, 2007.
[6] VERMEULEN, G.: International Trafficking in Women and Children. International Review of Penal Law, 2001/3-4. 837-890.; RIJKEN, C.: Trafficking in Persons: Prosecution from a European Perspective. Asser Press, The Hague, 2003.; FEHÉR L: A nemzetközi emberkereskedelem. Ügyészek Lapja, 2005/3. 49-52.
[7] STAIGER, I.: Trafficking in children for the purpose of sexual exploitation in the EU. The council framework decision of 19 July 2002 on combating trafficking in human beings and its implementation into German Law. European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice, Vol. 13. (2005) No. 4. 603-624.
[8] Az eredeti szabályozásra, de a hatályosra is több tekintetben irányadóan lásd részletesen Hollán M.: Az emberkereskedelemre vonatkozó magyar büntetőjogi szabályozás. In: Publicationes doctorandorum juridicorum Tom. I. (szerk: Tóth Károly). SzTE-ÁJK, Szeged, 2001. 239-283.
[9] A jegyzőkönyvre épülő szabályozást tartalmaz az ET emberkereskedelem elleni fellépésről szóló (még nem hatályos) egyezménye (Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings. Warsaw, 16. 5. 2005. CETS No. 197), amelynek rendelkezéseit tanulmányomban nem elemzem.
[10] Becikkelyezte: 1933: III. törvény. Lásd még a rabszolgaságra vonatkozóan Genfben, 1926. évi szeptember hó 25. napján kelt Egyezmény módosítása tárgyában New Yorkban, 1953. évi december hó 7. napján kelt jegyzőkönyvet és mellékletét. A csatlakozási okirat letétele, New Yorkban, 1958. február hó 26. napján megtörtént, kihirdette: az 1958. évi 18. törvényerejű rendeletet, kihirdetve: 1958. június 6.
[11] KISS Zs.: A személy elleni bűncselekmények. In: Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 1999. 475.
[12] Megjegyezzük, hogy az Egyezmény 6. cikkének hivatalos fordítása meglehetősen pontatlan. A rendelkezés eredeti angol szövege a "punishment of infractions" kifejezést használja, aminek helyes fordítása nem "sérelmek elnyomása", hanem "vétségek büntetése". A hivatalos magyar fordítás ráadásul nem is konzekvens, mivel az "infractions" kifejezés 6. cikkben való másik előfordulását már "vétségek"-ként ülteti át magyarra, illetve az "elnyomni" kifejezést a 2. Cikk a) pontjában szereplő "suppress" ige fordítására alkalmazza.
[13] Az 1998. évi LXXXVII. törvény 43. §-ához fűzött miniszteri indokolás 1. pontja a rabszolga-kereskedelem egyezmény szerinti definícióját pontatlanul közli, egyes részleteire eltorzítva hivatkozik, másokat pedig meg sem említ. A jogirodalom többsége a miniszteri indokolás szövegét követi, de néhol még azt is további torzítja [ld. pl. KISS: i. m. 475.; VIDA M.: A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények. In: A magyar büntetőjog különös része (szerk.: Nagy Ferenc). Korona Kiadó, Budapest, 156.].
[14] Ugyanazon nemzetközi szerződésben foglalt bűncselekmény definíciót természetesen minden ország a hagyományaival és értékekeivel összhangban ülteti át a nemzeti jogba, ennek következtében az implementáció országról-országra némileg más eredményre vezet. HAENTJENS, R.-SWART, B.: Substantive Criminal Law. In: International Criminal Law in the Netherlands (eds.: Swart, B.-Klip, A.). Iuscrim-Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht, Freiburg im Breisgau, 1997. 28.
[15] HOLLÁN: i. m. 245.
[16] Vö. WIENER A. I.: Büntetőpolitika - büntetőjog (jogszabálytan). In: Büntetendőség, büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok. Átdolgozott kiadás (szerk.: Wiener A. Imre). KJK-MTA Állam és Jogtudományi Intézet, Budapest, 1999. 66. o. 80. lj.
[17] Az alapelv ezen kihatására ld. Nagy Ferenc: Bevezető tanok. In: A magyar büntetőjog általános része (szerk.: Nagy Ferenc). Korona kiadó, Budapest, 2001. 58-59.
[18] Lásd különösen HOLLÁN: i. m. 255.
[19] WIENER: i. m. 68.
[20] A fordítás forrása Emberi jogok. Nemzetközi okmányok gyűjteménye (fordítás: Emberi Jogok Magyar Központja, felelős szerkesztő: Mavi V.). Emberi Jogok Magyar Központja, h.n., 1993. 1.
[21] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ENSZ Közgyűlési határozataként elvileg nem kötelező erejű, de szokásjogilag elismert szabályokat jelent. Ld. Nagy K.: Nemzetközi jog. Püski, Budapest. 1999. 318.
[22] Elfogadva az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án. Kihirdette: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál 1974. január 17-én megtörtént. Az Egyezségokmány a 49. Cikk 1. bekezdése értelmében 1976. március 23-án lépett hatályba.
[23] Kihirdette: 1955. évi 34. törvényerejű rendelet.
[24] A Tanács együttes fellépése (1997. február 24.) az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikke alapján, az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló fellépésről. HL 1997. május 4-i, L 63. szám (2.), megtalálható HL 2004. évi különkiadás 19/1. kötet (60.).
[25] Emberkereskedelem elleni együttes fellépés II. cím G. pont.
[26] Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/i) pont.
[27] A 2001. évi CXXI. törvény 21. §-ához fűzött miniszteri indokolás.
[28] Országh László: Angol-magyar nagyszótár. Első kötet A-M. Hetedik kiadás. Akadémiai, Budapest, 1982. 3.
[29] Lásd WIENER: i. m. 66. o. 80. lj.
[30] Arra, hogy a hivatalos fordítások "elképesztő hibákat" tartalmaznak lásd JENEY P.-NAGY B.: Nemzetközi jogi olvasókönyv. Osiris, Budapest, 2002. 14.
[31] 1958. évi 18. törvényerejű rendelet.
[32] HL 2002. augusztus 1-i, L 203. szám (1.), megtalálható HL 2004. évi különkiadás 19/6. kötet (52.).
[33] A kerethatározat alapján az együttes fellépés az emberkereskedelemre nem alkalmazható. 9. cikk.
[34] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. Preambulum (2) bek.
[35] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. Preambulum (6) bek.
[36] A TANÁCS 2000. december 8-i 2001/87/EK Határozat az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének és annak az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem, valamint a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren való csempészete elleni küzdelemről szóló jegyzőkönyveinek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról. HL 2000. február 1-i, L 30. szám (44.), megtalálható HL 2004. évi különkiadás 11/36. kötet (125.).
[37] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. Preambulum (4) bek.
[38] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (1) bek.
[39] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (2) bek. a) pont.
[40] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (2) bek. b) pont.
[41] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (2) bek. c) pont.
[42] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (2) bek. d) pont.
[43] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 3. cikk (2) bek. a) pont.
[44] Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 10. cikk (1) bek.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, Tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., adjunktus, KGRE-ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézete, E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
