HVG-Orac kiadó, Budapest, 2009. 417 o.
Habár már-már közhelyesnek tűnő megállapítás egy-egy szakirodalmi újdonságról azt állítani, hogy hiánypótló, Boóc Ádám 2009 elején megjelent monográfiája esetében e jelző nem elcsépelt fordulat, hanem tényszerű megállapítás. A magyar jogirodalomban ugyanis a választottbíráskodás - de különösen a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás - témakörében igen kevés monográfia vagy szakkönyv született. Fabinyi Tihamérnak a választottbíráskodás jogintézményét elméleti - történeti aspektusban bemutató könyvének második kiadása 1926-ban jelent meg.[1] Ujlaki Gézának a választottbíráskodás gyakorlatával foglalkozó - a korabeli jogi környezeten és joggyakorlaton alapuló - kézikönyvének harmadik kiadása 1944-ben látott napvilágot.[2] Faragó László tollából 1966-ban jelent meg a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodással foglalkozó monográfia.[3] Az újabb magyar irodalomból a kereskedelmi választottbíráskodás kapcsán a Horváth Éva-Kálmán György szerzőpáros által írott, elsősorban az egyetemi oktatás igényeihez szabott tankönyv érdemel említést.[4]
Fentiekből is kitűnik, hogy egy, a magyar jogirodalomban a nemzetközi kereskedelmi választottbíróságról szóló monografikus munka már önmagában fontos szerepet tölt be, pusztán akkor is, ha e könyv tárgya a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás legfontosabb intézményeinek bemutatása, leírása. Boóc Ádám könyve - habár áttekintést nyújt a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról, és ekként e fentiekben vá-
- 221/222 -
zolt célnak tökéletesen megfelel - a könyv alcíméből is kitűnő módon tág teret szentel egy, a választottbíráskodás súlyponti jellegű problémakörének, a választottbíró megválasztásának és kizárásának. A könyv bevezetése is utal arra, hogy a választottbíró személye a választottbírósági eljárásban kulcsfontosságú kérdés, és e személy vagy személyek függetlensége és pártatlansága a választottbírósági eljárás nívóját és minőségét jelentős mértékben meghatározza.
Ezen kérdéskörnek - az eljáró választottbíró függetlenségének és pártatlanságának - az elemzése a monográfia által felrajzolt íven végig jelen van, miközben a szerző igen informatív módon több állam választottbírósági szabályait, illetve fontos nemzetközi kereskedelmi választottbírósági intézményeket mutat be.
A könyv elején egy történeti-elméleti jellegű bevezetés olvasható, mely rámutat a választottbíráskodás antik - görög és római - gyökereire, és még az antik szépirodalomból is utal olyan művekre, melyekben a választottbíráskodás vagy annak alternatívája mint vitarendezési mód említésre kerül.[5] A szerző kiemeli, hogy művében jogösszehasonlító szempontok érvényesítésére törekszik, és a művet olvasva méltán alakul ki az a benyomás, hogy e törekvésnek a mű teljes mértékben eleget tett.
A bevezetést követően részletes elemzést olvashatunk a következő államok választottbírósági jogáról, különös hangsúlyt fektetve a választottbíró megválasztására és kizárására: Ausztria, Svájc, Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Magyarország. Az egyes, feldolgozásra kerülő országok esetében a szerző kitér a választottbíráskodás történeti fejlődésére is, így arról is képet kaphatunk, hogy például Svájc vagy az USA jogrendszerében milyen tényezőkre visszavezethető okokból játszik fontos szerepet a választottbíráskodás.
Az osztrák választottbírósági joganyag bemutatása nem csupán azért lényeges, mert az osztrák jogalkotó 2006-ban fogadott el új, az UNCITRAL Modelltörvényre figyelemmel lévő választottbírósági törvényt, hanem azért is, mert a hagyományos magyar-osztrák kapcsolatok miatt is kifejezetten indokolt egy magyar nyelvű műben az osztrák választottbíráskodás tárgyalása. Svájc nagyon gyakran szerepel választottbírósági klauzulákban a választottbíróság helyeként kikötött székhelyként, csakúgy, mint a svájci anyagi jog is igen gyakran kerül alkalmazandó jogként kikötésre. A választottbíró kizárásának megítélésével kapcsolatban a könyv által részletesen taglalt Ligier-teszt igen érdekes szempontokat fogalmaz meg.
- 222/223 -
Az angol és az amerikai részben a szerző bőséges mennyiségű jogesetet dolgoz fel. Tekintve a téma lényeges, és a mindenkori választottbírósági eljárást jelentős mértékben meghatározni képes mivoltát, nem is meglepő, hogy az esetjogon alapuló jogrendszerekben számos eseti döntést találunk, melyek a választottbíró függetlenségének, pártatlanságának kérdését tárgyalják. Álláspontom szerint kifejezetten érdekes a Laker Airways v. FLS Aerospace Limited, Queen's Bench Division, 20 April, 1999 sz. jogeset elemzése, ugyanis eme jogeset kifejezetten jól mutatja be azt, hogy még az amerikai és a brit jogi gondolkodás és joggyakorlat is mennyire eltérő mértékben ítéli meg a választottbíró függetlenségének, pártatlanságának kérdését. Az Amerikai Egyesült Államokkal foglalkozó fejezetben részletesen elemzésre kerül a témában leading authority-nek tekinthető Commonwealth Coatings Corp. v. Continental Casualty CO. 393 U.S. 145 (1968) ügy, és külön érdekes azt olvasni, hogy ennek az 1968-as jogesetnek milyen mértékben változott meg a megítélése az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat fényében. Az amerikai választottbíráskodásra irányadó Etikai Kódex elemzése azért is szerencsés, mert rávilágít arra, hogy miképpen változott meg az 1977-es verzióhoz képest a 2004-es verzió elfogadásáig a fél által jelölt választottbíróval (party-appointed arbitrator) szemben tanúsított elvárás, miként alakult ki az ún. presumption of neutrality.
A magyar választottbírósági részről szóló fejezetet olvasva az a benyomás alakul ki, hogy a választottbíró megválasztása és kizárása olyan kérdés, amely alól a magyar választottbírósági gyakorlat sem vonhatja ki magát, és a magyar gyakorlat továbbfejlesztéséhez mindenképpen szükséges a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban fellelhető esetek figyelembe vétele is, melyhez mindenképpen kiváló eszköz a jelen munka.
A könyv VI. fejezete panorámaképszerűen biztosít nemzetközi kitekintést a választottbíró megválasztásáról, kizárásáról, bemutatva a nemzetközi jogegységesítés legfontosabb törekvéseit, így például az UNCITRAL Modelltörvény vonatkozó rendelkezéseit. A szerző külön alpontban elemzi az egyik legfontosabb nemzetközi választottbírósági intézmény, az International Chamber of Commerce (ICC) eljárási szabályzatát, amely a praxis művelői számára kifejezetten hasznos olvasmány lehet. Az International Bar Association (IBA) elnevezésű nemzetközi szervezet által kidolgozott, a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban felmerülő érdekkonfliktusok kezelésére hivatkozott, 2004 májusában elfogadott ajánlás (IBA Guidelines on Conflicts of Interest in International Arbitration) bemutatása azért is nagyon fontos, mert ez az ajánlás nyilvánvaló módon meghatá-
- 223/224 -
rozó formában tudja befolyásolni közvetlenül a nemzetközi, és ilyen módon közvetetten a magyar gyakorlatot is.
A VI. fejezet és a mű zárókövetkeztetéseinek együttes olvasásával rádöbbenhetünk arra, miért is nehéz a függetlenség és pártatlanság nemzetközileg is egységes meghatározását megalkotni, illetőleg, hogy a megalkotott definícióknak miért nehéz nemzetközileg egységes értelmezését megtalálni. A könyv végén jogesetjegyzék, részletes, a további szakirodalmi tájékozódást lehetővé tevő irodalomjegyzék található, mely arról is tanúskodik, hogy a szerző munkájához a nemzetközi szakirodalmat igen részletesen tanulmányozta.
Boóc Ádám könyve nem csupán hiánypótló alkotás, hanem a magyar jogirodalom fontos, figyelmet érdemlő művének tekinthető, amely olvasmányos, könnyen érthető, lendületes stílusával is magával ragadja az olvasót. E mű haszonnal forgatható választottbírák, a választottbíráskodással elméleti szinten foglalkozó jogászok, gyakorló ügyvédek által, de az egyetemi oktatásban is igen jól hasznosítható. A könyv végén található angol nyelvű tartalomjegyzék és angol nyelvű összefoglaló is csak erősíti azt a benyomást, hogy mindenképpen üdvös lenne, ha Boóc Ádám könyve a közeljövőben valamely világnyelven is napvilágot látna.■
- 224 -
JEGYZETEK
[1] Lásd: Fabinyi T.: A választott bíráskodás. 2. kiadás, Budapest, 1926.
[2] Lásd: Ujlaki G.: A választottbíráskodás kézikönyve. 3. kiadás, Budapest, 1944.
[3] Lásd: Faragó L.: Nemzetközi választottbíráskodás. KJK, Budapest, 1966.
[4] Lásd: Horváth É.-Kálmán Gy.: A nemzetközi eljárások joga, különös tekintettel a választottbíráskodásra. Osiris, Budapest, 1999.
[5] A szerző itt Homérosz Íliászából hoz fel egy igen szemléletes példát.
Visszaugrás
