A figyelemfelhívást a javaslat fontosnak tartotta, mert ez lehetőséget adott a szokásosnál nagyobb kockázat megfontolására, és a korlátozására, ellensúlyozására alkalmas eszközök igénybevételére.
Tényleges ismeretek hiányában a kötelezett az általa okozott kárt csak olyan mértékben köteles megtéríteni, amennyiben az előre látható volt. Az előre láthatóság - szintén az indokolás szerint - a kárnak azokra az elemeire terjed ki, amelyeket a kötelezett helyében észszerűen és gondosan eljáró személy előre látott volna. Mintául ezúttal is olyan személyt kell venni, aki rendelkezik a szolgáltatás tárgyára és módjára vonatkozó megfelelő ismeretekkel és ehhez viszonyítva kell eldönteni, hogy a kötelezettől elvárható előrelátás az okozott kár milyen elemeire, milyen mértékig terjed ki.
Az új Ptk. 143. §-ának (3) bekezdése szerint a szándékos szerződésszegés esetén a kötelezettnek a jogosult teljes kárát meg kell térítenie. A szerződésszegés szándékossága alól nem a kötelezettnek kell magát kimentenie, hanem a szerződés szándékos megsértését a károsultnak kell bizonyítania.
A szerződésszegés szándékossága nyilván akkor állapítható meg, ha a kötelezettnek módja lett volna a szerződésszerű teljesítésre, de a teljesítést ennek ellenére tudatosan megtagadta, vagy tudatosan sértette meg a teljesítés feltételeit.
c) Az új Ptk. 6:144. §-a a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség alábbi szabályainak alkalmazását kisegítő jelleggel rendelte el. Az (1) bekezdés a károsult közrehatására, a (2) bekezdés pedig a kártérítés módjára vonatkozó szabályokat hívta segítségül.
A 6:144. § (1) bekezdése az új Ptk. 6:525. §-ára utal; ez a károsult közrehatásának esetét szabályozza, részben a régi Ptk. 340. §-ával azonosan, részben annak kiegészítésével.
A régi Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése a károsultnak a kár elhárítására, illetve csökkentésére vonatkozó kötelezettségéről szól. A gyakorlat ezenfelül - a ma már nem irányadó - PK 36. sz. állásfoglalásban foglaltak szerint jogkövetkezményeket fűzött a károsultnak a kár bekövetkezésében szerepet játszó magatartásához (közrehatásához) is.
Az új Ptk. 6:525. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések egymáshoz való viszonya és értelmezhetősége nem elég világos. Nézetem szerint az az értelmezés helytálló, amely szerint e két bekezdés tartalmát egymástól elkülönítve kell alkalmazni.
Az (1) bekezdés szerint a károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Ebben a vonatkozásban tehát arról van szó, hogy a kötelezett elkövette a szerződésszegést és ezáltal kár bekövetkezése küszöbön áll vagy már be is következett. A törvény rendelkezése tehát a károsulttól a már elkövetett szerződésszegés miatt bekövetkezhető kár elhárítására vagy csökkentésére irányul.
Amennyiben a károsult e kötelezettségét felróható módon megszegi, az emiatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.
Ebben a helyzetben a szerződésszegést elkövető fél kártérítési kötelezettsége változatlanul objektív, a károsulté viszont vétkességi alapon áll fenn. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy a károsult elmulasztotta a kár megelőzését, elhárítását vagy csökkentését, a 6:519. §-ra figyelemmel magatartásának felróhatóságát vélelmezni kell; tehát őt terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem róható fel.
Ha a károsult a szóban forgó kötelezettségeit felróható módon megszegte, az ebből eredő kárt a károkozó nem köteles megtéríteni. Ezúttal tehát nem a kár megosztását rendeli el a törvény. Azt kell megállapítani, hogy a károsult kötelezettségeinek felróható megszegésével okozati összefüggésben milyen kár keletkezett; az ilyen módon bekövetkezett kárt magának a károsultnak kell viselnie.
A kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség mibenlétét illetően az új Ptk. nem hozott változást, az ezzel kapcsolatban kialakult gyakorlat folytatható. A szerződésszegéssel okozott károk esetében is megkövetelhető a hiba gyors és észszerű kijavítása (BH 1999.332., BDT 2008.1803.), a gazdasági tevékenység mielőbbi helyreállítása, az elmaradt haszon pótlása (BH 1991.315.) stb.
Az új Ptk. 6:525. §-ának (2) bekezdése a károsultnak a kár bekövetkezésében való közrehatásáról rendelkezik. A régi Ptk. erről nem rendelkezett; a hiányt a bírósági gyakorlat - a ma már nem irányadó - PK 36. sz. állásfoglalás szerint igyekezett pótolni.
Ezúttal a károsult magatartása magának a kárnak bekövetkezésére van hatással. Változatlanul arról van szó, amit a GK 36. sz. állásfoglalás kifejtett: a károsult a kár bekövetkezéséhez vezető folyamatban olyan módon vett részt, hogy magatartása része lett a kárt előidéző tényállásnak.
Ez az együtthatás vezetett arra, hogy a törvény szóban forgó rendelkezése a kár megosztását mind a károkozó, mind a károsult magatartásának felróhatóságára alapította.
Azt követően, hogy a kártérítés alapjául szolgáló tényállás megállapítása megtörtént, mind a károkozó, mind a károsult saját magatartásának felróhatósága alól ezúttal is az új Ptk. 6:519. §-a alapján mentheti ki magát. Ha mindkettőjük magatartása felróható, a kárt magatartásuk felróhatósága arányában; ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában kell megállapítani, ha ez sem állapítható meg, a kárt egyenlő arányban kell megosztani.
A korábbi gyakorlatban a károsult közrehatásával szerződésen kívüli károk esetében lehetett találkozni. Ezért néhány elképzelhető példa.
A megrendelő hibás terv alapján kötött a vállalkozóval kivitelezési szerződést és azt a vállalkozó a tőle elvárható szakértelemmel nem vizsgálta meg [új Ptk. 6:252. § (2) és (3) bek.] és ez hibás teljesítésre vezetett.
A megbízó és a bizományos tisztában volt azzal, hogy az eladott áru hamis, ezért a bizományost terhelő kárt - egymás közti viszonyukban - meg kell osztaniuk.
- 11/12 -
A megbízó a megbízottat nem látta el kellő tájékoztatással és ezt a megbízott sem kérte, emiatt a megbízás teljesítése káros következményekre vezetett.
Az új Ptk. 6:525. §-ának (3) bekezdése szerint a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
Ennek a rendelkezésnek a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésénél nincs külön jelentősége; a kötelezett felelősségéről ugyanis az új Ptk. 6:148. §-a külön rendelkezik.
Az új Ptk. 6:144. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésen kívül okozott kártérítés szabályait kell alkalmazni a közös károkozók felelősségére is.
Az új Ptk. 6:524. §-ának (1) bekezdése fő szabályként úgy rendelkezik, hogy ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.
A szerződésszegés esetén ez a közös károkozás többféle módon is előfordulhat.
a) Főleg nagyobb beruházások esetén fordul elő, hogy a kivitelezésre (konzorciumhoz hasonló együttműködéssel) több vállalkozó együtt köt szerződést. Az ilyen szerződés esetén a megrendelővel szemben közömbös, hogy melyikük magatartása vezetett a kár bekövetkezésére.
b) A gyakorlatban a régi Ptk. alkalmazása során is előfordult, hogy a kár bekövetkezését több olyan kötelezett magatartása idézte elő, akik (amelyek) külön kötöttek szerződést a jogosulttal. Iskolapélda erre a GK 54. sz. állásfoglalás alapjául szolgáló jogeset. A károsult külön szerződést kötött a terv elkészítésére és annak kivitelezésére. A bíróság közös károkozásnak minősítette terv hibáját és azt, hogy a kivitelező a tervet nem kellő gondossággal vizsgálta meg [az erre irányuló kötelezettséget tartalmazza az új Ptk. 6:252. §-ának (3) bekezdése is]. A jogeset ilyen megoldására nem változtat a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének elkülönítése sem, ezért a Kúria 1/2014. PJE határozata a GK 54. sz. állásfoglalást továbbra is irányadónak minősítette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
