A Családi jog előző számában az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott Javaslatából a Rokonság szabályainak közlését kezdtük meg: a rokoni kapcsolat és az apai jogállás keletkezésének tervezett normaszövegét és annak indokolását tettük közzé. Ennek folytatásaként ezúttal az apaság vélelmének megdöntésére és az anyai jogállásra vonatkozó fejezeteket ismertetjük. Az eddigieknek megfelelően továbbra is várjuk olvasóink észrevételeit, jobbító szándékú gondolatait.
Az apaság vélelmének megtámadását a jogrendszerek hatósági (túlnyomórészt bírósági) eljárás keretében teszik lehetővé. A "Fehér Lap" 11. Alapelvének 1. pontja szerint "a vélelmen vagy önkéntes elismerésen alapuló apaság az illetékes hatóság által ellenőrzött eljárásban támadható meg".1 A vélelem megtámadása a megtámadási okok, a megtámadásra jogosultak köre és a megtámadási határidők kérdésében szorul rendezésre.
3:112. § [Az apasági vélelem megtámadásának okai]
(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.
(2) Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy
a) a nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya, vagy
b) az apai elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre.
(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor támadható meg, ha az anya férje, vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.
1. Az apaság vélelme természetes úton történő fogamzás esetén azon az alapon támadható meg, hogy a vélelmezett apa nem a gyermek biológiai szülője (tartalmi ok). Ezt a kérdést a Csjt. körültekintően rendezi, amikor az anyának a vélelmezett apával történő nemi érintkezése hiányát vagy a vélelmezett apától való származás egyébkénti lehetetlenségét szabja a vélelem megdöntésének feltételéül [Csjt. 43. § (1) bekezdés]. Ezért ezt a szabályt a Javaslat változatlanul fenntartja.
2. Teljes hatályú elismerésen alapuló apaság esetén a vélelem formai okból is megtámadható: a hatályos jog szerint azon az alapon, hogy az elismerő nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya [43. § (2) bekezdés]. A Csjt. azonban nem részletezi, hogy a "jogi feltételek hiánya" alatt mit kell érteni: csak a Csjt. 37. §-ában felsorolt feltételek (hozzájáruló nyilatkozatok, korkülönbség) hiányát, vagy például azt is, ha az elismerő nyilatkozat akarathibában szenved (azt tévedés, megtévesztés vagy kényszer hatása alatt tették). A Csjt. hatályba lépését követően a joggyakorlat hajlott arra, hogy az ún. akarathibák esetén is elismerje a megtámadás lehetőségét, aminek nyilván az is oka lehetett, hogy a korábbi törvény, az 1946. évi XXIX. tc. 11. § (2) bekezdése a megtámadást e jogcímeken kifejezetten lehetővé tette2, a gyakorlat azonban a jogirodalom éles kritikájának hatására megváltozott, és az utóbbi évtizedekben a bírói gyakorlat is elzárkózott attól, hogy a megtámadás lehetőségét ezekben az - egyébként elvétve előforduló - esetekben elismerje (legutóbb lásd BH 2003/2. sz. 70.). Az egységes Polgári Törvénykönyvön belül azonban nincs ésszerű indoka annak, hogy a jogalkotó éppen az ilyen, az elismerő egész életére kiható jognyilatkozat megtámadását zárja ki akkor, ha az akarathiányos. Ezért a Javaslat az elismerésen alapuló apaság megtámadását akarathiba esetén is lehetővé teszi [(2) bekezdés b) pontja]. Az elismerő nyilatkozat megtámadására a (2) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott formai okokból természetesen akkor is helye van, ha a teljes hatályú elismerésre a házasságkötést megelőzően került sor.
3. Ha a származás nem természetes úton következett be, hanem reprodukciós eljárás következménye, az apaság formai okból támadható meg, éspedig kizárólag azon az alapon, hogy az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá. Ez összhangban áll a "Fehér Lap" 11. Alapelv 2/b. pontjában foglaltakkal, amely ezekhez hasonló eseteket sorol fel lehetséges megtámadási okként.
3:113. § [A vélelem megtámadásának kizártsága]
Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha
a) a származás reprodukciós eljárás következménye, kivéve a 112. § (3) bekezdésében foglalt esetet, vagy
b) az apaságot bíróság állapította meg.
A Javaslat két esetben nem engedi meg az apaság vélelmének megtámadását. Az első - a hatályos jogban is ismert - eset [Csjt. 43. § (1) bekezdés], ha a származás reprodukciós eljárás következménye; ilyenkor ugyanis a leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat létrejöttének nem (vagy nem elsősorban) a biológiai származás az alapja, hanem a férfinak a reprodukciós eljárásban való részvétele. A "Fehér Lap" 10. Alapelvének 2. pontja szerint "az anya férje vagy társa, aki hozzájárulását adta a kezeléshez, nem vitathatja az apaságának megállapítását, hacsak a bíróság azt meg állapítja, hogy a gyermek nem annak az eljárásnak az eredményeként született, amelyhez ő hozzájárult". Ez utóbbi - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő - kivételt a 3:212. § (3) bekezdése rögzíti. Második esetként - a 3:108. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettek szerint - a megtámadást indokolt kizárni akkor is, ha az apaságot bíróság állapította meg.
A jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is felmerült, hogy megtámadhatja-e az a férfi az apaság vélelmét, aki annak tudatában tett elismerő nyilatkozatot, hogy a gyermek nem tőle származik (ún. szívességi apaság). Abból, hogy a Javaslat az apai elismerés lehetőségét nem köti a biológiai leszármazás feltételéhez, egyértelmű, hogy önmagában a vállalás "szívességi" jellege miatt a nyilatkozat megtámadására nincs mód. A Legfelsőbb Bíróság a PK 100. sz. állásfoglalásában viszont kimondta, hogy a ténybeli alap nélkül tett elismerésen alapuló vélelmet megdönthetetlennek tekinteni sem lehet, az ilyen elismerésen alapuló apaság vélelme is megtámadható tehát abban az esetben, ha a megtámadás törvényes feltételei fennállnak, például lehetetlen, hogy a gyermeknek a vélelmezett apa a biológiai szülője, vagy az apai elismerés tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre. A megtámadás lehetőségét eleve kizárni tehát nem indokolt.
3:114. § [A vélelem megtámadására jogosultak]
(1) Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója jogosult.
(2) Az apaság vélelmét a 112. § (2) bekezdésének b) pontja alapján kizárólag a vélelmezett apa támadhatja meg.
(3) Az anya csak a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert.
(4) Az anya volt férje akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadására, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni.
1. A megtámadásra jogosultak köréből az anya megtámadási jogának elismerése lehet vitatott. Európában vannak olyan jogrendszerek, amelyek lehetőséget adnak az anyának is a perindításra, mások ezt nem teszik lehetővé. A "Fehér Lap" a gyermeket és a jogi apát említi, mint akiknek feltétlenül jogot kell adni a vélelem megtámadására, az anyát és más érdekelteket csupán úgy említi mint akiknek ilyen jog adható (11. Alapelv 3. pont). Bár abból, hogy az apaság megállapítása iránti perben a Javaslat elismeri mind az anya perindítási jogát, mind azt, hogy az ilyen perben gyermekét képviselje, még nem következik szükségképpen, hogy ugyanezeket a jogokat az apaság megtámadása iránti perben is biztosítsa, a Javaslat ezeknek a jogoknak az elismerése mellett foglal állást, lényegében ugyanazon okokból mint a megállapítási perben. (lásd a 3:109. § indokolását).3 Megtámadásra jogosultak még - a hatályos joggal egyezően - a gyermek (személyesen, illetve a 3:115. §-ban megjelölt képviselői útján) és a vélelmezett apa.
Azt, hogy az a férfi támadhassa meg az akár az anya házassági kötelékén, akár elismerésen alapuló, más férfira nézve fennálló apasági vélelmet, aki magát a gyermek apjának állítja (és akitől esetleg a gyermek valójában származik), egyetlen jogrendszer sem ismeri el, és ennek tilalma a magyar joggyakorlatban is következetesen érvényesül (BH 2002/6. sz. 231.). Házasságon alapuló vélelem esetén, ha azzal az anya és a vélelmezett apa is egyetért, ez a férfi az apaság kérdését a Javaslat új szabálya értelmében a jelenleginél jóval egyszerűbben, nemperes eljárásban rendezheti (3:118. §).
A Javaslat mellőzi a megtámadásra jogosultak köréből az ügyészt. Az ügyésznek a hatályos jog két esetben ad (mögöttes) megtámadási lehetőséget: ha a gyermek meghalt és nincs leszármazója [Csjt. 43. § (3) bekezdés c) pontja], valamint a vélelmezett apa érdekében, ha az a megtámadási határidőt elmulasztotta [Csjt. 43. § (6) bekezdés]. Az új Polgári Törvénykönyv egyik fontos elve viszont az, hogy az ügyésznek a magánjogi viszonyokban csak kivételes esetekben, akkor legyen biztosítva a fellépési joga, ha azt közérdek indokolja (például a családjogban a házasság érvénytelenítésének bizonyos eseteiben). Emellett a Javaslat a megtámadási határidőket - a hatályos joggal szemben - egyértelműen elévülési jellegű határidőként szabályozza [3:115. § (5) bekezdés], ami a megtámadásra jogosultak méltányolható érdekeit megfelelően figyelembe veszi. Ilyen szabályozás mellett nincs szükség arra, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránt a törvény az ügyészt perindítási joggal ruházza fel.
2. Az apai elismerő nyilatkozat akarathibán alapuló megtámadásának jogát [3:112. § (2) bekezdés b) pontja] kizárólag a vélelmezett apának indokolt biztosítani, annak tehát, akinek a személyét a megtámadási ok érinti (tévedett, megtévesztették vagy jogellenesen fenyegették). Ezt a Csjt. előtti jogszabály, amely a nyilatkozat megtámadását ismerte, szintén csak a nyilatkozó részére tette lehetővé [1946. évi XXIX. tc. 11. § (2) bekezdés]. Sem az anya, sem a gyermek, vagy a gyermek halála után leszármazója, sem más érdekelt (például az apa örökösei) előtt nem lenne kívánatos ezen a címen megnyitni a megtámadás lehetőségét.
3. A gyermek érdeke és a családi kapcsolatok biztonsága azonban indokolja, hogy az anyának a megtámadási joga gyámhatósági kontroll alatt álljon. Ezért a Javaslat kimondja, hogy az anya az apaság vélelmének megdöntésére irányuló pert csak a gyámhatóság jóváhagyásával, gyermekével együttesen indíthatja meg. Ez egyben az egyik fontos biztosítéka is annak, hogy a gyermeknek vérségi származásának kiderítéséhez fűződő joga nagykorúságának elérése (önálló, személyes perindításának lehetősége) előtt csak indokolt esetben legyen elvonva (a további biztosítékokról lásd a 3:116. §-hoz fűzött indokolást). Az apaság vélelmének megdöntése iránti perben az anya gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat [3:115. § (4) bekezdés].
3:115. § [A perindítás személyessége]
(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2) A korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3) Cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.
(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.
A Javaslat az apaság megállapítása iránti perek szabályaival azonos rendelkezéseket tartalmaz a per személyes megindításával, a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen képviseletével kapcsolatban, kimondva, hogy az anya a perben mint a gyermek törvényes képviselője eljárhat (vö. 3:109. §).
3:116. § [A megtámadási határidők]
(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek hároméves koráig kezdeményezheti. Ugyanezen időn belül jogosult az anya is - a gyámhatóság jóváhagyásával - a perindításra. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.
(2) A vélelmezett apa a 112. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a tévedés, megtévesztés felismerésétől, a jogellenes fenyegetés esetén pedig a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.
(3) Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek maga - önállóan - jogosult a perindításra.
(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá névre megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.
1. A perindításra jogosultsággal és a megtámadási határidőkkel is összefüggő kérdés, hogy miként biztosítsa a jog a gyermeknek a vérségi származása kiderítéshez fűződő jogát, pontosabban azt, hogy kiskorúsága alatt törvényes képviselőjének perindításával ez a joga az érdekeivel ellentétesen ne legyen elvonva. A nagykorúságának elérését követően ugyanis a gyermeknek - ha a vélelem megdöntésére addig nem került sor - egy év áll rendelkezésre, hogy személyesen ilyen pert kezdeményezzen. Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) határozatával (ABH 1991. 272.) alkotmányellenessége miatt megsemmisítette a Csjt. akkor hatályos 44. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amelynek értelmében az apaság vélelmének megdöntése iránti perben a teljesen cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel. Az ilyen perben hozott ítélet ugyanis - a határozat szerint - végérvényesen elvonta a gyermek jogát arra, hogy vérségi származásának kiderítéséről maga rendelkezzék. A hatályban tartott törvényszöveg szerint "a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania".
A Csjt. 44. §-ának az 1992. évi XVI. törvénnyel megállapított új szövege ismét lehetővé tette, hogy a cselekvőképtelen jogosult helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő támadhatja meg az apaság vélelmét, azzal a megszorítással azonban, hogy a gyámhatóságnak - cselekvőképtelen kiskorú esetében - a per megindítása előtt az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia; a perindításhoz a gyámhatóság csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése a gyermek érdekében áll; továbbá ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg [Csjt. 44. § (4) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság újabb határozata szerint ezek a szabályok már kellő alkotmányos garanciát jelentenek a gyermek számára önrendelkezési joga érvényesüléséhez (872/B/1992., ABH 1996. 397.), és ezzel a megoldással a kérdés a Tematika szerint is megnyugtató rendezést nyert.
A Javaslat azonban a kérdésben tovább kíván lépni, mert úgy ítéli meg, hogy az első AB határozat alapján módosított jogszabály is túlzottan általános, és lényegében - a gyermek elhelyezési perekben bevezetett szigorítást kivéve - nem tartalmaz a korábban alkotmányos szempontból kifogásolt rendelkezésekhez képest újabb garanciát. Kiindulásának alapja az a Sólyom László és Zlinszky János alkotmánybírák által jegyzett különvélemény, amit a másodikként említett AB határozathoz fűztek. E szerint "a törvényhozó a Csjt. új rendelkezéseinek megállapításakor a gyermek önazonosságára vonatkozó rendelkezési jogának természetét nem vette kellően figyelembe; nem határozta meg elegendő részletességgel, hogy a családi jogállás rendezése mikor követeli meg a vérségi származás megállapítását olyan súllyal, hogy az a gyermeknek erre irányuló jogát végérvényesen elvonhatja." … "A törvény szerint a gyámhatóság a cselekvőképtelen kiskorú helyett indított perhez csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll. Ez a két feltétel ritkán esik egybe, sőt természete szerint ellentmond egymásnak. A gyermek érdeke elsősorban az, hogy szilárd és rendezett családban nevelkedjék; ezt a rendezettséget a jog vélelmek felállításával is szolgálja. A gyermek rendezett családi jogállásának nem feltétlenül eleme a vérségi kötelék; sőt a feladatát betöltő családi viszonyokat a megbolygatástól óvni kell. Ilyen családban a gyermek vérségi származás kiderítéséhez való joga bizonyosan nem indokolja, hogy a 14 éven aluli gyermek helyett pert indítsanak. Természetesen a gyakorlatban az apasági vélelem megtámadására - a kiskorú helyett is - legtöbbször akkor kerül sor, ha a vélelmezett apa és az anya kapcsolata felbomlik, vagy ha a gyermek új családba kerül. Ilyenkor is nyitott kérdés marad azonban, hogy az új család miért ne tölthetné be feladatát a gyermek vérségi származásának megállapítása nélkül is, illetve, hogy annak megállapítása valóban a gyermek érdekét szolgálja-e (s nem inkább például az anyáét). E kérdés eldöntésénél különös súllyal kell figyelembe venni, hogy a gyermek vérségi származásának tisztázása nemcsak az ő legszemélyesebb joga, hanem hogy a gyermeknek is joga van ahhoz, hogy fenntartsa a vélelmezett apa-gyermek kapcsolatot - például a vélelmezett apához fűződő érzelmi kapcsolata miatt. Ennek a kivédésére nem elegendő azt előírni, hogy gyermekelhelyezési vita esetén a perindításhoz való gyámhatósági hozzájárulást csak »kivételesen indokolt esetben« lehet megadni."
A Javaslat szerint azoknak a konkrét eseteknek a normatív módon való rögzítése, hogy mikor indokolt és mikor nem a cselekvőképtelen kiskorú helyett a perindítás, nem lehetséges. Tartalmi korlátozást a törvényes képviselő számára csak esetenként, jogalkalmazói (gyámhatósági, illetve a gyámhatóság határozatának felülvizsgálata során bírói) kontrollal lehet elérni. Az érintettek meghallgatása, az eset "rendkívüli indokoltságára" való figyelem felhívás fontosak, de nem visznek közelebb a fenti különvéleményben jelzett probléma (a gyermeknek családi kapcsolatainak stabilitása vagy vérségi származásának kiderítése-e a fontosabb érdeke) megoldásához. A Javaslat ezért a megoldást nem a formális szigorításban, nem a konkrét esetek felsorolásában, hanem más úton keresi. Abból kiindulva, hogy a kiskorú gyermek érdeke elsősorban családi kapcsolatainak stabilitása, és ha ezek a kapcsolatok már kialakultak, azokat a gyermek nagykorúságáig lehetőleg ne lehessen megbolygatni, az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítására a gyermek érdekében a gyámhatóságnak, illetve - a gyámhatóság jóváhagyásával - az anyának a gyermek hároméves koráig biztosít lehetőséget. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét, és az egyéves határidő vonatkozik az akarathibán alapuló megtámadásra is. Az apasági vélelem keletkezésének időpontja a házassági köteléken és reprodukciós eljáráson alapuló vélelem esetén a gyermek születése, elismerés esetén az elismerő nyilatkozat teljes hatályúvá válása, míg a bírósági határozaton alapuló vélelmet a Javaslat szerint nem lehet megtámadni. A gyermek hároméves korának betöltése, illetve az egyéves megtámadási határidő eltelte után viszont már csak maga a gyermek jogosult - nagykorúvá válását követően - dönteni arról, hogy megindítja-e a pert vagy sem [3:115. § (1)-(3) bekezdés].
E viszonylag rövid határidők kellő egyensúlyt biztosítanak a gyermek kiskorúsága idején a származásának kiderítéséhez fűződő érdek és családi kapcsolatai stabilitásának érdeke között, mivel a vérségi származás kiderítését a gyermek olyan kis korában részesítik előnyben, amikor vélelmezett apjával bensőségesebb kapcsolata még nem alakult ki, később azonban, amikor ilyen kapcsolat megvalósulhatott, kiskorúsága alatt már nem, csak a nagykorúság betöltése után, amikor a gyermek már felnőttként maga döntheti el, melyik érdek a fontosabb a számára. Ez a megoldás megkíméli a gyermeket attól, hogy vélelmezett apja és anyja kapcsolatának felbomlása esetén - amelyre tipikus esetekben a gyermekek hároméves kora után kerül sor - eszközzé váljon szülei egymás közötti vitájában (például az elhelyezéséről folyó perben). A szabályok kellően ösztönözhetik a vélelmezett apát és az anyát is arra, hogy a gyermek családi jogállását minél előbb, még a gyermek kis korában rendezzék, mert egyébként a vérségi származásának kiderítéséhez fűződő legszemélyesebb jogát már csak a gyermek maga érvényesítheti.
2-4. A megtámadási határidőket a Javaslat oly módon illeszti be a Polgári Törvénykönyv által szabályozott határidők rendszerébe, hogy azokat elévülési határidőnek tekinti, amelyre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai is megfelelően irányadók. Meghagyja azt a szabályt, hogy az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesül, az értesülés időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. Ez kiegészül azzal, hogy akarathiba esetén - értelemszerűen - a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes fenyegetésnél a kényszerhelyzet megszűnésétől számít az egy év. Mind az egyéves, mind a gyermek hároméves korában megjelölt perindítási határidőre irányadók az elévülési szabályok, így például az, hogy ha a jogosult megtámadási jogát menthető okból (súlyos betegség vagy más akadályoztatás) nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven, illetve három hónapon belül akkor is megtámadhatja az apaság vélelmét, ha a megtámadási határidő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetve három hónapnál kevesebb van hátra.
3:117. § [A megtámadási per alperesei; az ítélet hatálya]
(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek, illetve az anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell megindítania. A keresetet - a gyermek által indított kereset kivételével - az anya ellen is meg kell indítani, kivéve, ha ez halála folytán nem lehetséges.
(2) Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.
(3) Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(4) Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.
1-4. A Családjogi Könyv más részeihez hasonlóan, a Javaslat az apaság vélelmének megdöntése iránti per alpereseit is az anyagi jogi szabályok között tünteti fel és kimondja, hogy az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos. Tartalmilag egyik rendelkezés sem jelent változást a hatályos joghoz képest.
3:118. § [Névviselés és kapcsolattartás a vélelem megdöntése után]
(1) Ha a bíróság az apaság vélelmét megtámadó keresetnek helyt ad, indokolt esetben, kérelemre
a) a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére,
b) azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában a sajátjaként nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább viselheti akkor is, ha az apai jogállás betöltésre kerül.
1. Az apasági vélelem megdöntése értelemszerűen azzal jár - anélkül, hogy ezt a jogszabály kifejezetten kimondaná -, hogy a gyermeknek az addigi apai családban megszűnik a családi jogállása. A gyermek mindenek felett álló érdekében azonban, amelybe biztonságos, nyugodt, stabil körülmények között történő nevelkedése is tartozik, ún. továbbélő jogokat kell biztosítani a számára. Ilyen továbbélő jog a hatályos Csjt. szerint is az, hogy a bíróság, kérelemre feljogosíthatja családi nevének további viselésére. Nagykorú gyermek esetében ilyen feljogosítás hiányában a 153. § (5) bekezdésének rendelkezései az irányadók. Ezt kiegészíti a Javaslat azzal, hogy az a vélelmezett apa, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában sajátjaként nevelte, indokolt esetben a gyermekkel való kapcsolattartásra is feljogosítható. A gyermek és a szülő között kialakult bensőséges kapcsolatot ugyanis akkor sem szabad egyik napról a másikra megszüntetni, ha a gyermeknek a vélelmezett apától való származása megdőlt.
Az apasági vélelem megdőlése nem járhat "az eredeti állapot helyreállításával" néhány más vonatkozásában sem: így nem járhat ezzel sem a gyermek irányában nyújtott gondozási-nevelési tevékenység, sem a gyermek számára nyújtott tartás vonatkozásában (A Legfelsőbb Bíróság eseti határozatban kimondta, hogy a vélelmezett apa tartási kötelezettsége csak az apaság vélelmét megdöntő ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, lásd BH 1998/7. sz. 344-II.). Nem a Családjogi Könyvre tartozó kérdés, hogy az utóbb a gyermek apjának nyilvánított személytől a vélelmezett apa által nyújtott tartás más polgári jogi jogcímen (például jogalap nélküli gazdagodás címén) visszakövetelhető-e.
2. A gyermek nem veszti el az (1) bekezdés a) pontja szerint tovább viselt családi nevét, akkor sem, ha a vélelem megdőltét követően az apai jogállás betöltésre kerül.
3:119. § [Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban]
(1) Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az anya házassága alapján az apaság vélelme fennáll, a házastársak életközössége azonban már legalább háromszáz napja megszűnt és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származott, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárásban a vélelmezett apa, az anya, valamint a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magénak elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje (volt férje) az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban a 107. § rendelkezései szerinti teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.
(3) A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására a 116. §-ban foglalt megtámadási határidők nem irányadók.
1-3. Az apasági vélelem megtámadása a jogrendszerek jelentős többségében bírósági hatáskörbe tartozik. A házassági köteléken alapuló vélelem esetében azonban a gyakorlat egyszerűsítést követel akkor, ha az anya házassági köteléke már nyilvánvalóan csak de jure áll fenn, a házasfelek életközössége legalább 300 napja megszűnt, esetleg nem is egy országban vagy kontinensen élnek és a gyermek nemző apja - rendszerint az anya élettársa - kész is volna a gyermek elismerésére, amit az anya férjére vonatkozó apasági vélelem fennállása, amíg ez megdöntésre nem kerül, megakadályoz. Ezek az esetek az érintettek között jogvitát lényegében nem jelentenek, az ilyen perekben a bíróság - a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket magáénak elismerni kívánó férfi meghallgatásán túlmenően - nem folytat le bizonyítást. Az ilyen és ehhez hasonló esetek egyszerűbb, peren kívüli rendezését teszi lehetővé a Javaslat, amikor nemperes eljárásban lehetővé teszi az apaság vélelmének megdöntését, feltéve, hogy a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető. A vélelem megdöntését kimondó határozat meghozatalát a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinak közösen kell kérnie és az elismerésre a teljes hatályú elismerés szabályait (3:107. §) kell alkalmazni. Szükséges annak kimondása is, hogy az ilyen eljárás megindítására a 3:116. §-ban foglalt megtámadási határidők nem irányadók.
A fentihez hasonló, egyszerűbb eljárás nem ismeretlen Európában. Portugáliában 2001-től a férj apasága anyakönyvi eljárás keretében dönthető meg, amennyiben ehhez az anya, a férj és az elismerő "új" apa együttesen hozzájárul (megjegyzendő, hogy Portugáliában anyakönyvvezető csak jogász végzettségű személy lehet).4
Szintén a gyakorlatban felmerült igényeknek eleget téve, az említetteken kívül is egyszerűsítés képzelhető el a családi jogállásra vonatkozó perek eljárásjogi szabályainak kialakításában, például indokolatlan, hogy a Pp. az apaság vélelmének megdöntése és az apaság megállapítása iránti per összekapcsolását nem teszi lehetővé. (Vö. Pp. 296. §)
Az anyai jogállás hosszú időn keresztül nem képezte vita tárgyát: a jog az anyaságot - a római jogra visszanyúlóan ("mater semper certa est") - tényként és nem vélelemként kezelte. A Csjt. nem is tartalmaz ezért arra vonatkozó szabályt, hogy kit kell a gyermek anyjának tekinteni, hanem - vitás esetben - az anyaság megállapítása iránti per indítására jogosultakat sorolja fel [40. § (1)-(2) bekezdés], továbbá reprodukciós eljárás útján bekövetkezett fogamzás esetén kizárja az ilyen per indítását azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott [40. § (3) bekezdés]. Ez utóbbi, az Eütv. hatályba lépésével egyidejűleg beiktatott rendelkezés már utal arra, hogy az orvostudomány fejlődése következtében a genetikai anya és a gyermeket megszülő anya személye nem feltétlenül esik egybe. A ma engedélyezhető in vitro fertilizáció, továbbá embrió reimplantáció és embrió transzfer azon eseteiben, amikor idegen petesejt megtermékenyítésével történt a fogamzás, majd került sor a magzat beültetésére a nő méhébe, a gyermeket megszülő nő genetikailag nem a gyermek anyja. Ezért a törvénynek egyértelműen ki kell mondania, hogy kit tekint a gyermek anyjának: a szülőanyát vagy azt a nőt, akinek a génjeit a gyermek hordozza.
3:120. § [Az anyai jogállás]
(1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.
(2) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg.
(3) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja.
(4) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
1. A Javaslat a szülőanya, illetve a genetikai anya közötti választást a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően úgy dönti el, hogy a gyermek anyjának azt a nőt tekinti, aki megszülte. Hasonlóan rendelkezik az Osztrák Polgári Törvénykönyv - az elmúlt évtizedben beiktatott - 137b. §-a, és a Holland Ptk. Első Könyvének 11. címe. Erre vonatkozó ajánlást tartalmaz a "Fehér Lap" 1. Alapelve is. A teljesség kedvéért rá kell mutatni arra, hogy ennek a szabálynak nemcsak a hatályos jogban engedélyezhető reprodukciós eljárások szempontjából van jelentősége, hanem az döntő az ún. pótanyaság szempontjából is, mert e rendelkezés folytán nem lehet anyának tekinteni azt a nőt, aki más nőt kért fel arra, hogy a petesejtjéből származó embriót kihordja. A magyar jogban az 1997-es egészségügyi törvényben történt kísérlet a pótanyaság egyik válfajának, az ún. dajkaterhességnek a szabályozására, amely lehetővé tette volna, hogy amennyiben az egymással házastársi vagy élettársi kapcsolatban álló személyeknek egészségügyi ok miatt természetes módon gyermeke nem születhet, az ivarsejtjeikből testen kívül létrehozott embriót valamelyikük - törvényben meghatározott - közeli hozzátartozója hordja ki, természetesen ellenszolgáltatás nélkül (ellenkező esetben ún. béranyaságról lenne szó). Az ún. dajkaterhességre vonatkozó törvényszakaszt azonban - még annak hatályba lépése előtt - az 1999. évi CXIX. törvény 32. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az Előterjesztés utalt arra, hogy a pótanyaság szabályozása, még ilyen korlátozott formában is időelőtti, azt a civilizált államok többsége tiltja, és nem támogatta az Európa Tanács orvosbiológiai ad hoc bizottsága (CAHBI) sem; azok az orvosi, etikai és jogi problémák, amelyeket a pótanyaság felvet, nem kellően kiérleltek még a törvényi szabályozáshoz, ami nem szolgálná a kiskorú gyermek érdekét sem. Ez a törvény az Eütv.-t kiegészítette azzal, hogy reprodukciós eljárásként kizárólag az Eütv.-ben felsorolt módszerek alkalmazhatók, amiből következik, hogy a pótanyaság vállalására vonatkozó szerződés semmis, és az ilyen eljárás lefolytatására nincs jogi lehetőség [Eütv. 166. § (5) bekezdés]. A törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság a 108/B/2000. AB határozatával elutasította, arra hivatkozással, hogy "az önrendelkezés szabadságához való jog nem terjed ki arra, hogy az államnak lehetőséget kellene biztosítania bármilyen tetszőleges egészségügyi beavatkozás elvégeztetésére", továbbá a dajkaterhességgel kapcsolatban "felmerülő jogi és etikai problémákra sem a nemzetközi joggyakorlat, sem a korai közvélemény nem adott még kiérlelt választ." A Javaslat a pótanyaság egyik formájának törvényi rendezését és így az anyai jogállás erre az esetre való szabályozását sem tartja indokoltnak.
2-3. Az anyai jogállás tekintetében egyebekben a Javaslat a hatályos jog rendelkezéseit követi, megszüntetve az abban fellelhető joghézagokat. A (2)-(3) bekezdések azokra az esetekre vonatkoznak, amikor nem állapítható meg, hogy ki az a nő, aki a gyermeket megszülte, illetve a gyermeket megszülő nő nem azonos azzal, akit az anyakönyv anyaként feltüntet (például gyermekcsere vagy hamis, illetve lopott személyi igazolvánnyal történt szülés).
4. Reprodukciós eljárásból származó gyermek esetén a hatályos jog csak azt mondja ki, hogy a donor nővel szemben nincs helye anyaság megállapítási pernek, ezt a (4) bekezdés kiegészíti azzal, hogy maga a donor nő sem jogosult ilyen per indítására.
3:121. § [Negatív megállapítási per]
Mind a gyermek, vagy halála után leszármazója, mind a vér szerinti anya kérheti annak bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy az anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.
A 3:120. § (2)-(3) bekezdéséhez fűzött indokolásban említett vagy ahhoz hasonló esetek orvoslását szolgálja az ún. negatív megállapítási pernek a lehetővé tétele akkor, ha az anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható. Ez összhangban áll a "Fehér Lap" 21. Alapelvének 2. pontjával, amely szerint a megállapított anyaságot megtámadni csak azon az alapon lehet, hogy nem az a nő szülte meg a gyermeket, akit az anyának kell tekinteni.
3:122. § [A perindítás személyessége]
(1) Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2) A korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3) Cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.
3:123. § [Az anyasági per alperesei]
(1) A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya, vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának pedig a gyermek, vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.
(2) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
(3) Ha a 120. § alapján indított perben az anyai jogállás változása a nő házassága folytán az apaság vélelmére is kihat, a pert a férj ellen is meg kell indítani, akit a 104. § alapján a gyermek apjának kell tekinteni.
(4) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(5) Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek névviselésére a 108. § (3) bekezdésében, valamint a 118. § a) pontjában foglaltaknak megfelelően irányadók.
(6) Az anyasági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.
1-5. A 3:122-123. §-ban foglalt a rendelkezések az anyasági perindítás jogának személyességére, a képviseletre és a per alperesei a perrel érintett nagykorú gyermek névviselésére nézve tartalmaznak szabályt, az apasági perekhez hasonló tartalommal (3:110-111. §-ok, 3:115. §, 3:117. §). A 3:123. § (3) bekezdése rendezi azt - a jogirodalom által is szabályozásra szorulónak ítélt - helyzetet, amikor az anyai jogállás változása a nő házassági köteléke folytán az apaság vélelmére is kihat5: ilyenkor a pert a férj ellen is meg kell indítani, akit a 3:105. § alapján a gyermek apjának kell tekinteni. A 3:123. § (5) bekezdése az anyasági perekben hozott ítélet erga omnes hatályát mondja ki, a családi jogállásra vonatkozó más perekben hozott határozatokkal egyezően. ■
JEGYZETEK
1 Az Európai Tanács Családjogi Szakértői Bizottsága (CE-FL) által nyilvános vitára bocsátott "Fehér Lap" az apaság/anyaság megállapítását és jogkövetkezményeit érintő alapelvekről - angol nyelven hozzáférhető: http://www.legal.coe.int/family.
2 Ismerteti Nizsalovszky: A család jogi rendjének alapjai. Akadémiai Kiadó 1963., 408-413. oldal.
3 Ezeket a rendelkezéseket az indokolással együtt a Családi Jog V. évfolyam 3. számában közöltük (2007. szeptember).
4 Vö. portugál beszámoló a Nemzetközi Személyállapoti Bizottság (CIEC) 2002. szeptember 10-13-ai dubrovniki ülésén - IM 106/A-15/2/2002. sz. Jelentés.
5 Lásd Csiky-M. Bujdosó-Váczy: Apasági perek, apaságvizsgálat. HVG-ORAC, Budapest, 2003. 74. oldal
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kőrös András bírósági tanácselnök, Legfelsőbb Bíróság
Visszaugrás
