A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25-én kelt szerződés (a továbbiakban: Egyezmény) az 1986. évi 14. törvényerejű rendelet kihirdetésével vált a hazai jog részévé, melynek a végrehajtására vonatkozó részletszabályokat a 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet tartalmazza.
Az Egyezmény alkalmazása során kialakult ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy -a praeambulumban rögzítetteknek megfelelően - elsődleges, minden más szempont felett álló jelentőséget tulajdonít a gyermek érdekének. Ezt az érdeket tekinti meghatározónak akkor, amikor a Egyezmény céljának megvalósítása körében biztosítja valamely Szerződő Államból Magyarországra hozott, vagy itt elrejtett gyermek azonnali visszajuttatását [1. cikk a) pont, 5. cikk a) pont], illetve a gyermeknek - a kapcsolattartás keretei között - a szokásos tartózkodási helyéről egy másik helyre, korlátozott időtartamra történő elvitelének jogát [1. cikk b) pont, 5. cikk b) pont].
Az Egyezmény szerint az államot terhelő kötelezettség tartalmát az határozza meg, hogy a gyermek feletti felügyelet tárgyában a visszavitel elrendelésével a bíróság nem hoz végleges érdemi döntést, csupán azonnali intézkedést tesz a megsértett szülői felügyeleti jog helyreállítása érdekében. Ez következik a 16. cikkből, mely kimondja, hogy a szülői felügyeleti jog érdemében (a gyermekelhelyezést illetően) nem hozható döntés, amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket az Egyezmény szerinti eljárásban vissza kell-e vinni, illetve a 19. cikkből, mely leszögezi, hogy a gyermek visszaviteléről az Egyezmény szerinti eljárásban hozott határozat nem tekinthető a szülői felügyeleti jog érdemében való döntésnek.
Ugyanígy a kapcsolattartást sem lehet közvetlenül az Egyezmény alapján véglegesen szabályozni, ebben a kérdésben a Szerződő Állam egy másik Szerződő Államban már meghozott döntés végrehajtását köteles a leghatékonyabb eszközökkel elősegíteni, illetve ha a kapcsolattartást még nem szabályozták, vagy a felek körülményeiben lényeges változás következett be, a Központi Hatóság a kapcsolattartás rendezése vagy annak megváltoztatása érdekében a gyámhatósági eljárás megindításához szükséges intézkedéseket köteles megtenni (Egyezmény 21. cikk, Vhr. 12-14. §-ok).
Az Egyezményben foglaltak hatályosulása az abban résztvevő Szerződő Államok részéről számos kérdésben megköveteli az azonos jogértelmezést és a jogviták elbírálásánál az egységes gyakorlatot, ami az Egyezmény fogalom-meghatározásai alapján és az eljárásra vonatkozó előírásainak betartásával a Szerződő Államokkal szemben szigorú elvárásokat jelent, és a jogalkalmazásra súlyos felelősséget és kötelezettséget hárít.
Magyarország az Egyezmény megfelelő alkalmazását az 1980-as évek végétől - az ügyek számszerűségét és az azokban felmerülő jogkérdések természetét illetően is - kiemelt jelentőségű feladatnak tekinti, ami egyrészt a végrehajtás tárgyában kibocsátott igazságügy-miniszteri rendelet eljárási szabályaiban, másrészt az ítélkezési gyakorlat Legfelsőbb Bíróság általi irányításában is kifejezetésre jut.
A 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet (Vhr.) 1. §-a értelmében az Egyezmény 6. cikke szerint kijelölt Központi Hatóság feladatkörét az igazságügy-miniszter látja el. A Központi Hatóság a jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitele érdekében azonnali intézkedéseket tesz (pl. ha a gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, megkeresi a rendőrséget annak felkutatására, a gyermek veszélyeztetettségére utaló adatok esetén a gyámhatóság igénybevételével rendelkezik a gyermek ideiglenes hatályú intézeti beutalásáról), és ha a kérelmet az Egyezmény 8. cikke szerint elfogadja, a jogosult (kérelmező) nevében bírósági eljárást indít, vagy az eljárás megindítására ügyvédi meghatalmazást ad, amiről a kérelmezőt haladéktalanul értesíti (Vhr. 2-3. §-ok). Ha a kérelmező közvetlenül a bírósághoz fordul, az eljárásról a bíróság értesíti a Központi Hatóságot, amely ebben az esetben is teljes körűen gondoskodik a szükséges jogsegélyről.
A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, soron kívül határoz, az eljárás során a kötelezettet (a sérelmet okozó felet) személyesen meghallgatja és indokolt esetben meghallgatja a gyermeket és a jogosultat is, a meghallgatást pedig - ha egyéb intézkedésre nincs szükség - legkésőbb a kérelemnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napjára kell kitűzni. Az eljárás során bizonyításnak csak a szükség szerint, korlátozottan, az Egyezmény 12-15. cikkei körében van helye, tehát a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a jogellenes elvitel vagy elrejtés és az eljárás megindítása között egy évnél kevesebb idő telt-e el, a kérelmező a felügyeleti jogát az elvitel időpontjában ténylegesen gyakorolta-e, vagy hozzájárult az elvitelhez, volt-e a 3. cikk értelmében vett jogellenes elvitel, illetve a visszavitel az adott ügyben a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné-e ki, vagy bármely más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene-e a számára (Vhr. 5. és 8. §-ok).
A jogérvényesítést elősegítő szabály, hogy az eljárás a kérelmező (jogosult) számára tárgyi költségmentes, tehát a kérelmezőt az eljárási illeték és költségek megfizetésére a kérelem elutasítása esetén sem lehet kötelezni [Vhr. 5. § (3) bekezdés, 9. § (2) bekezdés].
Az ilyen ügyek kiemelten szakszerű, egységes és sürgős elintézését biztosítja az a kizárólagos illetékességi szabály is, mely szerint a gyermekelviteli eljárásban országosan egy bíróság jár el (PKKB), és a nemperes eljárásban hozott jogerős döntés esetén is lehetőség van rendkívüli perorvoslat (felülvizsgálat) igénybevételére, melynek során a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenységet végez.
Az Egyezményben foglalt elvek az azok betartását előmozdító, rendeleti úton szabályozott eljárási normák mellett is csak akkor hatályosulhatnak a nemzetközi elvárásoknak megfelelő, következetes módon, ha a vonatkozó előírásokat a magyarországi ítélkezés elvi és gyakorlati szinten is elemző módon, egységes szempontrendszer mellett alkalmazza. Ennek során a legtöbb ügyben az Egyezmény 3., 13., 16. és 19. cikkével kapcsolatos jogértelmezés válik szükségessé, ami az igénybeveendő bizonyítás körét behatárolja.
Mivel a magyarországi bírói gyakorlat törvényességét és egységességét a Legfelsőbb Bíróság határozatai alapvetően meghatározzák, a Legfelsőbb Bíróság alábbi egyes döntéseinek és azok indokolásának ismertetése alkalmas az Egyezmény alapján elbírált ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlat szemléltetésére.
A II. r. kérelmező (apa) és a kérelmezett (anya) házasságából 1985. július 2-án fiúgyermek született.
A házastársak kapcsolata az utóbbi időben megromlott, ezért a kérelmezett 1988. február 23-án a II. r. kérelmezőtől a gyermekkel együtt a franciaországi közös lakásból Magyarországra távozott. A kérelmezett a közös gyermek elvitelének szándékáról a II. r. kérelmezőt előzetesen nem tájékoztatta. Az elvitel időpontjában a gyermek feletti szülői jogokat a két szülő együttesen gyakorolta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
