2016. szeptember 23-án az igazságügyi miniszter a Kormány képviseletében benyújtotta az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslatot, melynek általános vitája e kézirat lezárásakor már befejeződött. Az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő Szerzőnktől lényegre törő összefoglalót kapunk a releváns változásokról.
"Minden állam alkotmánya csak annyit ér, amennyit abból a közigazgatás megvalósítani bír."[2] Az Alaptörvény XXIV. cikke mindenkinek garantálja, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Emellett az ügyfeleknek és a végrehajtó hatalomnak egyaránt az az alapvető elvárása a közigazgatási hatósági eljárásokkal szemben, hogy azokban a lehető leggyorsabban végleges döntés születhessen. A jogállammal szemben támasztott alapvető elvárás, hogy a jogrendszer önmagára vonatkozó szabályai feltétlenül érvényesüljenek, vagyis alkotmányos követelmény az is, hogy az eljárási szabályokat a hatóságok is betartsák.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) egy évtizede alatt számtalan alkalommal, jelentősen módosult és kibővült. A közigazgatási szervezetrendszer átalakításának folyamata is szükségszerűen érintette az eljárási szabályokat. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felkérésére a Miniszteri Bizottság 2007. június 20-án fogadta el a Jó közigazgatásról szóló CM/rec(2007)7. számú ajánlását és függelékét, "A jó közigazgatás kódexét", amelynek iránymutatásai általános európai követelményként jelentkeznek. Mindezek alapján megérett a helyzet arra, hogy a jogalkotó új szemléletű törvényben vonja le a Ket. tíz éves hatályosulásának tapasztalatait, egyben hozzájáruljon a valódi közigazgatási bíráskodás megteremtéséhez is, egyúttal pedig az ügyfelek számára ténylegesen érzékelhető, pozitív változásokat eredményező eljárásjogot teremtsen.[3]
A "Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020"[4] a hatósági eljárásokra vonatkozó szabályozás irányát a korszerű és ügyfélbarát eljárásrendben, az egyszerűbb eljárásokban, a rövidebb bruttó eljárási időtartamokban, az eljárások túlszabályozottságának csökkentésében (dereguláció), egyúttal pedig - a hatékonyság növelésének útjaként - a belső munkafolyamatok egyszerűsítésében ragadta meg.
A Kormány, miután 2015 májusában elfogadta az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény koncepcióját,[5] a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény előkészítésével összefüggő egyes feladatokról szóló 1352/2015. (VI. 2.) Korm. határozatban meghatározta a közigazgatási hatósági és perjogi szabályok megújításával összefüggő feladatokat. Az igazságügyi miniszter feladatául szabta, hogy - a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel együttműködve - a tudomány, az igazságszolgáltatás, a központi és a területi közigazgatás képviselőiből álló kodifikációs bizottság részvételével készítsen az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénytervezetről előterjesztést. A kodifikációs munka során - a bürokráciacsökkentés során létrejött új szabályok kivételével - semmilyen korábbi bevett intézményhez nem volt kötve a bizottság, ezért lényegében minden egyes jogintézményre vonatkozó rendelkezés tiszta lappal indult. (Még ha a jól működő jogintézmények "megjavítása" nem is volt a kodifikátor célja.)
2016. szeptember 23-án az igazságügyi miniszter a Kormány képviseletében benyújtotta az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslatot, melynek általános vitája a kézirat lezárásakor már befejeződött.
Az Ákr. terjedelme töredéke a Ket. hatályos szövegének. Ezt önmagában is tekinthetjük egyfajta deregulációs munka eredményének. A Ket. - címével ellentétben - ugyanis távolról sem csak eljárásjogi szabályokat tartalmazott, ezért a kodifikátornak mindenek előtt arra kellett törekednie, hogy tiszta eljárásjogot tételezzen, és törekednie kellett arra, hogy a szöveget valamennyi nem eljárásjogi normától megtisztítsa. Ilyenek voltak különösen az anyagi jogi szabályok, a hatósági eljárásjogi jogviszonyra ki nem ható, ténylegesen ügyviteli jellegűnek minősíthető szabályok. Ennek megfelelően például részletes hatásköri szabályokat sem tartalmaz, vagyis nem sorolja fel azokat a szerveket, amelyek hatóságok, hanem ehelyett kimondja, hogy hatóság az a szerv, szervezet vagy
- 14/15 -
személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki. A kódex ennek megfelelően nem határoz meg általános hatáskörű elsőfokú államigazgatási szervet sem. Ugyancsak távolabbi kapcsolatban áll a hatáskör kérdésével, mégis indokolt megemlíteni, hogy a területi államigazgatás nagyfokú átalakításához illeszkedve a jövőben általános kérelembefogadó hely nem a jegyző, hanem a kormányablak lesz.
Az Ákr. nyelvezete sokkal egyszerűbb és homogénebb a Ket.-nél. A szakaszcímek, a rövidebb §-ok és mondatok alkalmazása mellett látható, hogy a kodifikátor törekedett a "ha-akkor" fordulat alkalmazására stb. Azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a hatósági ügyintézők munkáját, hanem az ügyfelek joghoz jutását is segíti a szöveg.
Jogalkalmazói és oktatási tapasztalatok alapján, a kodifikáció során egyenként vizsgáltuk felül az egyes jogintézmények elhelyezkedését. Így került önálló fejezetbe a hivatalbóli eljárás, illetve az egyes hatósági intézkedések különös szabályai, de például a hatósági tanú is ezért kerülhetett megérdemelt helyére, az eljárási cselekmények rögzítéséről szóló címbe.
Míg címében a Ket. is általános szabályozást ígért, a valóságban azonban a hatályos törvény csak annyiban volna általánosnak tekinthető, hogy a lehető legtöbb hatósági eljárás lehető legtöbb mozzanatára szabályoz: a felgyorsult társadalmi és technológiai fejlődés, valamint az egymást váltó kormányok eltérő szemlélete miatt nem válhatott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává, mert tíz év alatt gyakorlatilag minden rendelkezése módosult, szövege és szabályozási terjedelme egyre bővült, ugyanakkor a koherenciája meggyengült, és végül valamiféle "ügyintézői kézikönyvvé" vált.[6] A közigazgatási eljárások újraszabályozásának kiemelt előfeltétele egy általános hatályú, a közigazgatás hatósági eljárásainak alapvető szabályait megállapító eljárási kódex - amelyet Valló Józsefhez[7] hasonlóan neveztünk általános közigazgatási rendtartásnak -, amelyet a lehető legtöbb ügyben alkalmazni kell.
A Ket.-ben meghatározott kivett eljárások egy része[8] nem feleltethető meg a közigazgatási hatósági eljárás fogalmának, biztosan nem közigazgatási hatósági eljárás, a külön tartott eljárások száma mára - minden elvi alapot nélkülözve, leginkább ágazati (vélt) presztízsokokból - tizenöt pontban felsorolva mintegy hatvanra nőtt. Az általános és különös eljárási szabályokat tovább árnyalják a privilegizált eljárások, amelyekben törvény vagy kormányrendelet - különböző mértékben - enged a Ket. rendelkezéseitől eltérést. Emellett pedig a Ket. ma is számtalan ponton teszi lehetővé, hogy különös eljárási szabály eltérő szabályokat állapítson meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
