Verebics János[1]: Az elektronikus közbeszerzés szabályozásának új keretrendszere az Európai Unióban és Magyarországon (1. rész) (IJ, 2006/1., (11.), 10-16. o.)

Napjaink európai információs társadalmi politikái a közbeszerzési eljárások "elektronizálhatóságának" kérdését két szempontból is kulcsfontosságú elemnek tekintik. A közbeszerzések révén az állam, mint a modern gazdaságok egyik legjelentősebb piaci szereplője, vásárlóként jelenik meg, javak és szolgáltatások iránt támaszt közvetlen keresletet. A vállalkozások részéről alapvető igényként merül fel, hogy az újonnan kiírt pályázatokra vonatkozó információkhoz a lehető legszélesebb körben, gyorsan, rendszerezett formában, költséghatékonyan juthassanak hozzá, s hasonló módon tehessék meg esetleges ajánlatukat is. Ezt felismerve minden elektronikus kereskedelmi politika lényeges részét képezi az elektronikus közbeszerzéseket lehetővé tevő feltételrendszer mielőbbi megvalósítása.

Ugyanakkor az állami szervek közbeszerzéseik során a költségvetésből származó forrásokat, közpénzeket költenek el: e források hatékony, nyomon követhető felhasználása, a közbeszerzési eljárások költségeinek csökkentése, a pályáztatással kapcsolatos cselekmények egyszerűsítése, felgyorsítása, és költségkímélőbbé tétele már az elektronikus kormányzati koncepciókon belül jelentkezik követelményként. Mindeme célok az infokommunikációs eszközök, az informatika lehetőségeinek a közbeszerzési eljárásokba való bevezetésével, tudatos, tervezett és jogilag is lehetővé tett felhasználásával érhetők el.[1]

1.

Az igény az Európai Unió összefüggésében az egységes belső piac, az egységes szabályozási környezet és az egységes információs társadalom-politika kialakításának követelményével együtt jelentkezik. A 2000-ben meghirdetett "lisszaboni politika", s az annak részét képező Elektronikus Európa-kezdeményezés az új, tudásalapú gazdaság megvalósítását, a belső piac működésének kiteljesítését, és a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását emelte az Uniós politikák fókuszába. A lisszaboni tanácsülésen elfogadott "Végkövetkeztetések" a belső piac működőképességének teljessé tétele összefüggésében alapvető követelményként jelölték meg azt is, hogy a tagállamok kormányai és az Európai Közösség lehetőség szerint már 2003-ra biztosítsa a közbeszerzési rendszerek online elérhetőségét és működtetését.[2] E célkitűzés az eEurope akciótervben, és a tagjelölt országok számára kimunkált eEurope+ akciótervben ugyancsak határidőhöz kötötten került megfogalmazásra.

A stratégiai megközelítés szempontjából a kívánt eredménynek egy összeurópai szinten működőképes, valamennyi tagállam ajánlatkérőit és potenciális ajánlattevőit összekapcsolni tudó elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása tekinthető, melynek azonban előfeltétele és első lépcsője az egyes nemzeti közbeszerzési folyamatok elektronikus átalakítása. Az átalakulás informatikai, szervezeti és jogi kérdéseket vet fel: míg az EU az első két kört lényegében tagállami kompetenciában hagyja (s közös követelményként csak a rendszerek együttes működtetésének biztosítását, az informatikai biztonság követelményeinek teljesülését írja elő) a jogi keretfeltételek kialakításában már az acquis communitare továbbfejlesztésével, a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi joganyag megújításával közvetlenül is szerepet vállal.

A közbeszerzések 2006. január 31-ig hatályos közösségi jogának gerincét (a 2001-ben elfogadott kiegészítésekkel[3]) néhány, zömében a kilencvenes évek elején született irányelv alkotta, melyek a következők: A Tanács szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvének célja a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések, és a vonatkozó megbízások odaítélési eljárásainak összehangolása, amennyiben ezek nem a közületi árubeszerzési, vagy építési-beruházási szerződések körébe esnek.[4] A Tanács a közületi építési-beruházási szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelve[5], a Tanács a közületi árubeszerzési és építési-beruházási szerződések odaítélésére vonatkozó felülvizsgálati eljárások alkalmazását szabályozó törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló irányelve.[6] Ez utóbbi tekintetében a Tanács a 92/50/EGK irányelv szerint módosított változatban biztosítani kívánja, hogy a felülvizsgálati lehetőség minden érdekelt fél számára rendelkezésre álljon, akit bizonyított jogsértés esetén kár ért, vagy kár bekövetkezte fenyeget. A sort a Tanács az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 97/52/EK irányelvvel módosított 93/36/EGK irányelve folytatja.[7] Speciális, szektoriális szabályokat állapít meg a Tanács a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/38/EK irányelve[8] (s annak az Európai Parlament és a Tanács 98/4/EK irányelvvel történt módosítása), valamint a Tanács a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásaira vonatkozó közösségi szabályok alkalmazását szabályozó törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 92/13/EGK irányelve.[9]

Maga a terület, a még a hetvenes évek elején elfogadott egyes irányelvekkel, határozatokkal, a későbbi irányelvek végrehajtását segítő nagy számú tanácsi és bizottsági

- 10/11 -

határozattal, egyedi nemzetközi megállapodással, az Európai Bíróság esetjogával együtt igen nagy terjedelmű, s az ezredfordulóra már - a viszonylag gyakori módosítások ellenére is - meghaladottnak volt tekinthető, ráadásul az újabb követelményekkel nehezen összeegyeztethetőnek minősülő joganyagot fogott át. A közbeszerzések közösségi jogának a belső piac hatékonyabb teljesítményét, a kis- és középvállalkozások versenyképességét elősegíteni kívánó reformja már a kilencvenes évek derekán sürgető igényként merült fel.

1996-ban Zöld Könyv[10] született a tárgykörben: a Közbeszerzések az Európai Unióban - Az előttünk álló út felfedezése című dokumentum a terület gazdasági, gazdaságpolitikai fontossága felől közelített a kérdéshez. Az EU tagállamainak a közszférába tartozó intézményei (a kilencvenes évek derekán) éves szinten az EU bruttó hazai össztermékének 11 %-át, 720 milliárd ECU-t költöttek termékek és szolgáltatások beszerzésére. A közbeszerzések közösségi politikájának elsődleges céljaként a dokumentum olyan, a versenyképességet biztosítani tudó feltételrendszer megteremtését és fenntartását jelölte meg, mely a közbeszerzési szerződések esetében lehetővé teszi a legkedvezőbb ajánlattevő kiválasztását s ezzel az adófizetők pénzének legésszerűbb, leghatékonyabb felhasználását. Az EU tagállamainak beszállítói számára a belső piac a nagyobb jelentőségű megrendelésekhez való hozzájutás lehetőségét jelentette, amely a beszállítói piacok versenyképességének erősödését is biztosítani tudja. Egy hatékony közbeszerzési politika továbbfejlesztése ugyanakkor az EU fenntartható gazdasági fejlődése, a belső piac erősítése s az új álláshelyek teremtése szempontjából is lényeges kérdés: mindez felvetette a kilencvenes évek elejéig kialakult európai közbeszerzési szabályok átgondolásának, felülvizsgálatának, a jogi szabályozási rendszer egyszerűsítésének igényét is.[11]

Az elektronikus megoldások lehetőségének kérdése e dokumentumban főként az elektronikus pályázat-kiírások vonatkozásában merült fel.[12] Az elektronikus adatfeldolgozás és a távközlés fejlődésének eredményei technológiailag máris lehetővé teszik a "hagyományos", papír alapú pályáztatási rendszerektől való elszakadást. Ez egyébként úgy a piac, mint az "alakuló" közösségi információs-társadalmi politika irányából is általános igényként fogalmazódott meg, de a nemzetközi tapasztalatok, a közösségi hivatalos lap közbeszerzési pályázatokat közzé tevő mellékletének (OJ/S) CD-ROM formátumú kiadásának sikere, valamint a TED-adatbázis egy évtizedes működésére épülő a SIMAP[13]-program keretében indult kísérleti projektek is igazolták az elektronikus megoldások nagyobb létjogosultságát, elterjedésük politikai és jogi eszközökkel való támogatásának szükségességét.

Ezt a dokumentum részben az online információhoz jutás feltételrendszerének megteremtésével, részben a teljes pályáztatási folyamat elektronizálásával látta megvalósíthatónak (ide értve a kötelező közzététételi cselekmények elektronikus úton való megvalósíthatóságát, a pályázati dokumentáció elektronikus úton való benyújtását, a szerződés megkötését, és a szerződés hatálya alá tartozó jognyilatkozatok elektronikus úton való megtételének lehetőségét is), azzal, hogy a későbbiekben az információs társadalom és elektronikus kereskedelem közösségi politikáival összhangban, valamint a Zöld Könyv vonatkozó fejezetében feltett konkrét kérdésekre adott válaszok kiértékelésével az elektronikus közbeszerzésekről külön stratégiai munkaanyag megjelentetésének szándékát is előre vetítette. Ugyanakkor a tagállamokat nemzeti elektronikus közbeszerzési kísérleti projektek indítására bátorította.[14] A Bizottság a leendő, összeurópai elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítását csak részben tekintette közvetlenül kompetenciájába tartozó feladatnak (pályázati információk összegyűjtése és közzététele). A teljes körű elektronikus pályáztatás feltételeinek megteremtéséről - elsődlegesen a közpénzek hatékonyabb elkölthetőségének biztosítását szem előtt tartva - a tagállamoknak kell határozniuk. A tagállami folyamatokat az EU a közösségi joganyag felülvizsgálatával és modernizációjával, az elektronikus lehetőségek széles körű biztosításával tudja elősegíteni.

A fennálló rendszer megváltoztatását azonban a Bizottság álláspontja szerint további, a közösségi jog hatályos szabályozó rendszerétől eltérést engedő nemzeti kísérleti projekteknek kellett megelőzniük.[15] Az ilyen jellegű, közel negyven projekt valamennyi tagállamra kiterjedő, összegző értékelését 2000-ben egy, a Bizottság Belső Piaci Főigazgatósága megrendeléséből készült szakértői tanulmány tekintette át, melynek egyik fő célja éppen az volt, hogy a jövendő jogalkotási folyamatai számára az elektronikus közbeszerzések elterjedését gátló tényezők feltárásával támpontokat adjon.[16] Az elemzés elkészültének időpontjában lényeges, a jogi előfeltételeket biztosítani tudó (az elektronikus aláírásról illetőleg az elektronikus kereskedelemről szóló) irányelvek már elfogadásra kerültek, a tagállami jogrendszerekbe való átültetésükre azonban még döntően nem került sor, elektronikus megoldásokat csak a hatályos közösségi és nemzeti közbeszerzési jogszabályok által lehetővé tett viszonylag szűk mozgástérben lehetett kialakítani.[17]

Az elemzés az Európai Bizottság szintjén az e-közbeszerzések fejlődésének további figyelemmel kísérését, folyamatos értékelését (ide értve a vonatkozó irányelvek alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket is), az EU elektronikus közbeszerzési rendszerének kialakítását, egységes, kommunikációs és technológiai szabványok elfogadását és bevezetését, a kísérleti projektek támogatását, egyedi technikai támogatás és tájékoztatás lehetővé tételét valamint a "legjobb gyakorlatok" széleskörű megismertetését, nyilvánosságra hozatalát tartotta a közeljövő legfontosabb feladatainak. Tagállami szinten egyrészt politikai (a közbeszerzési irányelvek teljes körű implementációja, jogalkotási ütemtervek elfogadása, elektronikus közbeszerzési stratégia kialakítása), másrészt gyakorlati követelményeket (kísérleti projektek indítása, az adatcsere biztonságos feltételrendszerének kialakítása), míg a közbeszerzési szerződéseket kötő felek irányában az alkalmazandó jogban való megállapodás, a nagyobb aktivitás, és a kísérleti projektek tárgyi hatósugara kiterjesztésének szükségességét fogalmazta meg.[18]

A közbeszerzési folyamat

1. ábra: Az e-közbeszerzések helyzete 2000-ben, és a jövőbeni fejlődés lehetőségei[19]

- 11/12 -

Az elemzés alapvetően a már folyamatban lévő vagy még tervezett tagállami elektronikus közbeszerzési projekteket a közbeszerzési folyamat egyes fázisaihoz kapcsolódóan három kategóriába sorolta. Az első (korai) fázis a közszféra szervezetei, mint vevők és a potenciális ajánlattevők közötti egyirányú, tájékoztató jellegű információk elektronikus közzétételét jelenti. Ez informatikai szempontból viszonylag könnyen, az adatfeldolgozási és munkaszervezési rendszerek alacsony fokú integrációja mellett is megvalósítható. A második fázis már kétirányú, a vevő (ajánlatkérő) és az eladók (ajánlattevők) közötti kommunikációt feltételez: olyan, a nyilvánosságra hozott pályázati felhívással összefüggő lépések tartozhatnak ide, mint pl. az érdeklődés kifejezése, a pályázatra való meghívás visszautasítása, a pályázati kiírásnak való alávetés. A harmadik fázis tipikus problémáit a pályázati nyertes megállapítása utáni szakasz kommunikációs sajátosságai határozzák meg. Ide tartozik az értékelés eredményének az ajánlattevőkkel (köztük a pályázati nyertessel) való közlése, a szerződés megkötése, a számlák kiállítása, a fizetések teljesítése. A kétirányú kommunikáció már komoly informatikai, adatbiztonsági, jogi követelményeket állít, a folyamatok magas fokú integrációját tételezi fel.[20] Mint a felmérésből kiderült, a legtöbb vizsgált megoldás technológiailag az Internet-alapú virtuális magánhálózatokra, zárt, extranet jellegű hálózati megoldásokra, illetőleg a nyílt hálózati szolgáltatások (World Wide Web) biztonságos (jelszóval, bejelentkezési kóddal biztosított) igénybe vételére alapult, a kommunikáció bizalmasságát és biztonságosságát titkosítási technikákkal és/vagy az elektronikus aláírás használatával érték el.[21]

Az elemzés részletesen bemutatta az elektronikus közbeszerzési rendszerek kialakítása kapcsán felmerült akadályokat is. Ezek jogi (alapvetően az egyes nemzeti jogok eltérősége, egységes szerződéskötési szabályok hiánya), technológiai (biztonság és titkosítás, a szabványosítás és egységesség hiánya), kulturális (pl. nyelvi megértés, a változásoktól való ódzkodás) jellegűek lehetnek. Az elektronikus közbeszerzési eljárások előnyeit, hátrányait bemutatva a dokumentum egy SWOT-elemzés felállítására is vállalkozott.

A közösségi jog 2000-ben hatályos állapota szerint a gyengeségek és korlátozó tényezők között az elemzés egyik legfontosabbként a jogi jellegű akadályokat nevesítette. Ezek egyrészt a közbeszerzési irányelvek szabályozási felfogásából, másrészt a közbeszerzések szerződéseire nemzetközi viszonylatban egységes megoldásokat nyújtó feltételrendszer hiányából,[23] harmadsorban a nemzeti jogok gyakran igen eltérő megoldásaiból, s a jogviszonyra alkalmazandó jog egyoldalú kikötésének lehetőségéből, illetőleg az elektronikus úton történő távolsági kapcsolattartás sajátosságaiból (elektronikus aláírás, elektronikus úton kötött szerződések érvényessége) fakadhatnak.[24] Az elemzés már számolt a Bizottság 2000 májusában közzétett, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések, a közületi építési-beruházási szerződések és közületi árubeszerzések összehangolásáról szóló közösségi irányelvek modernizációjára tett javaslatával.[25] Ez a "régi" közbeszerzési irányelvekben alkalmazott megoldás helyett, ahol a felek önkéntes akarat-elhatározása alapján minden olyan esetben megengedett az elektronikus kommunikációs módozat igénybe vétele, ahol nem kizárólagosan papíralapú írásbeliség kerül előírásra explicit, az elektronikus módozatok egyenjogúsítását, sőt, adott esetben előnyben részesítését célzó intézményrendszert kíván a közösségi jogba bevezetni. [26]

2. ábra: az elektronikus közbeszerzés fő kérdései SWOT-analízis tükrében[22]

2.

Ilyen előzmények után született meg 2000-ben a Bizottság a közbeszerzések közösségi jogának megújítására vonatkozó két reformirányelv-javaslata. Az első a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, a közületi építési-beruházási szerződésekre és közületi árubeszerzésekre vonatkozó joganyagot formailag egységesíteni s lényegesen egyszerűsíteni, s hét különösen indokolt körben (köztük az elektronikus közbeszerzési folyamatok bevezetése és a keretmegállapodások megkötésének biztosítása) tartalmilag kiegészíteni javasolta.[27] E folyamattal párhuzamosan zajlott a Tanács vízügyi, energia, közlekedési és távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 98/38/EK irányelvének modernizációja is, mely hasonló célkitűzésekkel, de a távközlési szektoron belül immár kizárólagosan a postai szolgáltatások vonatkozásában kívánta a közbeszerzések ágazat-specifikus, egységes szabályrendszerét megállapítani.[28] A két új irányelv elfogadására 2004. március 31-én került sor, közzétételük az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 30-án történt meg.[29] Az új irányelvek végső átültetési határideje 2006. január 31. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak legkésőbb 2006. január 31-ig kell azokat átültetni, és az irányelveknek megfelelően "kiigazított" nemzeti szabályozás alkalmazását biztosítani.

Az Európai Parlament és a Tanács az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás-megrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve kettős célt űzött maga elé. Egyfelől a közbeszerzésre vonatkozó, hatályos joganyag egyszerűsítését és áttekinthetőbbé tételét, mely a több korábbi irányelvben megjelenő, gyakran párhuzamos szabályozás egységesítését és egy irányelvbe szerkesztését jelentette, másfelől pedig lényegesnek tartott új elemekkel való kiegészítését.[30] Ez utóbbi tekintettel volt részben az információs társadalom követelményeire, részben az állam változó szerepére, bizonyos gazdasági tevékenységekből való visszahúzódására is. Olyan kérdések rendezése mellett, mint pl. a tárgyalásos eljárás, keretmegállapodások lehetővé tétele, technológiai specifikációk egységesítése, közös közbeszerzési terminológia bevezetése, a pályázati nyertesek kiválasztását lehetővé tevő követelményi rendszer erősítése. Így épült be a tervezetbe az elektronikus eszközök alkalmazhatóságának viszonylag széles körű megengedése, illetőleg az azok alkalmazásából adódó egyéb kérdések

- 12/13 -

(eltérő, rövidebb határidők, a kommunikáció elektronikus formájából adódó sajátosságok és követelmények) szabályozása is.[31] Az elektronikus út igénybevételére, az elektronikus közbeszerzési formákra vonatkozóan a két irányelv tartalmilag azonos szabályokat fogalmazott meg, azok azonban - eltérő szerkezeti felépítésüknél fogva - más-más helyen kerültek elhelyezésre.

Az irányelvekben alkalmazott megoldások abból indulnak ki, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszerekben való részvételhez szükséges információ-technológiai háttér ma már lényegében minden vállalkozásnak rendelkezésére áll, vagy legalábbis az igen közeli jövőben rendelkezésére fog állni. Ebben a - ma még meghatározhatatlan hosszúságú - átmeneti időszakban indokolt, hogy a hagyományos eljárási forma legyen a kötelezően előírt, s az elektronikus forma mint lehetőség jelenjék meg. Az irányelv ennek megfelelően a meghatározások és általános elvek körében definiálta az elektronikus út fogalmát: adatok elküldésének kezdeményezése és a címzetthez való megérkezésekor fogadása az adatfeldolgozásra - ide értve a digitális adattömörítést is - és az adatok tárolására alkalmas készülék útján történik, s ahol az átvitelre, a továbbításra és fogadásra kizárólag kábel, rádió, optikai eszköz vagy más elektromágneses módozat igénybe vételével kerül sor. Az "írásbeliség" fogalmának meghatározásakor pedig deklarálja, hogy az az elektronikus úton továbbított és tárolt információt is magában foglalhatja.[32]

A dinamikus beszerzési rendszerek (dinamic purchasing systems) és az elektronikus árverés (electronic auction)[33] fogalma és önálló, részletes szabályozása az irányelv-javaslatok összefüggésében született közös álláspontokban jelent meg.[34] Az előbbi olyan, gyakori beszerzések lebonyolítására szolgáló, teljes mértékben elektronikus folyamatot jelent, amelynek jellemzői - a piacon általában rendelkezésre álló formában - megfelelnek az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek, és amelynek működése határozott idejű, és érvényességi ideje alatt bármely olyan gazdasági szereplő számára nyitott, aki, illetve amely megfelel a kiválasztás szempontjainak, és benyújtotta az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak megfelelő előzetes ajánlatát.[35] Az elektronikus árverés olyan ismétlődő folyamat, amelyben elektronikus eszköz segítségével mutatják be az új - lefelé kiigazított - árakat és/vagy az ajánlat egyes elemeire vonatkozó új értékeket, és amely az ajánlatok első teljes körű értékelése után történik, lehetővé téve az ajánlatok automatikus értékelési módszerek alkalmazásával történő rangsorolását. Következésképpen egyes szolgáltatásnyújtásra és egyes építési beruházásra irányuló szerződések, amelyek tárgya szellemi teljesítmény, például egy építési terv, nem képezhetik elektronikus árverés tárgyát[36].

Az irányelvek a két elektronikus beszerzési technika alkalmazásával kapcsolatos alapvető kérdéseket ugyan szabályozták, ám azok újszerűsége, az infokommunikációs eszközök (a tagállami gyakorlatokban gyakran eltérő) alkalmazása jogi értelmezési igényeket, és a műszaki feltételek egységesítését célzó további elvégezni szükséges keretmunkát vetett fel.

Ennek érdekében a Bizottság - az IDA program keretében - már 2003. során elindított egy, az e-közbeszerzéssel kapcsolatos projektet. E munkának kettős célkitűzése volt: egyrészt azoknak a funkcionális követelményeknek meghatározása (és ezekkel összefüggésben technikai megoldásokra való javaslattétel), mely az e-közbeszerzési technikák az új közösségi közbeszerzési irányelvekkel összhangban való átültetését biztosítani tudja, másrészt olyan elektronikus oktatási segédanyagok elkészítése és hozzáférhetővé tétele, mely segítheti a nemzeti közigazgatások, és a beszállítók számára egyaránt a technikák gyakorlati alkalmazására való felkészülést. A továbblépés szándékával már 2004 tavaszán megjelent a Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága és az IDA megbízásából Egységes Műszaki Specifikációk[37] címmel a szakértői anyag első verziója, melynek célja az új irányelvi szabályozásból adódó jogi követelményrendszer, és összefüggéseinek részletes bemutatása, egy tervezési-logikai koncepció valamint az elektronikus beszerzési rendszerekkel szemben támasztott funkcionális követelmények és műszaki specifikációk leírása. A nem funkcionális elemekre vonatkozó műszaki megoldások - interoperabilitás, biztonság és adatgyűjtés megfogalmazása, valamint (a J2EE & OSS[38] alapján) egy szoftver-architektúra bevezetésére vonatkozó javaslattétel részét képezték.

A Közös Specifikációk ugyan jogforrási értékkel nem bírtak, s az új irányelvi szabályozás értelmezése vonatkozásában a Bizottság álláspontját sem tükrözhették vissza, mégis az elektronikus közbeszerzés európai közös "kultúrája" alapkövének tekinthetők. Igen magas szakmai színvonalon kapcsolták össze az informatika és a jog kérdéseit, logikailag és dinamikailag leképezték az elektronikus kapcsolattartás, elektronikus beszerzési technikák működtetésének lehetőségeit és követelményeit. Továbbfejlesztésük nyomán született meg, s került 2005 januárjában közzétételre "Az EU keretszabályozása szerinti elektronikus közbeszerzés funkcionális követelményei"[39] címet viselő, két kötetből álló szakmai anyag, mely az időközben már elkezdődött nemzeti implementációs törekvések nélkülözhetetlen segítőtársának bizonyult. Ennek első kötete határozta meg minden e-közbeszerzési folyamat és technika vonatkozásában a részletes információáramlási, funkcionális és a technikai specifikációkra vonatkozó követelményeket, második kötete pedig mindezek összefüggésében az eljárások szereplőinek feladataival, a technikák tényleges bevezetésével összefüggő gyakorlati kérdésekkel foglalkozott.

Ezzel párhuzamosan a Bizottság egy, az elektronikus közbeszerzésre vonatkozó közös európai cselekvés kimunkálása érdekében kutatást és - a nemzeti adminisztrációk és az érintett gazdasági szereplők bevonásával - széles körű konzultációt folytatott.[40] Ennek eredményeit 2004 decemberében, az elektronikus közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogi keretrendszer implementációját célzó akciótervre vonatkozó javaslat formájában hozta nyilvánosságra.[41] Bár az új szabályozást bevezető közösségi aktusok irányelvi jellegéből adódóan a nemzeti jogalkotónak viszonylag tág mozgástere van az elérni kívánt célok megvalósítása tekintetében, ugyanakkor - ahogy arra a Javaslat is rámutatott - egy, az e-közbeszerzések terén közösségi szinten egységes jogi és technikai keretmunka igényét is számos követelmény támasztja alá.

Számos tagállamban már 2004-et megelőzően is alkalmaztak - eltérő technikai platformú és jogi hátterű - megoldásokat, melyek a gyakorlatban jól beváltak. Az új keretszabályozás lényegi elemét azonban az jelenti, hogy - a közösségi közbeszerzési jog alapkövetelményeivel összhangban - e rendszereknek, megoldásoknak a közösségi értékhatárt elérő beszerzések esetében a más tagállamból érkező ajánlattevők számára is elérhetővé kell válniuk, s csak olyan jogi és (interoperábilis) műszaki megoldásokat alkalmazhatnak, melyek a belső piac valamennyi ajánlattevője számára biztosítani tudják az esélyegyenlőséget.[42] E téren különös problémát jelenthetnek az eltérően meghatározott biztonságossági követelmények, a minősített elektronikus aláírás használatát kötelezően előíró nemzeti jogszabályok, melyek esetében

- 13/14 -

- technikai és szervezeti problémák miatt - a kölcsönös, határokon átnyúló elismerés még nem biztosított, s ahol "egy érett, európai kínálati piac hiánya", és a szabványosítási törekvések ellenére megjelenő interoperábilitási problémák az egységes, európai elektronikus közbeszerzési piac megvalósulása szempontjából komoly akadályt képeznek.[43]

3.

A 2004 decemberében közzé tett, végleges Cselekvési terv helyzetértékelése szerint ugyan az új közbeszerzési irányelvek egységes keretet biztosítanak ahhoz, hogy a beszerzéseket elektronikusan, nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon lehessen lebonyolítani.[44] Megállapítják továbbá az elektronikusan történő pályázás szabályait, és meghatározzák az elektronikus kommunikációs eszközökre alapuló korszerű beszerzési eljárások feltételeit. Az online beszerzések általános körű bevezetésével a kormányok a kiadásoknak akár 5 %-át, a beszerzői és a beszállítói oldal pedig a tranzakciós költségeknek akár 50-80 %-át takaríthatja meg, az elektronikus beszerzés nem megfelelő módon történő bevezetése azonban a piac felaprózódásának jelentős kockázatát hordozza magában. Ma az online beszerzésből esetlegesen adódó jogi, technikai és szervezeti akadályok jelentik a politika kidolgozói számára a legnagyobb kihívást.[45] Az új irányelvek nem tudtak, de nem is kívántak az elektronikus közbeszerzések európai piacának gyakorlati kialakulását támogató feltételrendszert létrehozni, meghatározták viszont azokat az alapvető követelményeket, melyeknek megfelelve a folyamatnak végbe kell mennie. E keretfeltételek módosítása nem indokolt, ugyanakkor az időközben azonosított nehézségek és technikai problémák miatt a Cselekvési terv már reálisan számol azzal, hogy - legalábbis az e-közbeszerzések vonatkozásában - az irányelvi szabályok szerinti rendszerek működővé tételére reálisan 2006. január 31-ig nem kerül sor. "Csúszások nem kizárhatók", a tagállamoknak ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az eredeti határidő betartásra kerülhessen. Alapvető követelmény, hogy a tagállamoknak az online beszerzésekre való áttérés valamennyi szakaszában szem előtt kell tartaniuk azt a vezérelvet, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszerekben használt kommunikációs eszközöknek és berendezéseknek megkülönböztetéstől mentesnek, általánosan hozzáférhetőnek és interoperábilisnak kell lenniük, és semmi esetre sem korlátozhatják a gazdasági szereplők hozzáférését a közbeszerzési eljáráshoz.[46]

A Cselekvési terv az azonosított problémák tárgyalásakor nagy teret szentel az elektronikus aláírással összefüggő kérdéseknek. A fejlett elektronikus aláírások használatával kapcsolatos lehetséges nehézségeknek közül elsősorban a minősített tanúsítványra alapuló aláírásokat illetve azokat kell kiemelnünk, melyeket biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hoztak létre (a továbbiakban: "minősített aláírások"). Az új irányelvek nem határozzák meg, hogy az elektronikus közbeszerzés során az elektronikus aláírás melyik típusát kell használni. Így az aláírások különböző jogi felfogásaival rendelkező tagállamok az elektronikus aláírásokról szóló 1999/93/EK irányelvvel összhangban megválaszthatják az általuk megkövetelt szintet. Az irányelvek azonban az EU összes közbeszerzőjét arra kötelezik, hogy ismerjék el, engedélyezzék, és dolgozzák fel a szükség esetén minősített aláírással benyújtott tendereket és az őket kísérő tanúsítványokat, tekintet nélkül azok EU-beli eredetére vagy azok műszaki jellemzőire, még akkor is, ha azok különféle eredetű dokumentumokat tartalmaznak (pl. szállítók egy konzorciumától), és esetleg különböző szervek különböző szintű aláírásait viselik (pl. különböző nemzeti hatóságokét). Így az elektronikus beszerzés az első olyan szektor, ahol a vállalkozások minősített aláírásokat használnak egy az anyaországuktól eltérő tagállam hatóságaival folytatott ügyletek során. Az egyes tagállamok által megkövetelt minősített aláírások között fennálló számottevő különbség komoly aggodalomra ad okot. A szabványok megléte ellenére feltárt interoperabilitási problémák, illetve az ilyen típusú aláírások érett európai piacának hiánya valós és valószínűleg tartós akadályát képezik a határokon átnyúló elektronikus beszerzésnek.[47]

E szempontból különös jelentőséggel bír a 2002-ben, az IDA-program keretében indult Bridge/Gateway CA nevű projekt, amely a különböző tanúsító hatóságok (CA-k) által kiállított elektronikus tanúsítványok elismerésének és azok megbízhatóságának kérdésével foglalkozik a különféle nemzeti igazgatási szervek közötti biztonságos e-mail és aláírás csere keretében.[48]

A jelenlegi erőfeszítésekre építve, valamint az iparág álláspontját is figyelembe véve a tagállamoknak és a Bizottságnak egy operatív projekten kell együtt dolgozniuk, hogy a kölcsönös elismerés elve alapján mihamarabb megoldást találhassanak. E fázisban a Bizottság azt a változatot támogatta, hogy teszteljék és népszerűsítsék a minősített aláírások határokon túlnyúló használatát lehetővé tevő megoldásokat. Bármely azonosított megoldásnak könnyen kiterjeszthetőnek kell lennie más tevékenységi körökre is.[49]

Interoperabilitási problémák továbbra is fennállnak vagy még fel is merülhetnek: néhányat már felfedtek és meghozták a megfelelő intézkedéseket; másokat a jelenleg a CEN/ISSS7 által folytatott, az elektronikus beszerzés interoperabilitási szükségleteire vonatkozó eltéréselemzéssel kell felfedni. Az interoperabilitásnak folyamatosan elsőbbséget kell élveznie. A technikai és operatív fejlesztések szükségessé teszik a beszerzési ciklus valamennyi szakaszára kiterjedő, meglévő rendszerek folyamatos felülvizsgálatát és javítását. E területen a piac vezérli a szabványokat. Az online közigazgatás terén figyelembe kell venni a kutatási és műszaki fejlesztési projektek vonatkozó tapasztalatait is. A kormányoknak lépést kell tartaniuk: interoperábilis megoldásokon kell dolgozniuk a nemzeti vagy európai szinten részt vevő különféle felek között folytatott párbeszéden keresztül, és szem előtt kell tartaniuk a vállalatközi elektronikus kereskedelem (business-to-business, B2B) fejlődését, hogy ne alakuljon ki szakadék a magán és közbeszerzési piacok között.

Összességében a Cselekvési terv egy olyan komplex, 2007-ig terjedő csomagot jelent, melynek megvalósítása valamennyi érintett szereplő szoros együttműködését követeli meg, s mely - reálisan - csak magas szintű, a műszaki, szabványosítási, jogalkotási teendők koordinációja mellett, és a már folyamatban lévő, a közigazgatások közötti együttműködés elősegítésére irányuló IDABC-projektekkel összhangban, s az új irányelvek az elektronikus közbeszerzésekre vonatkozó, egységes és következetes jogértelmezésének kialakításával képzelhető el.

A Bizottság a Cselekvési tervben rögzített, 2005-re tervezett intézkedései[50] közül az egyik leglényegesebb az új irányelvek szerinti elektronikus eszközök igénybevételével lefolytatott közbeszerzésekkel szembeni követelményeket meghatározó munkaanyag volt.[51] A Követelmények az irányelvek szabályozását egyaránt értelmezik az elektronikus kommunikációra vonatkozó általános és egyes cselekmények (közzététel, ajánlatok fogadása stb.) szabályrendszer tükrében s bontják ki az új beszerzési technikák (e-aukció, dinamikus beszerzés) alkalmazásával kapcsolatos kö-

- 14/15 -

vetelményeket. Ezzel, s az IDABC-program keretei között elért fejleményekre is tekintettel, s azokra építve - amit a Cselekvési terv kifejezett követelményként is megjelölt - minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a nemzeti jogalkotók az e-közbeszerzésre vonatkozó szabályokat az irányelv transzpozíciós határidejére ki tudják alakítani.

A jogi keretfeltétel-rendszer kialakítása azonban önmagában nem lehet elégséges. A Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz címzett, az eEurope-kezdeményezést modernizáló i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért című Közelménye már - szakítva a korábbi, elsősorban a politikai célkitűzések primátusát hangsúlyozó megközelítéssel - már nagyobb figyelmet szentelt a gyakorlati problémák jelentette visszahúzó tényezőknek, illetőleg az azok felszámolásával kapcsolatos követelményrendszer megteremtésének.[52] A Közlemény elismerte, hogy a hatékonyabb európai IKT-alapú közszolgáltatások szempontjából számos kihívás továbbra is megválaszolásra vár: műszaki szempontból szükség van közös illesztőfelületekre, a rendszerek közötti hordozhatóságra és hitelesítési rendszerekre. A szükséges szervezeti változások között szerepelnek az új gyakorlati eljárások, az új képességek és a megváltozott szabályok is.[53]

Az elektronikus közbeszerzés mielőbbi megvalósítása melletti elkötelezettséget az elektronikus kormányzatról 2005 novemberében Manchesterben tartott miniszteri értekezlet is megerősítette, egyben további célokat, határidőket is kijelölt.[54] Az értekezleten egyhangúlag elfogadott nyilatkozat ugyan csak politikai természetű kötelezettségvállalásként értékelhető, ám a tagállamok felé épp a politikaformálás vonatkozásában fogalmaz meg jelentős kötelezettségeket. A nyilatkozat szerint 2010-re a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy közbeszerzéseik 50 %-át elektronikus úton bonyolítsák le, s ugyanerre az időre már teljes mértékben készeknek kell lenniük - jogilag megengedett körben - az elektronikus közbeszerzések bonyolítására. A tagállamok vállalták, hogy 2006-2010 között a területen szoros együttműködést alakítanak ki: ez magában foglalja az alkalmazott technológiák egymással történő megosztását, illetőleg ahol szükséges, közös megoldások, alkalmazások kifejlesztésében való közreműködést és a már meglévő alkalmazások együttműködésének biztosítását, illetőleg új, közös szabványok (ajánlattevők azonosítása, beszerzések megrendelése, számlázás) alkalmazásának kidolgozását egyaránt. Ezek az akciók időben egybeesnek az e-közbeszerzési akcióterv végrehajtásával, mely a továbblépés jogi keretrendszerének kialakítását kívánta biztosítani. Ehhez képest a tagállamok miniszteri nyilatkozat szerint vállalt együttműködése elsősorban a technológiai-interoperábilitási kérdések megoldására, egységesítésére törekszik. E kérdéseket - bár keretüket az új közbeszerzési irányelvek adják - alapvetően nem közösségi jogi aktusok[55] rendezik, azokra a tagállamok - a Bizottság által támogatott - szakmai együttműködésének keretei között kell választ találni.[56] ■

JEGYZETEK

[1] Mindehhez lásd: Ronald Bogaschewsky: Internet - Intranet - Extranet: Strategische Waffen für die Beschaffung. Grundlagen und Nutzungsmöglichkeiten in der Praxis, Deutscher Betriebswirte-Verlag, 1999, Ralph Dolmetsch: E-Procurement: Einsparungspotentiale im Einkauf, Addison-Wesley in Pearson Education Deutschland, München/Boston, 2000, Heinrich Reinermann (Hrsg.): Regieren und Verwalten im Informationszeitalter : unterwegs zur virtuellen Verwaltung, v. Decker, Heidelberg, 2000, Detlef G. Möhrstädt: Electronic Procurement planen - einführen - nutzen : Von der Konzeption zu optimalen Beschaffungsprozessen, Schäffer-Poeschel, 2001, Rudolf Weyand: Leitfaden eVergabe: Der Prozess der elektronischen Ausschreibung und Vergabe im Rahmen der Verdingungsordnungen VOB, VOL und VOF, Saarland, 2001., Friedhelm Gehrmann-Heiko Schinzer-Alfred Tacke: Public E-Procurement: netzbasierte Beschaffung für öffentliche Auftraggeber und Versorgungsunternehmen, Vahlen, München, 2002.

[2] Lisbon Presidency Conclusions, 2000, para 17. E célkitűzés teljesítésére - a lisszaboni stratégia egyéb, "nagyívű" követelményeihez hasonlóan - reális esély valójában nem mutatkozott.

[3] Vö.: Commission Directive 2001/78/EC of 13 September 2001 amending Annex IV to Council Directive 93/36/EEC, Annexes IV, V and VI to Council Directive 93/37/EEC, Annexes III and IV to Council Directive 92/50/EEC, as amended by Directive 97/52/EC, and Annexes XII to XV, XVII and XVIII to Council Directive 93/38/EEC, as amended by Directive 98/4/EC (Directive on the use of standard forms in the publication of public contract notices) (Text with EEA relevance) (Megjelent: Official Journal L 285, 29/10/2001, pp. 1-162).

[4] Council Directive 92/50/EEC of 18 June 1992 relating to the coordination of procedures for the award of public service contracts (Megjelent: Official Journal L 209, 24/07/1992, pp. 1-24, Finnish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 139, Swedish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 139).

[5] Council Directive 93/37/EEC of 14 June 1993 concerning the coordination of procedures for the award of public works contracts, (Megjelent: Official Journal L 199, 09/08/1993, pp. 54-83).

[6] Council Directive 89/665/EEC of 21 December 1989 on the coordination of the laws, regulations and administrative provisions relating to the application of review procedures to the award of public supply and public works contracts (Megjelent: Official Journal L 395, 30/12/1989, pp. 33-35, Finnish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 48, Swedish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 48).

[7] Council Directive 93/36/EEC of 14 June 1993 coordinating procedures for the award of public supply contracts (Megjelent: Official Journal L 199,09/08/1993, pp. 1-53, Finnish special edition: Chapter 6 Volume 4, p. 126, Swedish special edition: Chapter 6 Volume 4, p.126).

[8] Council Directive 93/38/EEC of 14 June 1993 coordinating the procurement procedures of entities operating in the water, energy, transport and telecommunications sectors (Megjelent: Official Journal L 199,09/08/1993, pp. 84-13, Finnish special edition: Chapter 6 Volume 4, p. 177, Swedish special edition: Chapter 6 Volume 4, p. 177).

[9] Council Directive 92/13/EEC of 25 February 1992 coordinating the laws, regulations and administrative provisions relating to the application of Community rules on the procurement procedures of entities operating in the water, energy, transport and telecommunications sectors (Megjelent: Official Journal L 076, 23/03/1992, pp. 14-20, Finnish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 127, Swedish special edition: Chapter 6 Volume 3, p. 127).

[10] Green Paper - Public Procurement in the European Union: Exploring the Way Forward, Communication adopted by the Commission on 27[th] November 1996 on the proposal of Mr. Monti. (A továbbiakban: Exploring the Way Forward...).

[11] Exploring the Way Forward, pp. 3-4.

[12] "Ha a jövőbe tekintünk, látjuk, hogy az elektronikus pályáztatás kulcsszerepet fog játszani úgy az átláthatóság követelményének magasabb szintű érvényesülése, mint a közbeszerzésekről szóló információkhoz való hozzáférés vontakozásában." (Exploring the Way Forward, p. 20.).

[13] Systeme d'information pour les marches public.

[14] Exploring the Way Forward, p. 27.

[15] Public Procurement in the European Union, Communication by the Commission of the European Union, COM (98) 143 from 11.03.1998 p. 23, 33.

[16] PLS-Ramboll: Analysis of electronic public procurement pilot projects in the European Unio, Report, November 2000. (A továbbiakban: Analysis 2000...).

[17] Analysis 2000, p. 3. E projektek nyomán számos tagállamban kerültek bevezetésre, majd továbbfejlesztésre e-közbeszerzési technikák (pl. elektronikus katalógusból történő vásárlás): mindezekről átfogó képet nyújt az IDABC összegző értékelése (eGovernment int he Member States of the European Union, 2nd Edition, November 2005).

[18] Analysis 2000, pp. 6-9.

[19] Forrás: Analysis 2000, p. 5.

[20] Analysis 2000, pp. 14-15.

[21] Analysis 2000, pp. 22-24.

[22] Forrás: Analysis 2000, p. 37.

[23] Az európai szerződési jog a közbeszerzések szerződéseit is érintő megújításának hátteréhez lásd Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on European Contract Law, COM(2001) 398 final, Brussels, 11.07.2001, pp. 11-17, ill. a Communication from the Commission to the European Parliament and the Council - A more Coherent European Contract Law - An Action Plan, COM(2003) 68 final, Brussels, 12.2.2003, pp. 18-24.

- 15/16 -

[24] Időközben a tagállamokban mindkét irányelv teljes körűen átvételre került.

[25] Analysis 2000, p. 41.

[26] Vö.: Analysis 2000, pp. 40-41.

[27] Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the coordination of procedures for the award of public supply contracts, public service contracts and public works contracts, COM (2000) 275 final from 10.5.2000, COD/2000/0115. A javaslattal kapcsolatos kötelezően véleményt nyilvánított a Gazdasági és Szociális Bizottság, opcionálisan a Régiók Bizottsága. Tárgyalását az Európai Parlament 2001 júliusában kezdte meg, az első olvasat lezárásaként a Tanács és a Parlament 2003 márciusában jutott közös véleményre, lásd Common Position (EC) No 33/2003 with a view to adopting Directive 2003/.../EC of the European Parliament and of the Council on the coordination of procedures for the award of public supply contracts, public service contracts and public works contracts (Megjelent: Official Journal, C E/2003/147 of 24.6.2003, pp. 1-136. A Parlament - második olvasata nyomán - 2003. július 2-án hozott a Tanács felé javasolt módosításokról határozatot.

[28] E folyamatban 2003 márciusában sikerült a Parlament első olvasata utáni közös véleményre jutni: lásd Common Position (EC) No 34/2003 with a view to adopting Directive 2003/.../EC of the European Parlieament and of the Council on the coordinating the procurement procedures of entities operating in the water, energy, transport and postal sectors (Megjelent: Official Journal, C E/2003/147 of 24.6.2003, pp. 137-258).

[29] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/17/EK irányelve a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a postai ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról, illetőleg az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás-megrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról.

[30] Az irányelv XI. számú melléklete táblázatszerűen mutatta be az egyes szakaszok szabályozási tartalmának a korábbi irányelvek szabályaihoz való viszonyát, illetőleg azt, hogy az adott szakasz tartalmaz-e új vagy kiegészített szabályozási elemeket.

[31] Lásd 2004/18/EK irányelv 42. cikk (5) bekezdés b) pont, 2004/17/EK irányelv 48. cikk (5) bekezdés b) pont.

[32] 2004/18/EK irányelv 1. cikk (13) bekezdés, 2004/17/EK irányelv 1. cikk (12) bekezdés.

[33] A magyar közbeszerzési terminológiában az elektronikus árverésre - Szittner Károly (MeH EKK) javaslata alapján - az "elektronikus árlejtés" kifejezés is használatos. E kifejezés szerencsésebb, hisz érzékelteti, hogy fogalmilag "negatív aukcióról" van szó, melynek célja nem az ár felverése, hanem épp ellenkezőleg: kedvezőbb, csökkenő tendenciájú licitfeltételek kialakítása. A Kbt. 2005-ös módosítása e kifejezést nem vette át.

[34] A Parlament a javaslatok kapcsán száznál több módosító indítványt fogalmazott meg (melyek nagy részét azonban a Bizottság nem tartotta támogathatónak) s a későbbi egyeztetési folyamatokban is további új mozzanatok, speciális résszabályok megalkotásának igénye merült fel (pl a tenderek elektronikus úton történő benyújtása esetén a minősített biztonságú elektronikus aláírás követelményének előírása stb.).

[35] 2004/18/EK irányelv 1. cikk (6) bekezdés, 2004/17/EK irányelv 1. cikk (5) bekezdés

[36] 2004/18/EK irányelv 1. cikk (7) bekezdés, 2004/17/EK irányelv 1. cikk (6) bekezdés.

[37] European Commission Enterprise GD - IDA: Public eProcurement, Common Technical Specification, No. ENTR/01/058-IDA/TOOLS/SA10, V0,19/05/2004.

[38] Java 2 Enterprise Edition, nyílt forráskódú szoftver.

[39] Functional Requirements for conducting Electronic Public Procurement Under the EU Framework, Volume I-II., Brussels, 2005.

[40] A Javaslatot szakértői jelentés, piaci kutatások illetőleg egy "interactive policy making survey", interaktív politikaalkotási felmérés lefolytatása alapozta meg, melyek e lehető legszélesebb körben törekedtek az e-közbeszerzés bevezetésének pozitív és negatív hatásainak kimutatására. Lásd ehhez: Ramboll Management: Impact Assesment o fan Action Plan on electronic public procurement, December 2004.

[41] Commission Staff Working Document: Proposal for An Action Plan for the Implementation ont he Legal Framework for Electronic Public Procurement, Rxtended Impact Assesment, SEC (2004), Brussels, 13.12.2004.

[42] Proposal for An Action Plan..., pp. 5-6.

[43] Proposal for An Action Plan..., p. 7, 11-12.

[44] A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az elektronikus közbeszerzés jogi keretének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv, Brüsszel, 2004.12.13. (A továbbiakban: e-Közbeszerzés Cselekvési terv, 2004).

[45] e-Közbeszerzés Cselekvési terv, 2004, p. 3. Mindazonáltal - ahogy erre Christine Tomkin kritikai munkásságában számos alkalommal rámutatott - az elérhető megtakarításokra és egyéb gazdasági előnyökre vonatkozó, s általában széles körben idézett számadatok meglehetősen viszonylagosnak tekinthetők, hisz sem átfogó, a szükséges infokommunikációs fejlesztések megtérülését is figyelembe vevő elemzések, sem - a jelenleg rendelkezésre álló tapasztalatok alapján - szélesebb körben általánosítható gyakorlati példák (vö.: Christine Tomkin: e-Procurement in the Public Sector: Story, Myth and Legend, A paper presented by Christine Tonkin to the Policy Institute, Trinity College Dublin, 18 November 2003).

[46] e-Közbeszerzés Cselekvési terv, p. 5.

[47] A problémakör egy másik vetületét az általánosan alkalmazható, interoperábilis elektronikus rendelési és elektronikus számlázási eszközök belső piaci hiánya jelenti, mely akadályozza a szállítók egyenlő mértékű részvételét a határokon átnyúló beszerzésben. Jelenleg az ügyletek ezen típusait a gyakorlatban kevéssé és szabadon választható alapon alkalmazzák. 2005-2006-ban a Bizottság továbbra is nyomon kívánja követi a CEN/ISSS elektronikus számlázásra vonatkozó munkáját, és javasolja az IDABC keretében 2003-2004-ben az elektronikus számlázásra és az elektronikus rendelésfeladásra vonatkozó XML tevékenységek folytatását.

[48] A Cselekvési terv számolt azzal, hogy a Bridge/Gateway CA kísérleti projekt eredményeinek - ideértve az ilyen operatív rendszerek technikai, szervezeti és működési vetületeire vonatkozó ajánlásokat - 2005 derekára rendelkezésre kell állniuk, de azt is elismerte, hogy bár ezek foglalkoznak az elektronikus beszerzéssel kapcsolatos néhány kérdéssel, mégsem lennének elegendők a fent vázolt problémáknak a 2006-os határidő előtti megoldásához.

[49] Ezzel párhuzamosan a Bizottság azt ajánlotta, hogy a tagállamok vizsgálják meg, melyek a megfelelő átmeneti intézkedések, pl. írásos megerősítés azoknál az ajánlattevőknél, akiknek az elektronikus aláírása nem felel meg az előírt aláírásnak.

[50] Elfogadásra került A Bizottság 1564/2005/EK rendelete (2005. szeptember 7.) a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról (EGT vonatkozású szöveg), Megjelent: Hivatalos Lap L 257, 01/10/2005, 1 - 126. oldal, illetőleg A Bizottság 2005/51/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közbeszerzésről szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XX. mellékletének, valamint a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv VIII. mellékletének módosításáról (EGT vonatkozású szöveg), Megjelent: Hivatalos Lap L 257, 01/10/2005, 127 - 128. oldal. Az IDABC program keretében közzétételre kerültek az XML-sémára épülő, alapvető adatmodellek illetőleg oktatási segédanyagok.

[51] Commission Staff Working Document: Requieremnts for conducting public procurement usineg electronic means under the new public procurement Directives 2004/18/EC and 2004/17/EC, SEC(2005) 959, Brussels, 8.7.2005.

[52] COM/2005/ 229 végleges, Brüsszel, 1.6.2005.

[53] Ezeket a kérdésköröket a Bizottság szerint leghatékonyabban integrált módon lehet kezelni, olyan kezdeményezéseken keresztül, mint pl. a közbeszerzés területén nemrégiben beindított e-Procurement cselekvési terv.

[54] Transforming Public Services, Ministerial eGovernment Conference 2005. A miniszteri nyilatkozatot a tagállamok képviselői a Bizottság közreműködésével állították össze. A nyilatkozat abból a - számos felmérés által megerősített - tényből indult ki, hogy a nemzeti GDP-k 15-20 %-át kitevő közbeszerzések esetében az infokommunikácós eszközök használata legalább 5 %-os költségcsökkentést tesz lehetővé: ebből adódóan az e-közbeszerzések lehetővé tétele, azok ösztönző hatása Európa-szerte igen komoly mértékben fejtheti ki (versenyösztönző, piacélénkítő, költségkímélő, a magánszektor innovatív képességét javító) hatást. Lényeges, hogy az e-közbeszerzési megoldások kialakítása az ajánlattevők számára is költséghatékony, adminisztrációs terhektől és jogi akadályoktól mentes módon történjen.

[55] Kivéve azt a kört, ahol valamilyen európai szabvány került, illetőleg kerül majd elfogadásra.

[56] Mindazonáltal a - miniszteri nyilatkozatban is hangsúlyozott előnyök és az "egyhangú elkötelezettség" ellenére - egyes tagállamok részéről továbbra is komoly ellenállás tapasztalható már működő elektronikus közbeszerzési rendszereik a más tagállamokból érkező ajánlattevő felé történő "nyitása", illetőleg olyan rendszerek megalkotása vonatkozásában, melyek csakugyan megkülönböztetéstől mentesen teszik lehetővé az ajánlattevők a nemzeti beszerzési eljárásokban való részvételének biztosítását. Az - papírlapúságot kiváltó - e-közbeszerzéssel összefüggő technológiai kérdések relatív tisztázatlansága jó indok lehet arra, hogy a nemzeti beszállítói piacok közvetett védelme érdekében a technológiai (viszontazonosítás lehetőségének hiánya, eltérő platformok, alkalmazások használata stb.) indokokkal még fenntartható korlátok a lehető legtovább fenn is maradjanak.