A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseiből megfigyelhető, hogy az örökhagyó végintézkedési szabadságának kiterjesztése volt a jogalkotók célja, hiszen a kötelesrész mértékét csökkenti, és a kitagadási okok listáját újabb okokkal bővíti. A Ptk. kitagadási okokra vonatkozó rendelkezéseit az örökhagyó Ptk. hatálybalépése után tett kitagadó nyilatkozatára, azaz akkor kell alkalmazni, ha a végintézkedés, mely a kitagadást tartalmazza 2014. március 15. napja után kelt.[1] Kitagadni a kötelesrészre jogosultat csak a törvényben meghatározott feltételek fennállta esetén lehet, csak a törvényben megjelölt okok miatt. Ezen szigorú szabályozás oka, hogy a kötelesrészre jogosult személyek az örökhagyó legközelebbi családtagjai, azok akik az örökhagyóval adott esetben a legszorosabb családi kapcsolatban állnak, mely kapcsolat bár nem kizárólagosan, de többségében vérségi kapcsolatot jelent. Ezzel a szoros családi kötelékkel magyarázható az, hogy a törvény a kitagadás érvényességét, mint ahogy azt látni fogjuk szigorú feltételekhez köti. Jelen tanulmány célja a kitagadás természetének, jogkövetkezményének a bemutatása.
Az örökhagyót megillető kitagadási jog a végintézkedés szabadságából következik, mely alapján az örökhagyó a vagyonáról, mint tulajdonáról szabadon rendelkezhet. Ezen jog az Alaptörvény XIII. cikkéből vezethető le, mely kimondja "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez."[2] Ezen alaptörvény által biztosított jog, azaz a tulajdonhoz való jog alapján az örökhagyót megilleti, hogy vagyonáról szabadon rendelkezzen, meghatározza halála után ki örököljön vagy épp ellenkezőleg ki ne örököljön. Az örökhagyó csak a törvényben meghatározott feltételek fennállta esetén jogosult arra, hogy a kötelesrészre jogosultat kitagadja.[3]
A kitagadás, mint a kiesés egyik esete, az egyetlen olyan egyoldalú örökhagyói rendelkezés, amely nemcsak az örökléstől, de a kötelesrésztől is megfosztja az örököst.[4] Hasonló eredményre vezetnek ugyan a lemondás bizonyos esetei, és az érdemtelenség is, de a lemondás az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult törvényes örökös egybehangzó akaratnyilvánításával, azaz szerződéssel jön létre. Az érdemtelenség jogkövetkezménye pedig az azt megvalósító magatartással beáll, nem szükséges hozzá örökhagyói akaratnyilvánítás, az érdemtelenség már önmagában kiesési ok.[5]
- 105/106 -
Az örökhagyónak lehetősége van arra, hogy egy olyan személyt, aki végrendelet hiányában törvényes örököse volna, az örökségből kitagadjon, vagy kizárjon. A kitagadásnak a kizárástól eltérő joghatása, hogy az kihat a kötelesrész igényre is, érvényes kitagadás folytán a kitagadott személy a kötelesrésztől is elesik.
Kitagadásnak csak végintézkedésben lehet helye, ide tartoznak a közvégrendeletek, írásbeli magánvégrendeletek, szóbeli végrendeletek, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás. Míg a végrendelet az örökhagyó egyoldalú jognyilatkozata, addig az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozási szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös, illetve az örökhagyó és a megajándékozott kétoldalú jogügylete, amely végintézkedésnek az örökhagyó oldaláról minősül, a megajándékozott részéről és a szerződéses örökös oldaláról azonban nem.[6]
A kitagadást tartalmazó végintézkedésnek érvényesnek kell lennie ahhoz, hogy az abba foglalt kitagadás érvényes legyen. Ha a végintézkedés érvénytelen a kitagadás még akkor sem vehető figyelembe, ha egyébként egyéb törvényi feltételeknek megfelel. Előfordulhat, hogy az eredetileg érvényes végrendelet hatálytalanná válik. Ebben az esetben a kitagadás is hatályát veszti, tekintettel arra, hogy a kitagadás osztja a kitagadást tartalmazó végintézkedés sorsát.[7]
A Ptk. 7:47. § szerint "Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a többi rendelkezés érvényes vagy hatályos marad, feltéve, hogy az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, és a végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem ellentétes.[8]
Ezen rendelkezésből következik, hogy ebben az esetben a kitagadás akkor válik érvénytelenné, illetőleg hatálytalanná, ha magára a kitagadásra vonatkozó rendelkezés is érvénytelen vagy hatálytalan.
Itt megjegyezném, hogy a végrendelet érvényes akkor is, ha örökösnevezést egyáltalán nem tartalmaz, hanem csak a törvényes örökös kizárásáról, kitagadásáról szól.[9]
Az örökhagyó halála esetén a végintézkedés szabadságából adódóan vagyonáról rendelkezhet pozitív tartalommal. Ebben az esetben meghatározza azt, hogy a vagyonból ki milyen juttatást kap, vagy negatív tartalommal, amikor arról rendelkezik, hogy a hagyatékból ki ne részesedjen, azaz kizárja, vagy kitagadja valamely örökösét. Tekintettel arra, hogy a kizárás, vagy a kitagadás által a hagyatékból részesedő többi örökös részesedése fog növekedni, végső soron ez is juttatás, csak ebben az esetben az örökhagyó nem közvetlenül határozza meg ki örököljön utána, hanem a kizárás vagy a kitagadás által közvetett módon.[10]
Azt, hogy mi minősül végrendeletnek a PK85. számú állásfoglalásával összehangban mondja ki a törvény: "Az okirat végrendeleti jellegének
- 106/107 -
megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék."[11] Az itt meghatározott "kettő feltétel bármelyikének hiányában végrendeletről nem lehet szó."[12] Mindazok a körülmények, amelyek ezt meghaladóan merülnek fel, már nem az okirat végintézkedési jellegét, hanem a végintézkedés esetleges érvénytelenségét vagy hatálytalanságát befolyásolják.
A kitagadás érvényességének feltételét képezi az azt tartalmazó érvényes végintézkedés mellett, hogy a kitagadási okot az örökhagyó a végintézkedésben kifejezetten megjelölte, és ez az ok megfelel a Ptk.-ban szabályozott kitagadási okok valamelyikének.
Kitagadni csak és kizárólag a törvényben meghatározott okokból lehet a kötelesrészre jogosultat. A kitagadási okokat a törvény határozza meg, ezen okok a következők.
"(1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult
a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el;
c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
e) erkölcstelen életmódot folytat;
f) - akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek - a büntetését még nem töltötte ki;
g) a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.
(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja.
(3) A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot.
(4) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja."[13]
A Ptk. kitagadási okaként első helyen megjelölt érdemtelenséget, a törvény 7:6. §-a határozza meg, ezáltal további három kitagadási okot nevesítve
"(1) Érdemtelen az öröklésre,
a) aki az örökhagyó életére tört;
b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét megkísérelte;
c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört."[14]
Ezen okok érvényes kikötése kizárja, hogy a kötelesrész jogosultját kötelesrész illesse meg. A törvény tehát a kitagadás tekintetében szigorú korlátok között tartja az örökhagyó rendelkezési jogát. Látható, hogy a kitagadási okok egy része minden kötelesrészre
- 107/108 -
jogosulttal szemben, míg másrészük csak nagykorú leszármazóval, szülővel vagy házastárssal szemben érvényesülhet.[15]
A kitagadás érvényességéhez elegendő, ha az örökhagyó azon magatartást leírja, ami kitagadásra vezetett. Nem kell szó szerint azt írnia, ami a törvényben van, és nem szükséges a kitagadás szó használata sem, ha a végintézkedésből egyértelműen megállapítható, hogy az örökhagyó akarata erre irányult és a kitagadás okát is megjelöli, pl. gyermekem utánam semmit ne kapjon, semmit ne örököljön mert tíz éve nem tartja velem a kapcsolatot, kórházi kezelésem alatt nem látogatott, betegségem idején nem számíthattam rá.[16]
A kitagadás tehát csak akkor érvényes, ha az örökhagyó megjelöli azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a kitagadás okát adják, és ezek olyan okok, amelyeket a törvény kitagadás okaként megjelöl. A megjelölt ok valóságát, annak meglétét az köteles bizonyítani, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván.[17]
Fontos megemlíteni, hogy aki kitagadás, vagy érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.[18] Ebben az esetben a gyámhatóság a vagyon kezelésére vagyonkezelő gyámot rendel ki. Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a gyámhatóság, a vagyont juttató személy javaslatának figyelembevételével a vagyon kezelésére gyámot, vagyonkezelő gyámot rendel ki.[19]
"Ha a Ptk. 4:155. § (2) bekezdése alapján felmerül a vagyonkezelő gyám kirendelésének szükségessége, a gyámhivatal megvizsgálja a vagyont juttató személy javaslatát. Ha a vagyonkezelés kizárása a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőt érinti, a vagyonkezelő gyám kirendelésének feltétele, hogy a másik szülő a vagyonkezelésre bármilyen okból ne legyen jogosult, vagy vagyonkezelése a gyermek érdekével ellentétes legyen."[20] Azon, hogy "a másik szülő a vagyonkezelésre bármilyen okból ne legyen jogosult", azt is kell érteni, ha a vagyont a gyermek azzal a kikötéssel kapta, hogy azt egyik szülője sem kezelheti, azaz a gyermek szülei nem kezelhetik. Vagyonkezelő gyámot kell tehát minden olyan esetben kirendelni, amikor nem a szülő, vagy ha a törvényes képviseletet nem a szülő látja el, hanem a gyám, akkor a gyám, nagykorú örökösnél pedig a gondnok, mint törvényes képviselő, vagy a gyermek kezeli, kezelheti a vagyont.
Az örökhagyó a kitagadás okaként megjelölt magatartást megbocsáthatja. Ha az örökhagyó még a végintézkedés megtétele előtt megbocsátotta a kitagadás okaként megjelölt magatartást, a kitagadás
- 108/109 -
érvénytelen. A kitagadott személy ilyen esetben kötelesrészre tarthat igényt, mert az örökhagyó nyilatkozata ugyan érvénytelen, mint kitagadás, de megáll, mint kizárás.[21] Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat más személynek az örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja az öröklésből. A kizárást nem kell indokolni, A kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészből a kötelesrészre jogosult is kizárható.[22] Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik. A kitagadás utólagos megbocsátása és hatálytalansága folytán az eredetileg kitagadott személy jogállása attól függ, hogy a végrendeletben csak kitagadás szerepelt - e vagy más rendelkezés is, így például örökösnevezés. Ha a végrendelet csak kitagadást tartalmazott, és az örökhagyó a kitagadott személynek megbocsátott, a kitagadással érintett személy a törvényes öröklés szabályai szerint örökösként részesedik a hagyatékban. Ha az örökhagyó a végrendeletében örököst, illetve dologi hagyományost nevezett, a megbocsátott kitagadással érintett személy annyiban, és csak annyiban örököl törvényes örökösként, amennyiben a végrendeleti rendelkezések az egész hagyatékot nem fedik le, egyébként a mellőzés miatt a megbocsátott kitagadással érintett személy csak kötelesrészre tarthat igényt.[23]
Ha például az örökhagyó kettő gyermeke közül az egyiket nevezte meg teljes hagyatéka kizárólagos örököseként, a másikat érvényesen kitagadta, majd megbocsátott neki, ezzel a kitagadás hatálytalanná vált, de a végrendelet továbbra is csak az egyik gyermeket nevezi meg örököseként. A hatálytalanná vált kitagadás következményeként a végintézkedésben nevezett gyermek megszerzi a teljes hagyatékot, testvére kötelesrész iránti igényével terhelten. Ha viszont a végrendelet csak kitagadást tartalmazott, örökösnevezést nem, akkor a törvényes öröklés rendje szerint a kettő gyermek fejenként egyenlő arányban örökölnek. A megbocsátás formáját a törvény nem szabályozza. Az történhet akár írásban, akár szóban, az érintettnek címzett, vagy mások előtt tett kifejezett nyilatkozattal, de lehet hallgatólagosan is. Hallgatólagosságra az örökhagyó és a kitagadott közötti kapcsolatból, a közöttük fennálló viszonyból lehet következtetni, vagy abból, hogy az örökhagyó utóbb megajándékozta a kitagadottat, vagy őt végrendeleti juttatásban részesítette.[24]
"Önmagában nem minősül azonban megbocsátásnak, ha az örökhagyó a ki-tagadást követően az örökössel a kapcsolatot nem szakítja meg, őt akár még anyagilag is támogatja. A megbocsátás azt a szándékot is magában foglalja, hogy az örökös a hagyatékból részesedhessen."[25] A megbocsátást a kitagadottnak kell bizonyítania.
Felmerül a kérdés, érvényes lehet-e az a kitagadás, amely olyan okra hivatkozik, amely még nem valósult meg. A törvény szövegéből kiindulva, mely a kitagadás okának kifejezett megjelö-
- 109/110 -
lését kívánja, az, ami még be sem következett érvényes kitagadási ok sem lehet. Előfordulhat azonban, hogy az örökhagyó attól fél, hogy a későbbiekben, amikor a kitagadási ok bekövetkezik, már nem rendelkezik végintézkedési képességgel. Ezért ő előre szeretne rendelkezni arról, azaz feltételesen, hogy ha és amennyiben gyermekem nem nyújt számomra segítséget amikor nekem szükségem lenne rá, kitagadom. Ezen kitagadás tehát feltételes. Ha elfogadjuk, hogy a feltételes kitagadás érvénytelen, akkor az örökhagyó előre kinyilvánított akarata nem érvényesülhet. Bekövetkezhet az a méltánytalanság, hogy a kitagadási okot megvalósító, de az örökhagyó végintézkedési képessége hiányában ki nem tagadható örökös, épp olyan részesedéshez jut, mint akik minden kötelezettségüknek eleget tettek.[26] A feltételes kitagadás elfogadását támasztja alá, hogy a Ptk. a feltételhez kötött részesítést nem tiltja, csak akkor nyilvánítja érvénytelennek, ha az nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, érthetetlen, lehetetlen, ellentmondó. A jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés is érvénytelen, míg a jogellenes bontó feltételt nem kell figyelmen kívül kell hagyni.[27]
"A törvényes okot megjelölő, de feltételes kitagadás egyik érvénytelenségi esetcsoport alá sem tartozik. A jövőben megvalósuló valamely kitagadási ok megjelölése is felfogható feltételes részesítésnek, az örökös akkor részesülhet a hagyatékból, ha a végintézkedésben megjelölt törvény által is elismert kitagadásra vezető magatartást nem tanúsítja."[28]
Ismeretes olyan jogirodalmi álláspont, mely a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy az örökhagyó a végintézkedésben feltételes kitagadásról is rendelkezhet. Az igaz, hogy a végrendeletben a nevezett örökös feltételhez kötött öröklése nem érvénytelen, ha a feltételnek az öröklés megnyíltáig kell teljesülnie. Én azonban nem merném határozottan azt állítani, hogy ennek az "ellentéte", tehát a feltételhez kötött kitagadás is érvényes, mert ez oda vezethetne, hogy minden végrendelet tartalmazna feltételes kitagadást, minden kitagadási okból. Ezzel a gyakorlat is így van, hiszen ellenkező esetben úgy szólnának a végrendeletek, hogy arra az esetre, ha vagyon elleni bűncselekményt követ el a sérelmemre az örökös nem tagadom ki, de azzal a feltétellel ezennel kitagadom, hogy ha sérelmemre az élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekményt követne el. Ezt majd a bírói gyakorlat fogja eldönteni. Addig is teljes bizonyossággal az jelenthető ki, hogy a kitagadási oknak a kitagadáskor fenn kell állnia.
A Ptk. szerint kötelesrészre jogosult az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője. Hármuk közül a szülő és a le-származók vonatkozásában érvényesül a helyettesítés elve. Kötelesrészre azonban a kiesett szülőt a törvényes öröklés rendje szerint helyettesítő törvényes örökös már nem jogosult, a kieső leszármazót helyettesítő pedig kötelesrészre akkor jogosult, ha maga is leszármazó-
- 110/111 -
ja az örökhagyónak. Így az örökhagyó gyermekének kiesése esetén, ha van leszármazója az ő gyermeke, az örökhagyó unokája, ha gyermek is és az unoka is kiesik a dédunoka lesz jogosult kötelesrészre, egészen addig, amíg az örökhagyó után a kiesőt a törvényes öröklés rendje szerint helyettesítő leszármazó van. Abból, hogy kitagadni a kötelesrészre jogosultat az öröklésből csak a törvényben meghatározott okok miatt lehet következik, hogy a kitagadási ok fennállása csak arra a hozzátartozóra nézve eredményez jogkövetkezményt, azaz kötelesrésztől megfosztást, akire személy szerint a kitagadási ok fennáll. Valamely leszármazó kitagadása tehát csak az ő személyére vonatkozik, a kitagadott személy kiesése folytán éppúgy, mint egyszerű kizárása esetén a helyettesítés elve szerinti örökösök nem esnek ki az öröklésből, ők a kitagadott személy helyébe lépnek, mint soron következő törvényes örökösök, ha ők egyben az örökhagyó leszármazói is, akkor őket kötelesrész is megilleti. Ha az örökhagyó a végrendeletben a kitagadáson kívül más rendelkezést nem tesz, vagyis nem nevezett meg örököst, a hagyatékban a törvényes öröklés érvényesül, és a kitagadott gyermek leszármazója megörökli felmenője örökrészét. Ha viszont az örökhagyó a végrendeletében végrendeleti örököst nevezett és vagyonát reá hagyta, ezzel valójában a kitagadott gyermek törzsét is kizárta az öröklésből, a kitagadott leszármazója felmenője örökrészét nem örökölheti meg, de a kötelesrész[29] megilletheti. Ebben az esetben tehát megilletheti, és nem biztos, hogy megilleti a kötelesrész a kitagadott leszármazóját, mivel ha például annyi kötelesrész alapjához hozzászámítandó adományt kapott a kötelesrészre jogosult, hogy az a kötelesrész alapja szerint számítva a kötelesrészt eléri, akkor a hagyatékból neki kötelesrész már nem jár. Az örökhagyónak tehát kifejezetten rendelkeznie kell arról, ha a kitagadott személy leszármazóit is megakarja fosztani a kötelesrésztől. Az már más kérdés, hogy a kitagadás érvényes lesz-e a kitagadott személy leszármazóira nézve is. Ha a kitagadott leszármazója adott esetben kiskorú gyermek, ő feltehetően nem követte, nem követhette el azt a cselekményt melyért a felmenőjére megharagudott az örökhagyó és kitagadta, de ennek eldöntése már a bíróságra tartozik.
Jelen tanulmányban láthattuk, hogy a kitagadás érvényességével szemben a törvény szigorú feltételeket támaszt. Hiszen hiába érzi úgy az örökhagyó, hogy kötelesrészre jogosult örököse nem jogosult utána még kötelesrészre sem, a kitagadás okaként csak olyan magatartást jelölhet meg érvényes kitagadási okként, amelyet a Ptk. tartalmaz. Mindemellett a kitagadás érvényességének feltétele, hogy az azt tartalmazó végintézkedés érvényes legyen. Jelen tanulmányban részletesen bemutatásra kerültek a kitagadás érvényességének a feltételei, továbbá a tanulmány kitér többek között arra is, hogy amennyiben a kitagadás érvényes az kire hat ki. Csak a kitagadott személyre, vagy kiesése esetén a helyébe lépő örökösökre is? Mi történik akkor, ha az örökhagyó
- 111/112 -
végrendeletében kitagadja gyermekét, és annak leszármazóját, adott esetben kiskorú unokáját nevezi meg örökösének, vajon egy hagyatéki eljárás során eljárhat-e a kiskorú unoka képviseletében a kitagadott személy, mint törvényes képviselő? Hogyan hat a kitagadásra az örökhagyó általi megbocsátás? Vajon ennek a megbocsátásnak kifejezett nyilatkozatnak kell lennie? Jelen tanulmányban többek között választ kapunk ezen kérdésekre is. ■
JEGYZETEK
[1] 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről 65. §
[2] Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25. XIII. cikk.
[3] Tőkey Balázs: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény kommentárja, (szerk: Csehi Zoltán - Bodzási Balázs - Tőkey Balázs)Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2021., 2438. o.
[4] Sőth: Öröklés a családban. A törvényes öröklés és a kötelesrész. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2005. 253. o.
[5] Sőth: i.m. 253. o.
[6] Anka Tibor: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (szerk.: Osztovics András) IV kötet, OPTEN Informatikai Kft., Budapest, 2014. 436. o.
[7] Sőth Lászlóné: i.m. 255-256. o.
[8] Ptk. 7:47. §
[9] Orosz Árpád: Bírói gyakorlat füzetek 1. Végrendelet. Opten Kft., Budapest, 2012. 13. o.
[10] Anka: i.m. 437.o.
[11] Ptk. 7:12. §
[13] Ptk. 7:78. § (1) bekezdés
[14] Ptk. 7:6. §
[15] Wellmann György (szerk.) Polgári Jog Kommentár a gyakorlat számára, Hatodik kiadás [online] In: Jogkódex, Budapest, ORAC Kiadó Kft., Budapest 2023. (letöltés:2023. december 5.)
[16] Sőth: i.m. 259. o.
[17] BH 1993.358
[19] Ptk. 4:155.§
[20] 149/1997. (IX.10.) Kormány rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról 26/A §
[21] Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Kiadó, Budapest 2013. 1023. o.
[22] Ptk.7:29.§ (1)-(2) bekezdés
[23] Vékás: i.m. 1023. o.
[24] Fabó Tibor, A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok Nagykommentárja, (szerk.: Osztovics András) IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014. 685. o.
[25] BH2015.37
[26] Fabó: i.m. 673. o.
[27] Ptk. 7:38. §
[28] Fabó: i.m. 674. o.
[29] Sőth: i.m. 254. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
