2008. június 6-án az Európai Unió Tanácsa - a Parlamenttel közösen, együttdöntési eljárásban - elfogadta a szerződésekre alkalmazandó jogot meghatározó 1980-as Római Egyezmény[1] (a továbbiakban: "Római Egyezmény," vagy "Egyezmény") megreformálására vonatkozó 593/2008/EK rendeletet,[2] melyet 2008. július 4-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában
- 73/74 -
közzé is tettek. Miután utóbbi jogszabály mind tartalmában, mind tematikáját tekintve az előd Római Egyezményre épül, ezért azt a jogalkotó, illetve a szakirodalom Róma I. rendeletnek nevezte el (a továbbiakban: "Róma I. rendelet" vagy "Rendelet").
E normák az Európai Közösségben központi szereppel rendelkeznek a nemzetközi - magánjogi - szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából, mivel szabályozzák, hogy mely állam jogát kell alkalmazni - többek között - a szerződések megkötésére, teljesítésére, nemteljesítésére nézve. Ezáltal alapvetően befolyásolják a belső piac működését, bizonyos esetekben ráadásul a Közösség területén kívül is nagy szereppel bírhatnak.[3]
Az Egyezmény és a Rendelet jelentőségét emeli, hogy a Közösségen belül az egyes tagállamok szerződési joga között nem csak speciális területeken, hanem az általános kötelmi szabályok szintjén is igen nagy különbségek vannak.[4] Már magának a szerződésnek a fogalma is eltér egymástól; van, amely államban a szerződés a felek szerződés létrehozására irányuló akaratával is létrehozható - lásd például a svájci, osztrák szabályozást - és van, ahol ehhez a szerződés tartalmának-tárgyának egészen pontos meghatározása (objet certain) szükséges. Ennek megfelelően például Franciaországban - szemben a legtöbb európai, például a magyar szabályozással[5] - nem minősül szerződésnek az olyan megállapodás, melyben például adásvétel esetén az ár nincsen pontosan rögzítve,[6] attól füg-
- 74/75 -
getlenül, hogy a felek akarata szerint kötné őket a megállapodás.[7] A szerződés érvényessége körében is vannak különbségek; érdemes megemlíteni például az angolszász consideration doctrine-t, mely szerint - eltérően a kontinentális jogtól - nem a felek egyező akarata, hanem a szolgáltatás és az azért kapott ellenszolgáltatás egysége hozza létre a szerződést, komoly gondokat okozva ezzel az egyoldalú szerződések, például ajándékozási szerződések teljesítésének érvényesíthetősége terén.[8] Ezen alapvető problémákon túlmenően eltérnek például a szerződés létrehozásának,[9] a szerződésszegésnek és a szerződésszegésért való felelősségnek[10] a szabályai is. Utóbbi kérdéskörhöz kötődően eltér a szerződésszegés fogalma,[11] mások a rendelkezésre álló szankciók[12] és különbség van a szankciók egymáshoz való viszonyában is.[13] Ráadásul bizonyos alapvető fogalmak egyes jogrendszerekben nem találhatóak meg; ilyen például a jóerkölcs fogalmának hiánya az angolszász jogban.[14]
A jogszabályharmonizáció terén több jelentősnek mondható tudományos eredmény létezik, jórészt független kutatócsoportokhoz kötődően. E csoportok egy része a tagállamok közti "közös mag" (common core) vagy megfelelőbb jog (better law) kiválasztásával egy vagy több, a tagállami jogok talaján álló gyűjteményt hoz-hozott létre. Ilyen szervezet például a Pavia Group,[15] a Common Core Group,[16] a Comission on European Contract Law[17]
- 75/76 -
és a Study Group on a European Contract Law[18] is. Velük szemben mások a már létező közösségi acquis-t vizsgálják, ilyen például az Acquis Group.[19] [20]
Noha egységes közösségi szerződési jog nem létezik, a Közösségen belül bizonyos szerződésjogi szabályok egyes részterületekhez - például a fogyasztóvédelemhez, biztosítási tevékenységekhez, hitel- és befektetési tevékenységekhez,[21] elektronikus kereskedelemhez[22] - kötődően elfogadásra kerültek.[23] A közösségi szerződési jogi acquis ugyanakkor több szempontból is kritizálható. Egyrészt alapvetően csak a legszükségesebb mértékű jogalkotásra került sor. Másrészt alapvető fogalmakat nem tisztáz; ilyen például a kár, kártérítés definiálása. Harmadrészt a létező közöségi szabályok töredezettek és csupán szűk területet ölelnek fel, ahelyett, hogy koherens, átfogó rendszert alkotnának. Negyedrészt sokszor nem lehet tudni, miért éppen e szabályok kerültek megalkotásra, így kijelenthető, hogy a szabályok meghozatalának módja impresszionisztikus-rapszodikus. Ötödrészt a szabályozás elemei helyenként nem konzisztensek egymással.[24] E tényeket a Közösség maga is érzékelte.[25] Az átfogó, nagy, klasszikus magánjogi kodifikáció még bizonyára sokáig várat magára, hiszen e töredezett jogfejlődés is igen komoly erőfeszítésbe került.
Ennek ellenére - vagy talán pontosan ezért - a független szervezetek mellett az Európai Közösség is elkezdett létrehozni egy szélesebb területet felölelő, kötelező erővel nem bíró jogi eszközt, mely a tagállamok közös szerződési jogi szabályait tartalmazza; ez utóbbi lesz az Európai
- 76/77 -
szerződési jogról szóló közös referenciakeret [Common Frame of Reference (CFR) for European Contract Law], melynek vázlatát már közzé is tették.[26] A referenciakeret megalkotása több szempontból is hasznos lehet. Egyrészt esetleg a jövőben egy közös európai Ptk. alapjául szolgálhat. Másrészt a tagállami jogalkotást közös, harmonizált irányba terelheti, melyben a jogalkotók szem előtt tarthatják a legalapvetőbb, mintaszerű európai szabályokat. Harmadrészt megalkotását követően a Róma I. rendelet alkalmazásának kezdetétől a szerződésben részt vevő felek kiköthetik szabályai alkalmazását.[27] Negyedrészt az Európai Bíróság a közösségi szerződésjogi szabályok értelmezéséhez is fel tudja majd használni.[28]
Mint látható tehát, egységes szerződési jog híján a legtöbb szerződés esetén a tagállamok közti kereskedelmet alapvetően befolyásolja a kollíziós szerződési jog, mely különben csupán a harmadik államokkal való kapcsolatokat határozná meg döntő módon.
Azután, hogy az Európai Közösségben a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozóan elfogadták a joghatóságot és határozatok elismerését szabályozó Brüsszeli Egyezményt (a továbbiakban: "Brüsszeli Egyezmény"),[29] a hangsúly a hiányzó, szerződésekre-szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós normák megalkotására került át. 1972-ben bemutatták Az Európai Gazdasági Közösség szerződésekre és szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló egyezménytervezetét,[30] melynek szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó
- 77/78 -
jogra vonatkozó részét 1980-ban elfogadták. Ez utóbbi lett a bevezetőben említett 1980-as Római Egyezmény, melyhez csupán az Európai Gazdasági Közösség tagállamai csatlakozhattak. A Római Egyezmény a korábban elfogadott Brüsszeli Egyezmény mellett a szerződésekre vonatkozó nemzetközi magánjog-eljárási jog egyik alapvetésévé vált. A Római Egyezményhez a korábbi tagállamokon túlmenően a később a Közösség tagjává vált államok is csatlakoztak.
Az Egyezményhez 1988-ban két jegyzőkönyvet is csatoltak,[31] melyekben az Európai Bíróságot előzetes döntéshozatallal ruházták fel; e jegyzőkönyvek a hosszadalmas belga ratifikáció miatt csupán 2004. augusztusában léptek hatályba.[32] Az előzetes döntés kérésére jogosult bíróságok szabályai eltérnek az Európai Közösséget Létrehozó Szerződés (a továbbiakban: "EKSz") 234. cikkében szabályozott általános megoldástól.[33] Előzetes döntést az Egyezménnyel összefüggésben két fajta bíróság kérhet; az Első jegyzőkönyv 2. cikkének a) pontja értelmében az ott nevesített legfelsőbb bíróságok (Magyarországon az Első jegyzőkönyvhöz a csatlakozásunkkor fűzött kiigazítás alapján a Legfelsőbb Bíróság), illetve az Első jegyzőkönyv 2. cikkének b) pontja szerint azon bíróságok, melyek fellebbviteli fórumként járnak el. Utóbbi esetekben Magyarországon például az ítélőtáblák, megyei bíróságok is kérhetnek előzetes döntést az Egyezmény egy-egy rendelkezésére vonatkozóan. A bíróságoknak a kérdés feltevése csupán lehetőségként áll rendelkezésre, az előzetes döntéshozatal iránti
- 78/79 -
kérelem benyújtása még a legfelsőbb bíróságoknak sem kötelessége.[34] Első fokon eljáró, például helyi bíróságok előzetes döntéshozatali kérelemmel nem élhetnek.
Az egyezményi szabályozáson túlmenően a Közösség jelentős mennyiségű, töredezett hatályú, jórészt irányelvekben található, az alkalmazandó jogot is meghatározó szabályt hozott létre. Utóbbiak átfogó koncepció nélkül, bizonyos problémakörökhöz kapcsolódóan - például a korábban a magánjogi szabályoknál is említett fogyasztóvédelmi normák részeként - szabályozták mellékes kérdésként az alkalmazandó jogot is. [35]
Az 1997-ben megkötött Amszterdami Szerződésben a nemzetközi magánjogot "közösségiesítették", azaz megteremtették a nemzetközi magánjogi-eljárásjogi szabályok Közösség általi létrehozásának hátterét.[36] Ezt követően a Közösség már túl tudott lépni a nemzetközi egyezmények, illetve a csupán részterületekhez kötődő irányelvi kollíziós szabályozás szűk keretein. Első lépésben elfogadásra került az Egyezményből hiányzó, szerződésen kívüli kötelmekre - kárfelelősségre, termékfelelősségre, szellemi alkotásokra, bizonyos versenyjogi kérdésekre - alkalmazandó jogot meghatározó Róma II. rendelet. (a továbbiakban: "Róma II. rendelet").[37]
A szerződési jogra vonatkozóan egyre fontosabbá vált a Római Egyezmény felülvizsgálata, szabályainak több évtizedes gyakorlata fényében
- 79/80 -
történő áttekintése, illetve az időközben közösségiesített joghatósági szabályokhoz - a Brüsszeli Egyezményt felváltó közösségi jogszabályhoz, a Brüsszel I. rendelethez (a továbbiakban: "Brüsszel I. rendelet")[38] - való igazítása.[39] Ennek megfelelően a Bizottság 2003-ban megjelentette a Római Egyezmény közösségi rendeletté formálásáról szóló Zöld Könyvet,[40] majd 2005-re elkészült a leendő Róma I. rendelet javaslata (a továbbiakban: "Rendelet javaslata" vagy "Javaslat")[41] is, melyet együttdöntési eljárásban kí-
- 80/81 -
vántak elfogadni. Mivel a Tanács és a Parlament egymás között aprólékos egyeztetéseket végzett azért, hogy a Rendelet szövegét illetően meg tudjanak állapodni már az eljárás első olvasatát követően, a jogszabályt csupán évekkel később sikerült elfogadni. A megegyezést az intézmények közti tárgyalásokon túlmenően lassította, hogy Lettország a végső szövegverzió lett fordításával nem volt megelégedve, így a szükséges módosítások elvégzéséig a Rendelet szövegéről nem született megállapodás.[42] A norma végül 2008. június 6-án elfogadásra került; ez lett a jelen tanulmány bevezetőjében is említett 593/2008/EK rendeletet, azaz a Róma I. rendelet. A rendeletet a 2008. június 17-ei dátummal látták el, mivel ezen a napon írta alá a Parlament és a Tanács elnöke.
Miután a jogszabályt az EKSz IV. címe alá tartozó intézkedésként fogadták el, az EKSz 68. cikke alapján speciális előzetes döntéshozatali szabályok vonatkoznak rá.[43] Ezek alapján a Rendeletre nézve azon bíróságnak kell kérnie előzetes döntés meghozatalát, amelynek határozatai ellen nincsen a nemzeti jogon belül jogorvoslat. Ez tehát immáron nem opcionális lehetőségként áll a bíróság részére; a jövőben a bíróságnak kötelessége az előzetes döntés kérése. Alsóbb bíróságok előzetes döntést - álláspontunk szerint sajnálatos módon - nem kérhetnek többé.[44]
A történeti áttekintés végeztével meg kell, hogy említsük; a Róma I. és II. rendeleteken túlmenően az Európai Közösségben egyéb, alkalmazandó jogra - is - vonatkozó családi, illetve öröklési jogi rendeletek megalkotása is megtörtént, illetve folyamatban van.[45]
- 81/82 -
A Rendelet területi hatálya nem fedi le az összes tagállamot. Az Egyesült Királyság, noha joga lett volna, nem csatlakozott az elfogadásához. Ennek ellenére a Rendelet elfogadását követően jelezte, hogy utólag szeretné azt elfogadni, ami azt jelenti, hogy a Rendelet - a többi államhoz hasonlóan - rá nézve is kötelező lesz. E csatlakozásra (opt-in eljárás) a megerősített együttműködés EKSz 11a. cikkében szabályozott eljárási mechanizmusát alkalmazták.[46] Az eljárási rendnek megfelelően a csatlakozásról a Bizottság kifejtette támogató véleményét,[47] és 2008 decemberében a végső döntés is megszületett.[48]
Az Egyesült Királysággal szemben Írország - noha jogában állt volna nem így tenni - csatlakozott már a Rendelet elfogadásához is, így nem volt szükséges a speciális eljárás lefolytatása.[49]
Dánia - a tagállamok közül egyetlen kivételként - az Amszterdami Szerződésben az EKSz IV. címéhez kapcsolódóan rögzített fenntartásainak köszönhetően nem vesz részt a Rendelet alkalmazásában,[50] ennek megfelelően bíróságai a Római Egyezmény alapján járnak el a jövőben is.
Az időbeli hatályra vonatkozóan a Rendelet 29. cikke tartalmaz rendelkezéseket; e szerint a Rendelet a Hivatalos Lapban való kihirdetést kö-
- 82/83 -
vető huszadik napon, azaz 2008. július 24-én lépett hatályba. A normát ugyanakkor nem kell a hatálybalépésétől kezdve azonnal alkalmazni; a 28-29. cikk szerint 2009. december 17-től kell alkalmazni olyan szerződésekre, melyeket ezen időpontot követően kötöttek. A korábban kötött szerződések kapcsán továbbra is a Római Egyezmény alapulvételével kell eljárni. A fentebb említett bizottsági döntés következményeképpen a többi államhoz hasonlóan az Egyesült Királyság is alkalmazhatja majd a Rendeletet 2009. december 17-től.
A norma tárgyi hatálya a polgári-kereskedelmi ügyekben kötött szerződéses kötelmekre terjed ki.[51] Az Európai Bíróság mind a polgári-kereskedelmi ügy,[52] mind a szerződés fogalmát a Brüsszel I. rendelet kapcsán jópár esetben értelmezte már korábban is. Az ügyek során meghozott ítéletek a Rendelettel kapcsolatosan is irányadóak lehetnek. Szerződés alatt az Európai Bíróság joggyakorlata alapján olyan jogviszonyt értünk, amelyben egy fél egy másik féllel szemben szabad akaratából kötelezettséget vállal.[53] Érdemes megemlíteni ugyanakkor, hogy a Brüsszel I. rendelet alá tartozó szerződéses kötelem fogalma tágabb, mint a Rendelet, illetve az Egyezmény alkalmazási köre.[54]
A Rendelet az említett szerződések közül is csak azon helyzetekben alkalmazandó, amikor különböző országok jogai között kell választani. Ez azt jelenti, hogy a Rendelet alkalmazásához szerződésnek tartalmaznia kell egy vagy több olyan nemzetközi elemet, mely alapján szóba jöhet egy másik állam jogának esetleges figyelembevétele. Ilyen nemzetközi elem lehet a Római Egyezmény kommentárjaképpen készült Giuliano-Lagarde jelentés[55] szerint például a felek állampolgársága, szokásos tartózkodási
- 83/84 -
helye, a szerződéskötés, teljesítés helye, melyek különböző államokba esnek.[56]
Bizonyos esetekre nem terjed ki a Rendelet hatálya. Ilyen a szerződéskötést megelőző tárgyalásokból eredő kár (culpa in contrahendo),[57] mivel arra a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó Róma II. rendelet 12. cikkének szabályai vonatkoznak. Utóbbi rendelkezések ugyanakkor általános szabályként visszautalnak a Róma I. rendeletre, és megállapítják, hogy a szerződéskötést megelőző tárgyalásokból eredő kárra azon állam jogát kell alkalmazni, amely a szerződésre alkalmazandó, vagy amelyet a szerződésre annak megkötése esetén alkalmazni kellett volna. Eltérő szabályok csak azon periférikus jelentőségű esetekben[58] kerülnek alkalmazásra, ha az alkalmazandó jog az általános szabály alapján nem állapítható meg. Az előszerződésekre ugyanakkor - mivel az előszerződés is szerződéses kötelem - álláspontunk szerint alkalmazható a Rendelet.
A Rendelet 1. cikke a tárgyi hatálya alól további területeket is kizár. Ilyenek a természetes személyek személyállapotával, társasági joggal, választottbírósági megállapodásokkal és joghatósági kikötésekkel,[59] célvagyonnal (trust) kapcsolatos kérdések, illetve a vállalkozások-szakmai szervezetek munkavállalói részére létrehozott biztosításra vonatkozó szerződések. A Rendelet nem terjed ki a családi kapcsolatokból, illetve házassági vagyonjogból eredő kapcsolatokra alkalmazandó jogra sem, ideértve a tartási kötelezettséget is. Bizonyos szerzők álláspontja szerint erős kötelmi jellegük miatt olyan szerződéses kötelmek, mint a francia élettársi közösséget létrehozó Pacte civil de solidarité (PACS) is a Rendelet hatálya alá esnek,[60] ám a magunk részéről szkeptikusak vagyunk azt illetően, hogy ezt a nézetet az Európai Bíróság osztani fogja-e, vagy sem. Úgyszintén nem terjed ki a Rendelet a váltók-csekkek-értékpapírok alapján létrejövő (azok-
- 84/85 -
ból eredő) kötelezettségekre. A váltók-csekkek-értékpapírok (pontosabban pénzügyi eszközök) értékesítésével kapcsolatosan más a helyzet; a Rendelet kiterjed a pénzügyi eszközök multilaterális rendszerben[61] történő értékesítésére, ám a tőzsdékre - furcsa és zavaró módon - már nem. A Javaslat még tartalmazott a képviselőre vonatkozó szabályokat,[62] ám ezeket a jogalkotás során törölték a szövegből. Ennek megfelelően a Rendeletet nem lehet alkalmazni a képviselő és a képviselt személy közti szerződésekre. Ehhez hasonlóan nem alkalmazható egy társaság egy szervének a társasághoz fűződő jogviszonyára sem. Noha a képviselőre vonatkozó a tárgyi hatályt korlátozó szabály a Római Egyezményben is megtalálható,[63] utóbbi jogviszonyok kivételét a Rendelet hatálya alól sajnálatosnak és feleslegesnek tartjuk, még akkor is, ha a Javaslat vonatkozó megoldásai sem voltak ideálisnak mondhatóak.[64]
Ha a személyi hatályt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a norma alapvetően a szerződéseket helyezi a központba, ezért személyi hatálya kiterjed mind az uniós állampolgárok, mind a harmadik államból származókra, amennyiben szerződést kötnek. A szerződéskötés szempontjából a felek állampolgársága irreleváns. Az egyetemes alkalmazást ráadásul erősíti az a 2. cikkben rögzített rendelkezés is, mely szerint a Rendelet által alkalmazott jogot akkor is alkalmazni kell, ha az nem egy tagállam joga.
- 85/86 -
Mint látható, a Rendelet igen széles tárgyi hatállyal bír, így jópár olyan területet lefed, melyekre nézve eddig - jórészt - irányelvek tartalmaztak szabályokat. A norma ugyanakkor a 23. cikkében leszögezi, hogy - a biztosítási szerződések normáit tartalmazó 7. cikk kivételével - alkalmazása nem érinti azon közösségi jogi rendelkezéseket, amelyek egy adott kérdéssel kapcsolatban a szerződéses kötelezettségek tekintetében irányadó kollíziós szabályokat írnak elő. A Rendelet javaslatával szemben[65] utóbbi normákról nem találunk felsorolást. Ennek ellenére a korábbi lista hasznos lehet, mivel bizonyos iránymutatásul szolgálhat.
A lista szerint a Rendelet nem alkalmazható a kulturális tárgyak visszaszolgáltatására, melyekre a Tanács 93/7/EGK irányelve[66] speciális szabályokat tartalmaz. E terület ugyanakkor erős közjogi jellege miatt álláspontunk szerint amúgy is kiesik a Rendelet alkalmazása alól.[67]
Úgyszintén megelőzi majd a Rendelet alkalmazását a 96/71/EK irányelv,[68] mely a munkavállalók kiküldetését szabályozza.
A Javaslat a biztosítási szerződésekre nézve is tartalmazott néhány olyan normát, melynek alkalmazását a Rendelet javaslata nem érintette.[69] E szabályokat ugyanakkor a Róma I. rendelet alkalmazásától kezdve nem kell alkalmazni, mivel - ahogyan azt már említettük - a 23. cikk kimondottan leszögezi, hogy a biztosítási szerződések rendeletbeli szabályai felülírják az egyéb ellentétes közösségi szabályokat.
A Rendelet a kaotikus közösségi fogyasztóvédelmi irányelvi rendelkezéseket[70] - szemben a biztosítási szerződésekkel - nem egységesíti. A 6. cikkében általános szabályozást tartalmaz a fogyasztói szerződésekre
- 86/87 -
nézve, melyet az irányelvekben található rendelkezések egészítenek ki speciális szabályokkal. E megoldás helyessége igencsak vitatható.[71]
A Rendelet nem ütközik a belső piaci szolgáltatások nyújtásáról szóló irányelvvel:[72] utóbbi norma 3. cikkének (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az irányelv "nem érinti a nemzetközi magánjog szabályait, különösen a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jogra irányadó szabályokat".
A Rendelet 25. cikke rögzíti, hogy alkalmazása nem érinti az olyan nemzetközi egyezményeket, amelyeknek a Rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek a szerződéses kötelezettségek tekintetében kollíziós szabályokat állapítanak meg. E szerint tehát a nemzetközi egyezményi szabályozások tovább élhetnek, ám a tagállamok hasonló megállapodásokat a jövőben nem köthetnek többé. A Rendelet ugyanakkor elsőbbséget élvez a kizárólag tagállamok között megkötött egyezményekkel szemben [25. cikk (2) bekezdése]. A Római Egyezményben hasonló esetekre rögzített konzultációs mechanizmus a jövőben nem áll majd a tagállamok rendelkezésére. Utóbbi alapján a tagállamok új megállapodás aláírása előtt konzultációt voltak kötelesek folytatni egymással.[73]
A cikk kapcsán meg kell említeni a Nemzetközi adásvételekre alkalmazandó jogról szóló 1955-ös hágai egyezményt, melyhez Magyarország nem csatlakozott.[74] Amennyiben a jogviszony ezen egyezmény hatálya alá tartozik, a részes tagállamok[75] nem a Rendeletet, hanem utóbbi egyezményt fogják alkalmazni.
2009 március 2-án az Országgyűlés elfogadta a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: "Nmjt") módosításáról szóló 2009. évi IX. törvényt. A magyar jogalkotó e törvénnyel kívánta a hazai szabályokat a Róma I. és II. rendeletekhez igazítani. A módosítás a szerző-
- 87/88 -
désjogra vonatkozó szabályok Nmjt.-ben található 24-30. cikkeit alakította át, kitörölvén a hazai kódexből azokat a területeket, melyeket a Rendelet tárgyi hatálya lefed. A munkaszerződésekre alkalmazandó jogot meghatározó hazai szabályok (Nmjt. 51-53. cikkei) felülvizsgálatára nem került sor.[76] A Rendelet alkalmazásától, azaz 2009. december 17-től kezdve az új szabályok alapul vételével kell majd eljárni.
A módosítások során beillesztettek a szövegbe egy részt, mely szerint az Nmjt. 25-30. §-ainak rendelkezéseit az olyan szerződéses kötelmi jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre a Róma I. rendelet nem vonatkozik. Azon - jellegében és mennyiségében is elenyésző - szabályozás, mely a hazai normában megtalálható lesz, jórészt a Rendelet tárgyi hatályai által le nem fedett területekre - például tőzsdére, értékpapíron alapuló kötelezettség fennállására és terjedelmére, társasági jogviszonyokra - rendelkezhet relevanciával. Minden egyéb területen a Rendelet szabályait kell majd alkalmazni.[77]
A Rendelet sorrendjében a szerződésre általános szabályként azon állam joga az alkalmazandó, amelyet a felek választottak (3. cikk). Jogválasztás hiányában a Rendelet 4. cikke szabályozza általános érvénnyel azt, hogy mely jogot kell alkalmazni. Bizonyos szerződések - fuvarozási, fogyasztói, biztosítási, munkaszerződések - esetén a Rendelet az általános szabályoktól eltérő különös rendelkezéseket tartalmaz, melyek egyrészt a jogválasztást korlátozzák, másrészt a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogot a 4. cikktől eltérően határozzák meg. Gyakorlatilag e három normacsoport
- 88/89 -
(a jogválasztás, a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog, az egyes speciális szerződésekre alkalmazandó jog) alkotja a Rendelet gerincét.
Mint azt feljebb is említettük, a szerződésre a Rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében legáltalánosabb szabályként a felek által választott jog az alkalmazandó. A felek jogválasztásukkal a szerződés egészére, vagy annak egy részére is választhatnak jogot. A jogválasztás történhet a szerződés megkötésekor, illetve egy későbbi időpontban[78] is [Rendelet, 3. cikk (2) bekezdés]. Az alkalmazandó jog kikötése lehet kifejezett és hallgatólagos.
Hallgatólagos jogválasztás esetén a jogválasztásnak a szerződés egyes rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal (clearly demonstrated, eindeutig, façon certaine) megállapíthatónak kell lennie. A Római Egyezmény hasonló szabályához[79] képest a Rendelet idegen nyelvű változatai jórészt pontosabb, még az eddigieknél is nagyobb biztonságot követelnek meg az Egyezmény korábbi, kissé bizonytalan és egymástól némileg eltérően értelmezhető nyelvi fordulatai (mit hinreichender Sicherheit, reasonable certainity, de façon certain) helyett.[80] Ez azt jelenti, hogy a Rendelet alkalmazása során a bíróságoknak nem "húzhat maguk felé a szíve" csupán amiatt, mert álláspontjuk szerint a felek vélhetően az ő államuk jogát kötötték ki. A jövőben - még az eddigieknél is szigorúbb módon - egyértelmű utalás kell arra nézve, hogy a felek egyetértésben valamely állam jogának alkalmazását kívánták kijelölni.[81] Érdemes ugyanakkor meg-
- 89/90 -
jegyezni, hogy a Rendelet magyar nyelvű fordítása sajnálatos módon fenntartotta a "kellő bizonyossággal" kifejezést. Utóbbi helyett célszerűbb lett volna az "egyértelmű" szófordulat alkalmazása, mivel jobban kifejezné a bizonyosság fokát.
A Rendelet javaslata a fórumválasztást összekapcsolta a jogválasztással. E szerint abban az esetben, ha a felek a szerződéssel kapcsolatban egy tagállam bíróságának joghatóságát kötötték ki, vélelmezni kellett volna, hogy a felek egyúttal e tagállam jogát is választottak [Javaslat 3. cikk (1) bekezdése]. Utóbbi szabály a méltató vélemények[82] mellett jópár kritikát[83] is kapott, így törölték a Javaslatból, és a végső szövegverzióban nem kapott helyet. Helyette a hallgatólagos jogválasztás kapcsán a (12) preambulumbekezdés egy enyhébb szabályt rögzít; e szerint, annak eldöntése során, hogy a felek jogválasztása kellő bizonyossággal megállapítható-e, egyik tényezőként figyelembe kell venni a felek arra vonatkozó megállapodását, hogy kizárólagos joghatóságot ruháznak egy tagállam bíróságára. A korábban megfogalmazott vélelem tehát "egy értelmezési szabállyá szelídült, ahol csak mint figyelembeveendő tényező jelentkezik kifejezett jogválasztás hiányában a kizárólagos joghatósági kikötés".[84] Általános érvénnyel megjegyezhetjük, hogy a Római Egyezmény alkalmazása során eddig sem érvényesült maradéktalanul az "aki bírót választ, jogot választ tétel" (qui eligit iudicem, eligit ius). A - kizárólagos - fórumválasztást ugyanakkor a bíróságok eddig is hallgatólagos jogválasztásként vették figyelembe, amennyiben a szerződés rendelkezéseiből vagy a körülményekből arra lehetett következtetni, hogy a felek a fórumválasztással egyben annak jogát is választották.[85]
- 90/91 -
A Rendelet javaslata - a Római Egyezményhez képest újító módon - meg kívánta engedni a feleknek, hogy nem állami jogot válasszanak a szerződésükre.[86] A Javaslat 3. cikkének (2) bekezdése expressis verbis rögzítette, hogy "a felek alkalmazandó jogként választhatják a szerződéses anyagi jog nemzetközi vagy közösségi szinten elismert elveit és szabályait is". E szövegezés alapvetően az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts gyűjteményére,[87] illetve az Európai Szerződési Jog Elveire (Principles of European Contract Law-PECL, Lando Principles)[88] kívánt utalni. A különböző, nemzetközi életben el nem ismert magánkodifikációs elvgyűjteményeket nem kívánták a jogválasztásba bevonni.[89] A lex mercatoriára,[90] azaz a nemzetközi kereskedelmi életben bevett szokásokra-megoldásokra és a nemzetközi választottbírósági gyakorlatra való hivatkozás úgyszintén nem lett volna megengedve. Noha a szerződéses anyagi jog nemzetközi vagy közösségi szinten elismert elveire való hivatkozás lehetőségének megteremtését a szakirodalom jelentős része támogatta,[91] a Javaslat ezen újszerű megoldását sokan kritikával illették.[92] A szerzők jó része leginkább problémásnak azt tartotta, hogy nem lett egyértelműen definiálva, mit ért a Javaslat nemzetközi vagy közösségi szinten elismert elvek és szabályok alatt. A javaslatbeli megfogalmazásban a rendelkezést parttalannak tartották, amely leronthatja az általános szabályok alkalmazását. A vonatkozó bekezdést végülis az ellenvéleményeknek engedve törölték a végső szövegverzióból. Helyette kompromisszumként két kapcso-
- 91/92 -
lódó preambulumbekezdést iktattak be, melyek jelentősen megnyirbálták a szabály alkalmazását.
Egyrészt a (13) preambulumbekezdésben rögzítették, hogy a feleknek jogukban áll nem állami joganyagra vagy nemzetközi egyezményre történő hivatkozást beépíteni a szerződésbe. Ez utóbbi hivatkozás szerződésbe való beillesztése álláspontunk szerint csupán mint incorporation of foreign law lehetséges, azaz azt a felek csupán az anyagi jogválasztás keretei között[93] tehetik meg. Ebből eredően csupán a szerződésre vonatkozó diszpozitív szabályokat módosíthatják, a kógens normák alól nem szerződhetnek ki nem állami joganyagra vagy nemzetközi egyezményre való hivatkozással.[94] E joguk egyébiránt a vonatkozó preambulumbekezdéstől függetlenül is meglenne, hiszen a diszpozitív szabályok körében a felek szabadon dönthetik el, hogy mit szándékoznak a szerződésben rögzíteni.[95]
Másrészt a fentiektől függetlenül, a (14) preambulumbekezdés szerint, amennyiben a Közösség a jelen tanulmány bevezetőben is említett Európai szerződési jogra vonatkozó közös referenciakerethez hasonló, anyagi szerződési szabályokra vonatkozó eszközt fogad el, és e szabály megengedi, hogy szerződéses viszonyokban a felek kikössék alkalmazását, akkor a felek választhatják majd ez utóbbi eszköz alkalmazását is.[96] E jogválasztás már kollíziós jogválasztás lesz,[97] azaz nem csupán a diszpozitív szabályok helyettesítésére korlátozódik, hanem a kógens szabályok alóli kiszerződést is magába foglalja majd.
A magunk részéről helyesnek tartjuk azt, hogy a nem állami joganyagra történő hivatkozás lehetőségét, mint generális szabályt törölték a Javaslatból, mivel az a Rendelet alkalmazását az egyik legfontosabb területen bizonytalanította volna el. Ráadásul egyetértünk azon véleménnyel, mely szerint a nem állami jogra való hivatkozás gyakorlati jelentősége igencsak elenyésző.[98] Nehezen tudjuk ugyanis elképzelni, hogy nagyobb érté-
- 92/93 -
kű szerződéseket ilyen bizonytalan alapra helyezzenek amúgy racionálisan gondolkodó megalkotóik.[99]
Miután a Rendelet jogválasztás hiányában alkalmazandó jogra vonatkozó szabályozása egyrészt a Római Egyezmény alapul vételével került megfogalmazásra, másrészt ugyanakkor a Római Egyezmény vonatkozó szabályozását jelentősen módosította, célszerűnek találunk pár szót ejteni az Egyezmény megoldásáról. Az Egyezmény szabályozása - a Rendelethez hasonlóan - többszintű.
A legáltalánosabb szabály alapján jogválasztás hiányában azon állam joga alkalmazandó, melyhez a szerződés a legszorosabban kapcsolódik [első szint - Egyezmény, 4. cikk (1) bekezdés]. A 4. cikk (2) bekezdése alapján vélelem szól amellett, hogy a legszorosabb kapcsolat mely állammal áll fenn; e vélelem a jellemző szolgáltatást nyújtó fél lakóhelyének-központi ügyvezetésének jogát jelöli ki, szakmai-üzleti tevékenység körében kötött szerződés esetén pedig azt a jogot kell alkalmazni, ahol a tevékenység végzésének központja található.[100]
Az Egyezmény e szabályok alól kivételként nevesített bizonyos szerződéscsoportokat - ingatlanszerződéseket, fuvarozási szerződéseket - melyekre speciális szabályozást állított fel [második szint - Egyezmény, 4. cikk (3)-(4) bekezdés, nominát (nevesített) szerződések].
Végül arra az esetre, ha a fenti szabályok alapulvételével alkalmazandó jognál létezne a szerződéssel szorosabb kapcsolatban álló állam, ezen utóbbi állam jogát kell alkalmazni [harmadik szint - Egyezmény, 4. cikk (5) bekezdés]. Ezen utóbbi kiegészítő szabályt a tagállamok bíróságai igencsak eltérően értékelték, így van, ahol egészen tágan értelmezték.[101] Utób-
- 93/94 -
bi gyakorlatot több szerző kritizálta, mivel szerintük a fórumok a legszorosabb kapcsolat elvét sokszor arra használják, hogy "hazafelé igyekezvén" a saját jogukat helyezzék az egyébként alkalmazandó jog - azaz az általános szabályok - elé (homeward trend).[102]
E rendszert alakította át, mondhatni "állította a feje tetejére" az új szabályozás. A Rendelet a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog szabályozásának legelső lépéseként rögtön nevesít bizonyos szerződéseket, és meghatározza az azokra alkalmazandó jogot [első szint - Rendelet, 4. cikk (1) bekezdés]. Ilyen szerződés az adásvételi, szolgáltatási, ingatlannal kapcsolatos, franchise szerződés, forgalmazási szerződés, árverés, multilaterális rendszerben történő pénzügyi eszköz értékesítésére irányuló szerződés.[103] E szerződések esetén - annak ellenére, hogy ez explicit módon az első szinten nem lett rögzítve a Rendeletben - jórészt a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helyének[104] joga alkalmazandó. Utóbbi hely például adásvételi szerződés esetén az eladó szokásos tartózkodási helye, szolgáltatásra irányuló szerződés esetén a szolgáltatást nyújtó szokásos tartózkodási helye, forgalmazási szerződés esetén a forgalmazó szokásos tartózkodási helye stb. Ingatlannal kapcsolatos dologi jogra vagy bérleti szerződésre az ingatlan fekvése helyének, árverés útján történő adásvételre az árverés helyének joga alkalmazandó. Ingatlan rövidtávú (hat hónapot nem meghaladó) magánhasználati bérletére - álláspontunk szerint feleslegesen és túlbonyolítottan - új szabály vonatkozik, e szerint itt a természetes személy bérbeadó szokásos tartózkodási helyé-
- 94/95 -
nek joga alkalmazandó, amennyiben ez egybeesik a bérlő szokásos tartózkodási helyével. Megállapíthatjuk tehát, hogy a korábbi második, nominát (nevesített) szerződéseket rögzítő szint egy lépcsővel feljebb került.
Amennyiben a szerződésre több szerződés elemei is illenek (vegyes szerződések esetén), vagy egyik szerződésre vonatkozó szabály sem alkalmazható, a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helyének joga alkalmazandó [második szint - Rendelet, 4. cikk (2) bekezdés].
Ha az eset körülményei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés szorosabban kapcsolódik egy, a fentiektől eltérő országhoz, abban az esetben ez utóbbi állam joga alkalmazandó [harmadik szint - Rendelet, 4. cikk (3) bekezdés]. A Rendelet e kivétel fennálltához már egyértelműséget követel meg, nem csupán "a körülmények összességének egy másik országgal való szorosabb kapcsolatra való utalását", mint a Római Egyezmény.[105]
Abban az esetben, mikor a fentiek alapulvételével az alkalmazandó jog nem állapítható meg, azon állam joga alkalmazandó, amelyhez a szerződés legszorosabban kapcsolódik [negyedik szint - Rendelet, 4. cikk (4) bekezdés].
A korábbi legáltalánosabb szint, a legszorosabb kapcsolat elvének figyelembevétele tehát hátrébb szorult, az utolsó szinten került rögzítésre, csupán azon esetekre szorítva, melyeket a többi rendelkezés nem tud lefedni.[106] A Rendelet javaslata ezen túlmenően a korábban említett anomáliákra válaszul az Egyezmény 4. cikkének (5) bekezdésében található kivételi szabályt sem tartalmazta a Bizottság által készített szövegben. Törölték tehát azon kisegítő rendelkezést, is mely szerint, ha az összes szerződést övező körülmény arra utal, hogy a szerződés szorosabb kapcsolatban áll egy másik állam jogával, mint amelynek jogát az általános szabályok alapján alkalmazni kéne, a szorosabb kapcsolat államának jogát kellene alkalmazni.
A Bizottság ezt a jogbiztonság erősítésével indokolta; álláspontja szerint "mivel e jogi eszköz alapja a jogválasztás szabadsága, célszerűnek mutatkozik, hogy jogválasztás hiányában az alkalmazandó szabályok a lehető legpontosabbak és kiszámíthatóbbak legyenek annak érdekében, hogy a felek ezek ismeretében dönthessenek arról, kívánnak-e élni e szabadsá-
- 95/96 -
gukkal vagy sem".[107] E változtatás és a szerkezet átalakítása heves kritikákat kapott[108] még azoktól is, akik vitatták a bírói gyakorlat helyességét. A vonatkozó szabályok ilyen módon való megnyirbálását ugyanis a szerzők a problémákra adott eltúlzott reakciónak tartották.[109] A jogirodalom álláspontja szerint szükséges a bírói mérlegelés fenntartása, mivel bizonyos esetekben egy túl kötött rendszer kimondottan rossz eredményre vezethetne, ráadásul akár a felek által alkalmazandónak hitt jog helyett is mást jelölne ki. Ennek megfelelően a Tanács és a Parlament a Rendelet javaslatának szövegét módosította, és kialakította a kompromisszumként elfogadott, korábban ismertetett szerkezetet, melyben - noha némileg szigorúbb strukrúrát hoz létre - mégiscsak fenntartották szorosabb kapcsolat elvének flexibilis kivételét, ugyanakkor a legszorosabb kapcsolat általános szabállyá tételét mellőzték.
Véleményünk szerint e megoldás kevésbé rugalmas rendszert hozott ugyan létre, ám a legtöbb szerződésre nézve továbbra is a jellemző szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye lesz alkalmazandó. Ennek megfelelően a változtatások a szerződések jelentős részénél inkább esztétikai jellegűek, viszont a Közösség egy jobban felépített, tisztábban átlátható, és vélhetően a gyakorlatban is egységesen alkalmazható szerkezetet alkotott meg, mely elegendő teret nyújt a bírói mérlegelésre a szorosabb kapcsolat kivételének rögzítésével. Utóbbi kifejezésre vonatkozóan ugyanakkor egy pontos definíciót lehet, hogy célszerű lett volna a szövegbe beépíteni. Meg kell említsük, hogy a (20) preambulumbekezdés második mondata a szorosabb kapcsolatra nézve rögzíti; ezen ország meghatározásakor figyelembe kell venni többek között, ha a szerződés nagyon szoros kapcsolatban áll más szerződésekkel. Hasonló rendelkezést tartalmaz a (21) preambulumbekezdés második mondata a legszorosabb kapcsolatra nézve. A "nagyon szoros kapcsolat más szerződésekkel" fordulat értelmezése ugyanakkor szintén a bíróságokra lett bízva.
- 96/97 -
Mint korábban említettük, a Rendelet speciális szabályokat tartalmaz a fuvarozási, fogyasztói, biztosítási és egyéni munkaszerződésekre. E szerződésekkel kapcsolatosan tehát az általános szabályok csupán a speciális szabályok által megállapított keretek között érvényesülhetnek.
A fuvarozási szerződések cím alatt a Rendelet két típusú szerződést szabályoz: az áru, illetve a személyfuvarozásra irányuló megállapodásokat. E szabályok kivételnek minősülnek a későbbiekben ismertetett, fogyasztókra vonatkozó, 6. cikkben rögzített szabályok alól, így azokkal szemben elsőbbséget élveznek.[110]
A Rendelet szabályainak alkalmazását befolyásolják bizonyos e területre vonatkozó egyezmények, melyek a Rendelet 25. cikke értelmében elsőbbséget élveznek. Ilyen a nemzetközi légifuvarozásról szóló 1975-ös Montreali Egyezmény,[111] a hasonló tárgykörben hozott Varsói Egyezmény,[112] a vasúti közlekedésről szóló COTIF Egyezmény.[113]
Árufuvarozási szerződésekre általános szabályként - egyéb szerződésekhez hasonlóan - azon jogot kell alkalmazni, melyet a felek szerződésüknek választottak.
Ennek hiányában kell alkalmazni a Rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében található szabályokat, melyek szerint az ilyen szerződésekre a fuvarozó szokásos tartózkodási helyének joga alkalmazandó. Ehhez azonban az átvétel vagy átadás helyének, vagy a feladó szokásos tartózkodási helyének (székhelyének) ebbe az országba kell esnie. Lényegét tekintve
- 97/98 -
tehát általános szinten e szerződésekre nézve megmaradt a Római Egyezményben rögzített korábbi szabályozás.[114]
Amennyiben ezek nem teljesülnek, a felek által megállapított átadás szerinti állam jogát kell alkalmazni.
A szorosabb kapcsolat kivétele e körben is érvényesül: ha a szerződés a fenti szabályokkal szemben egyértelműen szorosabb kapcsolatban áll egy másik állam jogával, akkor a szerződésre ezen utóbbi állam jogát kell alkalmazni [5. cikk (3) bekezdése].
A személyszállításra vonatkozó szabályok az összes személyszállításra vonatkozó szerződést lefedik, a szervezett utaztatásra irányuló szerződések kivételével.[115] Szervezett utaztatási szerződés alatt az utaztatás, szállás, és az utaztatáshoz vagy szálláshoz közvetlenül nem kapcsolódó egyéb idegenforgalmi szolgáltatások kombinációjára irányuló szerződést értjük.[116] Utóbbi szerződések erős fogyasztói jellegük miatt a Rendeletben a fogyasztói szerződések szabályai alá tartoznak.
A személyszállításra is általános szabályként a felek jogválasztása alkalmazandó. E jogválasztást - a Római Egyezményhez képest novumként - korlátozza az 5. cikk (2) bekezdése, mely szerint csupán öt állam jogát köthetik ki a felek; az utas vagy a fuvarozó szokásos tartózkodási helyét, a fuvarozó központi ügyvezetésének helyét, illetve a kiindulási vagy rendeltetési hely államának jogát.
Jogválasztás hiányában az utas szokásos tartózkodási helyének joga alkalmazandó, amennyiben az utas kiindulási vagy rendeltetési helye is ebbe az országba esik.
Ha az utas szokásos tartózkodási helye nem a rendeltetési vagy a kiindulási hely államába esik, a személyszállító (fuvarozó) szokásos tartózkodási helyének jogát kell alkalmazni. Amennyiben tehát Magyarországról utazunk egy idegen országba, és Magyarországon tartózkodási hellyel rendelkezünk, a személyszállítási szerződésünkre alkalmazhatjuk a magyar jogot. Amennyiben viszont külföldről, például Ausztriából utazunk - feltételezvén, hogy ezen állam az illető személyszállító cég székhelye - külföldi jogot kell alkalmaznunk, hacsak az utazás célja nem Magyarország,
- 98/99 -
még akkor is, ha a szerződésünket Magyarországon írtuk alá. E megoldás tehát nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a szerződést mely államban írták alá, és ezáltal a személyszállítási szerződést kötőket a fogyasztókhoz képest kevésbé védi. Amennyiben a személyszállító tisztességtelenül járt el, kollíziós jogi értelemben csupán az 93/13/EGK irányelv[117] 6. cikkének (2) bekezdése szerinti védelemre számíthat az utazó. E szerint "a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodnak arról, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztó - ez esetben az utazó - ne veszítse el az ezen irányelv által biztosított védelmet annak következtében, hogy nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként". Jól látható, hogy az utazót e szabály alapvetően csupán a harmadik államok normáinak gyengébb védelmi szintjétől védi meg.[118]
Az árufuvarozási szerződésekhez hasonlóan, ha a szerződés az általános személyszállítási szabályok által kijelölt jognál szorosabban kapcsolódik egy másik állam jogához, akkor a szerződésre ezen utóbbi állam jogát kell alkalmazni [5. cikk (3) bekezdése]. A fentebb említettekkel összefüggésben, a szerződés aláírásának helyét egyéb releváns elemek híján a bíróságok minden bizonnyal nem fogják elegendő kapcsolatként értelmezni a szorosabb kapcsolat kivételének megállapítása során.
A kollíziós jognak igen nagy szerepe van abban, hogy a fogyasztó jobban tudja érvényesíteni jogait. Ez alapvetően abból a tényből ered, hogy - bizonyos feltételek fennállta esetén - a jogalkotó az egyik fél (fogyasztó) részére általában kedvezményt tesz; a szokásos tartózkodási helyének vagy lakóhelyének jogát rendeli alkalmazni. Ilyen módon - közvetve - maga a kollíziós jogi norma is fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaz. Ennek megfelelően a Rendelet vonatkozó szabályait az általános rendelkezések mellett a gyakorlatban is kiemelkedő jelentőségű rendelkezésekként tarthatjuk számon.
- 99/100 -
A fogyasztói szerződések kapcsán már a Bizottság javaslatában[119] is látni lehetett, hogy jelentős változtatásokat fognak megejteni a Római Egyezmény kritikára igencsak rászolgáló, fogyasztói szerződések szabályait rögzítő 5. cikkén. Mint azt korábban említettük, a Rendelet szabályai egységes, horizontális általános keretet alkotnak, melyek kapcsán ugyanakkor bizonyos speciális területeken az eddig is alkalmazott irányelvi szabályozást kell figyelembe venni.[120]
A Római Egyezmény a fogyasztói szerződések tárgyi hatályát igen szűken húzta meg: 5. cikke szerint ezek csupán áruk (le)szállítására vagy szolgáltatások nyújtására, illetve ilyen ügyletek irányuló szerződésekre vonatkoztak. A Rendelet 6. cikke szerencsére szakít ezzel a vitatott rendelkezéssel, és tágan definiálja, hogy mit ért fogyasztói szerződés alatt. E szerint - a hazai normákkal összhangban - a fogyasztói szerződés olyan szerződés, amelyet egy természetes személy (fogyasztó) üzleti vagy szakmai tevékenységén kívüli célra kötött egy üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlása során eljáró személlyel (vállalkozó). A kettőjük közti kapcsolat a Rendelet alapján már akár internet útján is létrejöhet. Így például a szoftverek, zenék, filmek letöltésére irányuló szerződés esetén a szokásos tartózkodási helye jogának védelme megilleti a fogyasztót, ha innen töltötte le a vállalkozó által nyújtott tartalmat.[121]
Nem tartoznak a fogyasztói szerződések közé a fuvarozási szerződések, valamint azon szolgáltatási szerződések, ahol a szolgáltatást kizárólag a fogyasztó szokásos tartózkodási helyétől eltérő államban nyújtják. Úgyszintén nem tartoznak ide az ingatlannal kapcsolatos szerződések, a pénzügyi eszközök-értékpapírok által megtestesített jogokhoz köthető szerződések, illetve - mint azt az általános szabályoknál láttuk - a multilaterális rendszerben kötött szerződések.
- 100/101 -
A fenti felsorolás által sugalltak ellenére - mint azt korábban említettük - az utaztatási szerződésre, illetve az ingatlanok időben megosztott használati jogára (timeshare szerződések) kiterjed Rendelet fogyasztóvédelmi szabályainak hatálya [Rendelet, 6. cikk (4) bekezdés b) és c) pontok].
A jogalkotás során felmerült, hogy a fogyasztóknak nyújtott védelmet csupán a Közösségben szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztóknak tartsák fenn,[122] ám szerencsére a Javaslat e rendelkezését törölték. Ennek megfelelően a Rendelet a Római Egyezményhez hasonlóan védi a harmadik államok polgárait is, ha szokásos tartózkodási helyükön egy vállalkozóval szerződnek.[123]
A fogyasztói szerződésekre általános szabályként azon jog alkalmazandó, melyet a felek szerződésüknek választottak.[124] A forradalmi változtatásról, nevezetesen a jogválasztás fogyasztói szerződésekre vonatkozó tilalmáról a vállalkozók és - furcsa módon, hiszen őket védte volna a szabályozás[125] - a fogyasztók érdekképviseleti szerveinek nyomása következtében lemondott a jogalkotó.[126]
- 101/102 -
Jogválasztás hiányában, amennyiben a vállalkozó tevékenységét azon országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye van, vagy tevékenysége - többek között vagy kizárólag - ebbe az országba - is - irányul, a fogyasztó szokásos tartózkodási helyének jogát kell alkalmazni a szerződésükre. E szerint, amennyiben Németországban vásárolunk egy terméket, és a terméket a vállalkozó Magyarországon is forgalomba hozza, a magyar jog alkalmazható a szerződésünkre. Amennyiben ugyanakkor a vállalkozó helyett valaki más hozza forgalomba Magyarországon, és a vállalkozó a forgalombahozatalról nem is tud, a német jogot kell alkalmazni. Felmerül a kérdés: akkor mi történik, ha a vállalkozó Magyarországra leszállítja a terméket, és itt más hozza forgalomba azt. Álláspontunk szerint ez utóbbi esetben is alkalmazható lesz majd a magyar jog, mivel a vállalkozó tevékenysége Magyarországra (is) irányult.
A szorosabb kapcsolat kivétele a 6 cikk kapcsán nem érvényesül.
Ha a vállalkozó tevékenységének színhelye nem egyezik meg a fogyasztó szokásos tartózkodási helyével, az alkalmazandó jogot az általános, 3. és 4. cikkben rögzített szabályok alapján kell meghatározni, azaz a szerződés nem tartozik a 6. cikk hatálya alá.
A biztosítási szerződésekről a Római Egyezmény 1. cikkének (3) bekezdése csupán azt állapította meg, hogy "az Egyezmény rendelkezései nem vonatkoznak azon biztosítási szerződésekre, amelyek az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak területén jelentkező kockázatokat fedezik". Ez alól a viszontbiztosítási szerződések[127] kivételt képeztek [1. cikk (4) bekezdése]. E területre tehát - ésszerűtlen módon - a Közösségen kívüli kockázatok jelentős részére a Római Egyezmény szabályai, a Közösségen belül keletkező kockázatokra a korábban említett,[128] nehezen áttekinthető közösségi szektorális biztosítási normák kollíziós szabályai vonatkoztak-vonatkoznak.
A Rendelet javaslatában a biztosítási szerződések nem szerepeltek önállóan nevesítve, csupán az általános szabályok vonatkoztak rájuk, illetve - ahogyan korábban már említettük - a Javaslat kimondottan hivatkozott
- 102/103 -
bizonyos közösségi jogszabályokra, melyek az alkalmazás során megelőzik a Javaslatban lefektetett szabályokat (Javaslat, I. melléklet).[129]
Az Egyezmény és a Javaslat félmegoldásaihoz képest a Rendelet végleges verziója újabb megoldást hozott: a biztosítási szerződések szabályait az azokat hiányoló kritikák[130] hatására önálló cikk alatt nevesítették (7. cikk). A Rendelet szabályai tehát kiterjednek az összes biztosítási szerződésre, a vállalkozások-szakmai szervezetek által munkavállalóiknak nyújtott biztosítások kivételével. Rögzítésre került az is, hogy a biztosítási szerződések szabályai általában véve megelőzik az egyéb, szektorális biztosítási szabályokban rögzített rendelkezéseket (23. cikk).
A szabályok összevonása üdvözlendő, ám kritikaként meg kell említeni, hogy az egyes részletszabályokat a Rendeletbe minimális változtatásokkal vették át, így azok továbbra is nehezen átláthatóak - mondhatni, szinte átláthatatlanok. Rendkívül zavaró, hogy bizonyos szerződésekre a Rendelet nem vonatkozik, bizonyos szerződésekre az általános szabályok vonatkoznak, és megint más szerződésekre a 7. cikk szabályai alkalmazandóak. Kijelenthetjük, hogy hasonló káosz létrehozása jó példa a teljesen koncepciótlan, átgondolatlan jogalkotásra, mely képes a fragmentáltságot akár egy jogszabályon belül is megőrizni.
A Rendelet szabályait külön kell áttekintenünk egyes biztosítási szerződéscsoportok kapcsán. Ennek megfelelően a továbbiakban a viszontbiztosítási szerződésekre, a nagykockázatú biztosítási szerződésekre, az egyéb - tömegével előforduló - biztosítási szerződésekre, illetve a kötelező biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog szabályozását ismertetjük.
- 103/104 -
ca) A vállalkozások-szakmai szervezetek által munkavállalóiknak nyújtott biztosítások
E biztosításokat a Rendelet nem szabályozza, azokra egyéb közösségi szabályok alkalmazandóak.[131]
cb) Viszontbiztosítási szerződések
A viszontbiztosítási szerződések nem tartoznak a 7. cikk hatálya alá, így azokra a 3. és 4. cikkben található általános szabályoknak megfelelően a felek által választott jog, ennek hiányában a legszorosabb kapcsolat államának joga alkalmazandó [7. cikk (1) bekezdés 2. mondat].
cc) Nagykockázatú biztosítási szerződések
E szerződésekre a felek jogválasztása, annak híján pedig a biztosító szokásos tartózkodási helyének (központi ügyvezetés helyének) joga alkalmazandó [7. cikk (2) bekezdésének 1. és 2. mondata].
Amennyiben a szerződés egy másik állammal szorosabb kapcsolatban áll, ezen állam jogát kell alkalmazni [7. cikk (2) bekezdés 3. mondat].
cd) Egyéb - tömegével előforduló - szerződések
A Rendelet a továbbiakban ismertetendő szabályai akkor alkalmazandóak, ha a tagállamok területén felmerülő kockázatról van szó. E híján az általános rendelkezéseket (3-4. cikk), esetleg - meglepő módon - a fogyasztói szerződések szabályait (6. cikk)[132] kell alapul venni.
A 7. cikk alá tartozó szerződésekre elsősorban a felek jogválasztása alkalmazandó. A jogválasztást e körben a Rendelet 7. cikkének (3) bekezdése bizonyos államok - például a kockázat felmerülése államának, a kötvénytulajdonos szokásos tartózkodási helye államának, életbiztosítási kötvénytulajdonos állampolgársága szerinti állam - jogának választhatóságára korlátozza. Bizonyos esetekben a tagállamok ennél nagyobb választási jogosultsággal ruházhatják fel a feleket.
Jogválasztás hiányában azon állam jogát kell alkalmazni, ahol a kockázat a szerződés megkötésének időpontjában fölmerül [7. cikk (3) bekezdés utolsó mondata].
- 104/105 -
ce) Kötelező biztosítási szerződések
A kötelező biztosítási szerződésekre is érvényesek a korábban leírtak, magyarán szólva azokat is aszerint kell megítélni, hogy nagyobb értékű szerződésről [7. cikk (2) bekezdés], vagy kisebb értékű, tömegesen előforduló szerződésről [7. cikk (3) bekezdés] van-e szó.
Ettől függetlenül, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kötelező biztosításokra vonatkozó szerződésre a kötelező biztosítást előíró tagállam joga alkalmazandó. Ha kötelező biztosítás esetén a kockázat helye szerinti tagállam joga, illetve a biztosítási kötelezettséget előíró tagállamnak a joga egymásnak ellentmond, az utóbbit kell alkalmazni.
Végezetül meg kell említeni, hogy a szorosabb kapcsolat kivétele a fogyasztói szerződésekhez hasonlóan a biztosítási szerződések kapcsán egyik szerződéstípus esetén sem érvényesül.
Ahogyan azt már korábban említettük, a munkaszerződésekre alkalmazandó jogról a Rendeleten kívül a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv is rendelkezik,[133] mely a munkavállalók kiküldetésekhez kapcsolódóan állapít meg speciális kollíziós szabályokat.[134] A Rendelet 23. cikke alapján a Rendelet nem alkalmazható abban az esetben, amikor utóbbi irányelv - a munkavállalók kiküldetésére - kollíziós szabályt állapít meg.
A Rendelet egyéni munkaszerződésekre alkalmazandó jogra vonatkozó szabályai szerkezetüket tekintve a Római Egyezmény e területet szabályozó rendelkezéseire épülnek.[135] A Rendelet az Egyezményhez hasonlóan a hazai szabályozás helyébe lép és felülírja az Nmjt. 51-53. cikkeit.
- 105/106 -
A munkaszerződésekre - a legáltalánosabb szabály szerint - azon jogot kell alkalmazni, melyet a felek szerződésükre választottak [8. cikk (1) bekezdés].[136]
Jogválasztás hiányában a 8. Cikk (2) bekezdése szerint azon jogot kell alkalmazni, ahol, vagy ennek hiányában - az Egyezményhez képest új fogalomként - "ahonnan" a munkavállaló a munkáját rendszerint[137] végzi.[138] Utóbbi helyszínt az Európai Bíróság a Brüsszel I. rendelet munkaszerződésekre vonatkozó joghatósági szabályai[139] kapcsán több esetben értelmezte.[140] E helyszín az ítéletek szerint egy olyan hely, ahonnan a munkavállaló időről időre - akár külföldre is - munkavállalás céljából eltávozik, majd oda visszatér, munkáját ott szervezi vagy szervezik, és utasításokat is innen kap.[141] Ezeken túlmenően a Rendeletjavaslat indoklása megemlíti, hogy ez az a hely, ahol a munkavállaló a munkáltatóval szembeni kötelességeit (bejelentkezés, biztonsági ellenőrzés) teljesíti.[142] A rendelkezés legfőképp a repülőgépek személyzetével, vagy szállítócégek alkalmazottaival kapcsolatosan rendelkezhet relevanciával.[143] A rendelkezéssel összefüggésben egyetértünk azon véleménnyel,[144] hogy a kitétel bevezetése fölösleges, mivel az ideiglenes munkavégzésre a Rendelet úgyis kimondja, hogy "a rendszerinti munkavégzés helye szerinti országon nem változtat, ha a munkavállalót ideiglenesen egy másik országban foglalkoztatják".[145]
Ha a fentiek alapján az alkalmazandó jogot nem lehet megállapítani, a szerződésre a munkáltató telephelyének joga alkalmazandó.
A korábban az általános szabályoknál és a fuvarozási szerződéseknél látott kivétel e körben is érvényesül. E szerint, amennyiben a körülmények összessége arra utal, hogy a szerződés fentiektől eltérő országgal
- 106/107 -
szorosabb kapcsolatban áll, abban az esetben ez utóbbi állam jogát kell alkalmazni. A magyar fordítás tehát e körben furcsa módon a többi - általános és speciális - szabálynál tapasztalt egyértelműség helyett "a körülmények összességéről" ír. Utóbbi fordulat megfelel az angol ("the circumstances as a whole"), a német ("der Gesamtheit der Umstände") és francia ("l'ensemble des circonstances") szövegverziónak, tehát ez esetben nem a magyar fordítók fordították félre a szöveget. Hogy a munkaszerződések esetén az - általános és fuvarozási, illetve bizonyos fogyasztói szerződésekre - alkalmazandó nagyobb fokú bizonyosságot a kivételi rendszer kapcsán miért nem követeli meg a jogalkotó, nem tudjuk, hiszen erre nincsen különösebb magyarázat.[146]
A Rendelet a Római Egyezményhez képest[147] a kötelező normák kapcsán jelentős újításokat vezetett be.[148]
Ha a felek jogválasztásának időpontjában valamennyi jelentős tényállási elem más államban található, mint amelynek jogát választották, a jogválasztás nem sértheti ezen másik állam olyan jogszabályi - kötelező - rendelkezéseit, amelyektől megállapodással nem lehet eltérni (tagállami kógens szabályok - domestic mandatory rules - 3. cikk (3) bekezdése). E körben
- 107/108 -
tehát csupán a diszpozitív rendelkezések helyett lehet anyagi jogválasztással élni.
Új szabályként, a közösségi jogrend védelmét biztosítandó, abban az esetben, ha valamennyi jelentős tényállási elem egy vagy több tagállamhoz kapcsolódik, a felek harmadik ország jogára vonatkozó megállapodása nem sértheti a közösségi jog olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni [3. cikk (2) bekezdése közösségi kötelezően alkalmazandó szabályok - mandatory rules of Community Law]. E szabályt, mivel a közösségi jogrendet hivatott védeni, szokás belső piaci klauzulának (Binnenmarktklausel) is hívni.
Úgyszintén a jogválasztás kapcsán érvényesül az az - Egyezményben is megtalálható - speciális szabály, mely szerint a fogyasztót és a munkavállalót a védelmére irányuló, jogválasztás hiányában alkalmazandó rendelkezések által biztosított védelemtől jogválasztással megfosztani nem lehet [6. cikk (2) bekezdése és 8. cikk (1) bekezdése].
A Rendelet imperatív normái - különös tekintettel a külföldi államok imperatív rendelkezéseinek alkalmazására - a Javaslat kapcsán a viták kereszttüzében álltak.[149] Többek között az Egyesült Királyság éppen ezek miatt nem csatlakozott a Rendelet elfogadásához, mivel a kötelező normákhoz az Egyezményben fűzött fenntartásai nem érvényesültek volna.[150]
A norma szerint az eljáró bíróság államának joga szerinti kötelező rendelkezéseknek (imperatív rendelkezések - international mandatory rules) feltétlenül eleget kell tenni, függetlenül attól, hogy a Rendelet mely állam jogára utal [9. cikk (2) bekezdés]. Új megoldásnak mondható a Római Egyezményhez képest az imperatív szabályok definiálása: ezek alatt a kógens szabályoknál szűkebb területet felölelő szabályokat értünk, melyek betartását valamely állam a közérdek szempontjából - például politikai,
- 108/109 -
szociális, gazdasági okokból - döntő fontosságúnak ítéli [9. cikk (1) bekezdés].
A lex fori imperatív rendelkezései mellett figyelembe vehetőek azon állam jogának imperatív rendelkezései is, amelyben a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére sor kell, hogy kerüljön, vagy sor került, amennyiben ezek a rendelkezések a szerződés teljesítését jogszerűtlenné teszik. Jól látható, hogy a Rendelet alapján némileg szűkebb körben lehet egy, a fórum jogától eltérő állam kötelező szabályait figyelembe venni, mint az Egyezmény kapcsán. Egyrészt csupán a teljesítés államának kötelező normái vehetőek figyelembe, nem azon összes állam joga, amely szoros kapcsolatban áll a szerződéssel. Másrészt e szabályok is csupán akkor vehetőek figyelembe, amennyiben azok a szerződés teljesítését jogszerűtlenné teszik, egyéb esetekben nem alkalmazhatóak.
A 21. cikk alapján a Rendelet alkalmazása abban az esetben is megtagadható, amennyiben az az eljáró fórum közrendjébe (ordre public, public policy) ütközik.
A Rendelet a fentieken túlmenően tartalmaz rendelkezéseket jó pár fontos kérdésre. Ilyenek a szerződése alaki érvényességére, a cselekvőképtelenségre való hivatkozásra, a követelés engedményezésére és törvényes átszállására, több kötelezett helyzetére, a beszámításra és a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok (11-18. cikkek). A norma a vissza és továbbutalást kizárja (20. cikk).
A Római Egyezmény rendeletté történő alakítása során csakugyan igaz az a vélemény, hogy a Rendelet megalkotása inkább értékelhető evolúciónak, mint revolúciónak.[151] Ennek ellenére sikerült az Egyezmény bizonyos hibáin - például a fogyasztói szerződések szűk tárgyi hatályán, a biztosítási szerződésekre vonatkozó joganyag szétesettségén - javítani. A Javaslat sokat kritizált megoldásait - például a joghatóság-alkalmazandó jog összemosását - a jogalkotás során részben kijavították. Látványos és a magyar
- 109/110 -
jogalkotással összefüggésben is mintaértékű, hogy a Rendelet végső szövegverziójának elfogadása előtt a tudomány képviselőitől érkezett észrevételek jelentős részét beépítették a szövegbe. Ennek megfelelően egy olyan rendelet született, amely e terület fontosságára tekintettel korszerű módon, ám az eddigi gyakorlat talaján állva szabályozza a szerződéses kötelmek jogát.
* * *
by Dezső Tamás Czigler
The essay examines the provisions of Regulation (EC) No 593/2008 of the European Parliament and of the Council of 17 June 2008 on the law applicable to contractual obligations (cited as Rome I regulation in the international legal literature). This Regulation transposes the 1980 Rome Convention on the law applicable to contractual obligations into an EC regulation. Due to the fact, that the Regulation will regulate the questions of choice of law related to international contracts, it might be said, that it will soon become one of the most important Private International Law instruments in the Community. Therefore, it will have great significance to both the functioning of the internal market and the commerce between the member states. The article discusses all the relevant provisions in detail; inter alia the historical background, scope, choice of law of the parties, applicable law in the absence of choice, and the rules for special contracts. The regulation shall apply from 17 December 2009.■
- 110 -
JEGYZETEK
[1] A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény (Magyarországon kihirdette: 2006. évi XXVIII. törvény). Hatályba lépett: 1991. április 1-jén. Magyarországon hatályba lépett: 2006 június 1-jén. Ld. BURIÁN L.: A Római Egyezmény alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdései, valamint az Egyezmény várható reformja. Közjegyzők Közlönye, Vol. 1. (2008) No. 3. 3-19.; SZABÓ S.: A közösségi jog beékelődése nemzetközi szerződési jogunkba. Külgazdaság, Vol. 50. (2006) No. 9-10. 107-119.; LANDO, O.: The EEC Convention on the Law Applicable to Contractual Obligations. Common Market Law Review, Vol. 24. (1987) No. 2. 159-214.; PLENDER, R.: The European Contracts Convention. Sweet and Maxwell, London, 1991.; WILLIAMS, P. R.: The EEC Convention on the Law Applicable to Contractual Obligations. International and Comparative Law Quarterly, Vol. 35. (1986) No. 1. 1-31.
[2] Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.). HL L 177., 2008. 07. 04., 6-16. A Rendelettel összefüggésben a következő alapvető áttekintő műveket fogjuk idézni: LEIBLE, S.-LEHMANN, M.: Die Verordnung über das auf vertragliche Schuldverhältnisse anzuwendende Recht ("Rom I"). RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 54. (2008) No. 8. 528-543.; MANKOWSKI, P.: Die Rom I-Verordnung - Änderungen im europäischen IPR für Schuldverträge. IHR (Internationales Handelsrecht), Vol. 7. (2008) No. 4. 133-152.; PFEIFFER, T.: Neues Internationales Vertragsrecht - Zur Rom I-Verordnung. EuZW - Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht, Vol. 19. (2008) No. 20. 622-629.; WAGNER, R.: Der Grundsatz der Rechtswahl und das mangels Rechtswahl anwendbare Recht (Rom I-Verordnung) - Ein Bericht über die Entstehungsgeschichte und den Inhalt der Artikel 3 und 4 Rom I-Verordnung. IPrax - Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, Vol. 28. (2008) No. 5. 377-386.
[3] Ld. a Rendelet tárgyi, területi, időbeli hatályánál leírtakat.
[4] E különbségek még akkor is jelentősek, ha a Közösség - ld. a későbbiekben leírtakat -, illetve nemzetközi egyezmények - például Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló Bécsi Egyezmény (hazánkban kihirdette: 1987. évi 20. tvr.) - megpróbálják legalább részterületekre vonatkozóan áthidalni őket. A szabályok 4 rétegéről (nemzetközi-közösségi-tagállami-tagállamon belül is plurális) ld. SMITS, J. M.: Diversity of Contractual Law and the European Internal Market. In: The Need for a European Contract Law-Empirical and Legal Perspectives (Ed.: Smits, J. M.). European Law Publishing, Groningen, 2005. 156-163.
[5] A magyar Ptk. nem kívánja meg, hogy a felek a vételárat közvetlenül (fixen) kössék ki, így nem érvénytelen az olyan adásvételi szerződés, melyben a vételár közvetett módon - pl. a piaci árra való hivatkozással - kerül meghatározásra.
[6] KÖTZ, H.-FLESSNER, A.-WEIR, T.: European Contract Law: Formation, Validity, Agency, Third Parties and Assignment. Oxford University Press, Oxford, 1997. 42-51.
[7] A szerződés fogalmát a Közösségi jogi normákkal ugyanakkor autonóm módon kell értelmezni, ld. NAGY CS. I.: Az egységes fogalomértelmezés következménye a formálódó közösségi nemzetközi magánjogban, különös tekintettel a polgári és kereskedelmi ügy, a szerződés és a szerződésen kívüli kötelem fogalmára. Európai Jog, Vol. 8. (2008) No. 2. 5-7.
[8] KÖTZ-FLESSNER-WEIR: European Contract... i. m. 8-9., 55., 57-58.; NAGY: Az egységes... i. m. 5.; STORME, M. E.: The Validity and the Content of Contracts. In: Towards a European Civil Code (Ed.: Hartkamp, A.-Hesselink, M. et. al.). Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht-London-Boston, 1994. 162-167.
[9] ERP, S. van: The formation of contracts. In: Towards a European... i. m. 117-134.
[10] LANDO, OLE: Performace and Remedies in the Law of Contracts. In: Towards a European... i. m. 201-222. különösen 219-222; TALLON, D.: Breach of Contract and Reparation of Damage. In: Towards a European... i. m. 223-237. különösen 225-228.
[11] LANDO: Performance... i. m. 217-218.
[12] Különösen éles a különbség a kontinentális és common law államok között, ld. TALLON: Breach... i. m. 225-228.
[13] Uo. 228-230.
[14] van ERP: The formation... i. m. 125.; ZIMMERMANN, R.-WHITTAKER, S.: Good Faith in European Contract Law: the Common Core of European Private Law. Cambridge University Press, Cambridge, 2000.
[15] Ld. http://www.accademiagiusprivatistieuropei.it
[16] Ld. http://www.jus.unitn.it/dsg/common-core
[17] Ld. http://frontpage.cbs.dk/law/commission_on_european_contract_law/index.html
[18] Ld. http://www.sgecc.net. Rá nézve ld. von BAR, Ch.: Le groupe d'etudes sur un Code Civil européen. Revue International de Droit. Comparé, Vol. 53. (2001) No. 1. 129-139.
[19] Ld. http://www.acquis-group.org.
[20] A csoportok áttekintésére ld. WURMNEST, W.: Common Core, Grundregeln, Kodifikationsentwürfe, Acquis-Grundsätze - Ansätze internationaler Wissenschaftlergruppen zur Privatrechtsvereinheitlichung in Europa. ZEuP - Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, Vol. 11. (2003) No. 4. 714-744.
[21] BENACCHIO, G.: Az európai közösség magánjoga - polgári jog, kereskedelmi jog (Ford.: Csizmazia N.-Földi A.). Osiris, Budapest, 2003. 199-238., 263-278., 279-296.
[22] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv). HL L 178., 2000. 07. 17., 1-16.
[23] Magyar jogrendre gyakorolt hatásukról ld. Európai Közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban (Szerk.: Vékás L.). CompLex, Budapest, 2001.
[24] A kritika fontosabb elemeit átvettem, ld.: SMITS: Diversity... i. m. 163-165.
[25] Vö. Green Paper on the Review of the Consumer Acquis. COM (2006) 744 final; http://ec.europa.eu/consumers/rights/cons_acquis_en.htm.
[26] Study Group on a European Civil Code, Research Group on EC Private Law: Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law-Draft Common Frame of Reference (DCFR). Interim Outline Edition. Sellier European Law Publishers, Munich, 2008. Vö. GÖRÖG M.-FUGLINSZKY Á.-NEMESSÁNYI Z.: Beszámoló a Közös Hivatkozási Rendszer tervezetéről (DCFR) rendezett ljubljanai konferenciáról. Európai Jog, Vol. 8. (2008) No. 6. 31-45.; VÖRÖS I.-CZIGLER D. T.: Megjelent az európai szerződésjogra vonatkozó közös referenciakeret vázlata. Magyar Jog, Vol. 55. (2008) No. 8. 563-568.
[27] Ezáltal a referenciakeret opcionális, választható jogként szolgálhat majd. Bővebben ld. a későbbiekben a felek jogválasztásánál leírtakat.
[28] SMITS: Diversity... i. m. 164.
[29] Ld. http://curia.europa.eu/common/recdoc/convention/en/c-textes/_brux-textes.htm (2009. március 20.) Az egyezmény a csatlakozó államok viszonylatában 1973. február 1-jétől lépett hatályba. Magyarország nem csatlakozott.
[30] American Journal of Comparative Law, Vol. 21. (1973) No. 3. 584-592. Ld. még: NADELMANN, K. H.: Impressionism and Unification of Law: The EEC Draft Convention on the Law Applicable to Contractual and Non-Contractual Obligations. American Journal of Comparative Law, Vol. 24. (1976) No. 1. 1-21.; LANDO, O.: The EEC Draft Convention on the Law Applicable to Contractual and Non-Contractual Obligations. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, Vol. 38. (1974) No. 1. 6-55.
[31] First Protocol of 19. 12. 1988 on the interpretation of the 1980 Convention by the Court of Justice. OJ C 27., 26.1.1998., 47-51.; Second Protocol of 19. 12. 1988. conferring on the Court of Justice powers to interpret the 1980 Convention. OJ C 27. 26.1.1998., 52-53.
[32] DUTTA, A.-VOLDERS, B.: Was lange währt, wird endlich gut? Zur Auslegungskompetenz des EuGH für das EVÜ. EuZW (Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht), Vol. 15. (2004) No. 18. 556-558.; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 528.; SZABÓ: A közösségi... i. m. 108.
[33] Az EKSz 234. cikke alapján az ott szabályozott esetekben bármely tagállami bíróságnak joga (lehetősége) van az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali kérelemmel fordulni. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel a kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e végső bírói fórum köteles az Európai Bírósághoz fordulni. Vö. VÁRNAY E.-PAPP M.: Az Európai Unió Joga. CompLex, Budapest, 2006. 359-362.
[34] DUTTA: Was lange... i. m. 556.; PFEIFFER: Neues Internationales... i. m. 622.; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 528.
[35] Az irányelvi szabályozás hátterének áttekintésére, a kapcsolódó problémákra ld. VÉKÁS L.: Der Weg zur Vergemeinschaftung des Internationalen Privat und Verfahrensrechts - Eine Skizze. In: Liber Memorialis Petar ©arčević: Universalism, Tradition and the Individual (ed.: Erauw, J.-Tomljenović, V.-Volken, P.). Sellier-European Law Publisher, Munich, 2006. 174-183.; http://www.ipr.uni-koeln.de/eurprivr/kollisionsrecht.htm (2008. március 20.).
[36] BASEDOW, J.: The Communitarization of the Conflict of Laws Under the Treaty of Amsterdam. Common Market Law Review, Vol. 37. (2000) No. 3. 687-691.; HEß, B.: Die "Europäisierung" des internationalen Zivilprozessrechts durch den Amsterdamer Vertrag - Chancen und Gefahren. Neue Juristische Wochenschrift, Vol. 52. (2000) No. 1. 23-32.; ISRAËL, J.: Conflicts of Law and the EC after Amsterdam-A Change for the Worse? Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 7. (2000) No. 1. 81-100.; REMIEN, O.: European Private International Law, the European Community and its Emerging Area of Freedom, Security and Justice. Common Market Law Review, Vol. 38. (2001) No. 1. 53-86.
[37] Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II."). HL L 199., 2007. 07. 31., 40-49. Áttekintésére ld. pl.: CZIGLER D. T.: A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog meghatározása az Európai Közösségben: a Róma II. rendelet szabályai. Külgazdaság, Vol. 52. (2008) No. 9-10. 125-146., egyéb szakirodalomra ld. különösen uo. 126. 1. lj.
[38] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. HL L 12., 2001. 01. 16., 1-23. Hatályos: 2002. március 1-jétől.
[39] WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 378.
[40] Green paper on the conversion of the Rome Convention of 1980 on the law applicable to contractual obligations into a Community instrument and its modernisation. COM (2002) 654 final. Rá nézve ld.: MAX PLANCK INSTITUTE FOR COMPARATIVE AND INTERNATIONAL PRIVATE LAW: Comments on the European Commission's Green Paper on the conversion of the Rome Convention of 1980 on the law applicable to contractual obligations into a Community instrument and its modernization. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, Vol. 68. (2004) 1-118.
[41] Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról. COM (2005) 650 végleges. A Javaslattal összefüggésben a következő jelentősebb áttekintő műveket fogjuk idézni: DUTSON, S.: A Misguided Proposal. Law Quarterly Review, Vol. 122. (2006) 374-376.; DUTSON, S.: A Dangerous Proposal - the European Commission's Attempt to Amend the Law Applicable to Contractual Obligations. Journal of Business Law, (2006) 608-618.; Ein neues Internationales Vertragsrecht für Europa - Der Vorschlag für eine Rom-I Verordnung (hrsg.: Ferrari, F., Leible, S.). JWV, Jena, 2007.; EDITORIAL COMMENTS: On the Way to a Rome I Regulation. Common Market Law Review, Vol. 43. (2006) No. 4. 913-922.; HEISS, H.: Die Vergemeinschaftung des internationalen Vertragsrechts durch "Rom I" und ihre Auswirkungen auf das österreichische internationale Privatrecht. Juristische Blätter, Vol. 128. (2006) No. 12. 750-767.; LAGARDE, P.: Remarques sur la proposition de règlement de la Commission européenne sur la loi applicable aux obligations contractuelles (Rome I). Revue Critique de Droit International Privé, Vol. 95. (2006) No. 2. 331-349.; LANDO, O.-NIELSEN, P. A.: The Rome I Proposal. Journal of Private International Law, Vol. 3. (2007) No. 1. 29-51.; LEIBLE, S.: Der Vorschlag für eine Rom-I Verordnung, Zeitschrift für Europarecht, Vol. 8. 2006. No. 4. 78-82.; LEIBLE, S.: Internationales Vertragsrecht, die Arbeiten an einer Rom I-Verordnung und der Europäische Vertragsgerichtsstand. IPrax - Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, Vol. 26. (2006) No. 4. 365-371.; MANKOWSKI, P.: Der Vorschlag für die Rom-I-Verordnung. IPrax (Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts), No. 26. (2006) No. 2. 101-113.; MARTINY, D.: Europäisches Internationales Vertragsrecht in Erwartung der Rom I-Verordnung. Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, Vol. 16. (2008) No. 1. 79-109.; MARTINY, D.: Neue Impulse im Europäischen Internationalen Vertragsrecht. Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, Vol. 14. (2006) No. 1. 60-95.; MAX PLANCK INSTITUTE FOR COMPARATIVE AND INTERNATIONAL PRIVATE LAW: Comments on the European Commission's Proposal for a Regulation of the European Parliament and the Council on the Law Applicable to Contractual Obilgations. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, Vol. 71. (2007) No. 2. 225-344.; VÖRÖS I.: Készülőben az új európai kollíziós magánjogi rendelet a szerződéses kötelmekre vonatkozó jogról. Jogtudományi Közlöny, Vol. 61. (2006) No. 11. 448-449.
[42] WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 377-378.
[43] VÁRNAY: Az Európai... i. m. 350.
[44] PFEIFFER: Neues Internationales... i. m. 622.
[45] CZIGLER D. T.: Pantha rhei - Anyagi jogegységesítés és a nemzetközi magánjog fejlődése az Európai Közösségben. Állam- és Jogtudomány, Vol. 49. (2008) No. 2. 165-174.; JAYME, E. - KOHLER, Ch.: Europäisches Kollisionsrecht 2006: Eurozentrismus ohne Kodifikationsidee? IPrax (Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts), Vol. 26. (2006) No. 6. 539-541.
[46] "Bármely tagállam, amely a 11. cikknek megfelelően létrehozott megerősített együttműködésben részt kíván venni, erről a szándékáról értesíti a Tanácsot és a Bizottságot, amely az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül véleményt terjeszt a Tanács elé. Az értesítés kézhezvételének időpontjától számított négy hónapon belül a Bizottság határozatot hoz a kérelemről és az általa esetlegesen szükségesnek ítélt különleges rendelkezésekről."
[47] A Bizottság véleménye az Egyesült Királyságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (RÓMA I.) szóló, 2008. június 17-I 593/2008/EK Európai parlamenti és Tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó kérelméről. COM (2008) 730 végleges.
[48] A Bizottság 2009/26/EK határozata az Egyesült Királyságnak a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I) szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló kérelméről (az értesítés a C(2008) 8554. számú dokumentummal történt). HL L 10., 2009. 1. 15, 22-22.
[49] Rendelet, (44) Preambulumbekezdés.
[50] CZIGLER: Pantha... i. m. 163. Dánia helyzetére vö. LANDO-NIELSEN: The Rome I... i. m. 49-51.; Rendelet, (46) Preambulumbekezdés.
[51] A polgári és kereskedelmi ügy, illetve szerződéses-szerződésen kívüli kötelmi viszonyok autonóm értelmezésére ld. NAGY: Az egységes... i. m. 4-5. és 5-7.
[52] CZIGLER D. T.: Az első Brüsszel IIa. rendelettel kapcsolatos ügyek az Európai Bíróság előtt. Jogtudományi Közlöny, Vol. 63. (2008) No. 9. 450. és uo. 8. és 9. lj.; KENGYEL M.: A polgári és kereskedelmi ügyek fogalma az európai polgári eljárásjogban. Magyar Jog, Vol. 52. (2005) No. 8. 485-494.; NAGY: Az egységes... i. m. 4-5.
[53] LEIBLE: Internationales Vertragsrecht... i. m. 366.
[54] LEHMANN, M.: Vertragsbegriff und vorvertragliche Rechtsverhältnisse. In: Ein Neues Internationales... i. m. 24-27.; NAGY: Az egységes... i. m. 10.; SZABÓ: A közösségi... i. m. 109.; TANG, Z.: The Interrelationship of European Jurisdiction and Choice of Law in Contract. Journal of Private International Law, Vol. 4. (2008) No. 1. 37-38.
[55] Report on the Convention on the law applicable to contractual obligations by Mario Giuliano Professor, University of Milan and Paul Lagarde Professor, University of Paris I. OJ C 282., 31.10.1980., 1-50. Elérhető: Http://www.rome-convention.org/instruments/i_rep_lagarde_en.htm (2008. március 20.) Title I - Scope of the convention Article 1. (1) 10.
[56] SZABÓ: A közösségi... i. m. 110.
[57] LÜTTRINGHAUS, J. D.: Das Internationale Privatrecht der culpa in contrahendo nach den EG-Verordnungen "Rom I" und "Rom II". RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 54. (2008) No. 4. 193-200.; MANKOWSKI, P.: Qualifikation der culpa in contrahendo - Nagelprobe für den Vertragsbegriff des europäischen IZPR und IPR. IPrax - Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, Vol. 23. (2003) No. 2. 127-135. Kritikájára a Rendelettel összefüggésben ld. HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 756.
[58] CZIGLER: A szerződésen kívüli... i. m. 143. és uo. 97. lj.
[59] PFEIFFER: Neues Internationales... i. m. 623.
[60] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 530. és LAGARDE: Remarque... i. m. 333-334.
[61] A multilaterális kereskedési platform (Multilateral Trading Facility - MTF) olyan hálózat, mely - például egy kereskedelmi bank szervezetén belül felépített - telekommunikációs hálózatként működő rendszert foglal magában. Feladata a pénzügyi eszközök - például értékpapírok, opciós-határidős ügyletek - értékesítése, kereskedelme. A multilaterális kereskedési platform hozzájárul ahhoz, hogy az érintett felek között gyors információáramlás jöjjön létre és ezáltal egy, a tőzsdéhez hasonló piaci környezetet teremt. Rendeletbeli szabályozására Vö. WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 384. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Miklós Andrásnak, a K&H Bank munkatársának kapcsolódó megjegyzéseiért.
[62] Ld. a Javaslat 7. cikkét.
[63] Ld. az Egyezmény 1. cikkének f) pontját.
[64] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 528. Kritikákra ld. uo. 9. lj.
[65] Ld. Javaslat, I. melléklet.
[66] A Tanács 93/7/EGK irányelve (1993. március 15.) a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról. HL L 74., 1993. 3. 27. 1-8. 3. cikk
[67] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 531.
[68] Az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről. HL L 18., 1997. 1. 21., 1-6. Ld. különösen: 3. cikk.
[69] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 538. 47. lj.; PFEIFFER: Neues Internationales... i. m. 627. A közösségi kollíziós biztosítási szabályokra felsorolására ld. HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 756. 78. lj.
[70] Felsorolásukra ld. HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 753. 42. lj.
[71] PFEIFFER: Neues internationales... i. m. 626.
[72] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról. HL L 376., 2006. 12. 27., 36-68.
[73] Római Egyezmény, 24-25. cikk. Vö. SZABÓ: A közösségi... i. m. 108.
[74] Elérhető: http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions.text&cid=31 (2008. március 20.).
[75] Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Svédország. Rajtuk kívül tagok: Norvégia, Svájc.
[76] Ld. a munkaszerződésekre alkalmazandó jog kapcsán írtakat.
[77] Jelen írás szerzője a módosítás kapcsán az Nmjt. ilyen módon történő módosítását, mellyel "lyukakat" hoznak létre a tvr.-ben, a törvényjavaslat kézhezvételét követően hibának minősítette, és inkább a vonatkozó szabályok közösségi joghoz való igazítása mellett érvelt. Mára azonban - számos konzultáción és szakmai megbeszélésen túl - megbarátkozott a kódex hasonló módon történő módosításának szükségességével. Erre alapvetően annak a ténynek a belátása késztette, mely szerint utópisztikus elképzelés lenne minden alkalommal, amikor a Közösség új normát hoz, korrigálni az Nmjt.-t is. Ennek ellenére fontosnak tartja megjegyezni, hogy az elfogadott törvénymódosítás - álláspontja szerint - alapvető koncepcionális és jogtechnikai hibákat tartalmaz.
[78] KONDRING, J.: Der Vertrag ist das Recht der Parteien - Zur Verwirklichung des Parteiwillens durch nachträgliche Teilrechtswahl. IPrax - Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, Vol. 26. (2006) No. 5. 426-427.
[79] Római Egyezmény, 3. cikk (1) bekezdés második mondata. Vö. SZABÓ: A közösségi... i. m. 111.
[80] A kellő bizonyossággal kifejezés, illetve a kifejezés különböző nyelvi formái igencsak eltérő tagállami jogalkalmazást eredményeztek. A kifejezés hátterére ld. CSÖNDES M.-NEMESSÁNYI Z.: Jogválasztás a Római Egyezménytől a Róma I. rendelet tervezetéig. Jogtudományi Közlöny, Vol. 63. (2008) No. 5. 242-244.; LAGARDE: La loi... i. m. 335.; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 532.; LEIBLE, S.: Rechtswahl. In: Ein neues Internationales... i. m. 43.; WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 378-379.
[81] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 532.
[82] LANDO-NIELSEN: The Rome... i. m. 35.; MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 241., 243.
[83] FRICKE, M.: Das Versicherungs-IPR im Entwurf der Rom-I-Verordnung, VersR - Zeitschrift für Versicherungsrecht, Haftungs- und Schadensrecht, Vol. 57. (2006) No. 16. 747.; LAGARDE: La loi... i. m. 335.; LEIBLE: Rechtswahl... i. m. 44.; VÖRÖS: Készülőben... i. m. 448.
[84] CSÖNDES-NEMESSÁNYI: Jogválasztás... i. m. 246.
[85] GIULIANO-LAGARDE: Report... i. m. Title II - Uniform rules, Article 3. Freedom of choice (3) 17.; LANDO: The Rome... i. m. 34.; LEIBLE: Rechtswahl... i. m. 44.; WAGNER: Grundsatz... i. m. 379.
[86] JUD, B.: Neue Dimensionen privatautonomer Rechtswahl - Die Wahl nichtstaatlichen Rechts im Entwurf der Rom I-Verordnung. Juristische Blätter, Vol. 128. (2006) No. 11. 695-704.; MARTINY, D.: Common Frame of Reference und Internationales Vertragsrecht. ZEuP - Zeitschrift für Europäisches Privatrecht, Vol. 16. (2008) No. 1. 218-224.
[87] Http://www.unidroit.org/english/principles/contracts/main.htm (2009. március 20.).
[88] CZIGLER: Pantha... i. m. 155-156. és uo. 27., 28. és 29. lj.
[89] MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 102.
[90] BURIÁN L.: A lex mercatoria alkalmazása nemzetközi kereskedelmi jogvitákban. Magyar Jog, Vol. 43. (1996) No. 8. 490-503.; JUD: Neue dimensionen... i. m. 695. 8. lj.; PALÁSTI G.: Lex mercatoria, a nemzetközi jog elvei és hasonló kikötések a jogválasztó klauzulában. Külgazdaság, Vol. 49. (2005) No. 11-12. 133-148.
[91] DUTSON: A Dangerous... i. m. 609.; HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 759.; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 533. 70. lj.; LEIBLE: Rechtswahl... i. m. 47.; MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 244. A jogválasztás lehetőségét - a szerzők jelentős részével szemben - a lex mercatoria egészére is kiterjesztette volna: LANDO: The Rome I... i. m. 33.
[92] LAGARDE: La loi... i. m. 336.; LEIBLE: Rechtswahl... i. m. 48.; MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 102.
[93] Az anyagi jogválasztásra ld. BURIÁN L.-KECSKÉS L.-VÖRÖS I.: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog. Krim Bt., Budapest, 2006. 198.
[94] WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 380.
[95] E "law mix" alkalmazásának kritikájára ld. LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 533.
[96] A közös referenciakeret megalkotását bizonyos szerzők pontosan azért tartanák jelentős fegyverténynek, mert alkalmazását ki lehetne kötni nemzetközi szerződések esetén. Ld. HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 755. Utóbbi véleménnyel a nem értünk egyet (ld. a fentebb írtakat).
[97] PFEIFFER: Neues internationales... i. m. 624.
[98] MANKOWSKI, P.: Rechtswahl für Verträge des internationalen Wirtschafts verkehrs. RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 34. (2003) No. 2. 11.
[99] Uo. 11-14., különösen 12.; MARTINY: Europäisches Internationales... i. m. 88. Vö. CSÖNDES-NEMMESÁNYI: Jogválasztás... i. m. 248.
[100] A legszorosabb kapcsolat kapcsolóelvének, és a vonatkozó vélelmek egyezménybeli szabályozásának kritikájára ld. JUENGER, F. K.: Parteiautonomie und objektive Anknüpfung im EG-Übereinkommen zum internationalen Vertragsrecht - Eine Kritik aus amerikanischer Sicht. Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, Vol. 46. (1982) No. 1. 75-80., 81., 83.
[101] A szabály alkalmazásának általános összehasonlító áttekintésére ld. LANDO-NIELSEN: The Rome I... i. m. 36. Az egyesült királyságbeli alkalmazásra nézve vö. DUTSON: A Dangerous... i. m. 612-613.; DUTSON: A Misguided... i. m. 374-375. A francia helyzetre nézve vö.: MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 104.; A német helyzetre nézve vö. MARTINY: Europäisches Internationales... i. m. 92-94.; Az osztrák-holland gyakorlatra nézve vö. HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 761-762.
[102] MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 104.; LANDO-NIELSEN: The Rome I... i. m. 38.
[103] A 4. cikkben nevesített szerződések alaposabb áttekintésre ld. WAGNER: Der Grundsatz... i. m. 382-385.
[104] A Rendelet alkalmazásában társaságok, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek szokásos tartózkodási helyének a központi ügyvezetés helye tekintendő, saját üzleti tevékenysége keretében eljáró személy esetén pedig a gazdasági tevékenység fő helye. A fióktelepek, képviseletek, telephelyek szokásos tartózkodási helyének azok tényleges helye tekintendő. Természetes személyekre nézve a norma - a saját üzleti tevékenysége keretében eljáró személyen túlmenően - a fogalmat nem definiálja, e körben az Európai Bíróság ítéletei adhatnak támpontokat, ld. CZIGLER: Az első Brüsszel IIa... i. m. 453-454., különösen 453. 19. és 20. lj.
[105] Az egyértelmű szófordulat alkalmazását szorgalmazta pl.: MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 258.
[106] Javaslat, 4. cikk (2) bekezdés.
[107] Ld. a Javaslat Indoklásának 5. oldalát.
[108] Lagarde kritikájában e rendszert, mely föláldozza a rugalmasságot a kiszámíthatóság oltárán, a hatvanas évek csehszlovák és lengyel szabályozásához hasonlította, ld. LAGARDE: La loi... i. m. 338-339. Mások nyolcvan-száz éves visszalépésről beszélnek, ld. EDITORIAL COMMENTS: On the Way... i. m. 916. Ld. még: DUTSON: A Dangerous... i. m. 613.; DUTSON: A Misguided... i. m. 375.; FERRARI, F.: Objektive anknüpfung. In: Ein neues Internationales... i. m. 72-85.; MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 258.; VÖRÖS: Készülőben... i. m. 448-449.
[109] LANDO: The Rome I... i. m. 38.; MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 105.; MARTINY: Europäisches Internationales... i. m. 93.
[110] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 536.
[111] A nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában Montrealban, 1999 május 5-én aláírt Montreali Egyezmény (Magyarországon kihirdette: 2005. évi VII. tv.).
[112] A nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában Varsóban 1929. október 12-én aláírt Egyezmény (Magyarországon kihirdette: 1936. évi XXVIII. tv.).
[113] A Bernben 1980. évi május hó 9. napján aláírt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény [(COTIF) - Magyarországon kihirdette: 1986. évi 2. tvr].
[114] Egyezmény, 4. cikk (4) bekezdése.
[115] Vö. Rendelet, 6. cikk (4) p) pontja; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 536.
[116] A Tanács 90/314/EGK irányelve a szervezett utazási formákról. HL L 158., 23. 6. 1990., 59-64. 2. cikk 1. pontja.
[117] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről. HL 95., 21.4.1993., 29-34.
[118] PFEIFFER: Neues internationales... i. m. 623.; LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 536. 108. és 109. lj.
[119] A Javaslat fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezéseire ld.: BITTERICH, K.: Kollisionsrechtliche Absicherung gemeinschaftsrechtlicher Standards im Bereich des Verbraucherschutzes: Der Vorschlag für eine Rom I-Verordnung. RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 52. (2006) No. 4. 262-270.; MANKOWSKI, P.: Art. 5 des Vorschlags für eine Rom I-Verordnung: Revolution im Internationalen Verbrauchervertragsrecht? ZVglRWiss (Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft), Vol. 105. (2006) 120-163.
[120] Ld. a Rendelet és az egyéb közösségi normák viszonyánál leírtakat.
[121] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 537., különösen uo. 105. lj. Vö. GILLIES, L. E.: Choice-of-Law Rules for Electronic Consumer Contracts: Replacement of the Rome Convention by the Rome I Regulation. Journal of Private International Law, Vol. 3. (2007) No. 1. 89-112.
[122] Javaslat, 5. cikk (2) bekezdése.
[123] A Javaslat kapcsolódó rendelkezéseinek kritikájára ld. BITTERICH: Kollisionsrechtliche Absicherung gemeinschaftsrechtlicher Standards im Bereich des Verbraucherschutzes: Der Vorschlag für eine Rom I-Verordnung. RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 52. (2006) No. 4. 267.; LAGARDE: Remarques... i. m. 341.; SOLOMON, D.: Verbraucherverträge. In: Ein neues Internationales... i. m. 96.
[124] A jogválasztás korlátaira ld. a kötelező normáknál írtakat.
[125] Ellenkező véleményre ld.: LANDO: The Rome I... i. m. 39.
[126] Ld. Javaslat, 5. cikk. és BITTERICH: Kollisionrechtliche... i. m. 264.; A jogválasztás kizárása a Svájci Nemzetközi Magánjogi Kódex [Bundesgesetz über das Internationale Privatrecht (IPRG) vom 18. Dezember 1987. Elérhető: http://www.admin.ch/ch/d/sr/2/291.de.pdf (2008. március 20.)] megoldását követi. Ld. különösen a svájci kódex 120. cikk (2) bekezdését, mely explicite kizárja a jogválasztást a fogyasztói szerződésekre nézve. Vö. LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 538. A Rendelet kapcsán a jogválasztás kizárására jó érv volt, hogy a hasonló jogviszonyokban a fogyasztó csupán látszólagosan van egyenlő helyzetben a vállalkozóval, valójában sokszor hiányos információk alapján választana jogot, ld. MANKOWSKI, P.: Art. 5 des Vorschlags für eine Rom I-Verordnung: Revolution im Internationalen Verbrauchervertragsrecht? ZVglRWiss - Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft, Vol. 105. (2006) 158-159.; MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 106. Ld. még: SOLOMON: Verbraucherverträge... i. m. 92.; MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 269.
[127] A viszontbiztosítási szerződések olyan szerződések, melyekben egy biztosító egy másik biztosítóval köt szerződést. E megállapodásban a viszontbiztosító vállalja, hogy a befolyt díj egy részének átengedése fejében a károkból is részesedni fog.
[128] Ld. korábban a Rendelet közösségi normákkal való viszonyánál leírtakat.
[129] A Javaslat rendelkezéseinek áttekintésére ld. FRICKE: Das Versicherungs-IPR... i. m. 745-751.; HEISS, H.: Das Kollisionsrecht der Versicherungsverträge nach Rom I und II. VersR - Zeitschrift für Versicherungsrecht, Haftungs- und Schadensrecht, Vol. 57. (2006) 185-188.; HÜBNER, U.: Das kollisionsrecht nach Rom I - ein Sonderweg für Versicherungsverträge? EuZW - Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht, Vol. 17. (2006) No. 15. 449-450.
[130] HEISS: Die Vergemeinschaftung... i. m. 757.; VÖRÖS: Készülőben... i. m. 449. Bizonyos szerzők a szabályozás javaslatbeli elmaradása kapcsán a lobbinyomás erején csodálkoztak, ld. MANKOWSKI: Der Vorschlag... i. m. 101.
[131] Ld. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/83/EK irányelve (2002. november 5.) az életbiztosításról. HL L 345., 2002. 12. 19., 1-51. 1. cikk (1) g) pontja.
[132] Utóbbiakra ld. LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 539. és Rendelet (32), (33) preambulumbekezdés.
[133] Ld. a Rendelet és az egyéb közösségi normák viszonyánál hivatkozottakat.
[134] Ld. különösen az irányelv 3. cikkét.
[135] A Rendeletjavaslat munkaszerződésekre vonatkozó rendelkezéseinek áttekintésére ld. JUNKER, A.: Internationales Arbeitsrecht in der geplanten Rom I-Verordnung. RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 52. (2006) No. 6. 401-408. A Javaslat rendelkezéseinek végleges szöveggel való összehasonlítására ld. MAUER, R.-SADTLER, S.: Die Vereinheitlichung des internationalen Arbeitsrechts durch die EG-Verordnung Rom I. RIW (Recht der Internationalen Wirtschaft), Vol. 54. (2008) No. 8. 544-548.
[136] E jogválasztás korlátaira ld. a későbbiekben kötelező normáknál leírtakat.
[137] MANKOWSKI, P.: Europäisches Internationales Arbeitsprozessrecht - Weiteres zum gewöhnlichen Arbeitsort. IPrax - Praxis des internationalen Privat- und Verfahrensrechts, Vol. 23. (2003) No. 1. 21-28.
[138] MAUER-SADTLER: Die Vereinheitlichung... i. m. 546.
[139] Ld. különösen: Brüsszel I. rendelet, 18. cikk.
[140] Case C-125/92. Mulox IBC Ltd v Hendrick Geels. ECR 1993., I-4075.; Case C-383/95. Petrus Wilhelmus Rutten v Cross Medical Ltd. ECR 1997., I-57.
[141] MAUER-SADTLER: Die Vereinheitlichung... i. m. 546.
[142] Javaslat indoklása, 6. cikk - Egyéni munkaszerződések.
[143] Ld. uo.
[144] MAX PLANCK: Comments on the European Commission's Proposal... i. m. 285-286.
[145] Rendelet, 8. cikk (2) bekezdés második mondat.
[146] Ellenkező véleményre ld. MAUER-SADTLER: Die Vereinheitlichung... i. m. 547.
[147] A Római Egyezmény kötelező normáira nézve ld. BONOMI, A.: Mandatory Rules in Private International Law-The Quest for Uniformity of Decisions in a Global Environment. Yearbook of Private International Law - Vol. 1. (ed.: ©arčević, P.-Volken, P.). The Swiss Institute of Comparative Law. Sellier, 1999. 215-248.; PALÁSTI G.: Közrendi, imperatív, kógens és diszpozitív szabályok. Magyar Jog, Vol. 53. (2006) No. 2. 65-76.; WOJEWODA, M: Mandatory Rules in Private International Law - With Special Reference to the Mandatory System under the Rome Convention on the Law Applicable to Contractual Obligations. Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 7. (2000) No. 2. 183-213.
[148] A Rendelet kötelező szabályainak áttekintésére ld. CZIGLER D. T.: Adalékok a nemzetközi magánjog kötelező normáinak elhelyezéséhez - Egy újonnan megjelent kötet margójára. Jogtudományi Közlöny (megjelenés alatt); TÓTH J.: Kötelező (imperatív) szabályok a Római Egyezmény és a Róma I. rendelet tükrében. In: Európai kollíziós kötelmi jog (megjelenés alatt). A Rendeletjavaslatra ld. pl.: THORN, K.: Eingriffsnormen. In: Ein neues internationales ... i. m. 129-149.
[149] Vö. DUTSON: A Dangerous... i. m. 615-618.; DUTSON: A Misguided... i. m. 376-379; DICKINSON, A.: Third-Country Mandatory Rules in the Law Applicable to Contractual Obligations: So Long, Farewell, Auf Wiedersehen, Adieu? Journal of Private International Law, Vol. 3. (2007) No. 1. 53-88.
[150] Az Egyezmény fenntartásokra vonatkozó 22. cikke szerint "Az aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor vagy jóváhagyáskor bármely szerződő állam fenntarthatja a jogot arra nézve, hogy nem alkalmazza... a 7. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit". Utóbbi cikk a külföldi állam kötelező normáinak figyelembevételéről szól. Vö. DUTSON: A Dangerous... i. m. 615.
[151] LEIBLE-LEHMANN: Die Verordnung über... i. m. 529.
Lábjegyzetek:
[1] Czigler Dezső Tamás, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: tczigler@jog.mta.hu
Visszaugrás
