A civilisztikai kollégiumvezetők 2007. január 29-31. napján megtartott országos tanácskozása az alábbi jogkérdéseket vitatta meg:
A tanácskozás megvitatta a földhivatalhoz intézett megkeresésekkel kapcsolatos jogalkalmazási kérdéseket összegző vitaanyagot. A vitaanyag részletesen, magas színvonalon összegezte a földhivatalokhoz intézett megkeresésekkel kapcsolatos problémákat, amelyekkel a tanácskozás egyetértett, rögzítve, hogy nem elsősorban a bíróságokat érintő jogalkalmazási kérdésekről, hanem a földhivatalok részben eltérő gyakorlatáról, döntően jogszabályalkotási kérdésekről van szó.
A tanácskozás egyetértett azzal, hogy az alapvető problémát az 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 2005. évi CXXII. törvénnyel módosított 25. §-ának (2) bekezdése okozza, amely utolsó mondatában az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az ügyfél fogalma alá vonta az eljárást megindító hatóságot, így a bíróságot is. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint ez a törvényi rendelkezés alapvetően téves, mert az ügyfélfogalom lényege az érdekeltség, döntően a személyes érdekeltség, ami a földhivatalt megkereső hatóságoknál, különösen a bíróságoknál nem mutatható ki.
Az előbb hivatkozott rendelkezésből a gyakorlatban az következik, hogy a földhivatalok hiánypótlási eljárás keretében a bíróságokat hívják fel olyan hiányok pótlására, amelyre vonatkozó adatok sok esetben nem állnak rendelkezésre, ha pedig rendelkezésre állnak, a bírósági határozat kijavítását vagy kiegészítését teszik szükségessége. A bírósági határozat kijavítása, illetve kiegészítése olyan, a Pp.-ben szabályozott eljárás keretében történhet, amely a földhivatalok általa hiánypótlásra engedett határidő alatt nem folytatható le. Ez pedig azt vonhatja maga után, hogy a bírósági megkeresés alapján a földhivatal a bejegyzést nem foganatosítja, hanem a megkeresésben foglaltak teljesítését - a kérelemre vonatkozó eljárások mintájára - elutasítja. Megoldatlan kérdést jelent, hogy ilyenkor a bíróság jogosult-e fellebbezésre, ha igen, a bíróság mely szerve, vagy pedig a fellebbezés és esetleges közigazgatási per megindításának jogát az érintett félnek kell igénybe vennie.
A tanácskozáson kifejtettek szerint nem hagyható figyelmen kívül, miszerint a földhivatala bírósági határozatok vonatkozásában egy végrehajtó szerv, amely nem jogosult a bírósági határozattal kapcsolatban attól eltérő álláspontra helyezkedni.
Hangsúlyozottan vonatkozik mindez a perfeljegyzéssel kapcsolatos eljárásokra is, ahol a bíróságnak még nyilvánvalóan nem állhatnak rendelkezésre például az alperesre vonatkozó adatok, hangsúlyozni kell azt is, hogy a perfeljegyzés nem jogbejegyzés, hanem a perindítás tényének feljegyzése, amivel kapcsolatban a sok esetben kért adatoknak nincs jelentősége.
A vita eredményeként a tanácskozás a következők szerint összegezte álláspontját:
1. Szükséges az Inytv. 25. § (2) bekezdésének módosítása, annak rögzítése, hogy a földhivatali eljárásban a bíróság nem fél. Ebből következően a földhivatal hiánypótlás helyett legfeljebb jelzéssel élhet a bíróság felé, amennyiben a határozat kijavítását vagy kiegészítését tartja szükségesnek. A jelzés eredményeként - amennyiben a szükséges adatok rendelkezésre állnak - a bíróság kijavítja, illetve kiegészíti határozatát, amelyre a jogorvoslati lehetőséget is figyelembe véve, megfelelő határidőt kell biztosítani, elutasító határozat esetén pedig nem a bíróságot, hanem az érdekelt felet kell a fellebbezésre feljogosítani.
2. Az Inytv. átfogó módosításához kapcsolódva szükségesnek látszik visszatérni arra a régi jogban alkalmazott, sok évtizeden keresztül a gyakorlatban is megfelelően működő szabályozásra, miszerint a földhivatali bejegyzés, tényfeljegyzés stb. érdekében nem a bíróságnak kell intézkednie, hanem az érdekelt fél köteles a rá vonatkozó határozat alapján - természetesen megfelelő határidő tűzésével és késlekedés esetén meghatározott megfelelő szankciók alkalmazásával - a változás bejegyzését, tényfeljegyzést stb. a földhivataltól kérni.
1. A tanácskozás résztvevői megvitatták "A személyiségi jogi perek típusai és a bírói jogalkalmazás lehetőségei" című szakmai vitaanyagot. A vitaanyag színvonalas áttekintését adta az e területen észlelhető újabb jelenségeknek valamint jogalkalmazói tapasztalatoknak, olyan konkrét kérdést azonban nem vetett fel, amely az eltérő bírói gyakorlatra vagy más szempontra tekintettel a tanácskozás kifejezett állásfoglalását igényelte volna. A tanácskozás résztvevői egyetértettek az összeállítás főbb megállapításaival, így pl. azzal, hogy a személyiségi jogi per nem szolgálhat más jogterületekre tartozó és esetenként jogerősen már be is fejezett ügyek "újratárgyalására" irányuló törekvések eszközéül, továbbá azzal, hogy a közvetlenül az Alkotmányra vagy valamely nemzetközi egyezményre alapított igénynél a Ptk. 75. § szerinti generálklauzula alapján kell meghatározni a kifogásolt magatartás által sértett személyiségi jog tartalmát. Az alkalmazható jogkövetkezmények kapcsán a résztvevők megvitatták, hogy a készülő új Ptk. által bevezetendő "sérelemdíj" jogintézménye mennyiben fogja érinteni azt az eddigi gyakorlatot, amely a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez mindig megkívánta valamilyen kár, hátrány megállapíthatóságát. Egyetértés volt abban is, hogy továbbra is fenntartandó az a következetes, a PK 13. sz. állásfoglaláson alapuló bírói gyakorlat, amely szerint valamely közösséget sértő megnyilvánulás (gyűlöletbeszéd) esetén önmagában a közösséghez tartozás ténye, közvetlen személyes érintettség nélkül nem alapoz meg kereshetőségi jogot. A jogalkotónak kellene az ilyen esetekre megoldást találnia (pl. az érintett közösség érdekképviseletére hivatott szerv vagy az ügyész közérdekű igényérvényesítésre való feljogosítása útján).
2. A tanácskozás résztvevői megvitatták a személyhez fűződő jogok megsértésére hivatkozással bírák és bíróságok ellen indított perek tapasztalatait elemző vitaanyagot. A tapasztalatok szerint az ilyen igényérvényesítések nem ritkán visszaélésszerű joggyakorlást valósítanak meg, mert hátterükben az adott bíróság eljárásból való kizárása, mint elérendő cél, húzódik meg. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a bíró ítélkező tevékenysége során nem a saját, hanem a bíróság nevében jár el, így az e tevékenységével összefüggő személyiségi jogi igények sem személy szerint vele szemben, hanem csak a jogi személy bírósággal szemben érvényesíthetőek. A személy szerint a bíró ellen előterjesztett keresetlevelet azonban nem lehet a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítani, figyelemmel arra, hogy a 18/2005. (II. 1.) OIT határozat 7. pontjában történt jogalkotási kezdeményezés ellenére mindmáig nincs olyan jogszabályhely, amely az ilyen személyiségi jogi igények alpereseként a bíróságot jelölné meg. A személy szerint a bíróval szemben az ítélkező tevékenységével összefüggő sérelmek miatt a Ptk. 84. §-a alapján előterjesztett igényeket ítélettel érdemben kell elutasítani. Miután az ilyen igények az alperesi legitimáció hiányában fogalmilag alaptalanok, a kereset elutasítására már az első tárgyaláson sor kerülhet, szükség esetén részítélet meghozatalával. A bíró ítélkező tevékenységével összefüggő sérelem miatt érdemben is vizsgálandó személyiségi jogi igény csak a jogi személy bírósággal szemben érvényesíthető.
A tanácskozás megtárgyalta "A mögöttes felelősséggel kapcsolatos kérdések, különös figyelemmel a mögöttes felelősök elleni követelések elévülésére" című vitaanyagot. A vitaanyag összefoglalta az ítélkezési gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása (tanácselnöki értekezleti emlékeztető: BH 2006/1.; valamint BH 2005/9/327. és EBH 2005/1/1217. számon közzétett elvi határozat) alapján eddig kijegecesedett elveket. Ennek alapján a tanácskozás résztvevői egyetértettek az alábbiakban:
a) A mögöttes felelősség a más személy magatartásáért való felelősség kategóriájába tartozó másodlagos közvetett felelősség, amely fogalmilag járulékos jellegű. A járulékosság azt jelenti, hogy a mögöttes felelős helyzete a főkötelezett helyzetéhez igazodik, vagyis a főkötelezettel szemben bekövetkezett jogvesztés vagy elévülés esetén a követelés a járulékos kötelezettel szemben sem érvényesíthető. Fordítva azonban ez nincs így, elvileg tehát a járulékos kötelezettel szemben a követelés külön is elévülhet (gyakorlatilag azonban a mögöttes felelősség esetén erre csak egészen kivételes esetben kerülhet sor).
b) A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés Ptk. 326. § (1) bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában - kezdődik.
c) Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.
d) A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig automatikusan nyugszik. Az elévülés nyugvása - többségi álláspont szerint - kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől számított egy éven belül a mögöttesen felelős személlyel szemben is érvényesíthető.
A tanácskozás megvitatta az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményével kapcsolatos gyakorlatban felmerült kérdésekre és egyes végzések elleni fellebbezés lehetőségére vonatkozó előterjesztéseket.
Az előterjesztések rendkívül körültekintően és színvonalasan vetették fel a gyakorlatban felmerült kérdéseket, amelyekkel kapcsolatos - élénk vita után kialakított - álláspontok az alábbiakban összegezhetők.
1. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás jogintézményével kapcsolatos kérdések
A tanácskozás egyhangúlag, egyes esetekben egy-két ellenszavazattal a következő kérdésekben foglalt állást.
a) Abban az esetben ha az eljárás elhúzódása miatt kifogást nem arra jogosult terjeszti elő, vagy az tárgyánál fogva a törvényben kizárt kérelemre irányul, a kifogást az a bíróság is elutasíthatja, amelynek eljárása ellen a kifogás irányul. Ez esetben az elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye.
Ha az eljáró bíróság nem utasítja el a kérelmet, hanem felterjeszti az elbírálásra jogosult felettes bírósághoz és az hozza meg elutasító döntését, végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
b) Az eljárás elhúzódása miatti kifogás nem szolgálhat korábbi, már megszűnt mulasztások utólagos megállapításának eszközéül. Csak addig van helye a kifogás előterjesztésének, amíg a bíróság részéről az eljárást megakasztó mulasztás, késlekedés még fennáll. Az ez esetben hozott elutasító végzés azonban nem minősül érdemi vizsgálat nélküli, hivatalbóli elutasításnak, mert a szükséges megállapítások körében már érdemi vizsgálat történik.
c) A tárgyalás kitűzésével kapcsolatos 30 napos és 4 hónapos határidő meg nem tartása esetén nem mondható ki az, hogy e határidők nem minősülnek olyan törvényi határidőnek, amellyel kapcsolatos késlekedés nem lehet a kifogás tárgya, de minden esetben vizsgálni kell a késlekedés körülményeit és azoknak a per ésszerű időben történő befejezésére való kihatását.
d) Mások mulasztása miatti kifogás esetén körültekintően vizsgálni kell, hogy milyen eljárási eszközök vehetők figyelembe.
e) Abban az esetben, ha az elbírálásra jogosult felettes bíróság a mulasztást, késlekedést megállapítja, konkrét intézkedésre nem utasíthatja az eljáró bíróságot, de fel kell hívnia az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedések megtételére.
f) Tárgyaláson kívüli elbírálásra nincs törvényi határidő, de a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontja ebben a körben is alkalmazásra kerülhet.
2. Egyes végzések elleni fellebbezés lehetősége tárgyában a tanácskozás az alábbi végzéstípusokra tért ki és az esetek többségében egyhangúlag, néhány kérdésben igen jelentős többséggel, a következő álláspontokat alakította ki.
a) A tanácskozás határozott álláspontja szerint a határozat kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelmet elutasító végzés ellen is van helye fellebbezésnek. A Pp.-nek a határozatok kijavítása tárgyában rendelkező 224. § (4) bekezdése ugyanis nem értelmezhető akként, hogy a kijavítás tárgyában hozott határozatnak csak az annak helyt adó határozat minősül, nyilvánvaló, hogy a kijavítás tárgyában hozottnak kell tekinteni az annak elutasítását tartalmazó határozatot is, amely ellen ugyancsak helye van fellebbezésnek akkor, ha a kérelem a rendelkező részre vonatkozik. A kijavítás tárgyában ugyanis a Pp. 224. §-ban szabályozott eljárást kell lefolytatni, ahol sor kerülhet a felek meghallgatására is. A tanácskozás felhívta a figyelmet arra, hogy e kérdéskörben a még hatályban lévő PK 193. sz. állásfoglalásban kifejtettek fenntarthatók-e.
A tanácskozás hangsúlyozni kívánta, hogy mind a kijavítás, mind a kiegészítés iránti kérelem jogorvoslati jellegű jogintézmény, ahol értelemszerű, hogy mind a helyt adás, mind az elutasítás esetén a fellebbezés jogát biztosítani kell.
b) A pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmet elutasító végzés vonatkozásában úgy foglalt állást a tanácskozás, hogy ellene fellebbezésnek van helye. Rögzíteni kívánta a tanácskozás, hogy a pártfogó ügyvéd kirendelése tárgyában nem feltétlenül mérlegeléssel dönt a bíróság, mert például kötelező jogi képviselet esetén a költségmentes fél részére a pártfogó ügyvéd kirendelése kötelező. Ez esetben az elutasítás súlyos jogfosztást jelent a fél részére.
c) A képviseleti jogból való kizárást elrendelő végzés ellen is van helye fellebbezésnek a tanácskozás egyhangú álláspontja szerint, ez különösen a kiélezett társasági jogvitákban, a társadalmi szervezetek, pártok kiélezett jogvitáiban jelentős.
d) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzés ellen is van helye fellebbezésnek a tanácskozás határozott álláspontja szerint.
e) A tanácskozás megvitatta azt is, hogy a csatlakozó fellebbezést elutasító végzés ellen van-e helye fellebbezésnek és úgy foglalt állást, hogy miután a csatlakozó fellebbezés is a fellebbezés egy fajtája, az azt elutasító végzés ellen a fellebbezést meg kell engedni.
f) A másodfokon a szünetelés folytán a per megszűnését megállapító végzésbe foglalt perköltségre és illetékfizetésre vonatkozó rendelkezés ellen sem lehet kizárni a fellebbezés lehetőségét a tanácskozás álláspontja szerint.
A tanácskozás megvitatta a Vht. 136/A. §-ának alkalmazása során a gyakorlatban felmerült kérdésekkel, valamint a végrehajtási jog elévülésének hivatalbóli figyelembevétele esetén követendő eljárással kapcsolatos értékes vitaanyagot.
1. Az ingatlan-végrehajtás során a végrehajtás alá vont ingatlanra a Vht. 136/A. §-ában az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot megillető elővásárlási jog gyakorlása tárgyában felmerült kérdések részletes megvitatása után a tanácskozás egyhangúlag a következő álláspontokat kívánta rögzíteni.
a) Az önkormányzat jogszerzése az elővásárlási jogának gyakorlása kapcsán is árverés jogcímén következik be, az önkormányzat az árverési vevő helyébe lép, rá ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint az árverési vevőre, s ebben a körben a Ptk.-nak az elővásárlási jogra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
Helyes eljárás esetén az elővásárlási jog gyakorlásakor a végrehajtónak arról azonnal tájékoztatni kell az árverési vevőt, az önkormányzatot pedig fel kell hívni a Vht. 149. §-ában meghatározott jogkövetkezményekkel a teljesítésre.
A földhivatal az árverési jegyzőkönyv és a végrehajtó által az elővásárlási jog gyakorlása tárgyában felvett folytatólagos jegyzőkönyv alapján árverés jogcímén kell, hogy bejegyezze az önkormányzat tulajdonszerzését.
b) A tanácskozás álláspontja szerint, amennyiben az önkormányzat megfelelő felhívás esetén fizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, nem kell új árverést tartani, hanem feléled az eredeti árverési vevő joga, feltéve, hogy azzal továbbra is élni kíván. Csak akkor kell új árverést tartani, ha az eredeti árverési vevő már nem él ezzel a jogával.
c) A tanácskozás úgy foglalt állást, hogy az önkormányzat elővásárlási jogára vonatkozó szabályokat minden, a módosító törvény hatálybalépését követően tartott árverés esetén alkalmazni kell.
d) A tanácskozás úgy foglalt állást, hogy - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - közös tulajdonban lévő ingatlannál a tulajdoni illetőség árverezése esetén is megilleti az önkormányzatot az elővásárlási jog. Hangsúlyozni kívánta azonban a tanácskozás, hogy ez kirívó méltánytalanságot eredményez, mert a tulajdonostársat az árverésen nem illeti meg az elővásárlási jog. Indokolatlan, hogy az önkormányzat kedvezőbb helyzetbe kerüljön, mint a tulajdonostárs, de e tárgyban jogszabályi rendelkezésre lenne szükség.
E kérdéshez kapcsolódva a tanácskozás megvitatta azt is, hogy az önkormányzat - ugyancsak eltérő rendelkezés hiányában - élhet az elővásárlási jogával akkor, ha a nem adós tulajdonostárs is kéri az adóséval együtt a saját illetősége árverezését.
2. A végrehajtási jog elévülésének hivatalból történő figyelembevétele esetén követendő eljárással kapcsolatban a tanácskozás úgy foglalt állást, hogy:
a) A végrehajtás megszüntetési pernek nem akadálya, hogy az elévülést hivatalból kell figyelembe venni.
b) Ha a hivatalból figyelembe veendő elévülés a végrehajtás elrendelése előtt bekövetkezett, a végrehajtónak az iratokat jelentéssel be kell mutatnia az elrendelő bírósághoz, ahol a végrehajtható okirat visszavonására kerülhet sor.
c) Amennyiben az elévülés a végrehajtási eljárás alatt következik be, a végrehajtó ezt észlelve, beterjeszti az iratokat a foganatosító bírósághoz döntéshozatal végett.
Budapest, 2007. február 8. ■
Visszaugrás
