Fázsi László - Stál József - Fázsi L. Milán: A szaktudás jelentőségének kérdése a jogi szakvizsga hatályos szabályozásának tükrében (MJ, 2026/7., 435-443. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.07.2

Két évtizeddel ezelőtt a szakmai érdeklődés középpontjába került a jogi szakvizsgarendszer szabályozásának kérdése. Ennek kapcsán számos kritikai észrevétel, illetve javaslat is megfogalmazódott, azonban a javaslatokból semmi nem valósult meg. Ennek természetesen nem szükségképpeni következménye a jogi szakvizsga hatályos szabályozásával kapcsolatos problémák felmerülése. Megítélésünk szerint azonban a jelenlegi vizsgarendszer nem alkalmas a vizsgázók jogászi pályára való alkalmasságának megbízható mérésére. A tanulmány ennek okait vizsgálja, amelynek eredményeként javaslatokat fogalmaz meg az egységes jogi szakvizsga szabályozásának módosítására.

Kulcsszavak: egységes jogi szakvizsga; ekvivalencia; szakvizsgarendelet

Summary - The question of the significance of expertise in light of the current regulation of the Hungarian bar exam

Two decades ago, the issue of regulating the Hungarian bar examination system came to the forefront of professional interest. In this context, numerous critical remarks and proposals were formulated, however, none of these proposals were implemented. This, of course, does not necessarily entail that problems would inevitably arise in connection with the current regulation. However, in our opinion the present examination system is not suitable for reliably assessing the candidates' suitability for the legal profession. This study examines the reasons for this and, as a result, formulates proposals for amending the regulation of the unified bar examination.

Keywords: unified Hungarian bar examination; equivalence; proposals; Hungarian bar examination; regulation on professional examination

1. Bevezető gondolatok

2005-ben jeles jogászok részvételével még ma is figyelmet érdemlő szakmai eszmecsere folyt arról, hogy milyen irányt vegyen a jogi szakvizsga minden megszólaló szerint elodázhatatlan megreformálása. E célkitűzés akkori aktualitását a vitaülés egyetlen résztvevője sem vitatta, csupán az általuk is szükségesnek tartott reform irányának megítélésében mutatkoztak éles különbségek. Ezek tükrében húsz év után is azt állapíthatjuk meg, hogy a jogi szakvizsgarendszer valóságos megreformálása még mindig várat magára, noha erre a tanulmány szerzőinek tapasztalatai szerint talán mégiscsak szükség lenne a jogászi szakma devalválódásának elkerülése érdekében. Megítélésünk szerint ennek veszélye nem a jogi karokra jelentkezők számával, hanem a szakvizsgázó jogászok általános szakmai felkészültségének színvonalával mérhető megbízhatóan. A továbbiakban tehát ennek dilemmáit taglaljuk a jogi szakvizsgáztatással kapcsolatos problémák érzékeltetése, illetve az ezzel kapcsolatos dilemmák feloldásának elősegítése érdekében, a hatályos szabályozás mellett annak hazai előzményeit és a német megoldást is figyelembe véve.

2. A jogi szakvizsga fogalma és hatályos szabályozásának dilemmái

A szakvizsga általános értelemben az a vizsga, amelyet valakinek közelebbről meghatározott szakismeretekből kell tennie.[1] A jogi szakvizsga fogalmának definiálását viszont kár lenne keresnünk, mivel ennek meghatározását sem a nyelvészeti, sem a jogi szakirodalomban nem találhatjuk meg. Ezzel szemben a célját a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: Szakvizsgarendelet) 1. §-ának (2) bekezdése konkrétan megjelöli abban, hogy azzal a vizsgázónak - a joggyakorlati idő eltelte után - számot kell adnia elméleti jogi ismereteinek, szaktudásának gyakorlati alkalmazásáról és jogértelmezési készségéről.

A Szakvizsgarendelet szerint ma egy szakvizsgázó jogásznak

1. a polgári jogi, családjogi, gazdasági jogi, polgári eljárásjogi;

2. büntetőjogi, büntető eljárásjogi, büntetés-végrehajtási jogi és szabálysértési jogi;

3. munkajogi, társadalombiztosítási jogi, alkotmányjogi, közigazgatási jogi, európai uniós jogi

elméleti ismereteinek és szaktudásának gyakorlati alkalmazásáról, valamint az e jogterületek jogforrásainak értelmezésére való készségéről kell számot adnia vizsgájának legalább elégséges eredménnyel történő abszolválásához (lásd 1. számú ábra).

1. ábra. A részvizsgák tematikája

Ennek megfelelően a jogi szakvizsgát leginkább olyan vizsgaként lehetne definiálni, amelyet az egyetemi végzettséggel rendelkező jogásznak a diplomája megszerzése érdekében már elsajátított általános szakismeretekből kell letennie. Ennek a "szak" főnévvel történő kiegészítése inkább eufemisztikus, semmint realisztikus megfogalmazásnak tűnik a bármely jogterületen, illetve jogi munkakörben önálló jogi munka elvégzésére feljogosító bizonyítvány megszerzésének jelentőségére tekintettel. Ezt látszanak alátámasztani a Szakvizsgarendelet következő rendelkezései is.

A jogi szakvizsga vizsgáztatóit az igazságügyi miniszter az elméleti és a gyakorlati jogászok közül nevezi ki öt évre [Szakvizsgarendelet 1. § (5) bekezdés]. Azt természetesen nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy egy "elméleti jogász" is lehet kiváló a gyakorlatban, azonban a szakvizsga lényege megítélésünk szerint mégiscsak az egyetemen megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására való képesség felmérése lenne, ami értelemszerűen a jogalkal-

- 435/436 -

mazást gyakorló jogászok kinevezését igényelné a jogi szakvizsgabizottságba.

Másrészt a vizsgázónak kizárólag az általa választott részvizsga vizsgatárgyából kell írásbeli vizsgát tennie [Szakvizsgarendelet 5. § (2) bekezdés].[2] A tételhúzással választható, legfeljebb papíralapú jogszabályszöveg felhasználásával négy óra időtartam alatt kidolgozható vizsgafeladatok célirányos összeállítása esetén tehát az írásbeli vizsga kétségkívül alkalmas lehet a vizsgázó jogalkalmazási készségének megítéléséhez.

A többi vizsgatárgyból viszont csak szóbeli vizsgát kell tennie a vizsgázónak [5. § (2) bekezdés]. Ennek joganyagát és vizsgatételeit az igazságügyi miniszter minden év július 31-ig közzéteszi. 2025-ben a részvizsgák vizsgatételeinek számát a következő (1. számú) táblázat mutatja.

1. táblázat. A tematikus vizsgatételek száma[3]