Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Fázsi László[1] - Stál József[2] - Fázsi L. Milán[3]: A szaktudás jelentőségének kérdése a jogi szakvizsga hatályos szabályozásának tükrében (MJ, 2026/7., 435-443. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.73.07.2

Két évtizeddel ezelőtt a szakmai érdeklődés középpontjába került a jogi szakvizsgarendszer szabályozásának kérdése. Ennek kapcsán számos kritikai észrevétel, illetve javaslat is megfogalmazódott, azonban a javaslatokból semmi nem valósult meg. Ennek természetesen nem szükségképpeni következménye a jogi szakvizsga hatályos szabályozásával kapcsolatos problémák felmerülése. Megítélésünk szerint azonban a jelenlegi vizsgarendszer nem alkalmas a vizsgázók jogászi pályára való alkalmasságának megbízható mérésére. A tanulmány ennek okait vizsgálja, amelynek eredményeként javaslatokat fogalmaz meg az egységes jogi szakvizsga szabályozásának módosítására.

Kulcsszavak: egységes jogi szakvizsga; ekvivalencia; szakvizsgarendelet

Summary - The question of the significance of expertise in light of the current regulation of the Hungarian bar exam

Two decades ago, the issue of regulating the Hungarian bar examination system came to the forefront of professional interest. In this context, numerous critical remarks and proposals were formulated, however, none of these proposals were implemented. This, of course, does not necessarily entail that problems would inevitably arise in connection with the current regulation. However, in our opinion the present examination system is not suitable for reliably assessing the candidates' suitability for the legal profession. This study examines the reasons for this and, as a result, formulates proposals for amending the regulation of the unified bar examination.

Keywords: unified Hungarian bar examination; equivalence; proposals; Hungarian bar examination; regulation on professional examination

1. Bevezető gondolatok

2005-ben jeles jogászok részvételével még ma is figyelmet érdemlő szakmai eszmecsere folyt arról, hogy milyen irányt vegyen a jogi szakvizsga minden megszólaló szerint elodázhatatlan megreformálása. E célkitűzés akkori aktualitását a vitaülés egyetlen résztvevője sem vitatta, csupán az általuk is szükségesnek tartott reform irányának megítélésében mutatkoztak éles különbségek. Ezek tükrében húsz év után is azt állapíthatjuk meg, hogy a jogi szakvizsgarendszer valóságos megreformálása még mindig várat magára, noha erre a tanulmány szerzőinek tapasztalatai szerint talán mégiscsak szükség lenne a jogászi szakma devalválódásának elkerülése érdekében. Megítélésünk szerint ennek veszélye nem a jogi karokra jelentkezők számával, hanem a szakvizsgázó jogászok általános szakmai felkészültségének színvonalával mérhető megbízhatóan. A továbbiakban tehát ennek dilemmáit taglaljuk a jogi szakvizsgáztatással kapcsolatos problémák érzékeltetése, illetve az ezzel kapcsolatos dilemmák feloldásának elősegítése érdekében, a hatályos szabályozás mellett annak hazai előzményeit és a német megoldást is figyelembe véve.

2. A jogi szakvizsga fogalma és hatályos szabályozásának dilemmái

A szakvizsga általános értelemben az a vizsga, amelyet valakinek közelebbről meghatározott szakismeretekből kell tennie.[1] A jogi szakvizsga fogalmának definiálását viszont kár lenne keresnünk, mivel ennek meghatározását sem a nyelvészeti, sem a jogi szakirodalomban nem találhatjuk meg. Ezzel szemben a célját a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991. (IV. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: Szakvizsgarendelet) 1. §-ának (2) bekezdése konkrétan megjelöli abban, hogy azzal a vizsgázónak - a joggyakorlati idő eltelte után - számot kell adnia elméleti jogi ismereteinek, szaktudásának gyakorlati alkalmazásáról és jogértelmezési készségéről.

A Szakvizsgarendelet szerint ma egy szakvizsgázó jogásznak

1. a polgári jogi, családjogi, gazdasági jogi, polgári eljárásjogi;

2. büntetőjogi, büntető eljárásjogi, büntetés-végrehajtási jogi és szabálysértési jogi;

3. munkajogi, társadalombiztosítási jogi, alkotmányjogi, közigazgatási jogi, európai uniós jogi

elméleti ismereteinek és szaktudásának gyakorlati alkalmazásáról, valamint az e jogterületek jogforrásainak értelmezésére való készségéről kell számot adnia vizsgájának legalább elégséges eredménnyel történő abszolválásához (lásd 1. számú ábra).

1. ábra. A részvizsgák tematikája

Ennek megfelelően a jogi szakvizsgát leginkább olyan vizsgaként lehetne definiálni, amelyet az egyetemi végzettséggel rendelkező jogásznak a diplomája megszerzése érdekében már elsajátított általános szakismeretekből kell letennie. Ennek a "szak" főnévvel történő kiegészítése inkább eufemisztikus, semmint realisztikus megfogalmazásnak tűnik a bármely jogterületen, illetve jogi munkakörben önálló jogi munka elvégzésére feljogosító bizonyítvány megszerzésének jelentőségére tekintettel. Ezt látszanak alátámasztani a Szakvizsgarendelet következő rendelkezései is.

A jogi szakvizsga vizsgáztatóit az igazságügyi miniszter az elméleti és a gyakorlati jogászok közül nevezi ki öt évre [Szakvizsgarendelet 1. § (5) bekezdés]. Azt természetesen nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy egy "elméleti jogász" is lehet kiváló a gyakorlatban, azonban a szakvizsga lényege megítélésünk szerint mégiscsak az egyetemen megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására való képesség felmérése lenne, ami értelemszerűen a jogalkal-

- 435/436 -

mazást gyakorló jogászok kinevezését igényelné a jogi szakvizsgabizottságba.

Másrészt a vizsgázónak kizárólag az általa választott részvizsga vizsgatárgyából kell írásbeli vizsgát tennie [Szakvizsgarendelet 5. § (2) bekezdés].[2] A tételhúzással választható, legfeljebb papíralapú jogszabályszöveg felhasználásával négy óra időtartam alatt kidolgozható vizsgafeladatok célirányos összeállítása esetén tehát az írásbeli vizsga kétségkívül alkalmas lehet a vizsgázó jogalkalmazási készségének megítéléséhez.

A többi vizsgatárgyból viszont csak szóbeli vizsgát kell tennie a vizsgázónak [5. § (2) bekezdés]. Ennek joganyagát és vizsgatételeit az igazságügyi miniszter minden év július 31-ig közzéteszi. 2025-ben a részvizsgák vizsgatételeinek számát a következő (1. számú) táblázat mutatja.

1. táblázat. A tematikus vizsgatételek száma[3]

RÉSZVIZSGAVIZSGATÉTELEK SZÁMA
"A" rész225
"B" rész266
"C" rész168
összesen659

Ennek kapcsán tekinthetjük különösen érdekes adatnak, hogy például 2024-ben az egyes vizsgabizottságok átlagosan maximálisan mennyi idő alatt győződhettek volna meg arról, hogy "az adott vizsgatárgyak vonatkozásában a jelölt elméleti jogi ismereteit, szaktudását a gyakorlatban úgy képes alkalmazni, amely alkalmassá teszi arra, hogy jogi munkát önállóan végezzen".[4]

Erről az Igazságügyi Minisztérium által (adatigénylésünkre[5]) közölt adatok összegzésének eredményeként a 2024. évi szóbeli részvizsgák során az egyes vizsgabizottságok átlagosan a következő (2. számú) táblázatban jelzett maximális időráfordítás lehetőségének figyelembevétele mellett tudtak meggyőződni. Előrebocsátjuk azonban, hogy az adatigénylésünk arra irányult, hogy a Szakvizsgarendelet 9. §-ának (1) bekezdése szerinti (szóbeli) részvizsgák lebonyolítása során 2024. január 1. - 2024. december 31. között az "A", "B", "C" részvizsgák és azok vizsganapok szerinti bontásában összesen hány, dátum szerint megjelölt vizsganapon folyt vizsgáztatás, az egyes vizsganapokon hány vizsgázó vizsgáztatására került sor, az egyes vizsganapokon az azokról készült jegyzőkönyvek mikor kerültek lezárásra. Az Igazságügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás[6] szerint azonban az egyes vizsgákról készült jegyzőkönyvek lezárásának pontos időpontjáról elkülönített nyilvántartással nem rendelkeznek. Ezért abból kellett kiindulnunk, hogy a jogi szakvizsgának a Szakvizsgarendelet 4. számú mellékletét képező vizsgaszabályzata (a továbbiakban: Vizsgaszabályzat) szerint a részvizsgákra a miniszter által meghatározott vizsganapokon 13:00 órától kezdődően kerül sor, és azok (a szakvizsga-vizsgáztató szerző tapasztalatai szerint) általában 17-18 óra körüli időben be is fejeződnek.

Ennek ellenére az Igazságügyi Minisztérium által közölt adatok (vizsganapok és vizsgázók száma) alapján a részvizsgák 17, 18 és 19 órakor[7] történő befejezésének lehetőségét is figyelembe véve végeztünk számításokat az egy vizsgázóra fordított idő átlagos tartamának kimutatása céljából.

Az egy vizsgázó számonkérésére fordított idő azonban valójában nyilván kevesebb a fenti táblázat szerinti időtartamoknál, hiszen a vizsgázó személyazonosságáról való meggyőződésre, a részvizsga menetének ismertetésére, a vizsgázó értékelésére és az értékelés eredményének ismertetésére fordított időt nem vehettük figyelembe. Erre, valamint a szakvizsgatételek számára is figyelemmel megítélésünk szerint a Vizsgaszabályzat szerinti 90 percet meg sem közelítő idő[8] alatt objektíve lehetetlen megalapozottan meggyőződni arról, hogy a (bármely hiva-

- 436/437 -

tásrend keretében, illetve jogterületen való elhelyezkedésre feljogosító bizonyítvány megszerzésére törekvő) vizsgázó mennyire képes az érintett vizsgatárgyak joganyagának önállóan történő megfelelő gyakorlati alkalmazására.

Véleményünk szerint e következtetésünk megalapozottságát semmi esetre sem befolyásolhatja az, hogy 2024-ben a vizsgázók mindössze 12,08 százalékát kötelezték pótvizsgára (lásd 3. számú táblázat), 13,83 százalékát pedig ismétlő vizsgára (lásd 4. számú táblázat), miután az előbbiekből következően a jegyzőkönyvi vizsgaeredményeket nem feltétlenül tekinthetjük a jogászi pályára való alkalmasság fokmérőjének.

2. táblázat. A szóbeli szakvizsgákon egy vizsgázóra maximálisan fordítható időkeret átlagos tartama

RÉSZVIZSGAVIZSGANAPOK SZÁMAVIZSGÁZÓK
SZÁMA
EGY VIZSGÁZÓRA FORDÍTHATÓ MAXIMÁLIS
IDŐTARTAM (PERC)
171819
órakor történő befejezés esetén
"A" vizsgarész113103926,6633,3340
"B" vizsgarész113124621,8127,2732,72
"C" vizsgarész1139743037,545

3. táblázat. A pótvizsgára kötelezettek száma 2024-ben

PÓTVIZSGÁRA KÖTELEZÉS
RészvizsgaVizsgázók száma
"A"122
"B"167
"C"105
összesen394

4. táblázat. Az ismétlő vizsgára kötelezettek száma 2024-ben

ISMÉTLŐ VIZSGÁRA KÖTELEZÉS
RészvizsgaVizsgázók száma
"A"117
"B"265
"C"69
összesen451

Ezért az egységes jogi szakvizsga jelenlegi szabályozásával kapcsolatos javaslataink megfogalmazásához szükségesnek véljük (többek között) a Szakvizsgarendelet bevezetését megelőző ilyen tárgyú szabályozás rövid áttekintését is.

3. A jogi szakvizsga hatályos szabályozásának előzményei

A jogi szakvizsgára vonatkozó szabályozás mintegy másfél évszázadot átfogó alakulásának áttekintése mellett annak főbb csomópontjai dióhéjban az alábbi, 5. számú táblázatban foglaltak szerint összegezhetők a (szerintünk) két legalapvetőbb szempont figyelembevételével.

E kigyűjtés eredményeként megalapozottan megállapíthatónak tartjuk a következőket: 1) Nyilvánvaló, hogy a jogi szakvizsga letételének előfeltételét képező joggyakorlati idő 3 évben történő meghatározása felel meg történelmi tradícióinknak, hiszen ennek lerövidítését csak a jogi szakképzettség jelentőségét egyébként is devalváló államszocializmus jogalkotása tartotta indokoltnak, vagyis ebben a vonatkozásban a hatályos Szakvizsgarendelet[9] kétségkívül követi a történeti értéket képviselő szabályozási hagyományainkat. 2) Kevésbé egyértelmű az egységes jogi szakvizsga eszméjének tradicionális megítélhetősége, miután a szakvizsga jellegének szabályozását illetően nehezen lehetne bármilyen rendszerspecifikus szemlélet érvényesülését kimutatni.

Ezért az 1991. október 1-je óta evidenciának tekintett egységes jogi szakvizsga kérdése megítélésünk szerint megérdemel egy rövid kitérőt a 2005-ös polémia dilemmáinak ismertetése előtt. Ennek kapcsán elsősorban az egységes bírói és ügyvédi szakvizsgáról szóló 1913. évi LIII. törvényt tartjuk kiemelendőnek, amely szerint: "1. § A gyakorlati bírói vizsgálat és az ügyvédi vizsga helyébe a jelen törvényben szabályozott egységes bírói és ügyvédi vizsga lép. 2. § A vizsga tárgyai: a magánjog és a büntetőjog anyagi és alaki részének összes ágai, nevezetesen az általános polgári, az úrbéri és a telekkönyvi jog, a kereskedelmi-, a váltó-, a csőd- és a bányajog, a polgári peres és nem peres eljárás, a büntetőjog és a bűnvádi eljárás; úgyszintén a magyar közjog, valamint a közigazgatási és a pénzügyi jognak azok a szabályai, amelyeknek ismerete a bírói és az ügyvédi hivatalhoz szükségesek."

Legalább ennyire érdekesnek tartjuk azonban témánk szempontjából a törvény következő általános indokolását: "Az ügyvédi, birói és ügyészi hivatás ugyanis más-más szerepkörben ugyan, de czéljuknál fogva együttműködésre hivatott tényezői az igazságszolgáltatásnak, ami egyenlő elméleti és gyakorlati jogi képzettséget feltételez. Éppen azért elvileg sem helyes közöttük a képesitővizsgák tekintetében válaszfalat felállitani s amennyiben e hivatásoknak mint életpályáknak eltérő szervezte esetleg gyakorlati okokból különleges előfeltételek megállapitását kivánja, ezeket nem a képesitővizsgákban, hanem más tényezőkben kell keresni. Egyébiránt ezek között az életpályák között az egyikről a másikra való átmenetelt más előfeltételek felállitásával sem kivánatos megneheziteni. A viszonosság alapján ugyanis egyenlő feltételek mellett jobban lehet remélni azt, hogy mindegyik pályán a maguk különleges gazdasági és egyéb viszonyainak megfelelően arányosan fognak a szükséges erők elhelyezkedni. Éppen azért a javaslat az itélőbirói és az ügyvédi képesités tekin-

- 437/438 -

tetében ma fennálló bifurkácziót, amely egyik legfőbb akadálya az érintett szempontok érvényesülésének, megszünteti és a fennálló külön gyakorlati vizsgák helyébe egységes jellegü birói és ügyvédi vizsgát szervez."

5. táblázat. A jogi szakvizsga szabályozásának főbb szempontjai 1869-től kezdődően

JOGSZABÁLYSZAKVIZSGA
számatárgyajellegeelőfeltétele
1869. évi IV. törvénycikka bírói hatalom gyakorlásárólköz- és váltóügyvédi vizsga vagy gyakorlati vizsgálat3 évi joggyakorlat
1871. évi XXXIII. törvénycikka királyi ügyészségrőlköz- és váltóügyvédi vizsga vagy gyakorlati vizsgálat3 évi joggyakorlat
1874. évi XXXIV. törvénycikkaz ügyvédi rendtartásrólspeciális3 évi joggyakorlat
1912. évi VII. törvénycikkegyes igazságügyi szervezeti és
eljárási szabályok módosításáról
gyakorlati bírói vizsgálat vagy ügyvédi vizsga3 évi joggyakorlat
1913. évi LIII. törvénycikkaz egységes bírói és ügyvédi vizsgaegységes bírói és ügyvédi vizsga3 évi joggyakorlat
277/1950. (XI. 26.) MT rendeleta bírói és államügyészi, valamint
a hadbírói képesítés
speciális1 évi joggyakorlat
23/1955. (III. 20.) MT rendeletaz ügyvédséggel összefüggő egyes kérdések újabb szabályozásamegszűnik–
1958. évi 12. törvényerejű rendeletaz ügyvédi hivatás gyakorlásáról
és az ügyvédek szervezeteiről
speciális2 évi joggyakorlat
6/1959. (VI. 11.) IM rendeletaz ügyvédjelölt és a jogi előadó
joggyakorlatáról, valamint
az ügyvédi-jogtanácsosi vizsgáról
speciális2 évi joggyakorlat
12/1976. (XI. 6.) IM rendeleta jogi szakvizsgárólspeciális2 évi joggyakorlat
5/1991. (IV. 4.) IM rendeleta jogi szakvizsgárólegységes3 évi joggyakorlat

4. A 2005. évi polémia

Ennek fényében még ma is figyelmet érdemlőnek tartjuk a Magyar Jogász Egylet (a továbbiakban: MJE) Elnökségének szervezésében - a jogi szakvizsgarendszer megújításának elősegítése céljából, a szakvizsga gyakorlati jellegének hangsúlyozásával - 2005. június 10-én tartott vitaülésen elhangzott előadásokat. Az MJE Elnöksége a vitaülés főbb csomópontjaiként a jogi szakvizsga egységességének, avagy a hivatásrendi részvizsgák bevezetésének, a szakvizsga ekvivalenciájának, illetve részszakvizsgák esetén az átjárhatóság, valamint a gyakorlati vizsga formájának és tartalmának, továbbá az EU-szakvizsgák ekvivalenciájának kérdését, illetve témáját fogalmazta meg.[10] (Lásd 2. számú ábra.)

2. ábra. A 2005. június 10-i vitaülés javasolt témakörei

Ennek szellemében az ülésen a következő előadók az alábbi tárgykörökben tartották meg vitaindító előadásukat (lásd 6. számú táblázat).

A tanulságos konferencia felkért előadói között tehát a jogtudomány, a praxis és a politika képviselői egyaránt kifejthették a témával kapcsolatos álláspontjukat, amelyek közül néhányuk gondolatait még két évtized elmúltával is érdemesnek tartjuk felidézni.

Dr. Mezey Barna vezérgondolata az volt, hogy: "A jogász szakma általános reputációja, ami végső soron a gyakorlatban munkálkodó jogászok tevékenysége eredményeként alakul ki a társadalomban, erőteljesen visszahat a jogászképzésre, a felvételi jelentkezésekre, a jelentkezők minőségére, egyszóval általában az egyetem jövőjére".[11] Ennek kontextusában különösen figyelemre méltó (a többi jogi kar dékánjáéval egyező) azon álláspontja, amely szerint: "A jelenlegi egységes szakvizsgarendszer funkciótlan a

- 438/439 -

maga egységességében. Alig több (vagy inkább kevesebb) mint egy megismételt egyetemi záróvizsga. Egyetlen elméleti értelme, ami haszonelvű értelmezésből fakad: ha valaki egyszer leteszi, bármerre veheti az irányt. Úgy véljük, ez a kedvezmény felemészti azt a hasznot, amit akár a szakmák szerinti differenciálás, akár az esetleges szakmai specializáció jelenthetne."[12] Vagyis: "Ahogyan meglehetősen tömören egyik jogi karunk vezetése összegezte: a szakvizsga jelenlegi rendszere koncepciójában elszakad mind a graduális, mind a posztgraduális képzésektől. Egységes vizsgaként nem differenciál a szakmák szerinti tudás- és ismeretanyagban. Ebből következően a specializált joganyag, amelyet a hivatásrendek alkalmazni kényszerülnek, csak töredékében kérhetők számon. A számonkérés főképpen az LB néhány döntésére és az AB egyes határozataira koncentrál."[13]

6. táblázat. A vitaindító előadások

ELŐADÓELŐADÓ AKKORI BEOSZTÁSAELŐADÁS CÍME
Dr. Hankó Faragó MiklósIgazságügyi Minisztérium politikai államtitkára"A jogi szakvizsga-rendszer"
Dr. Bánáti JánosBudapesti Ügyvédi Kamara elnöke"Ügyvédjelölt képzés, jogi szakvizsga"
Dr. Gatter LászlóFővárosi Bíróság elnöke"A bírósági fogalmazóképzés"
Dr. Miks AntalLegfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze"Az ügyészek továbbképzése"
Dr. Kapás KatalinMagyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke"Szakvizsgák - részvizsgák"
Dr. Kökényesi JózsefMagyar Közigazgatási Intézet főigazgató-helyettese"A közigazgatási továbbképzési rendszer
fejlesztésének koncepciója"
Dr. Mezey BarnaELTE ÁJK dékánja"A jogi szakvizsgák kérdése"

Ezen problémák kiküszöbölése érdekében dr. Mezey Barna - a jogi fakultások vezetőivel egyetértésben - többek között azt javasolta, hogy a joggyakorlati idő valóban a praxisról szóljon, és a szakvizsga ne megismételt záróvizsga legyen.[14]

Dr. Bánáti János ugyancsak abból indult ki, hogy "alapvető problémák mutatkoznak a jogi szakvizsgát kötelezően megelőző joggyakorlattal és magával a szakvizsgával is",[15] amit azért tartott problematikusnak, mert: "Az alulképzett és adott esetben egzisztenciális gondokkal is küszködő (az etikai szabályokat nem ismerő, ill. azokat könnyebben háttérbe szorító) ügyvéd saját pályáján túl veszélyezteti az igazságszolgáltatást és a hozzá forduló ügyfeleket".[16]

Dr. Bánáti János álláspontjának lényege szerint ennek elkerülhetővé tételét szolgálná a hivatásrendi vizsga visszaállítása, ugyanis: "A jogi szakvizsgabizottság tagjainak heterogén összetétele, szemléletbeli különbözősége (tételes tudás, gyakorlati ismeretek, avagy a megfelelő jogi gondolkodás megkövetelése a vizsgázótól) önmagában illuzórikussá teszi a szó valódi értelmében vett egységes jogi szakvizsga létét. [...] Az egységes jogi szakvizsga sokat hangoztatott, és lényegében egyetlenként hangoztatott előnye a pályák »átjárhatósága«. Ki kell mondanunk, hogy ez ügyvédi szemmel nézve igazi »egyirányú utca«, hiszen az ügyvédi pályaválasztás »alanyi joga« ily módon valóban megkönnyíti minden jogásznak az átjárást, miközben fordítva minden csak illúzió. Bíróvá, ügyésszé válni természetesen nem alanyi jog, azaz e körben az egységes jogi szakvizsga nem sokat ér, hiszen a bírói kinevezéseknél pl. az egyedi elbírálás során a sok évtizedes ügyvédi gyakorlattal szemben egyértelműen előnyben részesítik a fogalmazó-bírósági titkár-bíró karrier-modellt."[17]

Ennek megfelelően dr. Bánáti János elsődlegesen a hivatásrendi vizsga visszaállítását, másodsorban pedig az egységes jogi szakvizsga két részre osztását javasolta, amely szerint: "Továbbra is fennmaradna egy minden szakvizsgán használható és ténylegesen is használandó ún. alaprész (amelynek tartalmi összeállításánál persze jobban figyelembe kellene venni a vizsgázók döntő hányadát adó ügyvédség szakmai igényeit), a vizsga másik részét pedig minden hivatásrend maga állítaná össze a jogszabályi felhatalmazás által adott keretek között."[18]

Ezzel szemben a vizsgáztatás korabeli formáját egyébként szintén kritizáló dr. Hankó Faragó Miklós szerint: "A joggyakorlat három éves időtartamára és az esélyegyenlőség alapelvére tekintettel [...] a tárca nevében kijelenthetem, hogy továbbra is szükségesnek tartjuk a joggyakorlati képzés követelményrendszerének tartalmának és menetének egységes kialakítását és egységes irányítását. Véleményünk szerint a változásoknak a hivatásrendek közötti átjárhatóság irányába, a komplex tudás elsajátítása felé kell mutatnia. Ezzel megszüntethető volna a szakmák belterjessé válása, mely nem lehet szándéka egyetlen kollegának vagy hivatásrendnek sem."[19] Ezért: "Alapvetőnek gondoljuk, hogy a vizsgázóknak valamennyi fontosabb jogterület vonatkozásában bizonyítaniuk kell jogalkalmazó képességeiket, ugyanakkor a szakvizsga egységes jellegének fenntartása mellett lehetővé kell tenni azt is, hogy a jelöltek által választott szakterületen emelt szintű ismeretekből tegyenek tanúbizonyságot."[20]

- 439/440 -

5. Az egységes szakvizsga kritikája

Ennek tükrében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a szakvizsgarendszer megreformálására a politikai támogatás hiányában nyilván nem kerülhetett sor, de még a választott szakterületen történő emelt szintű vizsgázás lehetőségének megteremtésére sem, hiszen a (továbbiakból láthatóan) mindig is kötelező írásbeli vizsgát nehezen lehetne annak tekinteni. Az ennek okaként kifejtett indokokra figyelemmel pedig úgy véljük, hogy mára még kevésbé látható ennek realitása.

Annak belátása viszont megítélésünk szerint mindenkitől elvárható lenne, hogy a "komplex tudás" elsajátítását, illetve az annak gyakorlati alkalmazására való képesség megbízható ellenőrzését és irányadónak tekinthető értékelését a Szakvizsgarendelet egyáltalán nem teszi lehetővé, miután (amint azt az előzőekben láthattuk) a szóbeli vizsgák átlagos időtartama objektíve lehetetlenné teszi az írásbeli vizsgatárgyként nem választott részvizsgák tárgyát képező joganyag gyakorlati alkalmazásában való jártasságról történő meggyőződést a vizsgabizottság tagjai részéről.

Ezért tartjuk fontosnak annak kiemelését, hogy a Szakvizsgarendelet hatálybalépése előtt jellemzően senki nem szerezhetett jogi szakvizsga-bizonyítványt a vizsgatárgyakból való sikeres írásbeli vizsga nélkül, amelynek előírása az alábbi példákból láthatóan korábban elég következetesen érvényesült (lásd 7. számú táblázat).

7. táblázat. Az írásbeli szakvizsga előírására vonatkozó szabályozás példái

JOGSZABÁLYÍRÁSBELI VIZSGA ELŐÍRÁSA
számatárgyajogszabályhelyjogszabály szövege
1874. évi XXXIV. törvénycikkaz ügyvédi rendtartásról6. §"Az ügyvédi vizsga írásbeli és szóbeli […]."
1913. évi LIII. törvénycikkaz egységes bírói és ügyvédi vizsga2. §"A vizsga írásbeli és szóbeli."
277/1950. (XI. 26.) MT rendeleta bírói és államügyészi, valamint a hadbírói képesítés5. § (1) bekezdés"A szakvizsga első és második része írásbeli és szóbeli; a harmadik rész csak szóbeli."[21]
6/1959. (VI. 11.) IM rendeletaz ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről12. § (1) bekezdés"Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga két
részből áll. A vizsga mindkét része
írásbeli és szóbeli."
12/1976. (XI. 6.) IM rendeleta jogi szakvizsgáról11. § (1) bekezdés"A vizsga két részből áll; mindkét rész írásbeli és szóbeli, először írásbeli vizsgát kell tenni."

Erre is figyelemmel tettük vizsgálat tárgyává a németországi jogászképzés helyzetét.

6. A jogászképzés Németországban

Németországban a jogászképzés jelentősen különbözik a Magyarországon ismerttől. A különbségek nem csupán a - magyar értelemben vett - jogi szakvizsgához kapcsolódnak, hanem egészen a jogi tanulmányok kezdetétől megfigyelhetők.

Ugyanakkor Németországon belül is többféle szabályozás létezik. Ennek oka az, hogy a bírák képzésének alapvető szabályait egész Németországra kiterjedően az ún. bírótörvény (a továbbiakban: DRiG)[22] adja meg keretszabályként, amelyet a 16 német tartomány tölt ki a saját területére vonatkozó tartalommal. A tartományi szabályozások lényege azonos, a részletszabályokban azonban számtalan eltérés található. Maga a DRiG a bírói képzés alapszabályait tartalmazza, míg a végrehajtásra kiadott tartományi jogszabályok nem csupán a bírák, hanem általában a jogászok képzésére vonatkozóan adják meg a szabályokat, és ezt a megnevezéseikben is kifejezésre juttatják.[23]

- 440/441 -

A DRiG 5. §-ában található kiinduló alapszabály szerint a bírói hivatáshoz szükséges képesítést az szerzi meg, aki egyetemi jogtudományi tanulmányokat az első vizsgával (erste Prüfung), az azt követő előkészítő joggyakorló szolgálatot a második államvizsgával[24] zárja le. Az első vizsga egy egyetemi súlypontra helyezett vizsgából és egy állami kötelező szakmai vizsgából áll.[25] Az előbbi vizsgát az egyetemek, míg az utóbbi vizsgát állami hatóságok foganatosítják, ami miatt a két vizsga együttes megjelölése nem "államvizsga", hanem "első vizsga". Az egyetemi tanulmányokat és az előkészítő joggyakorló szolgálatot tartalmilag egymáshoz kell igazítani. Ezt a rendelkezést a 6. § (2) bekezdése azzal egészíti ki, hogy aki e törvény szerint megszerezte a bírói hivatáshoz szükséges képesítést, az szövetségi szinten és valamennyi német tartományban jogosult bírói hivatásra, míg a 7. § szerint az e törvény hatókörébe tartozó egyetemek rendes jogász professzorai a bírói hivatásra képesítettek.

Az előbbieket azért szükséges kiindulópontként kezelni, mert a bírói hivatáshoz szükséges képesítés megszerzése előfeltétele más tipikus jogászi hivatások gyakorlásának. Így például alkotmánybíró,[26] ügyész,[27] ügyvéd,[28] vagy közjegyző[29] csak az lehet - az egyéb feltételek teljesülése esetén -, aki rendelkezik a DRiG szerinti, bírói hivatáshoz szükséges képesítéssel.

A jogászképzést folytató egyetemek gyakran saját maguk szabályozzák azt, hogy milyen korábbi eredményekkel rendelkező jelentkezőket vesznek fel hallgatónak. Az egyik jellemző feltétel az ún. numerus clausus, amely annak előírását jelenti, hogy a jelentkezőnek az érettségi vizsga során milyen minimális jegyet kell elérnie a felvételhez, sőt előfordul az érettségi jegyeredmény újraértékelése is. A numerus clausus a jelentkezők számához igazodik: minél magasabb a jelentkezők száma, annál magasabb a numerus clausus.[30]

A DRiG 5/A. §-a szerint az egyetemi tanulmányi idő négy és fél év, amely azonban kevesebb is lehet abban az esetben, ha bizonyított az egyetemi súlypontra helyezett vizsgára és állami kötelező szakmai vizsgára történő engedélyezéshez szükséges teljesítmény elérése. A tanulmányok tárgyát kötelező tantárgyak, valamint szabadon választott súlypontok képezik; ezen túlmenően igazolni kell egy idegen nyelvi jogtudományi rendezvény vagy jogtudományi nyelvi kurzus sikeres látogatását. A kötelező tantárgyak a polgári jog, a büntetőjog, a közjog és az eljárási jog központi részei, magukban foglalva az európai jogi vonatkozásokat, a jogtudományi módszertant és a filozófiai, történeti és társadalmi alapokat. A választható súlypontok a tanulmányok kiegészítését, az azokkal összefüggő kötelező tantárgyak elmélyítését, valamint a jog interdiszciplináris és nemzetközi jogi vonatkozásait szolgálják.

A tanulmányok figyelembe veszik a jog etikai alapjait, és elősegítik a jog kritikai alkalmazására való képességet, továbbá figyelembe veszik a jogalkalmazási, igazgatási és jogtanácsadói gyakorlatot, beleértve az ehhez szükséges, kulcsfontosságú képzettségeket, mint például tárgyalási menedzsment, beszélgetéskezelés, retorika, vitarendezés, közvetítés, kihallgatástan és kommunikációs képesség. Ezeken felül az előadásmentes időszakban legalább összesen három hónap időtartamú gyakorlati időre kerül sor.

Az első vizsgával lezárt egyetemi tanulmányokat követő előkészítő joggyakorló szolgálat ("Vorbereitungsdienst", DRiG 5/B. §) két évig tart, és a tartományok többségében (állami) közszolgálati jogviszonyban, néhány tartományban pedig közhivatalnoki (köztisztviselői) jogviszony keretében valósul meg. A képzés a tartományi legfelsőbb bíróságok feladata, és az ideje alatt a gyakornokok eltartási támogatást kapnak, amelynek összege 2025-ben - tartománytól függően - havonta kb. bruttó 1400-1800 euró.

A tartományok saját maguk határozzák meg a szolgálatba felvétel részletszabályait. Például - a 2025. évre vonatkozó adatok szerint[31] - a baden-württembergi tartományi legfelsőbb bíróságra április 1. és október 1. napjain vesznek fel abban az évben összesen kb. 750 jelentkezőt, Brandenburgban február 1., május 1., augusztus 1. és november 1. napjain abban az évben összesen kb. 160 jelentkezőt vesznek fel oly módon, hogy a helyek elosztása 20%-ig terjedően az első vizsga eredményeihez, további 10%-ig terjedően méltánylást érdemlő körülményekhez igazodik, míg a további helyeket a várakozási időkhöz igazodóan osztják el. Brémában április 1. napján 25, majd október 1. napján további 25 embert vesznek fel. Hessenben január, március, május, július, szeptember és november eleje hatállyal vesznek fel évente összesen kb. 723 jelentkezőt, de azzal, hogy a helyek elosztása 50%-ig a pályázók alkalmassága és teljesítménye alapján történik, a további helyek 15%-át méltányossági szempontok szerint, míg 35%-át a várólistán lévő pályázókhoz a várakozási idő alapján rendelt pontszámok alapján osztják el; Észak-Rajna Vesztfáliában minden hónap első napjával évente összesen kb. 1200 főt vesznek fel a pályázatok időbeni benyújtásának sorrendjében, kivéve a méltányossági és törvényen alapuló más elsőbbségi eseteket, és az első vizsga eredményének nincs jelentősége. Ezzel szemben például a Saar-vidéken március 1. és szeptember 1. napjain vesznek fel évente összesen kb. 70 főt, mégpedig 60%-ot az első vizsga jegyeihez igazodóan, 10%-ot méltányossági alapon, 40%-ot pedig a várakozási időnek megfelelően.

- 441/442 -

A két évig tartó előkészítő joggyakorló szolgálat során a képzést a következő négy kötelező állomáson kell foganatosítani:

1. egy polgári ügyekben eljáró rendes bíróságon,

2. egy ügyészségen vagy egy büntetőügyekben eljáró bíróságon,

3. egy közigazgatási hatóságnál,

4. egy ügyvédnél,

valamint további egy vagy több választott állomáson, ahol a megfelelő képzés biztosított.

A képzés megfelelő mértékben történhet államok feletti, államok közötti vagy külföldi képzési helyeken és külföldi ügyvédeknél is. A tartományi jog meghatározhatja, hogy a képzés részben munkaügyi, közigazgatási, pénzügyi vagy szociális bíróságon is történhet.

Egy kötelező állomás legalább három hónapig, míg az ügyvédnél kilenc hónapig tart. A tartományi jog azt is előírhatja, hogy az ügyvédnél előirányzott képzés három hónapig terjedő időtartamig egy közjegyzőnél, egy vállalatnál, egy egyesületnél vagy más képzési helyen is történhet, ha ott biztosított a megfelelő jogtanácsadói képzés. Az előkészítő joggyakorló szolgálat ideje egyedi esetben, nyomós okok miatt meghosszabbítható, kivéve a nem kielégítő teljesítmény esetén. A képzés alatt három hónap össztartamú képzési tanfolyamokat lehet előirányozni. Speciális szabályok vonatkoznak gyermeket nevelő vagy más hozzátartozót gondozó személyek esetén.

A kötelező állomásokra vonatkozó szövetségi törvényi szabályozást például Alsó-Szászország jogászképzési törvénye a következők szerint részletezi:

"7. § (1) Az előkészítő joggyakorló szolgálat tagolódik

1. öt hónapra egy civil ügyekben eljáró rendes bíróságon (első kötelező állomás);

2. három hónapra egy ügyészségen (második kötelező állomás);

3. három hónapra egy közigazgatósági hatóságnál (harmadik kötelező állomás);

4. kilenc hónapra egy ügyvédnél (negyedik kötelező állomás) és

5. négy hónapra

a) civil- és büntetőjog,

b) állam- és közigazgatásjog,

c) gazdasági és pénzügyi jog,

d) munka- és szociális jog és

e) európajog területen

a jelölt választása szerint (választott állomás)."

A DRiG 5/D. §-a adja meg a jogi vizsgák alapvető szabályait. Az állami és egyetemi vizsgáknak figyelembe kell venniük az e törvény 5/A. §-ában írtakat. Biztosítani kell a vizsgakövetelmények és teljesítményértékelések egységességét, ennek részletszabályait az igazságügyi és fogyasztóvédelmi minisztériumnak kell kidolgoznia rendeletben.

Az egyetemi tanulmányokat lezáró "első vizsga" az egyetemi súlypontra helyezett vizsga és állami kötelező szakmai vizsga. Ennek anyagát úgy kell összeállítani, hogy a tanulmányokat öt tanulmányi év után le lehessen zárni. Az egyetemi súlypontra helyezett vizsga során legalább egy írásos teljesítményt, míg az állami kötelező szakmai vizsga során írásos és szóbeli teljesítményeket kell szolgáltatni. Tanúsító bizonyítványba kell foglalni a két vizsga eredményeit, valamint azokon alapulóan egy összeredményt is, amely utóbbiban az állami kötelező szakmai vizsga eredményét 70%-ban, míg az egyetemi súlypontra helyezett vizsga eredményét 30%-ban kell súlyozni.

Az állami kötelező szakmai vizsgát egyszer lehet megismételni, de a tartományi jog engedélyezheti a vizsga megismétlését a jegyeredmény javítása céljából. A tartományi jogszabályok jellemzően megerősítik azt, hogy ha a jelölt az állami kötelező szakmai vizsgát nem teljesítette, akkor azt csupán egy esetben ismételheti meg.[32]

Az egyetemi tanulmányokat lezáró első vizsga utáni előkészítő joggyakorló szolgálatot a "második államvizsga" ("zweite Staatsprüfung") zárja le, amely azért "állami", mert a vizsgáztatást csupán az állami jogi vizsgahatóságok foganatosítják. Ennek az írásbeli részét a képzésnek leghamarabb a 18., míg legkésőbb a 21. hónapjában kell elvégezni, és annak át kell fognia legalább a kötelező állomások képzéseit. Ezzel szemben a szóbeli vizsgának az egész képzés anyagára ki kell terjednie.

Az állami vizsgák esetében a vizsgáztató szerv eltérhet a számított összeredménytől abban az esetben, ha a jelölt teljesítményéről nyert átfogó benyomás szerint - figyelembe véve az előkészítő joggyakorló szolgálat során nyújtott teljesítményt is - őt jobb eredmény jellemzi, és ez a döntés nincs eredménnyel a vizsga sikerességére; de az eltérés nem haladhatja meg az egy jegyfokozat harmadát. A szóbeli vizsgateljesítmény nem haladhatja meg az összjegy 40%-át.

A jogi vizsgákhoz kapcsolódóan a teljesítményértékelések egységességét biztosító jogszabály az első és második jogászi vizsga jegy- és pontskálájáról szóló rendelet.[33] E szerint az első és második jogászi vizsga során nyújtott egyedi teljesítményeket a következő egyik jeggyel és pontszámmal kell értékelni (8. táblázat).

8. táblázat. A vizsgateljesítmény értékelésének keretszabályai

nagyon jókülönösen kiemelkedő teljesítmény= 16–18 pont
jójelentősen az átlagos követelmények feletti teljesítmény= 13–15 pont
teljes mértékben kielégítőaz átlagos követelmények feletti teljesítmény= 10–12 pont
kielégítőaz átlagos követelményeknek minden tekintetben megfelelő teljesítmény= 7–9 pont
elégségesa hiányosságai ellenére az átlagos követelményeknek még megfelelő teljesítmény= 4–6 pont
hiányosjelentős hiányosságokban szenvedő, összességében nem használható teljesítmény= 1–3 pont
elégtelenteljesen használhatatlan teljesítmény= 0 pont

Ha az első és második jogászi vizsga egyes értékeléseit összértékeléssé kell összefoglalni, akkor azok átlagát kell megállapítani összjegyként két tized helyi egységgel, kerekítés nélkül. Az így kiszámított pontértékek a következő jegymegjelöléseket adják:

14.00-18.00: nagyon jó

11.50-13.99: jó

9.00-11.49: teljesen kielégítő

6.50-8.99: kielégítő

4.00-6.49: elégséges

1.50-3.99: hiányos

0-1.49: elégtelen

A tartományi jogszabályok jellemzően meghatározzák, hogy a vizsgát mikor kell sikeresnek, illetve sikertelennek

- 442/443 -

tekinteni, aminek során jelentőséggel bír az összértékelés.[34] Az összértékelés eredményének kiemelkedő jelentősége van a különböző munkahelyeken történő elhelyezkedés során, amikor a "legjobbakat" választják ki, de például az is előfordul, hogy az egyetemek a doktori (PhD) képzésre felvételi előfeltételként előírják valamely minimális összeredmény elérését.

A témánk szempontjából legjelentősebb, a jogi tanulmányokat lezáró második jogászi vizsga 2023. évre vonatkozó statisztikai adatai német szövetségi szinten a következők[35] (lásd 9. számú táblázat).

9. táblázat. A második jogászi vizsgák 2023. évi statisztikai adatai

vizsgázók összesensikeresen vizsgázóksikeres vizsgázók jegy szerintsikertelenül vizsgázók
nagyon jójóteljesen
kielégítő
kielégítőelégséges
9505 fő8358 fő (87,9%)5 fő
(0,1%)
237 fő (2,5%)1777 fő
(18,7%)
4003 fő
(42,1%)
2336 fő
(24,6%)
1147 fő
(12,1%)

A statisztikában feltüntetett összesen 9505 főből az ismétlő vizsgázó 1073 fő volt, akik közül 298 fő sikertelenül ismételte meg a vizsgát.

7. Javaslatok

E szisztémára is figyelemmel mi sem vitatjuk az egységes jogi szakvizsga fenntartása mellett felhozható érvek helytállóságát, mint ahogy annak a hagyományosnak mondható hármas felosztásnak megfelelő részvizsgákra bontását sem. A hivatásrendek közötti átjárhatóságot biztosító egységes szakvizsga fenntartásának azonban megítélésünk szerint csak akkor van értelme, ha az a bizonyítvány ekvivalenciáját reálissá tevő komplex gyakorlati tudás jelenleginél mélyrehatóbb ellenőrzésének lehetőségét is biztosítani tudja, vagyis elérhetővé válik az, hogy "a szakvizsga valóban a tudás mélységére koncentráljon".[36]

Ennek véleményünk szerint már a szakvizsga céljának definiálásában is tükröződnie kellene. Ezért a (kéziratunk lezárásáig már 95 rendelkezését érintően módosult) Szakvizsgarendelet 1. § (2) bekezdésének a következők szerinti módosítását javasoljuk: "A jogi szakvizsga célja, hogy a jelölt - a joggyakorlati idő eltelte után - számot adjon az egyetemi tanulmányai során megszerzett elméleti jogi ismereteinek gyakorlati alkalmazására való képességéről".

Javasoljuk továbbá mindhárom részvizsgánál a szóbeli vizsgára bocsáthatóság feltételét jelentő írásbeli vizsga kötelezővé tételét. Elengedhetetlennek tartjuk továbbá a vizsgafeladatok és vizsgatételek gyakorlati orientáltságának, illetve súlyozott értékelésének, valamint annak biztosítását is, hogy kizárólag releváns elméleti felkészültséggel rendelkező, tapasztalt gyakorlati jogászokat lehessen cenzorként kijelölni.

E felvetéseink megvalósulása révén látnánk biztosíthatónak annak elérését, hogy az egységes jogi szakvizsga valóban egy olyan általános mércének legyen tekinthető, "amelynek »átugrása« azt igazolja, hogy valaki bármelyik jogi szakterületen kiképezhető arra, hogy kvalifikált munkát végezzen, mert birtokában van azoknak a jogi alapismereteknek és készségeknek, amelyek a sikeres kiképzés előfeltételei".[37] Vagyis a szakvizsga valóban tükrözné a szaktudás jelentőségét. ■

JEGYZETEK

[1] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/sz-4A3C0/szakvizsga-4A804/

[2] Megjegyzendő, hogy az Európai közösségi jog vizsgatárgyból írásbeli vizsga nem tehető, vagyis az nem választható.

[3] https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/jogi-szakvizsga-informaciok

[4] Szakvizsgarendelet 9. § (2) bekezdés.

[5] Az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényen alapuló adatigénylés.

[6] V/168/3/2025. ikt. számú tájékoztatás.

[7] Természetesen a 19 óra után történő vizsgáztatás előfordulásának lehetőségét sem kívánjuk elvitatni, azonban úgy véljük, hogy ez olyan kivételnek tekinthető, amely a statisztikai számításaink végeredményét szignifikánsan aligha befolyásolhatja.

[8] Vizsgaszabályzat III/8. pontja.

[9] A Szakvizsgarendeletnek a 24/1997. (IX. 30.) IM rendelettel történt módosítása folytán 1997. október 1-jétől kezdődően.

[10] A jogi szakvizsgarendszer megújítása. Magyar Jog, 2005. (9), 513.

[11] Mezey Barna: A jogi szakvizsgák kérdése. Magyar Jog, 2005. (9), 533.

[12] Mezey Barna: A jogi szakvizsgák kérdése. 535.

[13] Mezey Barna: A jogi szakvizsgák kérdése. 536.

[14] Mezey Barna: A jogi szakvizsgák kérdése. 537.

[15] Bánáti János: Ügyvédjelölt képzés, jogi szakvizsga. Magyar Jog, 2005. (9), 516.

[16] Bánáti János: Ügyvédjelölt képzés, jogi szakvizsga. 517.

[17] Bánáti János: Ügyvédjelölt képzés, jogi szakvizsga. 518.

[18] Bánáti János: Ügyvédjelölt képzés, jogi szakvizsga. 518.

[19] Hankó Faragó Miklós: A jogi szakvizsga-rendszer. Magyar Jog, 2005. (9), 515.

[20] Hankó Faragó: A jogi szakvizsga-rendszer. 515.

[21] Az MT rendelet releváns rendelkezései szerint: "3. § (1) A bírói és államügyészi szakvizsgát az igazságügyminisztériumban szervezett »Bírói és Államügyészi Szakvizsgabizottság« előtt kell letenni. [...] 4. § (1) A vizsga három részből áll. A vizsga egyes részeire külön-külön, vagy mindhárom részre egyszerre is lehet jelentkezni. (2) A vizsga első részének tárgyai: a polgári anyagi jog, a gazdasági jog, és a munkajog, valamint a polgári peres és nemperes eljárási jog. (3) A vizsga második részének tárgyai: a polgári és katonai anyagi büntetőjog, valamint a polgári és katonai bűnvádi eljárási jog. (4) A vizsga harmadik részének tárgyai: az alkotmányjog, az államigazgatás szervezete, továbbá az államigazgatási jog egyéb rendelkezéseinek alapelvei, végül az igazságügyi szervezet, ügyvitel és statisztika. 5. § (1) A szakvizsga első és második része írásbeli és szóbeli, a harmadik rész csak szóbeli."

[22] Deutsches Richtergesetz, DRiG, amelynek a magyar megfelelője a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény.

[23] Például Brandenburgban: Gesetz über die Juristenausbildung im Land Brandenburg (törvény a jogászképzésről Brandenburgban); Hessenben: Gesetz über die juristische Ausbildung (törvény a jogászi képzésről); Berlinben: Gesetz über die Ausbildung von Juristinnen und Juristen im Land Berlin (törvény a jogászok képzéséről Berlinben); Baden-Württembergben: Verordnung des Justizministeriums über die Ausbildung und Prüfung der Juristinnen und Juristen (az igazságügyi minisztérium rendelete a jogászok képzéséről és vizsgájáról).

[24] A törvény által használt kifejezés: "die zweite Staatsprüfung", amelynek helyesnek tekinthető magyar fordítása: "második államvizsga".

[25] Ily módon egyértelmű a "második államvizsga" kifejezés, mert az egyetemi tanulmányokat lezáró "első vizsga" részben egyetemi vizsga, részben államvizsga, míg az előkészítő joggyakorló szolgálatot lezáró második vizsga a "második államvizsga".

[26] Gesetz über das Bundesverfassungsgericht, 3. § (2) bekezdés.

[27] DRiG, 122. § (1) bekezdés.

[28] Bundesrechtsanwaltsordnung, 4. § 1. pont.

[29] Bundesnotarordnung, 5. § (5) bekezdés.

[30] https://www.talentrocket.de/karrieremagazin/details/numerus-clausus-jura-schreckgespenst-ja-oder-nein

[31] https://www.azur-online.de/referendariat/

[32] Például: Hessen jogászképzési törvénye, 20. § (1) bekezdés, Baden-Württemberg jogászképzési törvénye, 21. § (1) bekezdés.

[33] Verordnung über eine Noten- und Punkteskala für die erste und zweite juristische Prüfung.

[34] Például Hessen jogászképzési törvénye az első vizsgához kapcsolódóan a 19. § (5) bekezdésében, míg a második jogászi vizsgához kapcsolódóan az 51. § (5) bekezdésében rögzíti azt, hogy "a vizsga sikertelen, ha a zárójegy pontszáma 4 alatt van", míg Baden-Württemberg jogászképzési törvényének 19. § (3) bekezdése szerint "az államvizsga sikeres, ha a vizsgázó legalább az »elegendő« végjegyet elérte".

[35] https://www.bundesjustizamt.de/SharedDocs/Downloads/DE/Justizstatistiken/Juristenausbildung_2023.pdf?__blob=publicationFile&v=3

[36] Kapás Katalin: Szakvizsgák - részvizsgák. Magyar Jog, 2005. (9), 525.

[37] Dr. Bócz Endre (intézeti igazgató - Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK) felszólalása a 2005. június 10-i vitaülésen. Magyar Jog, 2005. (9), 540.

Lábjegyzetek:

[1] A szerző PhD, nyugalmazott törvényszéki tanácselnök, szakvizsga cenzor. https://orcid.org/0000-0002-4848-9533

[2] A szerző PhD, törvényszéki bíró.

[3] A szerző jogi és közigazgatási szakvizsgával rendelkező jogász, programtervező informatikus.

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére