https://doi.org/10.59851/jk.81.07-08.4
A források arra utalnak, hogy az ókori keleti despotikus birodalmakban (Assiria, Babilonia, Egyiptom) a közmunkán felüli termelés és az áruforgalom, valamint a munkafolyamatok manufakturális nagyüzemi jellege már kialakult, míg az antik görögöknél a kisüzemi családigazdaság dominált. A rómaiaknál a haszonbérletből fejlődtek ki a munka és a műbérlet ma is ismert módozatai, a munkavégzés szolgálati és vállalkozásként kezelt formája, valamit a megbízás. A földbérletből pedig a középkori agrárgazdaság és a közjogi feudális hierarchia és szolgáltatási rendszer, a vásáros jobbágyi kisipari és kereskedői tevékenységből a céhrendszerben folyó vállalkozás, majd a tőkekoncentráció megjelenésével és a kisipari-kiskereskedés részbeni nagyiparrá és nagykereskedelmi átalakulásával alakult ki a manufakturális, majd a gyáripari tömegtermelés és az áruházi kereskedelem, valamint a tömegmunka, amely mellett egzisztál a családi vállalkozás is. E folyamatleírás mellett a szerző igyekszik újszerűen megvilágítani a locatio conductio operis és a locatio conductio operarum közötti különbséget.
Tárgyszavak: munkaviszony, vállalkozás, megbízás, kollektív munka önigazgatással, családi üzem, nagyüzemi munka, jóléti piacgazdaság, digitális platform szerződés
The structural development of legal relations related to work is examined in light of community needs up to the present day. Sources indicate that in ancient Eastern despotic empires, large-scale manufacturing and commodity circulation, as well as complex work processes, had already developed. In contrast, among the ancient Greeks, the small-scale family economy dominated. Among the Romans, land leasing was prevalent, and then the medieval agricultural economy and, in cities, the entrepreneurial activity of the guild system were prominent. The author discusses how, with the partial dissolution of feudal agricultural management and the economic and professional chamber transformation of the guild system, manufacturing, and then industrial mass production and sale of goods, emerged, alongside which family entrepreneurship also existed in a parallel way. The author attempts to shed new light on the content of labor leasing and the lease inherited from the Romans.
Keywords: Employment relationship, enterprise, assignment, federal order collective work, family-run work process, large-scale work process, welfare market economy, digital platform contract
Az ember egyéni és közösségi létének fenntartásához nélkülözhetetlen kellék a kisebb egyénileg, nagyobb részben pedig közösségben végzett munka. A kisebb közösségben végzett munka már az őskortól kezdve a családi munkavégzés volt, amelyben a fizikailag erősebb lény, a férfi gondoskodott az élelem beszerzéséről, amely részben a növények termésének begyűjtése volt, amit a fizikailag gyengébb lény, a nő és néhány éves kortól kezdve a lemenők, vagyis a gyerekek is el tudtak végezni. Serdülési kortól kezdve azonban már megjelenik a lemenőknél is a munkamegosztás. A lányok az anyánál a háztartában és a terménybegyűjtési munkában vettek részt, míg a fiúk a fő élelmiszerbeszerzésben, a vadászatban. Mivel azonban az ember a vadon élő gerinces állatok többségéhez viszonyítva fizikailag gyengébb, a vadászat nem egyéni és kiscsaládi, hanem nagycsaládi, sőt még annál is nagyobb közösségi, vérségi alapon kialakult rokonsági munkavégzéssé vált, amelyben már szabályozni kellett a munkavégzést elsősorban azért, hogy a vadászati tevékenységben való részvétel aránya határozza meg az elejtett vadak húsának az elosztását is. Mindezt, vagyis a kezdeti munkamegosztást az ősrégészeti kutatások az őskőkorszaktól (paleolit) kezdve az újkőkorszakon (neolit) át, egészen a rézkorszakig, sőt azon túlmenően is a cro-magnoni és a neandervölgyi feltárások régészeti és antropológiai feldolgozása,[1] Magyarországon a kőkorszaki barlanglakók életét a Bük és a Vértes hegység barlangjainak Vértes László által összegyűjtött leletei, Baranya Vármegyében Dombai János pécsváradi feltárásai,[2] Nyugat-Magyarországon Kőszeg és vidékének réz-, és bronzkori településeinek feltárásánál Báró Miske Kálmán és Dr. Mozsolits Amália akadémiai doktor ásatásai és utóbbinak Magyarország teljes őskori leletanyagának feldolgozását jelentő "Funde" című négy-
- 331/332 -
kötetes munkája, továbbá a bronzkor kronológiájáról írt műve alapján rekonstruálni lehetett.[3] Sőt ezen túlmenően azt is, hogy a megözvegyült nő és még nem munkaképes gyermekei részére mintegy szociális segélyként mindig a vadászat eredményéből odaadták azt a részt, amelyet néhai férje munkarészvételi aránya szerint kapott, és ugyanígy jártak el a fejlettebb ősemberi közösségekben a kor előrehaladtával, vagy betegség folytán tartósan vagy végleg munkaképtelenné vált öregek esetében.
Miként az élelmen kívül az állat számára is az alapvető létfenntartási eszköz a hajlék, a barlanglakóhelyeken túlmenő tartósabb hajlékok kialakításánál, felépítésénél a tágabb rokonág tagjai is besegítettek, és nekik az épülő hajléktulajdonosa visszasegített akkor, amikor ők, vagy leszármazottjaik szintén hajlékot építettek. Így alakult ki a kalákarendszer, amely máig is ismeretes falun. Az ősközösségi korszak fejlettebb szakaszában már kialakult a szerszámkészítés, az ételkészítéshez és ételfogyasztáshoz, valamint a ruházat és az ékszer elkészítéséhez szükséges eszközök, továbbá a gyógynövényekből a gyógyszerek előállítása, és a ruhaszabászat, amely kezdetben főleg a háztartásokban a nőket érintő munkavégzés volt. Az így elkészült termékekből azonban a fölösleget eleinte önmagukban kereskedelmi célból, később pedig már absztrakt csereeszközként fémből előállított érmékkel vitték gyakran messze vidékekre eladásra és hoztak helyette olyan árut, ami, náluk hiánycikként jelentkezett. E vándorkereskedelmet a család férfi tagjai bonyolították le, ami megállapíthatóvá vált az Innsbruck és Dél-Tirol határán előkerült hófedte szakadékba esett vándorárus és árukészletének maradványaiból, amelyet a Pó vidékére szándékozott elvinni.[4]
A munka eme időben is első szakaszának kialakulását az állammá válással további hat szakasz követi, melyek közül az első a termésbegyűjtési és elosztási rendszeren alapuló redisztribúciós gazdasági rendszer volt, amely először a Közel-Keleten a nagy folyamok mentén, a Tigris és az Eufratres, valamint a Nílus partján és annak közeli területein alakult ki. Fustel de Coulandels megállapítása szerint az első államilag szervezett társadalmak a városállamok voltak, ahol a település központja volt az állami adminisztrációt és az adó vagy közmunka formájában beszolgáltatott élelmiszertárolást és ínség esetén (lásd egyiptomi sáskajárás) a lakosság közötti termékfelosztást végző palotagazdaság, amely egyúttal a tyrannos és a tyrannosi hivatalnokok és a hadsereg főtisztjeink lakóhelyéül szolgált. Mellette épültek fel a vallási hatalom ceremoniális templomai és hierarchikusan tagozódott papságának hivatali és lakóépületei, valamint mindkét hatalmi centrumnak a lakosság között nem felosztott állami és vallási közföldekről származó termékek feldolgozását és egyéb iparosi eszközöket, közlekedési és lakberendezési, valamint fényűzési dísztárgyakat, ékszereket előállító olyan állami és vallási kombinált univerzális közösségi műhelyek, amelyek a termék előállításon kívül az eladását is végezték. Így alakult ki Egyiptomban a kombinált ipar-kereskedelmi nagyüzem, amely iparosokat és kereskedelmi eladókat kvázi nagyüzemben foglalkoztatott, ahogy ma ezt a gyáripar és az áruházi kereskedelem teszi. Emellett ott voltak az önálló vállalkozást folytató fodrászok, az ügyvédi és ügyintézési feladatokat is ellátó írnokok és házitanítók, valamint az orvosok, akiket vállalkozás vagy bizalmi természetű ügyviteli megrendelésekkel, megbízásokkal, vagy tartós szolgálatra történő alkalmazással mind a három társadalmi tényező, a tyrannoszi palotagazdaság és személyzete, a vallási szervezet és papjai, valamint a lakosság egyaránt ellátott. E védőbástyás falakkal körülvett városállamok külterületén voltak a mezőgazdasági köz-, és a polgárok között szétosztott magánföldek. A magánföldekből a tehetősebb polgárok, mindenekelőtt az állami és a vallási főhivatalnokok nagy területű birtokok tulajdonosaivá, pontosabban haszonélvezőivé váltak, kik mezőgazdasági munkásokat foglalkoztattak agyonhajszolva és szűken megfizetve.[5] Ezt panaszolta egy agyonhajszolt ókori egyiptomi paraszt, akinek "novelláját" Dobrovits Aladár magyar egyiptológus fordította le és interpretálta.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
