Idén januárban két, egymással személyesen soha nem találkozó indonéz állampolgár, a kaliforniai Rita Sri Mutiara Dewi és az indonéziai Wiriadi Sutrisno az interneten keresztül házasodott össze internet alapon továbbított telefonszolgáltatás (Voice Over Internet Protocol, "VoIP") segítségével.[1] Amikor az Európai Bizottság jogalkotói az EU 21. századi telekommunikációs politikájának alapjaként született Keretirányelv preambulumában külön bekezdést szenteltek a digitális, tudásalapú gazdaságra történő áttérés fontosságát igazoló érveknek (növekedés, fokozott verseny, munkahely-teremtés), ezen belül is külön hangsúlyozva a vállalkozások és a fogyasztók olcsó infrastruktúrához való hozzáférésének fontosságát, aligha gondolták, hogy az elkövetkező pár évben a VoIP ugrásszerűen terjedése következtében a fogyasztók olcsó infrastruktúrához való hozzáférése akár egy interneten keresztül lebonyolított esküvőhöz vezethet. A VoIP már az infokommunikációs piaca felett egyébként szigorúan őrködő Kínai Népköztársaságot is elérte: az országban magánszemélyek számára tilos a VoIP használata.[2]
Jelenleg a nemzetközi telefonforgalom 12-15 százaléka bonyolódik az interneten, és ez az arány csak növekszik. A VoIP használata jelentősen csökkenti a telefonhívásokra fordított költségeket, emellett segíti a hang- és adathálózatok konvergenciáját és ezzel a két előnnyel jelentősen átalakíthatja a telekommunikációs piac jelenlegi szerkezetét (Magyarországon is, legalábbis ezt erősítette meg egy interjúban[3] Pataki Dániel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke). A VoIP szolgáltatás nyújtása nem igényel költséges infrastrukturális beruházásokat, így a piaci versenyben való részvétel nem függ a vállalatok nagyságától.
Miközben a VoIP az általa okozott költségcsökkentéssel alapjaiban formálja át a telekommunikációs piacot, az illetékes szabályozó hatóságok nagyfokú óvatossággal közelítik meg a piacszabályozási kérdéseket. A jelen írás célja annak bemutatása, hogyan reagált az Európai Unió (és azon belül Magyarország) a VoIP megjelenésére és milyen szerepet játszik a VoIP az EU jelenlegi kommunikációpolitikájában, különös tekintettel a jogi szabályozásra. Terjedelmi okokból nem áll módomban bemutatni a VoIP működésének és a gazdaságra gyakorolt hatásának részleteit - ezekre a kérdésekre csak annyiban térek ki, amennyiben az a jogi szabályozás vizsgálata szempontjából szükséges. A jelen írásban a "VoIP" meghatározást az ilyen jellegű szolgáltatások összességére értem, noha technikailag többféleképpen is megvalósulhatnak. Erre azonban (szintén terjedelmi okok miatt) csak akkor térek ki, ha a jogi szabályozás természetére tekintettel szükséges.
A Bevezetésben a VoIP ugrásszerű terjedéséről beszéltem, nem véletlenül: a statisztikák szerint 2005-ben a közép-kelet európai térség VoIP forgalmi perceinek száma a rendelkezésre álló adatok szerint az addigi háromszorosára nőtt (ennek oka, hogy a telekommunikációs piac a térségben korántsem annyira telített, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban), és ugyanilyen ütemű növekedés várható 2006-ban is, főként a kis- és középvállalati szektorban[4]. Az IDC 11 kelet-közép-európai országra kiterjedő tanulmánya a 2005-ben mért VoIP forgalmi percek száma tekintetében több mint ötszörös növekedést jegyez 2004-hez képest. Egy másik mérés szerint az Egyesült Államokban 2009-re várhatóan 12,1 millió háztartásban használnak majd VoIP-ot, Nyugat-Európában a VoIP alkalmazásokat nyújtó szolgáltatók pedig ekkortájt körülbelül 6,4 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak le.[5] A VoIP egyébként több mint 6.000.000 előfizetővel Japánban a legelterjedtebb. Az Infonetics Research piackutató cég[6] szerint a VoIP hívásokból származó éves bevétel tekintetében világszerte 55 százalékos növekedést értek el a szolgáltatók.[7]
A befektetések mögött természetesen jelentős M&A tranzakciók zajlanak: 2005. szeptemberében 2,6 milliárd dolláros vételárért vette meg például az eddig leginkább internetes aukciókban érdekelt Ebay a VoIP elterjedésében úttörő szerepet játszó Skype szoftvert (melynek megalkotása egyébként a Kazaa fájlcserélő szülőatyjainak, Niklas Zennström és Janus Friis nevéhez fűződik)[8], 2005 novemberében pedig a távközlési eszközöket gyártó VocalTec egyesült a VoIP infrastruktúrát forgalmazó Tdsoft vállalattal. Az elemzések szerint a jövőben további felvásárlások várhatók, és ennek következtében a VoIP tekintetében is a tőkeerős egykori monopolszolgáltatók lesznek a piac domináns szereplői. A befektetők számára a legvonzóbb célcsoportot a szélessávú szolgáltatások előfizetői képezik. Ennek következtében VoIP szolgáltatások esetében a szélessávú piacon a verseny nagyobb, mint a "hagyományos", hang-alapú telekommunikációs szolgáltatások piacán.
Különösen fontos a piaci szereplők érdekének figyelembevétele, ugyanis döntéseiket a jogi környezet függvényében hozzák meg: egy túl-, vagy rosszul szabályozott szektor nem vonzó befektetési célpont. A Keretirányelv ezért kiemeli, hogy a nemzeti hatóságok a javasolt határozatokról minden érdekelt féllel konzultáljanak, és a határozat elfogadása előtt vegyék figyelembe azok észrevételeit - ez a konzultáció a VoIP-pal kapcsolatban meg is valósul.
A VoIP piaci helyzetének tükrében jelenleg a fő kérdés, hogy fejlődésének jelen korai szakaszában szükséges-e ex ante jogi szabályozás, vagyis mennyiben segíti a VoIP terjedése által érintett piaci szereplőket bármely, az illetékes szabályozó hatóság által a piacra lépés előtt előírt kötelezettség.
A VoIP piaci helyzetének tükrében jelenleg a fő kérdés, hogy fejlődésének jelen korai szakaszában szükséges-e ex ante jogi szabályozás, vagyis mennyiben segíti a VoIP terjedése által érintett piaci szereplőket bármely, az illetékes szabályozó hatóság által a piacra lépés előtt előírt kötelezettség. A piaci szereplők érdeke mellett a VoIP szolgáltatások fogyasztóinak érdekét is figyelembe kell venni: a jelenlegi fogyasztóvédelmi politika egyik legfontosabb szempontja, hogy megfelelő információ álljon a fogyasztók rendelkezésére az igénybe vett szolgáltatások pontos természetéről. A következőkben megvizsgálom, hogy a VoIP
- 98/99 -
megjelenése következtében piac által felvetett kérdések milyen módon befolyásolják az egyes érintett országok kommunikációpolitikáját és milyen választ ad rájuk a "szabályozói oldal".
Tekintettel arra, hogy a VoIP terjedése és használata nem ismer országhatárokat, és a piaci szereplők érdekei is sokfélék, szabályozásának (vagy, adott esetben, nemszabályozása) globálisan kell történnie, így többek között ideális próbája az EU szintén határon átnyúló szolgáltatások szabályozására tervezett telekommunikációs jogának. A szolgáltatás határon átnyúló természetének és a szubszidiaritás elvének ütköztetését figyelembe véve logikus lenne, ha a VoIP nem tagállami, hanem uniós szinten kerülne szabályozásra. A gyakorlatban mégsem így történt - mint látni fogjuk, a Bizottság egyelőre egészen óvatosan keresi a válaszokat a VoIP által felvetett jogi kérdésekre - kérdés, hogy ha a közeljövőben mégis a jelenleginél részletesebb szabályozás mellett dönt, képes lesz-e "fájdalommentesen" beavatkozni a már jelenleg is jóval a jogalkotó előtt járó piaci folyamatokba. Mielőtt azonban rátérnénk a VoIP uniós szabályozására, vizsgáljuk meg röviden, hogy az ENSZ szakosított szervezetének szintjén és az Egyesült Államokban miként reagáltak a VoIP megjelenésére az illetékes szabályozó hatóságok.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
