A sport jellegéből adódóan azonban rendkívül speciális annak a megítélése, hogy mi minősül az adott extrémsport vonatkozásában veszélyhelyzetnek. Ugyanis előfordulhat, hogy az az élethelyzet, amelybe az extrém sportot űző személy kerül, a vészhelyzetet bejelentő személy számára, de akár a kiérkező beavatkozó egység mentés vezetője számára is vészhelyzetnek tűnik, azonban az extrémsport jellegéből eredően az extrém sportoló szemszögéből, valójában egy teljesen normális sporttevékenység. Ezért felmerül a kérdés, hogy joga van-e az extrém sportolónak visszautasítania, a megmentésére irányuló beavatkozást?
However, the nature of the sport makes it very specific in terms of what constitutes an emergency situation in relation to a given extreme sport. It is possible that the situation in which the person practising an extreme sport finds themselves may appear to the person declaring the emergency, or even to the head of the rescue team, to be an emergency, but that, from the point of view of the extreme sportsperson, it is in fact a perfectly normal sporting activity. The question therefore arises: does the extreme sportsperson have the right to refuse intervention to rescue them?
Die Natur des Sports macht es jedoch sehr spezifisch, was eine Notfallsituation in Bezug auf eine bestimmte Extremsportart darstellt. Es ist möglich, dass die Situation, in der sich der Extremsportler befindet, demjenigen, der den Notfall meldet, oder sogar dem Leiter des Rettungsteams als Notfall erscheint, dass es sich aber aus der Sicht des Extremsportlers um eine ganz normale sportliche Aktivität handelt. Es stellt sich daher die Frage: Hat der Extremsportler das Recht, einen Rettungseinsatz abzulehnen?
Talán nincs még egy területe a sportnak, melynek fejlődési dinamizmusa oly szembetűnő lenne, mint az extrém sportoknak mind a sportot gyakorlók száma, mind a technológiai fejlődés és az igény növekedése által generált új sportágak megjelenése terén. A társadalom újdonságokra fogékonyabbá válása és a közösségi média beköltözése a mindennapjainkba és szinte napjaink minden percébe, hatalmas lendületet adott az izgalmat, veszélyeket és ezzel adrenalinlöketet adó sportolási módok fejlődésének. Nem utolsósorban az a társadalomszociológiai változás is idetartozik, melyet a közösségi médiában való élmények képi és rövid mozgóképes megjelenése kivált. Hiszen sokakat elsősorban az indít el az extrém sportok kipróbálása felé vezető úton, hogy különleges képeket, szelfiket tudjanak megosztani Facebook- vagy Instagram-oldalaikon.
Természetesen közülük jó néhányan az első lépések és a kipróbálás után ott is ragadnak aktív sportolóként ezekben a sportágakban és akár a sportág szerelmeseivé válhatnak. A technológiai fejlődés és a sport extrém változatai iránti jelentős társadalmi igény és az ezzel együtt járó profitszerzési lehetőség hatására, szinte naponta jelennek meg új és új sportágak. Ezek közül soknak még kialakult neve sincs, magyar elnevezése pedig végképp hiányzik, mégis, már a megjelenés utáni első bejegyzések világhálóra való felkerülése után, népes rajongótábor realizálódik, valós igény megjelenésével a sport kipróbálására. Ennek hatására pedig a sportágak is elképesztő gyorsasággal fejlődnek. Ennek a felgyorsult fejlődésnek eredménye az a vágtató műszaki előrelépés, ami a régebben még sokszor több évtizedes fejlődési folyamatot, hónapokban mérhetővé teszi.
A fent leírtakból a jogászi szemlélettel gondolkodók számára egyértelmű és magától adódó a következtetés, hogy minden új sportág megjelenése, a Cservák Csaba professzor által meghatározott, másodlagos joghézagot eredményez. Hiszen olyan új társadalmi élethelyzetek jönnek létre egy-egy sportág belépésével, melyet a jogszabály nem szabályoz, de a szabályozásra szükség lenne. Erre volt jó példa, ha még egyelőre nem is extrém sportágként -bár már kopogtat az ajtón ez a válfaja is - a drónok megjelenése, ahol hirtelen tátongó másodlagos joghézag alakult ki. Ennek kitöltése, a jogalkotási mechanizmus beindulása ellenére, még távolról sem mondható teljesnek.
Ugyanez a helyzet az extrém sportok tekintetében, ahol a magyar jogi szabályozás szinte teljesen hiányzik. Hiányának mértékére rámutat a jogalkotás talán legnagyobb adóssága, mégpedig az extrém sportok fogalmi meghatározása. Nincs olyan általánosan elfogadott fogalom, főleg nem jogszabályban rögzített, mely eligazítást adna arra, mit is nevezünk vagy mit nevezhetünk extrém sportnak.
A hatályos magyar jogban jelenleg egyetlen jogszabályi helyet találunk, ahol az extrém sportok meghatározásra kerülnek.
- 29/30 -
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 5/B. § 1. pontja szerint "az Ebtv. 18. § (6) bekezdés e) pontja alkalmazásában különösen veszélyes (extrém) sportnak, szórakoztató, szabadidős tevékenységnek minősül a vízisízés; a jet-ski; vadvízi evezés; hegy- és sziklamászás az V. foktól; magashegyi expedíció; bázisugrás, mélybe ugrás (bungee jumping); falmászás; roncsautó- (auto-crash) sport, rally; hőlégballonozás; félkezes és nyílttengeri vitorlázás; sárkányrepülés, ejtőernyőzés, paplanernyőzés, műrepülés.[2]
A fenti jogszabályi rendelkezés talán legnagyobb hiányossága, hogy nem adja meg és ezzel nem rendezi sem az extrém sport általános fogalmi meghatározását, sem azokat a kritériumokat, melyek teljesülése esetén lehetne egy sportágat extrém sporttá minősíteni.
A fent hivatkozott jogszabályi hellyel, amellett, hogy csupán az Ebtv. ellátásra nem jogosító fejezetében található, több probléma is van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
