A kötelmek közös, valamint a szerződések általános szabályai a új Ptk. Javaslatának Hatodik Könyvében 214 paragrafust tesznek ki. Ez olyan nagy terjedelmű anyagrész, hogy e cikk terjedelmi korlátai nem teszi lehetővé, hogy a változások teljes körű ismertetésére törekedhessek. Ezért csak a I-VI. Címek legfontosabb új rendelkezéseinek az ismertetésére vállalkozhatok. A Javaslat kidolgozói a szerződési jog reformjának vezető szempontjaként nevezték meg a gazdasági forgalom szerződési jogi követelményeinek az eddiginél tökéletesebb kielégítését. Kétségtelenül e törekvésre utalnak bizonyos általános részi kötelmi jogi megoldások (pl.: az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok külön fejezetben való tárgyalása; a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötés szabályozása; a szerződésátruházás új jogintézménye; a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség elszakítása a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályaitól), valamint egyes új szerződéstípusok (pl.: franchise szerződés, faktoring szerződés, lízingszerződés, bizalmi vagyonkezelői szerződés). Ugyanakkor hallhatóak kritikai hangok is: Sárközy Tamás (Gazdaság és Jog 2012/3. szám) kárhoztatja az új Ptk. "mereven monista", "zárt monista" felfogását, amelynek következtében szerinte az új Ptk. kötelmi különös részében a szerződéstípusok "állampolgári modellűek", a gazdasági szerződések (kereskedelmi ügyletek) pedig háttérbe szorultak. Az hogy az új Ptk. képes lesz-e megfelelően kielégíteni a gazdasági forgalom igényeit, nyilvánvalóan csak a törvény alkalmazása során fog kiderülni, és csak évek múltán lesz megalapozottan megállapítható.
1. Szerkezeti változtatás a hatályos Ptk.-hoz képest, hogy a Javaslat külön részben [6:1-57. §-ok] tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek nem csak a szerződések, hanem valamennyi kötelem esetén alkalmazandóak. A kötelmek közös szabályaiként rögzíti a Javaslat a kötelem fogalmát, a kötelemkeletkeztető tények példálózó felsorolását, a kötelem megszűnése eseteinek a felsorolását, a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat, a képviseletre, az elévülésre, a tartozáselismerésre és az egyezségre, a többalanyú kötelmekre, valamint a kötelmek teljesítésére vonatkozó általános rendelkezéseket. E dogmatikailag mindenképpen helyeselhető megoldás előnye, hogy a kötelmek közös szabályai között megjelenő rendelkezéseket nem kell megismételni a szerződési jogban, hátránya viszont, hogy a teljesítésre vonatkozó szabályok két helyen kerültek elhelyezésre: a valamennyi kötelem teljesítésére irányuló szabályok a kötelmek közös szabályainál, a csak a szerződés teljesítésére irányadó szabályok pedig a szerződések általános szabályainál.
Néhány tartalmi változás - csak említésszerűen - a kötelmek közös szabályai köréből:
- A képviseletre vonatkozó szabályok körében változás pl. az, hogy az általános meghatalmazás érvényességéhez teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalás lesz szükséges és hogy maximum 5 évre szólhat, a határozatlan vagy 5 évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás pedig 5 év elteltével hatályát veszti.
- Új a Kódex szövegében a kötelemkeletkeztető tények példálózó jellegű felsorolása, valamint a valamennyi jogügyletre alkalmazandó legfontosabb jognyilatkozati szabályok összefoglalása.
- A Javaslat kimondja, hogy a jogszabályban előírt határidő csak akkor jogvesztő, ha ezt a jogszabály kifejezetten így rendeli. (Ezt korábban már a 4/2003. PJE indokolása is kimondta.)
- Az elévülés megszakítására vezető körülmények közül kimarad a "követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás", mivel ez valójában nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő meghosszabbítására ösztönöz, és így ellentétes az elévülés jogintézményének a lényegével.
- Az egyezségnek az új Ptk.-ban már nem lesz szükségképpeni eleme az, hogy a felek kölcsönösen engedjenek, hanem az is egyezségnek minősül majd, ha csak az egyik fél enged.
- Változik az idő előtti teljesítés szabálya: nem lesz szükség hozzá a jogosult beleegyezésére, hanem a jogosult főszabályként köteles lesz azt elfogadni feltéve, hogy nem sérti a lényeges jogos érdekeit.
- A kamat alapvető szabályainak a kötelmi közös szabályok közötti elhelyezésével a Javaslat azt juttatja kifejezésre, hogy ez nem ügyleti kamat, hanem ún. "egyenértéki" kamat, az idegen pénz használatának az ellenértéke. A pénztartozás után a kamatot - a felek ellenkező megállapodása hiányában - minden adósnak, tehát a magánszemélyeknek is meg kell fizetni. A hatályos Ptk.-tól eltérően (ahol magánszemélyek egymás közötti jogviszonyában kamat csak külön kikötés esetén jár) az új Ptk. szerint magánszemélyek egymás közötti szerződéseiben ahhoz, hogy az ügylet kamatmentes legyen kifejezetten rendelkezni kell majd a kamat kizárásáról továbbá ilyen rendelkezés hiányában sem kell kamatot fizetni akkor, ha az a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből következik [szívességi kölcsön 6:387. §, ami a 6:47. § (1) bekezdésében írt eltérő Ptk.-beli rendelkezés]. Apró változás, hogy a fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat lesz irányadó az adott naptári félév teljes idejére mind az egyenértéki, mind pedig a késedelmi kamat esetében.
3/4
2. A kötelmi jog szabályai a hatályos Ptk.-ban is főszabályként diszpozitívak, az új Ptk. Javaslata pedig még fokozottabban törekszik a diszpozitivitás elvének az érvényesítésére. A Javaslat mind a kötelmek közös szabályainál [6:1. § (3) bekezdés], mind pedig a szerződés általános szabályainál [6:59. § (2) bekezdés] kimondja, hogy a törvénynek a "felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól" a felek egyező akarattal eltérhetnek, "ha e törvény az eltérést nem tiltja". A kógencia tehát csak kivételként, ott érvényesül, ahol a Javaslat tiltja az eltérést. A Javaslat azáltal tesz egy rendelkezést kógenssé, hogy az azzal ellentétes szerződési rendelkezéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kógencia és a diszpozitivitás kizárólag a kötelmi jogviszony, illetve a szerződés tartalmára, vagyis a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályoknál értelmezhető kategóriák, míg ezen kívül vannak olyan feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) szabályok is, amelyeknél fogalmilag fel sem merül az eltérés lehetősége (ilyen pl.: az elévülés joghatását rögzítő szabály, vagy az érvénytelenség szabályai). A diszpozitivitás főszabályából következően az egyes szabályoknál a Javaslatnak már nem kell utalni a felek eltérő megállapodásának a lehetőségére. A Javaslat tehát nem tartalmaz olyan fordulatokat, mint pl., hogy "ha a felek eltérően nem rendelkeznek".
3. A Javaslat a "ha e törvény eltérően nem rendelkezik" fordulattal számos helyen tartalmaz utalást arra, hogy az adott rendelkezéstől a Ptk. eltérhet. Fontos tudni, hogy ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy más törvény (lex speciális) vagy más törvény felhatalmazása alapján akár alsóbb szintű jogszabály is ne térhetne el a Ptk. valamely rendelkezésétől. A Ptk. ugyanis kiemelkedő jelentősége ellenére sem magasabb rendű más törvényeknél, így nem volt szükség arra, hogy felhatalmazást adjon más törvényeknek a rendelkezéseitől való eltérésre. A Javaslat - a hatályos Ptk.-val ellentétben - tehát tudatosan nem tartalmaz olyan fordulatokat, mint "ha törvény eltérően nem rendelkezik", "ha jogszabály eltérően nem rendelkezik". Amikor tehát valamely szabálynál a "ha e törvény eltérően nem rendelkezik" fordulatot olvassuk, tudnunk kell, hogy más törvénynek (jogszabálynak) is lehetősége van az eltérésre, továbbá - diszpozitív szabály esetén - maguk a felek is megállapodhatnak attól eltérően. Ezt a tudatos jogalkotói felfogást - nem vitatva annak dogmatikai helyességét - a Kúria Polgári Kollégiuma gyakorlati szempontból mindvégig aggályosnak tartotta és vitatta a jogalkotás folyamatában. A Kúria még az utolsó észrevételében is leszögezte, hogy a jogrendszer koherenciája és a jogbiztonság érdekében szükséges lenne, hogy minden olyan esetben, amikor előre látható, hogy eltérő tartalmú különös magánjogi szabályoknak helye lehet, maga a Ptk. hívja fel erre a figyelmet utalva a más törvény (jogszabály) általi eltérés lehetőségére.
1. A kötelmek közös szabályait követően a Javaslat a szerződés általános szabályait a hatályos Ptk.-hoz képest logikusabb rendszerben, a szerződés egyes létszakaihoz (szerződéskötés, érvénytelenség, teljesítés, szerződésszegés, megszűnés) igazodó sorrendben tárgyalja. A szerződés megkötésének új szabályai is logikus rendszert alkotnak: először a szerződéskötés általános szabályait tartalmazza a Javaslat az ajánlattételtől a szerződés létrejöttéig, majd ezt követik a szerződés megkötésének a speciális szabályai, amelyek a következők: szerződéskötési kötelezettség (ide értve az előszerződés jogintézményét is); szerződéskötés versenyeztetési eljárás során; szerződéskötés általános szerződési feltételekkel; elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai.
2. A Javaslat elvi éllel rögzíti, hogy a felek önmagukban a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak egymás felé felelősséggel: a szerződési tárgyalások sikertelenségének a kockázatát mindegyik fél maga viseli [6:62. § (4) bek.]. Ugyanakkor a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség már a szerződéskötési tárgyalások alatt is terheli a feleket. Ezért, ha a szerződéskötés elmaradása e kötelezettség megszegésével áll okozati összefüggésben, akkor az okozott kárt a deliktuális kárfelelősség szabályai szerint kell megtéríteni [6:62. § (5) bek.]. Ezáltal az utaló magatartás ("biztatási kár") [6:582. §] alkalmazási köre az új Ptk.-ban jelentősen leszűkül, hiszen a szerződéskötés elmaradásával kapcsolatban olyan tényállások, amelyeket jelenleg a bírói gyakorlat a hatályos a Ptk. 6. §-a alapján ítél meg, a jövőben a deliktuális kárfelelősség körébe kerülnek át.
3. A szerződés létrejöttének általános szabályai között a Javaslat leglényegesebb újítása az, hogy szakít azzal a merev megközelítéssel, amely az ajánlattól bármely kérdésben eltérő elfogadást új ajánlatnak tekint [hatályos Ptk. 213. § (2) bek.]. A Javaslat lehetőséget ad ún. "módosított elfogadásra": az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. A nem lényeges kérdésekben való eltérés esetén a szerződés az elfogadó nyilatkozat szerinti tartalommal jön létre. Az ajánlattevő azonban egyrészt az ajánlatban kizárhatja a módosított elfogadás lehetőségét, másrészt ennek hiányában is megakadályozhatja a kiegészítő vagy eltérő feltételek szerződési tartalommá válását, ha késedelem nélkül tiltakozik azok ellen [6:67. § (2) bek.].
4. Jelentősen módosuló szabályokkal tartja fenn a Javaslat az előszerződés jogintézményét. Megszűnik a bíróságnak az a lehetősége, hogy akkor is létrehozhassa a szerződést, ha az előszerződés nem tartalmazta a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást, valamint hogy az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhassa azt [hatályos Ptk. 208. § (3) és (4) bekezdések]. A Javaslat indokolása szerint a hatályos Ptk.-ban a bíróságnak biztosított e lehetőségek "ellentétesek a piacgazdaság követelményeivel". Ugyanakkor elismeri az indokolás, hogy: "Ezzel a lehetőséggel a bírói gyakorlat - jól érzékelve a helyzet fonákságát - az elmúlt években egyre ritkábban élt". Az új Ptk. tehát csak arra hatalmazza fel a bíróságot, hogy - valamelyik fél kérelmére - a felek által meghatározott feltételekkel hozza létre a szerződést.
4/5
Lényegesen szűkülnek, szigorodnak a szerződéskötés megtagadásának, vagyis a "clausula rebus sic stantibus" elv alkalmazhatóságának a feltételei. Erre csak akkor kerülhet sor - azonosan a bírósági szerződésmódosítás feltételeivel -, ha a szerződéskötést megtagadó fél bizonyítja, hogy a szerződés megkötése olyan utóbb bekövetkezett körülmény megváltozása folytán sértené a lényeges jogi érdekét, amelyet nem ő idézett elő, nem is tartozik az üzleti kockázata körébe, és nem is volt előre látható az előszerződés megkötésekor [6:73. § (3) bek.].
5. Új megoldás, hogy a Javaslat háttérszabályokat ad a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötésre [6:74-76. §-ok], felismerve, hogy ilyen eljárásokra a külön törvényekben szabályozott esetkörökön (elsősorban a közbeszerzésen) kívül is sor kerülhet. A versenyeztetési eljárásban ajánlattételre való felhívás főszabályként szerződéskötési kötelezettség elvállalását jelenti: a felhívást tevőnek a legkedvezőbb ajánlat benyújtójával meg kell kötnie a szerződést, kivéve, ha a szerződéskötés megtagadásának a jogát a felhívásban már előre kikötötte. A szerződéskötési kötelezettséget egyébként meglehetősen illuzórikussá teszi az a szabály is, amely szerint a felhívást tevő fél egészen a felhívásban megjelölt határidő lejártáig visszavonhatja a felhívását, hiszen ezáltal a már beérkezett ajánlatok ismeretében is legálisan elháríthatja a szerződéskötést.
A Javaslat nem tartalmaz külön szabályt arra az esetre, ha a kiíró - anélkül, hogy ezt a lehetőséget kikötötte volna, vagy felhívását a határidő lejárta előtt visszavonta volna - mégsem köti meg a szerződést a legkedvezőbb ajánlatot tevővel. Mivel a Javaslat kifejezett szabállyal nem mondja ki, hogy ilyen esetben a legkedvezőbb ajánlat benyújtója a bíróságtól kérhetné a szerződés létrehozatalát (ilyen jogkört csak a jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettség eseteinél biztosít a Javaslat), álláspontom szerint a legkedvezőbb ajánlat benyújtójának csak arra lesz lehetősége, hogy a 6:62. § (5) bekezdése alapján az együttműködési kötelezettség megsértése címén a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint igényelje a szerződéskötés elmaradásából származó kára megtérítését.
Az "árverés", vagyis a kizárólag az árra vonatkozó versenyeztetési eljárás [6:76. §] annyiban speciális a versenyeztetés általános szabályaihoz képest, hogy a szerződés a nyertes kihirdetésével ("a leütéssel") az elért vételáron létrejön (nem válik el tehát az ajánlatok elbírálása és a "győztessel" való szerződéskötés).
6. A gazdasági életben egyre fokozódó gyakoriságuknak és jelentőségüknek megfelelően külön fejezetben tartalmazza a Javaslat az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés szabályait [6:77-81. §-ok], tartalmilag lényegében fenntartva a hatályos - az uniós joggal már harmonizált - szabályokat. A Javaslat azonban új szabályokat is tartalmaz: ilyen pl. a fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződési tartalommá válásával kapcsolatos szabály [6:79. §], amely a 2011/83. EU irányelv 22. cikkében foglalt követelménynek tesz eleget, vagy a szerződési feltételek ütközésével kapcsolatos szabály [6:81. §], ami a Legfelsőbb Bíróság GK. 37. számú állásfoglalása III. pontjának a Kódexbe iktatása.
7. Az elektronikus kommunikáció növekvő jelentőségét fejezi ki a Javaslat azzal, hogy a szerződéskötés egyik különös eseteként tartalmazza az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályait [6:82-85. §-ok]. E körben a Javaslat - összhangban az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény vonatkozó előírásaival - tartalmazza az elektronikus utat biztosító fél tájékoztatási kötelezettségére, az adatbeviteli hibák javítására, az elektronikus szerződési jognyilatkozat hatályossá válására és annak visszaigazolására vonatkozó szabályokat. Az elektronikus szerződéskötés e szabályai a fogyasztó és a vállalkozó közötti szerződéskötés esetén kógensek, mivel a Javaslat az azoktól eltérő megállapodást semmisnek minősíti [6:85. § (2) bek.].
1. A Javaslat - fenntartva a semmisség és a megtámadhatóság közötti megkülönböztetést - elsősorban a semmisséggel kapcsolatban vezet be szövegezésbeli változtatásokat a kialakult bírói gyakorlattal összhangban, anélkül azonban, hogy ezáltal a semmisség jogi lényege tartalmilag változna. Így pl. a Javaslat kimondja azt a bírói gyakorlatban már régóta érvényesülő (lásd 1/2005. PK vélemény, 1/2010. PK vélemény 2. pontja) elvet, hogy a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli. Ugyanakkor elhagyja a Javaslat a "szerződés semmisségére bárki határidő nélkül hivatkozhat" tételt, és az évtizedek óta kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően kimondja, hogy "a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre törvény feljogosít" [6:88. § (3) bek.].
2. Változnak a megtámadási határidővel kapcsolatos szabályok [6:89. § (3) bek.]. Az egyéves elévülési jellegű határidő ugyan változatlan marad, azt azonban egységesen a szerződés megkötésétől kell majd számítani. Ez a változtatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hatályos szabályozáshoz képest le fog rövidülni a megtámadási határidő. Egy példán érzékeltetve: míg jelenleg a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éven belül van lehetőség a megtámadásra, addig a jövőben a felismeréskor fog megszűnni az egyéves határidő elévülésének a nyugvása, és azt követően a 6:24. § (2) bekezdése alapján (feltéve, hogy az egy év már eltelt, vagy abból 3 hónapnál kevesebb van hátra) már csak 3 hónap fog rendelkezésre állni a perindításra.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a megtámadási jogot akár a másik félhez intézett jognyilatkozattal, és ennek eredménytelensége esetén keresetindítással, akár közvetlenül a bíróság előtt lehet gyakorolni. Elhagyja tehát a Javaslat azt a hatályos Ptk.-beli követelményt, amely szerint a megtámadást a másik féllel írásban kell közölni és annak eredménytelensége esetén "haladéktalanul" bírósághoz kell fordulni. Ez összhangban áll a bírói gyakorlattal, amely jelenleg is mellőzhetőnek tekinti a másik fél felszólítását, ha a perindítás egy éven belül megtörténik.
5/6
3. Az egyes érvénytelenségi okokat a Javaslat didaktikus hármas csoportosításban tárgyalja: akarathibák, jognyilatkozati hibák, a célzott joghatás hibái. Ezen túlmenően a Javaslat lényeges változtatásokat is tartalmaz egyes érvénytelenségi okoknál. Ezek közül a fontosabbak a következők:
a) A tévedés megtámadási oknál [6:90. §] a Javaslat
- megfogalmazza, hogy a tévedés akkor vonatkozik lényeges körülményre, ha annak ismeretében a fél nem, vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést;
- elhagyja a jogi kérdésben való tévedésre vonatkozó speciális rendelkezést;
- kizárja a tévedés miatti megtámadás jogát akkor, ha a fél a tévedését felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta (pl. szerencse elemet tartalmazó szerződésnél).
b) A feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás [6:98. §] feltételrendszere is kiegészül egy szubjektív kritériummal: nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette, vagy annak kockázatát vállalta. Új szabály, hogy a felek az ilyen okból való megtámadás jogát - a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - kizárhatják.
c) Hosszú jogirodalmi vitának és joggyakorlatbeli bizonytalanságnak vet véget a Javaslat azzal, hogy adósvédelmi megfontolásból kimondja a fiduciárius hitelbiztosítékok semmisségét, vagyis semmisnek minősíti azt a kikötést, ami pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul [6:99. §]. A Javaslat megoldása egyértelműen helyeselhető, mert a fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazása a gyakorlatban nagyon sok visszaélésre, az adós, illetve az adós többi hitelezője érdekeinek a védelmére szolgáló szabályok megkerülésére adtak alkalmat. A Javaslat a zálogjogot tekinti alapvető dologi hitelbiztosítéknak, amelynek a megújított szabályozása - a Javaslat kidolgozóinak szándéka szerint - mind az adósok, mind a hitelezők érdekeit kiegyensúlyozottan figyelembe veszi.
d) Új rendelkezés az, amely semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító törvényi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér [6:100. §], valamint a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozatát [6:101. §]. A Javaslat a Kódexbe emeli a jelenleg a 18/1995. (III. 1.) Korm. rendeletben szabályozott "fekete", illetve "szürke" listákat, vagyis azoknak a feltételeknek a felsorolását, amelyek a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben feltétlenül, illetve az ellenkező bizonyításáig (vélelmezetten) tisztességtelennek minősülnek [6:104. §].
e) A Javaslat változatlanul semmisnek tekinti a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződést [6:107. § (1) bek.], ami csak azért érdemel említést, mert egészen a legutolsó szövegváltozatig úgy volt, hogy a Javaslat nem fogja fenntartani a Ptk.-nak ezt a szabályát, hanem az eredeti lehetetlenséget is szerződésszegésnek, a teljesítés lehetetlenné válásának fogja tekinteni. Emögött az a megfontolás húzódott volna meg, hogy a szerződéskötéskor fennálló lehetetlenség miatt nem célszerű a semmisség szankciójával megfojtani a jogviszonyt, hiszen a szerződés megkötése és a teljesítés közötti időben a lehetetlenség oka adott esetben kiküszöbölhető, vagy megszüntethető. A Javaslat végül mégsem ezt az utat választotta, nyilván a fizikai, vagy jogi okból eleve orvosolhatatlan lehetetlenség eseteire gondolva. Azt a bírói gyakorlatban már kialakult tételt azonban kimondja a Javaslat, hogy: "A szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával" (hiszen a teljesítésig megszerezheti azt).
4. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendszere az új Ptk.-ban több ponton eltérő lesz a hatályos szabályozástól.
a) A hatályos Ptk. nem szól az érvénytelenség általános joghatásáról, nevezetesen arról, hogy az ilyen szerződés nem alkalmas a felek által célzott joghatás elérésére. Az új Ptk. 6:108. § (1) bekezdése ki fogja mondani, hogy: "Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani, és a szerződés teljesítését követelni nem lehet". Az érvénytelenségnek ez az a jogkövetkezménye, amelyet semmisség esetén a bíróság hivatalból észlel, és hivatalból alkalmaz, ami azt jelenti, hogy elutasítja a semmis szerződésre alapított keresetet. Megtámadhatóság esetén ez az általános jogkövetkezmény is csak akkor alkalmazható, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság már csak a fél erre irányuló kérelme alapján alkalmazhatja, mégpedig csak az elévülés és elbirtoklás korlátai között. Mindez így érvényesül már a hatályos Ptk. bírói gyakorlatában is (lásd a Legfelsőbb Bíróság 1/2010. PK vélemény 2. pontját). A fél a szerződés érvénytelenségének a megállapítását anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazását is kérné. (Az új Ptk.-nak ez a szabálya a 2012. évi LI. törvénnyel már a hatályos Ptk.-ba is beiktatásra került 239/A. §-ként.) A Javaslat szerint a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél kérelmétől eltérő módon is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik. (Ugyanezt a hatályos Ptk. alkalmazásában az 1/2010. PK vélemény 7. pontja mondta ki.)
b) A Javaslat elsődleges jogkövetkezményként az érvénytelen szerződés visszamenő hatállyal történő bíróság általi érvényessé nyilvánítását szabályozza, amelyre akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt [6:110. §]. Lényegében így van ez már a hatályos Ptk. bírói gyakorlatában is (lásd az 1/2010. PK vélemény 5. pontjában kifejtetteket).
c) A Javaslat - a hatályos Ptk. hallgatásával szemben - külön fogja szabályozni azt az esetet, amikor a szerződés a felek akaratából - választásuk szerint ex tunc, vagy ex nunc hatállyal - válik érvényessé azáltal, hogy az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik [6:111. §].
d) Az érvényessé nyilvánítás (érvényessé válás) mellett az érvénytelenség másik elsődleges jogkövet-
6/7
kezménye az eredeti állapot helyreállítása [6:112. §]. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ez csak a nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatérítése útján történhet (értékbeni megtérítés útján tehát nem). Mivel az eredeti állapot helyreállítására csak az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között kerülhet sor, és tipikusan dolog szolgáltatás áll szemben pénzszolgáltatással, márpedig ezek visszakövetelésének időbeli lehetősége eleve különböző, a Javaslatnak gondoskodnia kellett arról, hogy ne fordulhasson elő az, hogy az egyik fél ne kaphassa vissza a neki járó szolgáltatást, miközben a másik fél a neki járót tőle visszaigényelheti. Ezért mondja ki a Javaslat, hogy a visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet. A Javaslat szerint az eredeti állapot helyreállítása során a bíróságnak gondoskodnia kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának a fenntartásáról. Az eredeti állapot helyreállításának bírói gyakorlata már a hatályos Ptk. alkalmazása során is a fenti elvek szerint alakul (lásd az 1/2010. PK vélemény 1., 3., 4. és 8. pontjait).
e) A Javaslat nem veszi át a hatályos Ptk.-ból a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét, amikor kimondja, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság akkor is, ha az eredeti állapot helyreállítása lehetséges volna ugyan, de az valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené.
f) A hatályos Ptk. érvénytelenségi jogkövetkezményei közül nem veszi át a Javaslat az állam javára való marasztalást - gyakorlatilag már jelenleg sem alkalmazott - jogintézményét.
g) A Javaslat külön rendelkezik az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó többlettényállási elemeken alapuló járulékos igényekről (hasznok, kamatok, károk) oly módon, hogy azokat a megfelelő anyagi jogi szabályok (jogalap nélküli birtoklás, jogalap nélküli gazdagodás, szerződésen kívüli károkozás) alapján kell megítélni. ■
Visszaugrás
