Absztrakt: Írásomban szeretném röviden bemutatni a francia Code civil múlt évi változásait. Ennek során megvizsgálom a reform előzményeit, kitérek pár fontosabb módosításra, és külön elemezni fogom a 200 éve változatlan szerződésfogalom újrakodifikált definícióját. A francia (de talán a kontinentális jogi rendszerek közül is) a legtalányosabb és legnehezebben értelmezhető civiljogi elem - a cause - eltűnt, az ennek hátterében álló okokra is szeretnék fényt deríteni.
A francia Code civil 1804. március 21-én lépett hatályba. A törvénykönyv hozzájárult a francia társadalom átalakulásához[1]. Ez a Napóleon által sugallt kódex volt a nemzeti típusú jogfejlődés első megnyilvánulása[2], amely még irodalmi műként is nagy megbecsülésnek örvendett (például Stendhalra is hatott[3]). A kódex jogi normáira az individualizmus és a liberalizmus gyakorolt nagy hatást[4].
Az elmúlt kétszáz évben a kódexben szereplő szerződési jog nagyjából változatlan maradt. Catala szerint ennek okai közé tartozik, hogy az újabb szerződésjog a Code civilen kívül fejlődött, és hogy sok diszpozitív normát tartalmaz a joganyag, amik a szerződő partnerek autonómiájától függenek. Rémy egy harmadik okot is nevesít: a szerződések
- 59/60 -
és a kötelmek joga absztrakt, és túlél bármilyen időbeli változást[5]. A bírók jogfejlesztése sem tette szükségessé a Code civil változtatását[6].
A módosítások ellen hatott az a tény is, hogy a Code civil szerződésjogi rendelkezései mellett a francia szerződési jogban 1807-ben megszületett a Code de commerce, amely a kereskedelmi tranzakciókat szabályozta, ezért nem kellett a kereskedelmi szabályokat módosítani (vagy kodifikálni) a Code civilben. Szerződésjogi előírásokat találhatunk például a Code de la consommationban (1993) is, amely a fogyasztói normákat szabályozza. A Code civil - mint az első korszerű polgári kódex - a 19. században mintaként szolgált számos nemzeti jogrendszer számára, "népszerűségét" a francia katonai sikerek és a francia kultúrához való vonzódás is segítette, ráadásul abban az időben csak egy ilyen kódex létezett. Séjean megjegyzi, hogy mivel ezek az okok a 20. században szépen lassan megszűntek, a Code civil elveszítette jelentőségét, illetve a 20. század végén már számos ország tervezett új törvényművet, amivel a Code civil elveszítette egyedülállóságát[7]. Érdekes módon belföldön is egyre inkább romlott a "pozíciója", annak ellenére, hogy 1948-ban történt egy próbálkozás a jogi reformra[8].
A 2000-es évek elején, Pierre Catala professzor vezetésével francia tudósok egy csoportja egy reformtervet dolgozott ki (Catala-projet)[9], amely érintette a Code civil kötelmi jogi általános részét. A projekt kifejezetten tudós munka volt, és a francia államtól függetlenül valósult meg. Az igazságügy-miniszternek 2005 szeptemberében mutatták be a Catala-terv eredményeit.
A projekt számos disputát eredményezett, és további munkálatok elindulását is ösztönözte Francois Terré vezetésével (Projet Terré), amelyeket több európai és nemzetközi modell is inspirált[10]. Céljuk volt, hogy a törvény jobban tudjon igazodni az európai trendekhez[11], és olyan tervezet legyen, amit a gazdasági szereplők és a polgárok, valamint a nemzetközi felek is figyelembe tudnak venni[12]. Míg Catala munkája a nemzeti szerződéses hagyományt részesítette előnyben, addig a Terré-projekt sokkal inkább a nemzetközi és az európai irányvonalak hatása alatt állt[13].
- 60/61 -
A tervek következtében kormányzati szinten is elkezdtek foglalkozni a kötelmi jogi reformmal, 2006-ban és 2008-ban is változtatásokat hajtottak végre a Code civilen. 2008-ban a francia kormány is kiadott egy tervezetet az új Code civilről (Chancellerie-projet).
Ezen események után a kormány 2013. november 27-én törvény megalkotását kezdeményezte, amely az eljárásjogok modernizációjához és egyszerűsítéséhez kapcsolódott az igazságügy és nemzetközi ügyek területén. A 3. szakasz alapján a kormánynak módjában állt, hogy ordonnance[14] segítségével megreformálja a szerződési jogot. A Szenátus először (2014. január 23-án) elutasította, hogy így oldják meg a módosítást, de végül a Nemzetgyűlés lehetőséget adott erre. A felhatalmazás a n° 2015-177 törvény (2015. február 16.)[15] 8. paragrafusában található meg. Az ordonnance nem zárta ki teljesen a parlament szerepét (mivel a törvénnyé válásához szükség volt a parlament megerősítő döntésére). Az ordonnance mint jogi út választását elsősorban azért tartották fontosnak, mert az sokkal gyorsabb és koherensebb volt, valamint sikerült elkerülni a parlamenti úttal együtt járó vitákat, illetve a különböző lobbitevékenységeket - bár ezek mégis megfigyelhetőek voltak már a törvénykönyv változásainak tervezése közben[16].
2015. február 25-én egy ordonnance avant-projetban[17] (reformtervezet) mutatták be a készülő kódexet. A reformtervezet kapcsán a közigazgatási hatóságok konzultációt is indítottak az akadémikusok, a bírók és a gyakorló jogászok bevonásával.
Az ordonnance 2016 februárjában jelent meg[18], és 2016. október 1-jén lépett hatályba, azzal a megszorítással, hogy a parlamentnek kell ratifikálnia legkésőbb hat hónappal a publikálás után. Mint a francia köztársasági elnök is hangsúlyozta, a cél a francia jog vonzóerejének növelése, valamint a gyengébb szerződő fél szerepének és helyzetének megerősítése volt[19].
- 61/62 -
A Code civilben körülbelül 300 szakaszt írtak át, újítottak meg, cseréltek ki, számoztak újra[20],[21]. A módosításokra ugyan rekodifikációként szokás hivatkozni, mégis Séjean szerint a változások nem rekodifikációnak, hanem inkább kompilációnak tűnnek[22]. A módosítások követik a Code civil szellemét és a szabályok logikus rendben épülnek fel[23]. A szerkesztők igyekeztek európai modelleket is figyelembe venni a tervezés során[24]. A reform nyelvi modernizációt is végrehajtott, annak érdekében, hogy a jog jobban érthető és hozzáférhető legyen a laikusok számára is[25].
Az új törvény szellemisége nem tekinthető kizárólagosan liberálisnak, vagy szolidárisabbnak, mint az előzőleg hatályban lévő törvény. Éppen ellenkezőleg: fennálló tendenciákat fogad el. Először, megpróbálja a szerződési igazságot (justice contractuelle) megerősíteni (mindkét szerződő fél érdeke érvényesüljön) a szerződés létrehozása és a végrehajtása stádiumában is. Másodszor, megfigyelhető a szerződési jog ún. amerikanizációja: a felek általában szerződést kötnek jogviszonyaik rendezésére és kialakulnak olyan szerződési modellek, tartalmak, amelyeket saját maguk alkotnak szokásaik szerint. A bíróknak is több lehetőségük van a szerződések felülvizsgálatára. Harmadszor, a törvényhozó igyekszik hozzájárulni a jogi normák gazdasági hatékonyságához, a szerződés szabadságán és a feleknek biztosított jogokon keresztül[26]. A szerződési jog modernizációja "affairisation" keretében ment végbe, ami azt jelenti, hogy a szerződéses viszony gazdasági vetületére nagyobb hangsúlyt fordítanak. A gazdasági gondolkodás egyre inkább megjelenik a jogi gondolkodásban is[27].
A változások után jelenleg a francia kötelmi jog három fő területet tartalmaz: a szerződés, a szerződési tartalom és az egyes kötelmek[28]. További fontos elvként jelenik meg a szerződéses kapcsolat egyenlőségének biztosítása, illetve a gyengébb fél védelme[29]. Az "erős" és "gyenge" kifejezést magát a törvény nem használja, de azt szankcionálja, amennyiben az egyik fél visszaél gazdasági erejével a másik, "gyengébb" fél rovására[30].
- 62/63 -
Az általános szerződési elméletet a reform nem változtatta meg, a civilista hagyomány erősen stabil[31], viszont a szerződés fogalma és a szerződésben szükséges elemek szabályai megváltoztak. A 2016. évi változtatást megelőzően a Code civil 1.101 szakasza a szerződést egy megállapodásnak tekintette, amelyben egy vagy több személy kötelezi magát egy vagy több személy felé arra, hogy valamit ad, tesz vagy nem tesz[32]. A szerződés fogalmában megjelenő szerződés és megállapodás (convention) fogalmat szinonimaként határozhatjuk meg[33].
Az új megfogalmazás némileg eltér ettől. A 1.101. szakasz új változata szerint "a szerződés akarategyezség két vagy több személy között, abból a célból, hogy kötelezettségeket hozzanak létre, módosítsanak, továbbadjanak vagy megszüntessenek." (Art. 1101 Le contrat est un accord de volontés entre deux ou plusieurs personnes destiné à créer, modifier, transmettre ou éteindre des obligations.) A új változat tehát a szerződés fogalmát modernizálta, a korábbi fordulatot, hogy "valamit adni, nem adni vagy eltűrni" kihagyta az új definícióból. Az új előírás a szerződés természetében a felek akaratát látja elsődlegesnek, és egyenlőnek ítéli a szerződés módosítását, továbbadását vagy megszüntetését[34]. A régebbi meghatározás a szerződésre nézve sokkal körülírtabb volt[35]. Az új szerződésfogalom a szerződést a kötelmek közé tartozóként jelöli meg[36]. Az új definíció már nem tesz különbséget az egyes kötelezettségek között, mint "valamit csinálni, nem csinálni vagy adni". Az új szöveggel kapcsolatban sok vita folyt az egyes tevékenységek mibenlétéről, de például a szerződés korábbi definíciójában szereplő "adni valamit" kötelezettséget nehéz meghatározni[37].
Érdekes változtatás az is, hogy a Code civil nem a szerződés definíciójával kezdi a könyvet (1.101. szakasz CC), hanem az új 1.100 szakasszal, amely a kötelmeket határozza meg. A szakasz első bekezdése szerint a kötelmek jogi aktusokból származhatnak, releváns tényekből, vagy a jog általános felhatalmazásából. A szerződés egy jogi aktus (acte juridique). A francia jog így a német és a holland kódexek gyakorlatához csatlakozik[38].
A 2015-ös törvény világossá teszi: a reform azt is el kívánja érni, hogy megerősítse a szerződési jog általános alapelveit (principes généraux du droit des contrats). A változtatás
- 63/64 -
hozzájárult a kódex dogmatikusabbá válásához, mivel három szerződési jogi alapelvet is feltüntet: a szerződés szabadságát [1102. szakasz (1) bekezdés] (amely kapcsán a felek szabadon határozzák meg a szerződés tartalmát és formáját[39]), valamint a kötelező erő (1103. szakasz) és a jóhiszeműség alapelvét (észszerűsség és tisztesség), amely kiterjed a tárgyalásokra és a szerződés megkötésére (új 1102. szakasz). A régi Code civil 1134. szakaszát szedték szét az új paragrafusokba, változatlan tartalommal[40]. Szerepel még az az alapelv is, hogy a szerződéseknek nincs meghatározott formai előírásuk (1172. szakasz CC)[41].
A fenti alapelvek hozzájárulnak az ordonnance által alakítani kívánt célokhoz: meg kell találni az egyensúlyt a szerződési igazságosság (justice contractuelle) és az akarat autonómiája közt (autonomie de volonté)[42].
A Code civil eredeti szerkesztői az autonómia és a római tradíció mellett az akarat hibáira koncentráltak: a szerződés létrehozásához akarat szükséges, de ennek teljesen szabadnak kell lennie[43]. A szerkesztők, illetve a 19. és 20. század gyakorlata is a magánautonómiát tartották kulcskérdésnek, ám a 19. század végétől kezdve már kialakultak bizonyos kritikák ezzel kapcsolatban, melyek szerint tekintettel kell lenni más elvárásokra is a szerződés megkötése során, mint például az alapjogokra, a morálra és a közrendre[44]. Mekki például rámutat: a 1102. cikkely meghatározza, hogy a szerződési szabadságnak korlátai is vannak, mégpedig a közrend szabályai alapján (règles qui intéressent l'ordre public). A közrend Mekki szerint morális dimenziót is jelenthet[45], bár az, hogy egyes szabályokból kihagyták a morálra való hivatkozást, azt is jelenti, hogy a morálnak a francia szerződési jogban egyre kevesebb szerep jut[46]. A Code civil nem törődött a szerződések létrehozatalának pontos eljárásával: a szerkesztők úgy gondolták, hogy amint a szerződéses akarat kialakul, nem szükséges semmilyen más formaiságot vagy egyéb tényezőt figyelembe venni[47]. Meg kell jegyeznünk, hogy az eredeti Code civil szerkesztői nem gondoltak arra, hogy a szerződés szabadsága egy teljesen független és abszolút dolog lenne, mivel a kódexben is kijelöltek különböző határokat, például az ún. léonina-szabályt (clauses léonine) is alkalmazták. (A norma lényege, hogy ha a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti kapcsolat teljesen aránytalan, akkor ez semmisséget eredményezhet.)[48]
Az új módosítások tekintettel vannak a szerződés létszakaszaira. Így a 3. könyvet úgy írták át, ahogyan az egyes szerződéses státuszok kialakulnak: tárgyalások, előszerződés,
- 64/65 -
illetve a szerződés megkötése - ennek kapcsán szabályok szólnak a szerződés tartalmáról való megállapodásról, illetve a szerződés megszűnésének a hatásairól, valamint arról is, hogy milyen kártérítés várható, ha a szerződés azért szűnt meg, mert nem teljesítették[49].
A francia jog szerint a szerződéseknek meghatározott elemeket kell tartalmazniuk ahhoz, hogy érvényesek legyenek. A reform az elemekre vonatkozó előírást is érintette.
A reform előtti, "régi" Civil code az érvényes szerződéshez négy feltételt sorolt fel: a felek egyetértését, a szerződési képességüket, a szerződés cause-ját és tárgyát (objet).[50] Az első két elemet nem kell különösebben vizsgálnunk, mert a magyar jog is ismeri őket - például az érvényes szerződéshez a beleegyezést (comentement) önkéntesen és világosan kell kifejezni[51].
Ami a szerződés tárgyának fogalmát illeti, a dogmatika az objet-ek két típusát különböztette meg. Egyrészt beszélhetünk a szerződés objet-jévől, amely az a jogi cél, amit a felek meg akarnak valósítani (a jogügylet maga). Másrészt beszélhetünk a (szerződési) kötelezettség objet-jéről, amelyet pedig egy adott szerződő fél szolgáltatásával azonosíthatunk (prestation, 1163. cikkely). Mindkét szerződő fél kötelezettsége kapcsán beszélhetünk egy-egy tárgyról. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy a két fél kötelezettségének objet-je esetében számít-e azok értéke, esetleges értékkülönbsége[52]. Az akaratautonómia alapján a felek gyakorlatilag szabadon megállapodhatnak bármilyen szerződéses rendelkezésben, a jog nem avatkozik bele. Volt olyan elképzelés, hogy vegyék figyelembe az értékkülönbséget a szerződéses kötelezettségek teljesítésekor, viszont, ha a szerződést a teljesített szolgáltatások értékei alapján ítélték volna meg, akkor az aláásta volna a jogbiztonságot[53].
Tehát az 1128. cikkely megkövetelte a szerződés érvényességéhez a törvényes és a pontosan körülírt tartalmat (objet), amelynek továbbá létezőnek, lehetségesnek és jogszerűnek is kellett lennie, ezért a szolgáltatást is kellően precízen kellett meghatározni[54]. Az objet a régi Code civil 1126-1130 cikkelyeiben többször feltűnik, de a jelentését implicite már nem határozta meg a törvény. Ráadásul egy szerződésben a két szerződő félnek külön-külön objet tel kellett rendelkeznie[55].
A cause is egy bonyolultan értelmezhető elképzelés volt, úgy is szokták jellemezni, mint a polgári jog egyik legbizonytalanabb fogalmát. A klasszikus koncepcióban a fogalom
- 65/66 -
lényege az (az absztrakt módon megfogalmazott) cél, amiért a kötelezettséget vállalták (causaproxima). A modern elméletben, amelyben a szerződést kötő fél motivációja van kihangsúlyozva (causa remotae), a cause szubjektív és konkrét fogalommá válik, amelynek fogalma az adott szerződésekben változhat.
A cause mindkét elméleti koncepcióját igyekeztek alkalmazni a bírósági gyakorlatban, mindegyiket saját funkcióval. A klasszikus koncepciójú cause esetében egy szerződést érvényteleníteni lehetett, ha az a szerződést kötő felet váratlanul vagy készületlenül érte, ily módon az egyéni védelemben játszott szerepet. A modern koncepció a cause törvénytelenségére utal: a szerződést akkor lehetett érvényteleníteni, ha a cél jogtalan volt, ilyen szempontból a védelem társadalmi jellegű[56].
Ha a szerződésben a felek által kikötött célt nem lehetett volna jogszerűen teljesíteni,[57] akkor a bíróságok hivatkozhattak a causa jogellenességére a szerződések érvénytelenítésekor. Ha az egyik fél szándéka a szerződésben jogellenes (az erkölccsel vagy a közrenddel ellentétes), és ez a másik fél által ismertté vált, akkor a szerződés szintén érvénytelen[58]. Tehát a cause vagy latinul causa alkalmas volt arra, hogy megkülönböztesse a végrehajtható és kikényszeríthető szerződéseket a kikényszeríthetetlen megállapodásoktól[59].
A cause-nak lehetséges objektív és szubjektív megkülönböztetése is. Objektív értelemben a cause az az ok, ami miatt a szerződést létrehozzák, vagy pedig a cél, amelyet a szerződéssel el akarnak érni (cause finale). A cause a szerződés "miértje", amire a felek kötelezik magukat (quid pro quo)[60]. A felek szándéka bizonyos szerződésekben absztrakt szinten könnyen tetten érhető, például az adásvételi szerződéseknél, ezért a bilaterális szerződések esetében az objektív causa az ellenszolgáltatás (vagy éppen az ígéret). A bíróságok fel tudtak lépni, ha nem volt meg az objektív cause, illetve hiányzott a tényleges reciprocitás. Viszont a bíróságokat kritika érte amiatt, hogy a cause-re hivatkozva túlságosan gyakran avatkoztak be a szerződésekbe[61]. A szubjektív causa alatt az egyéni motivációkat érthetjük arra vonatkozólag, hogy valaki az adott szerződést miért köti meg. A konkrétumok szintjén az egyik fél céljai különböznek a másikétól.
A francia doktrínában három versengő elképzelést lehet megkülönböztetni azzal kapcsolatban, hogy mi is a cause szerepe. Az első szerint a cause arra szolgál, hogy segítségével a szerződés igazságosságát, a szolgáltatások egyenlőségét és arányosságát lehessen megítélni. A második megközelítés egy sokkal kifejezettebb jelentést adott neki, amely ágazattól függően változhatott. A harmadik szerint pedig egy úgynevezett "láthatatlan" eszközként funkcionált a sokféle előírás, szabály között, amely a szerződésjogban megjelenik, és az volt a célja, hogy szankcionálja az erkölcstelenséget vagy igazságtalanságot, és hogy a segítségével meg lehessen állapítani egy szerződés semmisségét[62].
- 66/67 -
A reform mind az objet-et, mind a cause-t eltörölte, többé már nem feltétele egyik sem az érvényes szerződésnek. A cause eltörlésében szerepet játszott egyrészt az, hogy a legtöbb európai jog nem is ismeri, csakúgy mint az európai modell-jogszabályok, másrészt pedig az, hogy ez nyelvi szempontból is egyszerűsítést jelentett.[63] Ráadásul a pontos funkciója sem volt tisztázott, és más szerződésjogi szabályokkal is átfedésben volt, például azokkal, amelyek a szerződés létrejöttére és a tévedésre vonatkoztak.
A cause jogintézményéhez sokan ragaszkodtak. Közéjük tartozik például Ghestin, aki szerint a Code civil módosításával kapcsolatosan ez okozza a legtöbb problémát[64]. Úgy gondolta, hogy a cause segített megítélni a tranzakció jogosságát, és így a jogbiztonságot tudta szolgálni. Szerinte az a tény, hogy két évszázadot is túlélt a jogintézmény, mutatja a hasznosságát. Még a reform végrehajtása előtt azt javasolta, hogy a cause szerepét a cél (but) jogintézménye váltsa fel, hogy a cause kontroll funkcióját továbbra is alkalmazhassák[65].
Mazeaud szerint is szükség van egy általános védelemre a tisztességtelen feltételek és a gyengébb féllel szembeni visszaélés ellen, aminek a szerepét jól betöltötte a cause[66]. A Catala-projektben részt vevők még úgy látták, hogy sokkal egyszerűbb lenne megtartani a jogintézményt a törvényben és tisztázni a funkcióját, mint kihagyni és új eszközöket keresni a feladataira[67], viszont a Terré- és a Chancellerie-projet eltörölte.
A reform eredményeképpen (1128. szakasz CC) tehát három feltételre csökkent a szerződés érvényességéhez szükséges elemek száma:
"Art 1128 A szerződés érvényességéhez szükséges:
1. a felek egyetértése;
2. a felek szerződési képessége;
3. törvényes és bizonyos tartalom (contenu licite et certain)."
A fent ismertetett objet és cause feltételét a harmadikként felsorolt feltétel, a "törvényes és bizonyos tartalom" szükségessége váltja fel. Ez az új szerződési elem, amelynek francia neve: contenu - "tartalom" nem volt ismeretlen a francia jogban, korábban a közjogi szerződésekben kapott szerepet[68]. Egyes kutatók szerint[69] a módosítás során a contenu fogalmát sem sikerült a Code civilben meghatározni. A contenu alatt bármiféle szerződéses tartalmat érteni lehet, amely követi a felek akaratát és a törvény előírásait.
A francia jogi reform eltüntette a cause-t azokban a szakaszokban, ahol eddig szerepet kapott (1108, 1131, 1132, 1133 régi cikkelyek, 1128 új cikkely). De igazából nem teljesen tűnt el[70], a szelleme továbbra is megtalálható a Code civilben, modernizált formában[71]. A CC új 1162. cikkelye tartalmazza azt az elemet, amely a cause feladatának utolsó bástyá-
- 67/68 -
jaként is tekinthető; "A szerződés nem sértheti meg a közrendet, sem a kikötéseivel, sem pedig a céljával, akár ismert ez utóbbi az összes fél számára, akár nem (szubjektív cause)[72]. Meg kell jegyezni, hogy az új szerződéses jogintézmény, az obligation essentielle (1170. szakasz CC - amelynek lényege, hogy minden szerződésben van egy alapvető cél, amelyet a feleknek teljesíteniük kell) is emlékeztet azokra a jogkövetkezményekre, amelyeket a cause-hoz fűztek[73]. Az objektív cause szellemét az 1169-es cikkelyben lehet megtalálni: egy visszterhes szerződésben az ellenérték nem lehet megtévesztő vagy nevetséges, amikor a szerződést megkötötték[74]. ■
JEGYZETEK
[1] Cabrillac, Rémy: Les enjeux de la codification en France. Les Cahiers de droit, 2005, 540-541. (http://id.erudit.org/iderudit/043852ar letöltve: 2017. március 5.)
[2] Merryman, John Henry: The Civil Law Tradition: An Introduction to the Legal Systems of Western Europe and, Latin America. Stanford, Stanford University Press, 1985, 2. kiadás, 58-59.
[3] Kecskés László: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben. Pécs, Dialóg Campus, 2004, 188.
[4] Fauvarque-Cosson, Bénédicte:, The French Contract Law Reform in a European Context, eltelawjournal 2014/1 (http://eltelawjournal.hu/french-contract-law-reform-european-context/ letöltve: 2017. március 5.) 62. o. ([a továbbiakban: Fauvarque-Cosson,: The French ...)]
[5] Alpa, Guido és Andena, Mads: Grundlagen des Europäischen Privatrechts. Heidelberg, Springer, 2010, 104. (a továbbiakban: Alpa, Guido és Andena, Mads: Grundlagen...)
[6] Séjean, Michel: The French Reform of Contracts: An Opportunity to Tie Together the Community of Civil Lawyers. Louisiana Law Review, 2016, 1153. (http://digitalcommons.law.lsu.edu/lalrev/vol76/iss4/12 letöltve: 2017. március 15.) (a továbbiakban: Séjean, Michel: The French Reform of Contracts ...)
[7] Séjean, Michel: The French Reform of Contracts ... 1152.
[8] Séjean, Michel: The French Reform of Contracts ... 1153.
[9] L'avant-projet de réforme du droit des obligations et du droit de la prescription (A kötelmi és az elbirtoklás joga reformjának tervezetéről) vagy avant-projet Catala (Catala-tervezet), amely a bizottság elnökéről kapta a nevét.
[10] Fauvarque-Cosson, Bénédicte: Towards an important reform of the French Civil Code. Montesquieu Law Review, 2015/3. 3.
[11] Savaux, Éric: Le contenu du contrat La semaine juridique édition generale supplément au n°21, 2015, 21.
[12] Philippe, Denis: La réforme du droit des contrats en droit français Congrès de l'IDEF, 22 avril 2016, 2. (http://www.philippelaw.eu/UploadDirectory/UserFiles/files/La%20r%C3%A9forme%20du%20droit%20des%20contrats%20en%20droit%20fran%C3%A7ais.pdf letöltve: 2017. március 10.) (a továbbiakban: Philippe: La réforme du droit...)
[13] Asfar-Cazenave, Caroline: Le nouveau droit français des contrats. Revue Thémis, 2016, 727. (a továbbiakban: Asfar-Cazenave: Le nouveau droit...)
[14] A francia Alkotmány 34. cikkelyében lehetőséget biztosít a minisztertanácsnak, hogy jogszabályt bocsásson ki olyan esetekben is, amikor általában a parlament hoz törvényt.
[15] Loi no. 2015-177 du 16 février 2015 relatíve à la modernisation et à la simplification du droit et des procédures dans les domaines de la justice et des affaires intérieures
[16] Mallet-Bricout, Blandine: 2016, ou l'année de la réforme du droit des contrats. RTDciv., 2016, 464. (a továbbiakban: Mallet-Bricout: 2016, ou l'année ...)
[17] Ministère de la Justice de la France, Projet d'ordonnance portant réforme du droit des contrats, du régime général et de la preuve des obligations, 25 février 2015, interneten elérhető: http://www.justice.gouv.fr/ publication/j21_projet_ord_reforme_contrats_2015.pdf (Projet Chancellerie 2015).
[18] Ordonnance no. 2016-131 du 10 février 2016 portant réforme du droit des contrats, du régime général et de la preuve des obligations
[19] Rapport au Président de la République relatif à l'ordonnance no 2016-131, JUSC1522466P, Journal Officiel 11 February 2016.
[20] Mallet-Bricout 2016, ou l'année ... 463.
[21] Asfar-Cazenave: Le nouveau droit ... 725.
[22] Séjean, Michel: The French Reform of Contracts ... 1157.
[23] Massart, Thibaut és Caffin-Moi, Marie és Schlumberger, Edmond és Buchberger, Matthieu és Hamelin, Jean-François és Bahbouhi, Soror és Docq, Sébastien: Réforme du droit des contrats - Le droit des sociétés et la réforme du droit des contrats - Etude par La réforme du Code civil: Quels enjeux pour nos contrats? Actes Pratiques et Ingénierie Sociétaire, 2016/147. (http://web.lexisnexis.fr/newsletters/avocats/10_2016/dossier8.pdf letöltve: 2017. március 10.) 2., 73. (a továbbiakban: Massart, Caffin-Moi, Schlumberger, Buchberger, Hamelin, Bahbouhi, Docq: Réforme du droit...)
[24] Séjean, Michel: The French Reform of Contracts ... 1158.
[25] Massart, Caffin-Moi, Schlumberger, Buchberger, Hamelin, Bahbouhi, Docq: Réforme du droit ... 1-3.
[26] Mekki, Mustapha: Les incidences de la réforme du droit des obligations sur le droit des sociétés: rupture ou continuité ? (Ire partie - Le contrat). Revue des sociétés, 2016, 486. (a továbbiakban: Mekki: Les incidences ...)
[27] Mallet-Bricout 2016, ou l'année ... 467.
[28] Mekki: Les incidences ... 486.
[29] Massart, Caffin-Moi, Schlumberger, Buchberger, Hamelin, Bahbouhi, Docq: Réforme du droit ...
[30] Mallet-Bricout: 2016, ou l'année ... 469.
[31] Mallet-Bricout: 2016, ou l'année ... 468.
[32] "Le contrat est une convention par laquelle une ou plusieurs personnes s'obligent, envers une ou plusieurs autres, à donner, à faire ou à ne pas faire quelque chose." (Code Civil Article 1101). Ezzel a szabállyal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez még a Code Civil (1804) eredeti szövegéből maradt változatlanul.
[33] Cabrillac, Rémy: Droit des obligations. Paris, Dalloz, 2012, 18-19. (a továbbiakban: Cabrillac, Droit des ...)
[34] Réforme du droit des obligations un supplément au code civil 2016 à jour de l'ordonnance n° 2016-131 du 10 février 2016, Paris, Dalloz 2.
[35] Fréderique, Cohet: Le Contrat. Grenoble, PUG, 2016, 10-11. (a továbbiakban: Cohet: Le Contrat ...)
[36] Cohet: Le Contrat ... 7.
[37] Antippas, Jérémy: Regards comparatistes internes sur la réforme du droit des contrats. Réflexion sur l'identité contractuelle française. AJDA, 2016, 1624. (a továbbiakban: Antippas: Regards ...)
[38] Smits, fan M, és Calomme, Caroline: The Reform of the French Law of Obligations: Les jeux sont faits. Maastricht European Private Law Institute Working Paper No. 2016/05. 10. (a továbbiakban: Smits és Calomme: The Reform ...)
[39] Cote-Le Contrat ... 97.
[40] Mallet-Bricout: 2016, ou l'année ... 468.
[41] Smits és Calomme: The Reform ... 10.
[42] Réforme du droit des obligations un supplément au code civil 2016 à jour de l'ordonnance n° 2016-131 du 10 février 2016, Paris, Dalloz 2.
[43] Klein, Julie: Le consentement. La semaine juridique édition generale supplément au n° 21, 2015, 15.
[44] Cabrillac, Droit des ... 20.
[45] A magyar jogban például a jóerkölcs alapelve áll közel hozzá.
[46] Mekki, Mustapha: The General Principles of Contract Law in the "Ordonnance" on the Reform of Contract Law. Louisiana Law Review, 2017, 1193-1211., 1205.
[47] Molfessis, Nicolas: La formation du contrat. La semaine juridique édition generale supplément au n° 21, 2015, 7.
[48] Leveneur, Laurent: Consensualisme et liberté contractuelle. In: Beaubrun, Marcel (szerk.), Le Discours et Le Code: Portalis deux siècles après le Code Napoleon. Párizs, LexisNexis, 2004, 285., 295.
[49] Massart, Caffin-Moi, Schlumberger, Buchberger, Hamelin, Bahbouhi, Docq: Réforme du droit ... 51.
[50] Youngs, Raymond: English, French & German Comparative Law. Abingdon, Routledge, 2014, 546.
[51] Cohet: Le Contrat ... 57.
[52] Cabrillac: Droit des ... 73.
[53] Guinchard, Serge és Debard, Thierry: Lexique des termes juridiques 2013. Paris, Dalloz, 2013, 623. (a továbbiakban: Guinchard és Debard, Lexique ...)
[54] Aubert, Jean-Luc és Collart Dutilleul, Francois: Le contrat. Droit des obligations. Paris, Dalloz, 2017, 90. (a továbbiakban: Aubert és Collart Dutilleul: Le contrat ...)
[55] Cabrillac: Droit des ... 66.
[56] Cabrillac: Droit des ... 74., 76-77.
[57] Smits, Jan M.: Contract Law a comparative introduction. Cheltenham, Edward Elgar, 2014, 87.
[58] Guinchard és Debard: Lexique ... 139.
[59] Kötz, Hein és Axel Flessner: Europan Contract Law. Oxford, Clarendon Press, 2002, 54.
[60] Wéry, Patrick: Droit des obligations: développements récents et pistes nouvelles. Liège, Anthemis, 2007, 30.
[61] Rowan, Solène: The new French law of contract. International and Comparative Law Quarterly, 2017. augusztus 22. 1-27:10. (a továbbiakban: Rowan: The new French ...)
[62] Alpa, Guido és Andena, Mads: Grundlagen ... 107.
[63] Valais, Valérie: La réforme du code civil: quels enjeux pour nos contrats? Dalloz IP/IT - mai 2016, 229-232:230.
[64] Ghestin, Jacques, Gobeaux et al.: Traité de droit civil. Introduction générale. Paris, LDGJ, 1998, 1157. (a továbbiakban: Ghestin-Gobeaux et al.: Traité ...)
[65] Ghestin-Gobeaux et al: Traité ... 1164., 1166.
[66] Philippe: La réforme du droit ... 4.
[67] Fauvarque-Cosson: The French ... 66.
[68] Antippas: Regards ... 1624.
[69] Aubert és Collart Dutilleul: Le contrat ... 89.
[70] Aubert és Collart Dutilleul: Le contrat ... 94.
[71] Cohet: Le Contrat ... 75.
[72] Rowan: The new French ... 10.
[73] Massart, Coffin-Moi, Schlumberger, Buchberger, Hamelin, Bahbouhi, Docq: Réforme du droit ... 85.
[74] Rowan: The new French ... 10.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi referens és doktorjelölt Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
