A részvénykönyv a társasági jog egyik legrégebben ismert és alkalmazott jogintézménye. A törvényhozó az 1875. évi XXXVII. törvényben (továbbiakban: Kereskedelmi törvény) - miközben a kor liberális jogi-üzleti felfogásának megfelelően a részvénytársaság alapításának, szervezetének és működésének szabályozásakor a leglényegesebb kérdések rögzítésére szorítkozott -, nem tekintett (nem tekinthetett) el a részvénykönyv fogalmának meghatározásától. A kereskedelmi törvény 173. §-a a következőket tartalmazza: "A névre szóló részvények a birtokos nevének és lakhelyének kitüntetése mellett, a társasági részvénykönyvbe bevezetendők. Az ily részvények átruházása üres hátirat mellett történhetik ugyan, de a birtokos, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvény felmutatása mellett a társasági részvénykönyvbe bevezettetett". A törvény 182. §-a "főszabályként" kimondta, hogy "A részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi", a 193 . § azonban lehetővé tette az ügyek intézésének delegálását a "társaság hivatalnokaira" vagy az ügyek vitelével megbízott személyekre.
A néhány speciális státuszú részvénytársaság szabályozásától eltekintve évtizedekig a "jogi tetszhalál" állapotában tartott Kereskedelmi törvényt fölváltó 1988. évi VI törvény ( a továbbiakban: első Gt.) - kis túlzással élve -, csak a mondatfűzés és helyesírás tekintetében tért el a száz évvel ezelőtti részvénytársasági szabályozási mintától. (A különbségek számbavétele nem tárgya ennek az írásnak, de annyi bátran megállapítható, hogy az időleges politikai kompromisszumoktól eltekintve az első Gt. mindenekelőtt a szabályozási szemléletben hozott változást: a jogalkotó - az 1965. évi német részvénytársasági törvény tanulmányozását követően - a kereskedelmi törvényhez képest kevesebb mozgásteret biztosított az alapszabály elfogadásáról határozó részvényesek számára). Az első Gt. a részvénykönyv tekintetében a rendelkezés lényegét tekintve nem tért el a Kereskedelmi törvénytől. A 241. § (1) bekezdése szerint " A részvénytársaság igazgatósága a névre szóló részvényekről részvénykönyvet vezet, amelyben nyilvántartja a részvénytulajdonosok nevét (cégét) és lakcímét (székhelyét)". A 240. § (2) bekezdés alapján pedig " A névre szóló részvény átruházására a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az átruházás a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, ha az új tulajdonos neve a részvénykönyvben szerepel".
Az első Gt. - csakúgy mint a Kereskedelmi törvény - ismerte és elismerte a bemutatóra szóló részvény típusát, és a részvénykönyv használatát értelemszerűen csak a névre szóló részvények esetén követelte meg. A részvénykönyvi bejegyzés a társasággal szembeni jogérvényesítés előfeltétele volt, a regiszter vezetése pedig elsősorban az igazgatóság hatáskörébe tartozott. (Annak ellenére, hogy a Kereskedelmi törvény az igazgatóságot, mint a részvénykönyv vezetésére jogosult, illetve köteles testületet nem nevesítette, kétségtelen, hogy - kifejezetten eltérő alapszabályi rendelkezés hiányában - az ügyintéző feladatokat ellátó igazgatóság dolga volt a részvénykönyvvel kapcsolatos teendők ellátása).
A Kereskedelmi törvény és az első Gt. alapján a részvénykönyv jogintézményének rendeltetése az volt, hogy egy-egy részvénytársaság fennállásának (létezésének) teljes időszakában megállapítható legyen, hogy kik azok a személyek, akik a vállalkozás életében a tagsági jogok gyakorlására jogosultak.
Az elmúlt évtizedekben a jogi, az informatikai és - talán elsőként kellett volna említeni -a tőkepiaci-üzleti gondolkozás tekintetében végbement nagy jelentőségű változások a részvénykönyv funkcióját sem hagyták érintetlenül. Érdemes már elöljáróban kiemelni néhány jelentős fejleményt a korábban szinte "végérvényesnek" tekintett szabályozáshoz (szemlélethez) képest:
• A "klasszikus" bemutatóra szóló részvény jelentősége csökkent, Magyarországon pedig ennek a részvénytípusnak az alkalmazási lehetősége a 2006. évi IV. törvény elfogadásával (továbbiakban: Gt.) meg is szűnt. Mindez azonban nem tette a társasági döntéshozatalban a részvényesi részvétel átláthatóságát egyszerűbbé. Közismertek azok a módszerek, amelyek a nyilvánosan működő részvénytársaságok tulajdonosi szerkezetének, a tényleges döntéshozó kilétének a megismerését elleplezni segítik. (A szakirodalomban ún. "hidden ownership" gyűjtőfogalom alatt tárgyalják ezeket az eseteket ).
• A részvény nyomdai úton történő előállítása az informatikai fejlődés következtében visszaszorult, a Gt-ben a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében előírt eltérést nem engedő szabály a végbement tőkepiaci folyamatokra adott (mintegy megerősítő hatású) válaszként értelmezhető. A Gt. 286. § (1) bekezdése szerint "A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei (ideértve az ideiglenes részvényt is) kizárólag dematerializált módon állíthatók elő".
• A dematerializált részvény térhódítása a tagsági jogot megtestesítő részvények átruházásának módját illetően is változást hozott. A részvények feletti tulajdonosi
jog változásának az értékpapír számlán történő jóváírása, illetve megterhelése az értékpapír átruházás korábban kizárólagos jelentőségű szabályainak alkalmazását (lásd az értékpapír forgatmányozására irányadó rendelkezéseket) mára szükségtelenné (lehetetlenné) teszi.
• Az értékpapírszámlán vezetett részvénytulajdon a társasággal szembeni részvényesi joggyakorlás igazolását gyökeresen átalakította: a tulajdonosi megfeleltetés módszerének a nyilvánosan működő részvénytársaságok körében szinte kizárólagossá válása a részvénykönyv vezetés rendjére is hatással van.
• A tőkepiac működési sajátosságai az egységes részvény fogalmat több szempontból is viszonylagossá tette. Megemlítendő a részvényhez kapcsolódó egyes részjogosítványokat megtestesítő pénzügyi eszközökkel való kereskedés elterjedése, amely hozzájárult az előzőekben említett transzparens tulajdonosi szerkezet létrehozásának (fenntartásának) nehézségeihez.
• A részvényes mellett (helyett) megjelenő ún. "közvetítők" szerepe nem csupán a részvénykönyvben nyilvántartott személyt illetően hozott változást (pl. a részvényes helyett a részvényesi meghatalmazott kerül bejegyzésre), hanem az a részvényesi (tagsági) jogok gyakorlását illetően is következményekkel járt.
• A szabályozott tőkepiacra bevezetett részvénytársaságok esetében a részvényekkel való kereskedés "határon átnyúló jellegűvé" válása olyan, a befektetők (részvényesek) védelmét igénylő szabályok kialakítását tette szükségessé, amelyek egyaránt korlátozzák a befolyásszerző és a céltársaság menedzsmentjének jogait. Megtörténhet, hogy a részvénycsomag tulajdonának törvényes megszerzése esetén sem biztosított a befolyásszerző számára a részvénykönyvbe való bejegyzés.
• Az értékpapír feletti rendelkezési jog és a részvénytársaságon belüli részvényesi joggyakorlás szétválása - figyelemmel a tőkepiac szükségleteire - korábban elképzelhetetlen mértéket öltött. Ma már nincs jogi akadálya annak, hogy a részvénykönyvbe bejegyzett személy a közgyűlés napját megelőzően (de a részvénykönyv lezárását követően) részvényét elidegenítse. Következésképpen a részvényes (valójában "volt részvényes") a közgyűlésen úgy élhet szavazati jogával, hogy a jogosultságot hagyományosan megtestesítő részvény tulajdonával már nem (nem ő) rendelkezik. Az új tulajdonos viszont (miután időközben a részvénykönyv lezárásra került) az aktuális közgyűlésen nem vehet részt.
• Az előzőekben vázolt változások a szabályozott tőkepiacra bevezetett részvényeket kibocsátó, nyilvánosan működő részvénytársaságok belső döntéshozatali rendjét, a részvényesek érdekeltségét is megváltoztatta (megváltoztathatja). Immár nem csupán a vállalkozás menedzsmentje, a meghatározó tulajdonosok és a kisbefektetők közötti érdekellentétre kell adekvát jogi választ találni, hanem arra a problémára is, hogy vajon a részvényes befektetők tekinthetők-e még olyan "végső tulajdonosnak", akikre a törvényhozó hagyományosan a részvénytársaság sorsát meghatározó alapvető döntések meghozatalát bízza. (Lásd a részvényjogi tárgyú szakirodalomban gyakran előforduló ún. "empty voting" fogalmát).
• A nyilvánosan és zártkörűen működő részvénytársaságok közötti meghatározó szabályozási különbségek az "egységes részvénytársaság" fogalmat is szétfeszítik. Napjainkra közhellyé vált, hogy egy korlátolt felelősségű társaság és egy zártkörűen működő részvénytársaság között több hasonlóság mutatható ki, mint két eltérő működési módot választható részvénytársaság esetében.
A részvénytársaság (elsősorban persze a nyilvánosan működő részvénytársaság) belső életének, a döntéshozatali szabályoknak az átalakulása, valamint a szabályozott tőkepiac gyorsan változó működési rendje azzal a következménnyel járt, hogy a részvénykönyv vezetésének szakmai feladatait jellemzően csak azokban az esetekben képes a társaság igazgatósága (vagy az igazgatóság által megbízott szervezeti egység) ellátni, amikor a kis számú részvényesből álló, zártkörűen működő részvénytársaság a részvények kinyomtatott formában történő előállításáról határozott. A dematerializált részvényekkel összefüggő részvénykönyv vezetési feladatokat - különösen a nyilvánosan működő részvénytársaságok kapcsán - már arra szakosodott szolgáltató cégek végzik. A Gt - a 202. § (2) bekezdésében - ezért módot adott arra, hogy a részvénytársaság igazgatósága a részvénykönyv vezetésével elszámoló házat, központi értéktárat, befektetési vállalkozást vagy pénzügyi intézményt bízzon meg. A Gt.297. §-a a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében további követelményként írja elő, hogy ha a társaság igazgatósága " a részvénykönyv vezetésére mást bíz meg (202. §), a megbízás tényét és a megbízott személyét a részvénytársaság hirdetményi lapjában, illetve a honlapján közzé kell tenni".
A szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény - a gazdasági forgalom és az érintett szakmák képviselőinek többsége számára előzmény nélkül - módosította a Gt. 202. §-át annak érdekében, hogy a jövőben a társaság igazgatósága a részvénykönyv vezetésére ügyvédnek, jogtanácsosnak, közjegyzőnek, valamint könyvvizsgálónak is megbízást adhasson. A törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon, 2011. július 27-én lépett hatályba.
Nem adható megbízás annak a könyvvizsgálónak, aki a társaság választott könyvvizsgálójaként jár el. Megjegyzendő, hogy a törvénymódosítás - eltérően a választott könyvvizsgálóra irányadó rendelkezéstől -, nem zárja ki az igazgatóság által igénybe vehető ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők közül azt a jogi szakembert, aki a részvénytársaság alapítása vagy utóbb az alapszabály módosítása során eljárt, és a Gt. 11. § (3) bekezdése szerint gondoskodott a létesítő okirat közokiratba, vagy ellenjegyzett magánokiratba foglalásáról.
Annak ellenére, hogy a 2011. évi CII. törvény hatálya a szabályozott ingatlanbefektetési tevékenységgel foglalkozó nyilvánosan működő részvénytársaságokra terjed ki, a törvény a részvénykönyv vezetésére feljogosítható személyek körének bővítésére irányuló, a Gt-t módosító rendelkezés hatályát nem korlátozta az ingatlanra vonatkozó tranzakciókat végző társaságokra. Annak sincs jogi jelentősége, hogy a szabályozott ingatlanbefektetési társaság zártkörűen nem működhet. A jövőben ehhez képest ügyvéd vagy közjegyző (jogtanácsos, könyvvizsgáló) zártkörűen működő részvénytársaság részvénykönyvének vezetésére is fölkérhető, valamint az igazgatóság olyan nyilvánosan működő részvénytársaság részvénykönyvének vezetését is delegálhatja az új szabályok szerint, amely egyáltalán nem foglalkozik ingatlan ügyletekkel.
A törvény a jogszabályok közötti tartalmi összhang biztosítása érdekében módosította a közjegyzőkről szóló 1991.évi XLI. törvényt (továbbiakban: közjegyzői törvény). A közjegyzői törvény 1. § (5) bekezdésének hatályos szövege a következő: "A közjegyző a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint részvénykönyvvezetést is végezhet". A törvény alkalmazását nem akadályozza, de szakmai szempontból kétségkívül helytelen, hogy a törvényhozó elmulasztott gondoskodni az ügyvédekre, jogtanácsosokra és a könyvvizsgálókra irányadó jogszabályok módosításáról.
A részvénykönyv vezetésére jogosultak tekintetében bevezetett új szabályozás gyakorlatilag fölkészülési idő biztosítása nélkül lépett hatályba. A törvényben a szolgáltatás nyújtására följogosított közjegyzőknek (ügyvédeknek, jogtanácsosoknak, könyvvizsgálóknak) mindazonáltal készen kell állniuk arra, hogy a munkájuk iránti keresletet képesek legyenek kielégíteni. Ehhez nem elegendő a részvénykönyv vezetésére közvetlenül vonatkozó, mindössze néhány paragrafus áttekintése, indokolt, hogy ezek az ismeretek a részvényjogi szabályozás tágabb kontextusába illesztve kerüljenek elsajátításra. Az elemzés a továbbiakban ennek a célnak a teljesítésére tesz kísérletet.
A részvénykönyv jogi jelentőségéről a Gt. 202. § (3) bekezdése és 212. §(1) bekezdése alapján alkothatunk fogalmat. A 202. § (3) bekezdése szerint "A részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték". A 212. § (1) bekezdése az "A részvényes jogai és kötelezettségei" címet viselő fejezet élén álló paragrafusban ehhez hozzáfűzi, hogy "A részvényes az e fejezetben meghatározott jogok gyakorlására a részvény vagy - a (2)-(3) bekezdésben írtak szerint kiállított - letéti, illetve tulajdonosi igazolás birtokában, a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult".
A részvénykönyv ehhez képest olyan nyilvántartásként határozható meg, amelynek célja, hogy hitelesen rögzítse azokat az adatokat, amelyek ismeretében kétséget kizáróan meghatározható, hogy egy adott időpontban kik azok a személyek (nem feltétlenül részvényesek), akik a részvénytársasággal szemben a törvényben és az alapszabályban biztosított jogok érvényesítésére, kötelezettségek teljesítésére jogosultak, illetve kötelesek.
A részvénykönyv rendeltetése érdemben eltér a korlátolt felelősségű társaságok által vezetett tagjegyzék funkciójától. A Gt. 150. § (1) bekezdése szerint "Az ügyvezető a társaság tagjairól nyilvántartást (a továbbiakban: tagjegyzéket) vezet. A tagjegyzékbe történő bejegyzés -szemben a részvénykönyvvel - nem a társasággal szembeni tagsági jogok érvényesítésének előfeltétele, hanem az a tagi jogállás tényét rögzíti akkor is, ha a kft. tagjának nem áll pl. szándékában részt venni egyetlen taggyűlésen sem. A Gt. 150. § (3)-(4) bekezdése a következőket írja elő:
"(3) A tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek átruházását (átszállását), felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását az ügyvezetőnek át kell vezetnie a tagjegyzéken.
(4) Az ügyvezető köteles a tagjegyzéket, illetve a tagjegyzékben feltüntetett adatok megváltozása esetén a hatályos tagjegyzéket a cégbíróságnak elektronikus úton benyújtani".
Az idézett rendelkezések alapján megállapítható, hogy a kft. esetében a törvényhozó nem tett (nem tehetett) különbséget a tagsági jog társaságon belüli érvényesítése és az üzletrész tulajdonával való rendelkezés feltételeinek meghatározása során: az üzletrész tulajdonosa és a tagsági jog gyakorlójának személye nem válhat el egymásból. Ez következik abból a tényből, hogy a Gt. az üzletrészt nem ismeri el értékpapírként. (Nem szerencsés, hogy a Gt. 121. § (1) bekezdése - csakúgy mint a korábban hatályos társasági törvények - az üzletrész által "megtestesített" jogokról rendelkezik. Ez azonban nem okoz ma már félreértést). Következésképpen a Gt. a kft. szabályozásakor nem bízhatja a társaságok tagjaira, hogy eldöntsék: kérik-e a tagjegyzékben való szerepeltetésüket, az a tagsági jogviszony létrejöttét követően kötelező. (Mint ahogy értelemszerűen a tagjegyzékből történő törlésre sem kerülhet sor mindaddig, amíg a tagsági jogviszony fennáll).
Részvénytársaság esetében - és ebből a szempontból nincs különbség zártkörűen és nyilvánosan működő részvénytársaság között - a részvénykönyvben való regisztráció a részvényes (mint értékpapír tulajdonos) döntésén alapul. A Gt. 202. § (6) bekezdésnek a) pontja alapján nem jegyezhető be a részvénykönyvbe "az, aki így rendelkezett". Ugyanezen paragrafus (8) bekezdése pedig előírja, hogy "A részvénykönyv vezetője köteles a részvénykönyvből haladéktalanul törölni azt a részvényest, aki így rendelkezett".
A Gt nem tartotta fenn az 1997. évi CXLIV. törvényben előírt azon kötelezettséget, amely a részvényes számára előírta, hogy - kötbérfizetés terhe mellett - köteles részvénye eladását a társaságnak bejelenteni. A törvényhez fűzött magyarázat ezt azzal indokolta, hogy az értékpapír eladásával a társaság és a részvényes közötti jogviszony megszűnik, ezt követően egyik felet sem terheli (nem terhelheti) további kötelezettség. Ha az átruházás folytán részvényessé váló személy a részvénytársaság felé is élni kíván tagsági jogaival, kérni fogja a részvénykönyvbe való bejegyzését. Ez egyben alkalmat ad a korábbi részvényes bejegyzésének törlésére. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében, ahol a közgyűlés és más, a társaság életében a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggő események előtt az elvégzett tulajdonosi megfeleltetés nyomán a részvénykönyv adatállománya teljes egészében frissítésre kerül, ez az érvelés helytálló. A nyomtatott részvény előállítási módot választó zártkörűen működő részvénytársaságoknál azonban előfordulhat, hogy a részvénykönyv ún. "holt lelkeket" is tartalmaz, ha a "társasági események" előtt a részvénykönyv adatállományának teljes körű frissítésére nem kerül sor.
A részvényes szabadon dönthet tehát arról, hogy kéri-e a részvénykönyvbe való bejegyzését. Határozhat úgy, hogy befektetői érdekeinek valóra váltását kizárólag az értékpapírral történő kereskedés segíti elő: az árfolyamnyereség realizálásához pedig szükségtelen, hogy részt vegyen a társaság működésének ellenőrzésében, szavazati jogával éljen a vállalkozás ún. végső döntéseinek meghozatalakor.
A részvényest a közgyűlési részvételtől távol tarthatja a joggyakorlással összefüggésben felmerülő közvetlen és közvetett költségek nagysága is. Az Európai Unió "a részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban" címet viselő 2007/36/ EK irányelv (továbbiakban: "részvényesi irányelv") elfogadásával kívánta elősegíteni "a szavazati jogot biztosító részvényekhez kapcsolódó részvényesi jogok zavartalan és hatékony gyakorlását" (lásd az irányelv bevezetőjének (4) bekezdésében írottakat). Az ún. "shareholder activism" kérdésköre napjainkban az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban folyó részvényjogi kutatások egyik kulcsfogalma, amelynek célja, hogy olyan felelős társaságirányítási gyakorlat honosodjon (erősödjön) meg, amely révén tájékozott, felelős és aktív részvényes (befektető) ellenőrzi a nyilvánosan működő (tőzsdei) részvénytársaságok vezetését. Ha az értékpapír tulajdonosának a társaság székhelyétől eltérő tagállamban van a székhelye (lakóhelye) a részvénytársaság közgyűlésén való részvétel, a részvételre való felkészülés esetenként komoly szervezési, financiális akadályokba ütközik. Ez is oka lehet annak, hogy számára a részvénykönyvi bejegyzés kezdeményezése - legalábbis, ha nem vesz igénybe közvetítőt, képviselőt, részvényesi meghatalmazottat - nem bizonyul ésszerű üzleti lépésnek.
A részvényes (értékpapír tulajdonos) részvénykönyvbe történő bejegyzését lehetővé tevő döntése szükséges, de adott esetben nem elégséges előfeltétele annak, hogy részvénykönyvi regisztrációra sor kerüljön. A Gt. 202. § (6) bekezdésének b) pontja alapján nem jegyezhető be a részvénykönyvbe "az, aki részvényét törvénynek vagy az alapszabálynak a részvény átruházására vonatkozó szabályait sértő módon szerezte meg". Abban az esetben pl., ha törvény a részvénytársaságban való részesedés- illetve befolyásszerzés érvényességét hatósági jóváhagyástól teszi függővé, a részvénykönyvi bejegyzésre is csak a hatósági jóváhagyás megtörténtét követően kerülhet sor. (Ilyen hatósági döntés történik pl. az energetikai és a pénzügyi tevékenységet folytató részvénytársaságokat érintő befolyásszerzésnél). Ha azonban az idézett rendelkezéssel összefüggő, eltérést nem engedő szabály alkalmazására nincsen törvényes lehetőség, a részvénykönyv vezetője -
figyelemmel a Gt. 202. § (7) bekezdésében írottakra - nem mérlegelheti a részvényes nyilvántartásba vételét, a bejegyzést köteles haladéktalanul elvégezni. A részvénykönyvi bejegyzés mindazonáltal nem minden esetben jelenti azt, hogy a részvényes képes lesz a megszerzett és neve alatt regisztrált részvények által megtestesített jogok egészének érvényesítésére. Ha pl. a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya - a Gt. 299. §-ban foglaltak szerint - meghatározza az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét, úgy a részvénykönyvbe bejegyzett (a részvényesi jogok gyakorlására jogosultként elismert) személy is csak az alapszabályban rögzített korlátok szerint élhet szavazati jogával.
A részvénykönyvben nyilvántartandó személyek köre nem korlátozódik a részvényesekre, ráadásul a nyilvántartás - paradox módon - adott esetben segítséget nyújt egyes részvényesek személyének a gazdasági forgalom más szereplői elől való elfedéséhez. Sajátos a helyzet akkor, amikor a részvénykönyv ugyan a részvényest tünteti fel, ám a szavazati jogok gyakorlására vonatkozó tartalmi döntéseket az ún másodlagos értékpapír tulajdonosa jogosult meghozni. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 91. pontja alapján másodlagos értékpapír a "letétkezelő által a másodlagos értékpapír tulajdonosa (végső jogosult) részére kibocsátott, az elsődleges értékpapírra vonatkozó rendelkezési jogot, illetőleg az értékpapír által megtestesített jogok gyakorlását biztosító, sorozatban kibocsátott, névre szóló, átruházható értékpapír". A részvény, mint elsődleges értékpapír által megtestesített jogok tekintetében a "végső" döntési jogot megtestesítő másodlagos értékpapír tulajdonosa - a törvényi kivételektől eltekintve - nem kerül a részvénykönyvben feltüntetésre. Ezáltal a részvényes személyének nyilvántartása csupán a transzparens tulajdonosi nyilvántartás illúzióját képes biztosítani.
A részvényes személye mellett - a Gt. 202. § (1) bekezdés alapján - a részvényesi meghatalmazott és a közös tulajdonban álló részvény esetében eljáró közös képviselő feladatára, jogállására indokolt kitérni.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) XV. fejezete rendelkezik a részvényesi meghatalmazottról. A Tpt. 151. § (1) bekezdése alapján az ún. "nominee" olyan szolgáltató, aki a részvényessel kötött szerződés alapján, a részvényes meghatalmazottjaként, saját nevében ám a részvényes javára gyakorolja a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogokat. Ugyanezen paragrafus második bekezdése rögzíti, hogy "A részvényesi meghatalmazott tevékenysége mindazon részvényesi jog gyakorlására kiterjedhet, amely jog gyakorlására a részvényes jogosult. A részvényesi meghatalmazott kizárólag az általa vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott vagy a nála letétbe helyezett részvények alapján gyakorolhat részvényesi jogokat". (Jelenleg értékpapírszámlavezető, letétkezelő, vagy elszámolóház járhat el részvényesi meghatalmazotti minőségben).
Főszabályként, a részvényesi meghatalmazott regisztrálása esetén magát a részvényest - illetőleg, ha a nominee másodlagos értékpapír tulajdonos megbízásából jár el -a másodlagos tulajdonost nem kell bejegyezni a részvénykönyvbe. Kivételt képez az az eset, amikor a részvénytársaságban történő tulajdonszerzés hatósági engedélyhez kötött. A Tpt. 152. § (2) bekezdése alapján ekkor "a részvényesi meghatalmazott kizárólag a részvényessel, illetve belföldi székhelyű részvénytársaság részvényeire kibocsátott másodlagos értékpapír esetén annak tulajdonosával (végső jogosult) együtt jegyezhető be a részvénykönyvbe". A Tpt. 153. § (4) bekezdése szintén korlátozza a részvényes "háttérbe húzódásának" lehetőségét azáltal, hogy módot ad arra, hogy "minden érdekeltségét valószínűsítő harmadik személy" a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (a továbbiakban: PSZÁF) kezdeményezhesse a részvényesi meghatalmazott által képviselt részvénytulajdonosok megismerését. (Megjegyzendő, hogy ez utóbbi rendelkezés meglehetősen elnagyolt megfogalmazású, a jogalkotó - véleményem szerint - nem nyújt megfelelő szakmai támpontot a hatóság számára ahhoz, hogy elbírálhassa a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetének megismerését célzó indítványt, az üzleti forgalom számára döntése ezáltal nem kellően kiszámítható).
A Tpt. a 153-155. §-okban rendelkezik a részvényesi meghatalmazott és a részvényes közötti szerződés kötelező tartalmi elemeiről. A 155. § (4) bekezdése kimondja, hogy a részvényesi jogok részvényesi meghatalmazott általi gyakorlásával összefüggésben mindarra, amiről a Tpt. ún. különös szintű szabályozása hallgat, a Polgári Törvénykönyv "megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni". A Tpt. előírásai közül tárgyunk szempontjából a következő, a szerződő felek számára eltérést nem engedő rendelkezéseket indokolt kiemelni:
• Annak ellenére, hogy a részvénykönyvben - az említett kivételes helyzetektől eltekintve - maga a részvényes nem kerül föltüntetésre, a részvényesi meghatalmazott köteles őt olyan helyzetbe hozni, hogy a részvénytársasággal szembeni jogai -ebben az esetben közvetett módon történő - érvényesítése során a döntésekhez szükséges információk a rendelkezésére álljanak. A 154. § (1) bekezdés alapján a részvényesi meghatalmazottnak a részvényest tájékoztatnia kell a részvénytársaságnak a Gt. és a Tpt. előírásai alapján közzétett hirdetményeiről, a közgyűlés határozatairól, azok tartalmáról, valamint a részvényesi jogok gyakorlása körében tett intézkedéseiről és azok következményeiről. Ugyanezen paragrafus második bekezdése továbbá megköveteli, hogy a nominee tájékoztassa részvényes megbízóját "a részvénytársasággal kapcsolatban tudomására jutott minden, a részvényesi jogok gyakorlását befolyásoló információról,valamint a birtokába került okiratok tartalmáról".
• A részvényes által a tagsági jogoknak a társasággal szemben, a részvényesi meghatalmazott segítségével történő érvényesítése föltételezi, hogy a szavazati jog gyakorlása során a részvényes hozza meg az döntéseket. A Tpt. 154. § (3) ennek megfelelően előírja, hogy a részvényesi meghatalmazott "a közgyűlést megelőzően köteles írásban kikérni a részvényes utasítását". Ha az általa nyújtott megfelelő tájékoztatás ellenére a részvényes utasítása nem egyértelmű, a nominee szavazati jogát a közgyűlésen nem gyakorolhatja. Kivételt képez az az eset, ha a részvényes és a részvényesi meghatalmazott között létrejött szerződésben előbbi kifejezetten felhatalmazást ad arra, hogy a nominee az előzetesen közölt (egyben megindokolt) szavazási javaslata szerint járhasson el, ha a részvényes nem válaszol az utasításkérésére. Ebben az esetben vélelmezni kell, hogy a részvényes a részvényesi meghatalmazott javaslatát hallgatólagosan jóváhagyta.
• A részvényesi meghatalmazott igénybevétele nem jár olyan következménnyel, hogy a részvényes elveszítené a jogát annak eldöntésére, hogy a részvénykönyvben az általa birtokolt részvények jogosultjaként - ez esetben persze nem ő, hanem a részvényesi meghatalmazott - regisztrációja fennmaradjon-e vagy az törlésre kerüljön. A Tpt. 155. § (2) bekezdése alapján "A részvényesi meghatalmazott a részvényes erre vonatkozó írásos rendelkezése esetén köteles haladéktalanul gondoskodni a részvénykönyvben a részvényesi meghatalmazottként történt bejegyzése törléséről".
• Amennyiben a részvényes és részvényesi meghatalmazott közötti magánjogi szerződés megszűnik, erről a tényről - a Tpt 155. § (1) bekezdése alapján - a meghatalmazott a részvénytársaságot haladéktalanul értesíteni köteles.
A részvényesi meghatalmazottétól eltér a részvényesek közös képviselőjének jogállása, ha utóbbi a közös tulajdonban lévő részvény által megtestesített tagsági jogok érvényesítése érdekében jár el a részvénytársasággal szemben. A Gt. 212. § (5) bekezdése szerint "A részvénynek több tulajdonosa is lehet, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak; jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a részvényeseket terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek". A jelenlegi bírósági joggyakorlat alapján kérdéses, hogy egyszemélyes részvénytársaság (egyetlen) részvénye lehet-e több személy közös tulajdonában? A Fővárosi Ítélőtábla a korlátolt felelősségű társaság tekintetében kimondta, hogy "Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli üzletrésze nem lehet több személy közös tulajdonában, ilyen helyzet átalakulással sem állhat elő"(BDT 2011. 2434). Az eseti döntés arra enged következtetni, hogy a bíróság álláspontja feltehetően egyszemélyes részvénytársaság esetén is ezzel azonos tartalmú lenne.
A közös képviselő - szemben a részvényesi meghatalmazottal - értelemszerűen nem saját nevében jár el, hanem az őt megbízó tulajdonostárs részvényesek nevében és javára.
Az előzőekben elmondottak nem vonatkoznak a Gt. 201. §-ában szabályozott összevont címletű részvényekre, mivel a "... részvények összevont címletű részvénnyé történő átalakítása nem hoz létre közös tulajdont; a részvényes az összevont részvény alapcímletéhez kapcsolódó jogaival, az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint szabadon rendelkezik". Következésképpen az összevont címletű részvény ún. hányadrészvényesei a részvénykönyvben való regisztrációjukról is önállóan, külön-külön határozhatnak, bejegyzésük sem egységes álláspont kialakítását, sem közös képviselő igénybevételét nem teszi szükségessé.
A Gt 213. § (1) bekezdése - összhangban a "részvényesi irányelv" 10. cikkében előírtakkal -kizárja annak a lehetőségét, hogy a társaság választott könyvvizsgálója a részvényes meghatalmazottjaként járjon el. A paragrafus további összeférhetetlenséget kimondó szabálya azonban az alapszabályt elfogadó részvényesek számára megengedi az eltérés lehetőségét. Eszerint az igazgatóság tagja, a Gt. 247. §-a szerinti értelemben vett vezérigazgató, a cégvezető, a részvénytársaság vezető állású munkavállalója, valamint a felügyelő bizottság tagja az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában nem lehet a részvényes meghatalmazottja.
A Gt. 213. § (2) bekezdése szerint - egyezően a részvényesi meghatalmazottra irányadó szabályozással - nincs akadálya annak, hogy egy képviselő több részvényest is képviseljen. (Egy részvényesnek azonban egyidejűleg csak egy képviselője lehet).A képviselő nem rendelkezik szabad mandátummal: szavazatát a meghatalmazó részvényes utasításai szerint adja le, tekintet nélkül arra, hogy az egyes , általa képviselt részvényesek által adott instrukciók eltérnek-e egymástól. A részvényesi utasítástól eltérő szavazat érvénytelen. Ugyanezen paragrafus (3) bekezdése alapján a meghatalmazás - ha a részvényesek az alapszabályban másként nem rendelkeznek - egyetlen közgyűlésre vagy meghatározott időre, de legfeljebb 12 hónapra szól.
A részvénykönyvben nyilvántartott információk a társasággal szembeni jogérvényesítésre jogosult (felhatalmazott) személyeken kívül az ezeket a jogokat megtestesítő részvényekre (ideiglenes részvényekre) vonatkozó adatokat is tartalmazza. A Gt.-ben megállapított információk mellett, egyes külön törvények további regisztrálandó adatok rögzítését írják elő. A részvénytársaság alapszabálya a törvényi követelményeken túlmenően is meghatározhat nyilvántartandó adatokat.
A Gt. 202. § (1) bekezdése alapján a részvénykönyvben kell nyilvántartani a részvényes, a részvényesi meghatalmazott, - közös tulajdonban álló részvény esetén - a közös képviselő nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), valamint a részvényes részvényeinek (ideiglenes részvényeinek) darabszámát (tulajdonosi részesedésének mértékét).
Ha a részvénytársaság közraktári tevékenységet folytat, az 1996. évi XLVIII. törvény 3. § (1) bekezdése alapján a részvénykönyvnek tartalmaznia kell
• a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a részvényes állampolgárságát;
• a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját, a részvényhez fűződő jogokat;
• a részvényvásárlásnak és a részvénykönyvbe történő bejegyzésnek időpontját, a részvény bevonását és törlesztésének időpontját;
• közös tulajdonban lévő részvények esetén a közös képviselő nevét (cégét) és lakcímét (székhelyét).
Ugyanezen paragrafus második bekezdése előírja továbbá, hogy "A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek személyi vagy cégjogi adatait is".
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 43. § (1) bekezdése alapján a részvénykönyv tartalmazza legalább
• a részvénytulajdonosok nevét, természetes személy esetén lakcímét, anyja nevét, állampolgárságát, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és egyéni cég esetén a székhelyét,
• ha a részvényesnek több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok és a közös képviselőnek az előző pontban meghatározott adatait,
• a részvény értékpapírkódját, illetőleg sorozatát és névértékét,
• a részvény fajtáját,
• a részvényvásárlás időpontját,
• a részvényvásárlás részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját,
• a felülbélyegzés időpontját,
• a részvény bevonásának és megsemmisítésének időpontját.
A Hpt. 43. § (3) bekezdése alapján a részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a legalább öt százalékot elérő tulajdonosok által a pénzügyi intézményben birtokolt közvetett tulajdonának azonosítására alkalmas adatait is. Az OTP Bank Nyrt. alapszabályának 5.6. pontja ezzel összefüggésben előírja, hogy a "legalább 5% tulajdoni vagy szavazati hányaddal rendelkező vagy ilyen hányadot megszerző tulajdonos a Társaságban birtokolt közvetett tulajdonát, illetve annak változását - az azonosításra alkalmas adatok egyidejű közlésével - köteles a Társaságnak bejelenteni". Az alapszabály 5.9. pontja pedig kimondja, hogy "A részvény tulajdonosa felelős mindazért a kárért, amely bárkit amiatt ért, mert a Részvénykönyvbe történő bejegyzés kérése során valótlan információt szolgáltatott."
Amennyiben a részvénytársasági formában működő vállalkozás üzleti tevékenysége árutőzsdei szolgáltatás, befektetési vállalkozás, befektetési alapkezelés, értéktőzsdei vagy elszámolóházi tevékenység, illetve a társaság központi értéktárként működik, a részvénykönyv kötelező tartalmát a Tpt. 355. §-a állapítja meg, lényegében a Hpt. idézett rendelkezéseivel azonos módon. Kiemelést igényel az a követelmény, hogy tulajdonszerzéssel összefüggő felügyeleti határozat ügyszámát és időpontját is nyilván kell tartani a részvénykönyvben.
A részvénytársaság vállalkozása tárgyától függetlenül, a Gt. 202. § (1) bekezdése alapján általános követelmény, hogy "A részvénykönyv törölt adatainak megállapíthatónak kell maradniuk". A törölt adatok megőrzése - ha a részvények dematerializált részvényként kerültek előállításra és az aktuális részvényesek személyének meghatározására tulajdonosi megfeleltetés révén kerül sor - szükségképpen elektronikus archiválást igényel.
A Gt. 202. § (10) bekezdése alapján "A részvényes a részvénykönyvbe betekinthet és annak rá vonatkozó részéről az igazgatóságtól, illetve annak megbízottjától másolatot igényelhet, amelyet a részvénykönyv vezetője öt napon belül teljesíteni köteles. Harmadik személy a részvénykönyvbe betekinthet".
A részvénykönyvnek az idézett rendelkezés szerinti teljes körű nyilvánossága azonban önmagában nem szükségképpen biztosítja a részvénytársasággal szembeni részvényesi joggyakorlásra jogosultak maradéktalan megismerésének lehetőségét. Ebből a szempontból végső soron maguk a részvénytársaságok dönthetik el, hogy az alapszabályban a részvényesek irányában milyen mélységű, mennyire részletes adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő. A kérdésnek természetesen a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében van jelentősége, ahol a valóságos tulajdonosi struktúra a jogi értelemben részvényesi jogokkal rendelkezők és a "mögöttük" (végső jogosultként) a döntéseket meghozó személyekből áll össze.
A MOL Nyrt. alapszabálya - egyebek között - a részvényesi csoport definiálásával próbálja a részvényesi jogokkal rendelkezők közötti összefonódásokat átláthatóbbá tenni (lásd az alapszabály 10.1.2.pontját). Az OTP Bank Nyrt alapszabálya hasonlóképpen meghatározza a "részvényesi csoport" fogalmának jelentését, és előírja, hogy "A részvényes haladéktalanul köteles bejelenteni a Társaság Igazgatóságának, ha ő maga közvetlenül vagy közvetve, illetve a vele egy részvényesi csoporthoz tartozó részvényesekkel a Társaság által kibocsátott, közgyűlésen szavazásra jogosító részvényekhez fűződő szavazati jogok legalább 2%-ával rendelkezik. Ezzel egyidejűleg köteles megjelölni azokat a részvényeseket, amelyek útján a közvetett szavazati jog fennáll, illetve a részvényesi csoport tagjait". Az alapszabályban előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén, vagy ha a részvényes (részvényesi csoport) megtévesztő nyilatkozatot tett, "a részvényes szavazati joga felfüggesztésre kerül és nem gyakorolható mindaddig, amíg a fenti követelményeknek eleget nem tett".
A részvénytársaság transzparens működését szolgálják a cégjegyzékben közzétett adatok is. A részvényesi jogok tényleges gyakorlására jogosult kilétének megállapítása szempontjából fontos információ, ha egy társaság (ellenőrzött társaságként) elismert vállalatcsoport részeként folytatja tevékenységét. Ebben az esetben a Gt. 60. § (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja, illetve annak ügyvezetése az ellenőrzött társaság ügyvezetését kötelező határozatot hozzon, gyakorlatilag átvegye az utóbbi társaság közgyűlésének (taggyűlésének) szerepét. Fontos ezért, hogy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 25. § (1) p) pontja alapján a nyilvános cégjegyzékben kell nyilvántartani, ha a cég elismert vállalatcsoport tagja, vagy uralkodó tagja, a csoporthoz tartozó cégek nevének, székhelyének és cégjegyzékszámának feltüntetésével.
A Tpt. 61. § (1) bekezdése a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében "haladéktalanul, de legkésőbb 2 napon belül" teljesítendő bejelentési és közzétételi kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha a részvényes vagy a szavazati jog birtokosa az általa "közvetlenül vagy közvetve birtokolt, szavazati jogot biztosító részvényének és szavazati jogának aránya eléri, meghaladja a (3) bekezdésben meghatározott mértéket vagy az alá csökken". A hivatkozott (3) bekezdés szerint az ún releváns "küszöbértékek" a részvények, illetve szavazati jogok öt, tíz, tizenöt, húsz, huszonöt,harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt, ötven, hetvenöt, nyolcvan, nyolcvanöt, kilencven, kilencvenegy, kilencvenkettő, kilencvenhárom, kilencvennégy, kilencvenöt, kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc és kilencvenkilenc százalékához kapcsolódnak.
Az előzőekben említett bejelentési és nyilvánosságra hozatali kötelezettség szempontjából - figyelemmel a Tpt.61. § (5) bekezdésében foglaltakra - a részvényes szavazati jogaként kell - egyebek között - figyelembe venni azt a szavazati jogot, amelyet
• a jogosult a részvényes és harmadik személy olyan megállapodása alapján gyakorolhat, amely lehetővé teszi a megállapodásban részes felek számára a szavazati jog összehangolt - a kibocsátó felé tartós közös politikára irányuló gyakorlását,
• a részvényes a szavazati jog ideiglenes átruházására irányuló megállapodás alapján gyakorolhat,
• a részvényes a nála biztosítékként elhelyezett részesedéshez kapcsolódóan, megállapodás alapján gyakorolhat,
• a harmadik személy - a részvényessel kötött megállapodás alapján - saját nevében, a részvényes javára gyakorolhat.
A Tpt. idézett rendelkezései alapján teljesített kötelezettségek révén a tőkepiac felügyeletét ellátó hatóság hozzájut a meghatározó - a részvénykönyvből adott esetben nem megállapítható - fontosságú információkhoz, csakúgy mint a befolyásszerzés által érintett részvénytársaság ügyvezetése.
Az előírt adatoknak a részvénykönyvbe történő bejegyzése a részvénytársasággal szemben érvényesíthető valamennyi tagsági jog gyakorlásának előfeltétele. Az ezzel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése dematerializált részvény esetén az értékszámlavezetőt terheli, amely gondoskodik a tulajdonosváltozás átvezetéséről és az értékpapírszámlán történt jóváírást követő két munkanapon belül értesíti a részvénytársaság igazgatóságát vagy annak megbízottját a részvénykönyvi bejegyzés elvégzésének szükségességéről, feltéve, hogy a részvényes másként nem rendelkezik. Nyomdai úton előállított részvény esetén minderről a letétkezelő gondoskodik (lásd a Gt. 202. § (4)-(5) bekezdését).
Ha a részvény tulajdonjogának megszerzésére öröklés, jogutódlás folytán került sor, a dematerializált részvény esetében a tulajdonosváltozás átvezetésére, és a részvénykönyv vezetőjének értesítésére az értékpapírszámla vezető jogosult, illetve köteles. Nyomdai úton előállított részvénynél a jogosult kérésére az igazgatóság vezeti át a tulajdonosváltozást, és eltérő részvényesi rendelkezés hiányában a részvényest a részvénykönyvben feltünteti. A hatósági árverésen vagy jogerős bírósági határozattal történő részvényszerzésnél szintén érvényesül a dematerializált és a nyomdai úton előállított részvényre vonatkozó szabályozásbeli eltérés( Gt. 181. § (1)-(2) bekezdés).
A tagsági (részvényesi) jogok között tartalmi jellemzőiket tekintve különbséget tehetünk vagyoni, szervezeti (irányítási-ellenőrzési), valamint az értékpapír tulajdonhoz kapcsolódó jogok között. A joggyakorlás módját illetően a Gt. a részvényes egyéni in-dítványozási joga mellett szabályozza a kollektív jogérvényesítés eseteit: így a kisebbségi joggyakorlást, a jogaiban érintett részvényosztály döntését, és - ami kétség kívül a legfontosabb - a közgyűlésen történő részvényesi joggyakorlást.
Dematerializált részvényen alapuló részvényesi joggyakorlás esetében - kivéve, ha a Gt. 297. § (2) bekezdése alapján a részvényesi jogosultság megállapítására tulajdonosi megfeleltetés útján kerül sor -, a Gt. 212. § (2) bekezdés szerint az értékpapírszámla-vezető köteles a részvényes kérésére a részvényről tulajdonosi igazolást kiállítani. A közgyűlésen való részvételi jog gyakorlásához kiállított tulajdonosi igazolás a közgyűlés vagy a megismételt közgyűlés napjáig érvényes. Napjainkban a nyilvánosan működő részvénytársaságok a tulajdonosi igazolás kérése helyett a tulajdonosi megfeleltetés kezdeményezésére tértek át, ezt a körülményt egy jövőbeli részvényjogi szabályozásnak célszerű lesz figyelembe vennie.
Nyomdai úton előállított részvények esetében - erre kizárólag zártkörűen működő részvénytársaságnál van mód - a Gt. 212. § (3) bekezdése szerint, az értékpapírletét-kezelőnél letétbe helyezett részvény esetén az értékpapírletét-kezelő köteles a részvényes kérésére a részvényről letéti igazolást kiállítani.
Az alábbiakban az osztalékkal kapcsolatos vagyoni jog érvényesítésével, valamint a közgyűlési részvétel keretében érvényesíthető részvényesi jogokkal - pontosabban, azoknak a részvénykönyvvel kapcsolatos összefüggéseiről - foglalkozunk részletesebben.
A Gt 220. § (1) bekezdése alapján "Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel, kivéve, ha az alapszabály ettől eltérő időpontot határoz meg". Az idézett rendelkezés alapján jogszerűen határozhat úgy a társaság alapszabálya, hogy olyan személy is jogosult osztalékra, aki csak a közgyűlés napját követően került a részvénykönyvbe bejegyzésre.
Az OTP. Bank Nyrt alapszabályának 13.5 pontja szerint " Az osztalék kifizetését a Közgyűlés vonatkozó határozatát követő hatvan napon belül kell megkezdeni. A Társaság az osztalékfizetés megkezdésének napjára - mint társasági esemény időpontjára a Keler Zrt.-től tulajdonosi megfeleltetést kér". Az alapszabály 13.6. pontja alapján pedig az osztalékfizetés három, együttes feltétele a következő:
• a részvény tulajdonosa a Társaság Részvénykönyvébe hatályosan be legyen jegyezve;
• a tulajdonosi megfeleltetés időpontjában (a fordulónapon) fennálló részvénytulajdonlást a tulajdonosi megfeleltetés eredménye igazolja;
• a részvényes részvénytulajdona nem sérti a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, amely körülményt a Társaság az osztalék kifizetését megelőzően ellenőrzéssel állapít meg.
• (A harmadikként szereplő feltétel vélhetően azt kívánja biztosítani, hogy ha a részvényes megsérti az irányadó törvények vagy az alapszabályban előírt valamely - pl bejelentési - kötelezettséget, úgy ez a mulasztás egyben az osztalékra való jogra nézve is jogvesztő következménnyel jár).
A Magyar Telekom Nyrt. 2011. április 12-én megtartott közgyűlésének döntése alapján "Az osztalékfizetéshez kapcsolódóan elrendelt tulajdonosi megfeleltetés fordulónapja 2011. május 5. Osztalékra az jogosult, akinek ezen a napon (2011. május 5-én) az értékpapírszámla-vezető nyilvántartásában Magyar Telekom részvénye van. A 2010. évi osztalékra jogosító Magyar Telekom részvényt utoljára 2011. május 2-án lehetett vásárolni a Budapesti Értéktőzsdén".
A példaként kiválasztott két esetben a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya (jogszerűen) nem támaszt olyan követelményt, amely a 2010. évi működés után kifizetésre kerülő osztalékra való jogosultság előfeltételévé tenné, hogy a részvényes már a tárgyévben is a vállalkozás részvényese legyen. Egy ilyen tartalmú követelmény összeegyeztethetetlen lenne a tőkepiacon folyó kereskedés hatékonysági követelményeivel.
A 2010. évi CXLIX. törvény módosította a Gt.-nek a közgyűlési részvétel szempontjából meghatározó jelentőségű szabályát, a 304. §-t. A 2011. január elsején hatályba lépett módosítás a részvénykönyv lezárására vonatkozó rendelkezést részben átalakítva a részvényeseknek az alapszabály elfogadása keretében gyakorolt döntési autonómiáját is korlátozta. A részvényesi irányelvnek való teljes körű megfelelést biztosító változást érdemes a 2011. januárja előtt és után hatályos szabályok összevetése segítségével bemutatni.
A Gt. 2010. december 31-ét megelőzően irányadó rendelkezése a következőket tartalmazta:
"Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott nevét a közgyűlés megkezdéséig kell a részvénykönyvbe bejegyezni. Ha az alapszabály rendelkezik arról az időpontról, ameddig a fenti bejegyzésre sor kerülhet, ez az időpont a közgyűlés kezdő napját megelőző hetedik munkanapnál nem lehet korábbi".
Az idézett szabály jelentős döntési szabadságot biztosított az alapszabályt elfogadó részvényesek számára. A Gt. egyértelművé tette, hogy a törvényhozó főszabályként csak kisegítő (akaratpótló) jelleggel foglalkozik a kérdéssel, arra az esetre, ha az érintett részvényesek az alapszabályban elmulasztanának határozni a részvénykönyv lezárásának feltételeiről. Ekkor, vagyis a törvényi háttérszabály alkalmazása esetén, a releváns jogi tény a közgyűlés kezdete, pontosabban az azt megelőző időpont volt. Ha tehát a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya nem rendelkezett volna a közgyűlésen történő részvétellel összefüggésben a részvénykönyv lezárásának szabályáról, arra a közgyűlés megnyitását közvetlenül megelőzően kellett sort keríteni. A társaságok szempontjából ez a gyakorlatiasnak semmiképpen se mondható szabály mintegy kikövetelte, hogy a társaságok alapszabályukban maguk válasszák meg a számukra legkedvezőbb megoldást. Ennek során a Gt. egyetlen megkötést tartalmazott: a részvénykönyv lezárására nem kerülhetett sor a közgyűlés napjától számított hét munkanapnál korábbi időpontban. (Ez a törvényi korlát azt célozta, hogy a részvénykönyv lezárása ne válhasson egyfajta "mérgező pirulává", amely a vállaltfelvásárlás esélyét hivatott ellehetetleníteni. Ha ugyanis a közgyűlésen csak azok a részvényesek vehetnének részt, gyakorolhatnák szavazati jogukat, akiknek regisztrációja pl. már a közgyűlést megelőző 90. napon megtörtént, úgy a viszonylag váratlan, a tulajdonosi összetételre is kiható tőkepiaci változásokkal szemben komoly védelmet élveznének a nyilvános ajánlattételnek "kitett" társaságok, pontosabban azok menedzsmentje). Ettől eltekintve azonban a részvényesek a tulajdonosi megfeleltetés és a részvénykönyv lezárását a közgyűlés meghirdetett időpontjától visszaszámított egy héten (hét munkanapon) belül bármely időpontra nézve meghatározhatták.
A Gt. 304. § (3) bekezdésének - 2009. december11-től hatályos - előírása továbbá lehetővé tette (összhangban a "részvényesi irányelv" irányelv 7.cikkének (1) b) pontjában foglaltakkal), hogy a közgyűlésen olyan személy is gyakorolhasson részvényesi jogokat, aki addigra már részvényeit (vagyis magukat az értékpapírokat) elidegenítette. (Ez a szabály 2011. január elseje után sem változott). Eszerint a részvénykönyv lezárásakor (tehát legfeljebb a közgyűlést hét munkanappal megelőző időpontban) a részvénykönyvbe bejegyzett személy a szavazati jogának feladása nélkül ruházhatta át részvényeit akár a közgyűlést megelőző órákban is. Ez a változás rendkívüli volt annyiban, hogy az értékpapír dogmatikai sajátosságait (valójában a részvény lényegét) rendelte alá a tőkepiac praktikus igényeinek.
A Gt. említett módosítása 2011-ben jelentősen átalakította a részvénykönyv lezárására irányadó szabályokat. A törvény 304. § (2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza:
" (2) A közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott nevét a közgyűlés kezdő napját megelőző második munkanapig kell a részvénykönyvbe bejegyezni".
Mint látható, a Gt. immár nem utal az "alapszabály eltérő rendelkezésének" lehetőségére, a szabályozási hatáskört a törvényhozó magához vonta. Az is egyértelmű, hogy az idézett szabály kógens jellegű, valamennyi nyilvánosan működő részvénytársaságra kötelező szabályt ír elő. Kérdéses "csupán" az, hogy mi is valójában a jelentése az új előírásnak, mikor kell a részvénykönyvet lezárni, illetve ki vehet részt a közgyűlésen?
Szigorúan nyelvtani megközelítés alapján a társaságok döntési mozgástere nagyobb, mint, ha a szabályt rendeltetésének (céljának) megfeleltetve értelmezzük. Az idézett mondat szövegezése - kétségkívül megtévesztően - arra utal, mintha a törvényhozó a 304. § hatálya alá tartozó részvénytársaságok számára nyitva hagyná a lehetőséget, hogy alapszabályukban a részvénykönyv lezárását (az abba történő bejegyzés időpontját) szabadon meghatározzák azzal a megszorítással, hogy arra legkésőbb a "közgyűlés napját megelőző második munkanapig" sort kell keríteni. (A "legkésőbb" határozószót azonban a Gt. nem tartalmazza). Eszerint, mindazok a részvényesek részt vehetnének a közgyűlésen (gyakorolhatnák szavazati jogukat), akikre vonatkozólag ez az egyetlen feltétel teljesül, ugyanakkor nem szavazhatna az értékpapír tulajdonos akkor, ha pl. csak a közgyűlést megelőző napon szerzi meg részvényét. Ha ez lenne a Gt. új előírásának helyes értelmezése, akkor a törvényhozó - a korábbiakhoz képest - mintegy fejtetőre állítaná a szabályozást: immár jogszerű volna akár a közgyűlés időpontjához képest hónapokkal korábbi részvénykönyv lezárási időpontot is előírni az alapszabályban, viszont nem lenne lehetőség arra, hogy a közgyűlés előtti órákban rögzítsék a közgyűlésen résztvevő részvényesek listáját. Ez semmiképpen sem volna logikus. Vizsgáljuk meg, hogy van-e mód a Gt. 304. § (2) bekezdésének másféle, célszerűbb olvasatára.
Okfejtésünkhöz kiindulópontként a tőzsdén jegyzett társaságokban történő részvényesi joggyakorlás szabályait megállapító "részvényesi irányelv" 7. cikke szolgál. A 7. cikk (2) bekezdése szerint: " A tagállamok előírják, hogy a részvényesek közgyűlésen való részvételi és részvényeikhez kapcsolódó szavazati jogát az adott részvényesnek a közgyűlést megelőző, meghatározott időpontban (a "fordulónapon") tulajdonában lévő részvények vonatkozásában kell megállapítani". A 7. cikk (3) bekezdésének első két mondata pedig a következőket rögzíti:
"Az egyes tagállamok biztosítják, hogy minden társaságra egységes fordulónap vonatkozzon. A tagállamok azonban eltérő fordulónapokat állapíthatnak meg a bemutatóra szóló részvényeket kibocsátott társaságok számára és a névre szóló részvényeket kibocsátott társaságok számára, feltéve, hogy egységes fordulónap vonatkozik a mindkét típusú részvényt kibocsátott társaságokra".
Az idézett irányelvi rendelkezés azt tűzte ki célul, hogy egy-egy tagállamban a tőzsdei társaságok éves közgyűlésén a részvényesi joggyakorlás szempontjából releváns ún. fordulónap egységesen kerüljön meghatározásra. (Mivel Gt. bemutatóra szóló részvény kibocsátására nem ad lehetőséget, így az irányelvi kiegészítő szabálynak Magyarországon nincs jogi jelentősége). Ez egyben azt jelenti, hogy az irányelvben foglaltak átültetése azzal a következménnyel jár Magyarországon is, hogy a tőzsdére bevezetett részvényekkel rendelkező társaságok nem írhatnak elő alapszabályukban - egymáshoz képest - eltérő időpontot a részvénykönyv lezárására nézve. Ha pedig így van, valamennyi hazai bejegyzésű tőzsdei cég (a Gt. által használt terminológia szerint: valamennyi nyilvánosan működő részvénytársaság ) részvénykönyvét a közgyűlés időpontjához képest azonos időpontban kell lezárni. Ha a hatályos társasági törvényt az irányelvvel összhangban értelmezzük, úgy ez az időpont egységesen a közgyűlést megelőző második munkanap.
A Gt. 2011. január elsejétől hatályos rendelkezése tehát - az irányelv idézett szabályának való megfelelés érdekében - nem csupán azt zárja ki, hogy a részvénykönyvbe új részvényeseket a közgyűlés napjához viszonyítva két napnál "közelebbi" időpontban jegyezzenek be (pl a közgyűlést megelőző napon), hanem azt is, hogy arra két napnál korábbi időpontban kerüljön sor (pl egy vagy két héttel a közgyűlés napját megelőzően). Az OTP Nyrt. 2011. március 30-ára összehívott közgyűlési hirdetménye ezért - véleményem szerint - a Gt.-t helyesen értelmezve így rendelkezett: " A Társaság a részvénykönyvben szereplő, a tulajdonosi megfeleltetés időpontjában hatályos valamennyi adatot törli, és ezzel egyidejűleg a tulajdonosi megfeleltetés eredményének megfelelő adatokat a részvénykönyvbe bejegyzi, s azt a Közgyűlés napját megelőző második munkanapon budapesti idő szerint 12:00 órakor a tulajdonosi megfeleltetés adataival lezárja. Ezt követően a részvénykönyvbe a részvényes részvénytulajdonát érintő bejegyzést leghamarabb a Közgyűlés bezárását követő munkanapon lehet tenni".
A részvénykönyvre vonatkozó szabályozás több oknál fogva is átgondolatlan, következetlen. A problémák egy részének megoldásához jogalkotói döntésekre,a szabályozás korrekciójára volna szükség, más esetekben elegendő lehet, ha a jogalkalmazó jogszabálynak nem minősülő eszközökkel segíti elő a jogintézmény céljának teljesülését.
a. ) A hatályos törvényi szabályozás véleményem szerint indokolatlanul követeli meg a részvénykönyv folyamatos vezetését. Elegendő volna, ha a részvényesi joggyakorlás releváns eseteihez kapcsolódva, azokat megelőzően kerülne sor annak megállapítására, hogy kik élhetnek a részvényjogban biztosított tagsági jogaikkal. Különösen a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében - ahol kizárólag dematerializált részvény bocsátható ki - tűnik értelmetlennek, hogy a társaság életében bekövetkező, részvényesi joggyakorlással járó események előtt kötelezően elvégzett tulajdonosi megfeleltetés mellett, a részvénykönyv aktualizálása folyamatos kötelezettségként is előírásra került.
b. ) A részvénykönyvben regisztrált adatok meghatározása kisebb pontatlanságokkal terhelt. Indokolt volna, ha a Gt. a hatályos szabályozáshoz képest részletesebb felsorolását adná a nyilvántartandó adatoknak, egyidejűleg az ún. különös szintű törvényekben rögzített követelmények átgondolásra kerülnek. (Így például kérdéses, hogy ésszerű előírás-e az, amely a részvényes állampolgárságának regisztrációját is előírja).
c. ) Nem tartom szerencsésnek, hogy a Gt. lényegében korlátlan felhatalmazást ad arra, hogy a részvénytársaságok az alapszabályban a törvényekhez képest további adatok regisztrálását írhassák elő. Ez módot ad arra, hogy a társaság (a menedzsment vagy a már kialakult többségi tulajdonos érdekeinek védelmében) olyan adatok szolgáltatására kötelezze a később részvényt (befolyást) szerző részvényeseket, amely a részvényesi joggyakorlás aránytalan megterhelését (szükségtelen feltételek teljesítéséhez kötését) jelenti. Kijelenthető, hogy a részvénykönyv intézménye nem szolgálhat az ún. ellenséges felvásárlás (hostile takeover) ellehetetlenítésének eszközéül.
d. ) A Gt. és a kapcsolódó jogszabályok kijelölik ugyan a részvénykönyv vezetésére jogosult szervezeteket, nem rendelkeznek azonban arról, hogy pl. egy elszámolóháznak vagy közjegyzőnek milyen személyi (képesítési) és tárgyi természetű követelmények teljeüléséről kell gondoskodnia ahhoz, hogy a törvényben biztosított szolgáltatás az ügyfelek szempontjából megnyugtató módon kerüljön ellátásra. Egységes jogi szabályozás hiányában hasznos volna, ha a MOKK a tagjai számára meghatározná azokat a minimum feltételeket, amelyek a szolgáltatás nyújtásához szükségesek. (Megjegyzem, a törvény a "közjegyzőket" nevesíti, de nyilvánvalóan a törvényben foglaltak végrehajtása kamarai teendőket is keletkeztet).
Az a körülmény, hogy az új Polgári Törvénykönyv részévé válik a részvényjogi szabályozás, alkalmat ad a részvénykönyvre irányadó, mára kissé megkopott szabályozás "leporolására". Hasznos volna, ha a Kódex hatálybalépéséig ez a fontos jogintézmény modernizációjára is sor kerülhetne. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Gadó Gábor ügyvéd
Visszaugrás
