1. A modernitás problémája - ami a művészi-irodalmi közegben már a tizenkilencedik század közepén megszületett1 - a jog távoli partjait is elérte.2 De miről is van itt szó? Csupán az idő egyfajta mértékéről, történelmi kritériumról, avagy a jog egy adott létmódjáról, valamely másfajta megformálódásáról és megjelenéséről?
A legstabilabb és legbiztosabb jelenség a dualizmusok leáldozásában rejlik, azon antitézisek, megkülönböztetések és alternatívák megszűnésében, amelyek korábban az egész jogtörténetet végigkísérték. A pozitív jog, vagyis az emberek által az emberi történelem során tételezett jog, sosem volt magára hagyatva. Vele szemben mindig felhoztak egy másik jogot: nem a hatályos jog szabályozó akaratával összeütköző valamely másik jog akaratát (mely esetben emberi energiák és történelmi erők közötti harcról lett volna csupán szó), hanem egy forrása és rangja szerint 'más' jogot.
Ez a 'más' különböző helyeken lakozhat, és a legváltozatosabb felfogásoknak szolgáltat anyagot, melyek nem annyira egymást követik, mint inkább egymásba fonódnak, eltűnnek, majd újra kivirágoznak a jogfilozófia fejezeteiben. Auguste Comte-nak a három fejlődési fokra vonatkozó elméletét felhasználva legelőször egy teológiai jellegű dualizmust figyelhetünk meg: az egyik oldalon az Isten akarata vagy bölcsessége diktálta normák, a másikon pedig az emberi akarat által tételezett normák állnak, s ez utóbbiak a felsőbb forrás értelmezésére és alkalmazására hivatottak. Az elébe kerülő pozitív jogot a bíró abból a szempontból vizsgálja, hogy megfelel-e Isten akaratának, avagy azzal ellentétes-e. Az egyházak mint a jog érvényessége felől határozó bíróságok lépnek fel. A normákat megalkotó és elrendelő emberek akarata önmagában nem képes arra, hogy jogként érvényesüljön: az érvényesség az isteni igének való megfelelőségtől függ.
Ha az ítélet az, hogy megfelel, az emberi akarat jogként érvényesül: a dualizmus, vagyis az isteni törvénynyel való összevetés, konszolidálja és megőrzi. Ha viszont az ítélet az, hogy nem felel meg, akkor a dualizmus felforgató lökésekre ösztönöz; s azzal az akarattal szemben, mely nem tud jogként érvényesülni, legitim módon lépnek fel egyéb akaratok, mint a feltárt ige tolmácsai és letéteményesei. A dualizmus tehát esetről esetre konzervatív vagy forradalmi funkciót tölt be. Mindenesetre az emberek által akart jog nem elegendő önmagában: Isten vagy az Istenek nem hagyják el az embert, és elbírálják alkotásait a megfelelőség szempontjából.
2. A dualizmus olyan világi fogalmak kapcsán is megmutatkozik, melyek a természetjogot vagy az észjogot a pozitív jog fölött helyezik el. Így a dualizmus a természetjog és az emberek által az idők során megalkotott jogok között is megnyílhat, a természetet a történelemmel szemben fogva fel. Ez utóbbi múlandó és ideiglenes, amaz örök és változtathatatlan. Miközben a ,természetesség' a fizikai vagy biológiai jelenségek egyforma ismétlődését nyújtja (szabályosságot, ami törvénybe foglalható), hallgat arról, mivé ,legyen' az ember, hallgat azokról a magatartásokról, amelyeket az embereknek követniük, vagy amelyektől tartózkodniuk kellene. Ennél fogva bármiféle tartalommal megtölthető: van, aki a magán-, más a kollektív tulajdon védelmét köti hozzá, megint mások pedig ennek vagy annak a családi vagy vagyoni intézménynek a megóvását.
Megesett aztán, hogy a filozófia és a természettudományok a természetet mint külső adottságot az emberi kapcsolatok történelmében oldották fel. A ,tárgyak' sokaságára felaprított természet teljes egészében az ember hatalmába kerül, aki saját céljai érdekében kihasználja és manipulálja. A gazdasági vállalkozások bekerítik, és minden oldalról szorongatják; nincs a földgolyónak olyan sarka, ahová a technika korlátlan és kielégítetlen hatalma be ne törne. Így - amint azt Werner Heisenberg zseniálisan megjegyezte - az ember, a természetben bolyongva és a dolgokat használva, mindig csak magával találkozik3. Ily módon a valóság egésze a tudásunkban oldódik fel. A természet, eredeti rangjától megfosztva és teljes egészében az akarat által meghatározva, már nem a történelemmel szemben vagy az ellen van - mint az antik (-szal szemben -, hanem önmaga is az ember által megválasztott célok és eszközök örvényébe zuhant. Az ember, folyton és mindig csak önmagát találva, a természetben már nem egy másik jog forrását látja, ami a történetileg kialakított joggal szemben irányadó kritériumként szolgálhatna. S amikor az ember megpróbálja a természetet a maga objektivitásában helyreállítani, azt színleli, hogy benne vagy mögötte valamiféle Isten működik, a világok egyfajta alkotója. A természeti dualizmus az eredeti teológiai formára nyúlik vissza.
3. A dualizmus a XVII. és XVIII. századokban mint a pozitív jog és az észjog közötti antitézis jelent meg. Történeti és filozófiai síkon meglehetősen fáradságos a természetjog (jog-naturalizmus, a szó szoros értelmében) és az észjog (jog-racionalizmus) elméleteinek a megkülönböztetése. Maga az ész is, vagyis a gondolkodó ember, a természet világához tartozik, így az észjog gyakran a természetjog variánsaként vagy fajtájaként mutatkozik.
A jog-racionalizmusnak mindazonáltal van egy biztosabb és állandóbb jellemzője: a jog immanens megalapozása' (hogy Ernst Cassirer szavait használjuk)4, vagyis az emberi gondolat számára távoli és hozzáférhetetlen isteni eredet elvetése. Ezen immanencián belül, a szekuláris és világi birodalomban nyílik, nyílhat meg a racionális norma és a pozitív norma közötti konfliktus. A dualizmus már nem valami 'felsőbb', érzék- és történelem feletti szintre utal.
A jog-racionalizmus, megszakítva minden kapcsolatot a teológiával és Isten gondviselő tervével, oda jut, hogy elpusztítja saját magát. Kritikai és romboló funkcióját betöltve nem képes arra, hogy az emberek számára a pozitív jog érvényességi kritériumát biztosítsa. A - matematikus és deduktív - ész ugyan egyetemes érvényű, de csak meghatározott tartalmat és konkrét egyediséget nélkülöző normákat javasolhat. Puszta formákat, melyek képtelenek választ adni egyedi esetekre és helyzetekre. Az észjognak a történelem - ami mindig egyének és konkrét determinációk története - fölé kellene emelkednie, hogy bírája vagy támpontja lehessen; de ez nem sikerülhet, mert normái üresek és formálisak.
És amikor e vákuum megtelik, amit specifikus intézmények, jogok és jogvédelmi lehetőségek tanúsítanak, akkor nem matematikai következtetésekkel találjuk magunkat szembe, hanem ideológiai választásokkal. Az észjog a csupasz és üres kategóriáktól a történetileg meghatározott ideológiák felé billen. Kettőssége - helyesen figyelmeztetett Pietro Rossi5 - "az ideológiák sokaságába történő lesüllyedés elleni tiltakozás és saját tartalmának adott ideológiától való függése közötti kontrasztban" rejlik.
4. A dualizmus fentebb említett - és egyéb, nem elfelejtendő és vizsgálatra érdemes - különböző fajtái történelmi pályájukat már befutották és kimerítették. A jog ma már az emberi akarat magányára van utalva. Az emberi akarat pedig nem mozdulatlan, hanem világképek, életfelfogások, gazdasági és politikai érdekek között szít harcot. Az értékek feltétlen, abszolút volta ugyan elutasíttatott, legyenek azok egy Isten által kinyilatkoztatva, a természet által sugallva vagy az észből levezetve, a jog mégse marad ,értékek' nélkül. Ezek az értékek ugyanakkor a történelem folyamatába zuhannak, és feloldódnak benne: sokan vannak és viszonylagosak, múlandók és ingatagok, melyek közül az emberi akarat hivatott határozni és választani. Mindennek az ,értékek weberi politeizmusa' a legtisztább és leghitelesebb leírása.6 Az akarat harca maga is újabb dualizmushoz vezet, de ez már teljesen világbanvaló: a pozitív joggal szemben - vagyis azzal szemben, amit valamely akarat alakít ki - más koncepciókat, ideológiákat, érdekeket hordozó akaratok emelkednek, melyek egy nem létező vagy még nem létező jogot kívánnak és támogatnak, és egy olyan dualizmushoz vezetnek, ami már teljesen az emberi akaraton belüli, sőt egybe esik az emberi akarat történetével és jövőjével.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
